Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-23 / 251. szám

ÏBÊÊÊ^ÊBÊÊÊÊÊKÊÊÊÊÊÊBÊ A szabadság véres zászlói Szabadság! itten hordozók Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt­(Vörösmarty Mihály: Szózat, 1836.) ; i r október huszonharmadikán megmozdult az luüDn ország. Megrázta magát és lábra állt. Az ifjúság kezdte, mint történelmünkben mindig. Nem lehetett úgy élni tovább, amilyen életet a nem­zetre kényszerítettek. Marx mondotta, hogy forradalmat azok robbantanak ki, akiknek már nincs vesztenivalójuk. Túlzás nélkül mondható, hogy akkor az egész nemzet létéről volt szó. Talán belehaltunk volna, ha minden úgy megv tovább, ahogyan ment. Más kérdés, hogy minden cselekvés ellencselekvésbe ütközik. Ez a fizika törvénye. Ha valamely edényben a víz forrni kezd, leghelyesebb levenni a tűzről — vagyis: megszüntetni a forrás okát — és akkor a víz természe­tes állapota helyreáll. De közben a forrás során kipusz­tultak a kórokozók. A víz ismét egészséges. Viszont ha.oktalan kezek leszorítják a fazékfedőt, a forrásban lévő víz akár robbanást is okozhat. Így pró­bálták oktalan kezek a fedőt ránkszorítani. Ebből erő­szak támadt. Erőszak erőszakot szült- A párórás szabad­ság zászlói bevéreződtek. Nem először történelmünkben. Érdemes elmélkedni forradalom szavunkon. Nagy ki­fejezőerejű, régi magyar igéből képzett főnév. Forrni, buzogni — nem csak forrásvíz létét jelenti, ez az ige, hanem megtisztuló forrást is. A must is forr, amíg bor lesz ‘belőle- A forradalom tehát egy jó ügy felé haladás folyamatát jelzi, történelmi pillanattá sűrítve. A forradalmakat általában — nem mindig — leverik ugyan, de a történelem folyamán mindig, kivétel nél­kül, mégis eredményt hozott, mert soha, semmiféle for- I radalom leverése után nem állt vissza az a helyzet, mint a forradalom előtt. Így történt ez nálunk is: bármiféle bünetőintézkedé- sek születtek is légyen, az ország élete megváltozott. Ily módon tehát a forradalomnak értelme volt. Viták folytak és folynak az október huszonharmadiki események szabatos meghatározásáról. Felkelés? Láza­dás? Ellenforradalom? Hát, ha az uralkodó viszonyok ellen, akkor ám legyen. Viszont mégis évtizedek óta berzenkedünk az ellen kifejezés miatt, és joggal. Mert ez a megmozdulás, ez a népfelkelés nem csupán vala­mi ellen, hanem valamiért történt. A hazáért, a nemzet­ért, szabad emberi életért. Értünk mindannyiunkért. A jövőért, ami a mi mánk. Mi, ma, 1956. október húszon" harmadikának jövendője vagyunk. És mi lesz a mi jö­vendőnk? Ez a mi nagy felelősségünk 1989 őszén. Történettudósok dolga, hogy szabatosan meghatároz- ' zák és előadják: mi történt, hogyan történt. Mitől vé- reződtek be a zászlók. Ahol szakad a gát, ott a legtisz­tább víz is hord sok szennyet. Ámde a tudománytól függetlenül, a dolgokat ki kellett volna beszélni ma­gunkból. Az elmúlt néhány évtized legártalmasabb vét­keinek egyike, hogy ötvenhatról nem lehet nyíltan beszélni. Vagy hallgatni kellett róla, iskolában és mun­kahelyen, vagy egy utólag szerkesztett, részleteiben ta­lán igaz, de összvalóságában félrevezető, hamis történe­tet kellett tudomásul venni. A nemzet azonban emléke­zi zett, és tudta, mi az igazság. Nagy tanulság, hogy nem szabad egy súlyos traumát, bárkinek lett légyen is igaza, elfojtani, kibeszéletlenül hagyni. Nem hiábavaló a ke­resztény egyház nagy lélekkönnyítő találmánya a gyó­nás és az ezt követő bűnbánat. Meg a lelkiösmeret vizs­gálata. Elfogadom, hogy aki bármely oldalról halottját ! siratja, az az ő halottja és joga van elsiratni, akár a rádiónál elesett katona, akár egy eltévedt lövedék által halálra sebzett járókelő, akár a Kossuth téri mészárlás áldozata. De a lelkünk egészsége érdekében mindezt ki kell (kellett vona) beszélni. A történelem egyetlen ese­ményét sem lehet azzal elfojtani, ha a szőnyeg alá sö­pörjük. Viszont, ha a dolgokat kibeszéltük, megbeszéltük, meg­ismertük, ha a gyerekek értelmesen megtanulhatják az iskolában, mi történt és miért történt — akkor a lel­künket rendbe tettük. De ennél tovább kell lépni. Ha a dolgok feltárása semmi másra nem vezetne, mint újabb bosszúra, haragra, gyűlölködésre: akkor a nemzet nem jut előbbre egy tapodtat sem. Tisztán kell látnunk, ámde nem csak a múltat: a jö­vőt is! Ez a mi nagy felelősségünk ma, 1989. őszén. Milyen érdekes, hogy a magyar nemzet nagy esemé­nyeit évszámokkal jelöli és az évszám puszta kimon­dása egyszersmind állásfoglalás. Figyeljük csak: ha azt mondom: „negyvennyolc” — mindenki 1848-ra gondol. „Nem enged a negyvennyolcból” — ilyen közmondás szü­letett annak jelzéséül, hogy valaki szilárdan hű az elvei­hez. Ilyen szó a tizenkilenc is. „Tizenkilences”: a tanács- köztársaság híve. Sem 1945. előtt, de még utána sem je­lentett jót ez annak, akire rámondták. És most itt van a mi ötvenhatunk. Nekem ez az év­szám mond a legtöbbet, éppúgy, mint ahogyan negy­vennyolc. Negyvennyolc se volt hiábavaló, még ha elbukott is Világosnál negyvenkilencben. A kiegyezés, s az ezt kö- ? vető fellendülés negyvennyolc közvetett eredménye. Ti­zennyolc év telt el 1849-től a kiegvezésik- Kíván'juk ma­gunknak, hogy az 1956 óta etelt harminchárom esztendő után nálunk is fellendülés következzék be. A „n'agy bé­ke” korszakára — 1867-től 1914-ig — az volt jellemző, : hogy miközben a nemzet tudta, tanította, kibeszélte ma­gából negyvennyolcat és Világost és az aradi vértanú­kat és Batthyány gróf halálát és Széchenyi pusztulásá­nak okait: nem állt bosszút, nem hirdetett megtorlást, hanem együtt építette az országot azokkal, akik ellen véres zászlók alatt fegyverrel küzdött, beleértve a ki­rályt. Ferenc Józsefet. |uo v el a sírokon az emlékezés koszorúit, nriyc/ZUII tisztelegjünk a véres zászlók előtt, de nézzünk előre és tegyünk valamit a hazáért, saját jö­vőnkéri. A halottak, az áldozatok üzenete is ez, hiszen az evangéliumban olvashatjuk: „senkinek sincsen nagyobb áldozata, mint aki életét adja övéiért” — aki pedig meghalt, az mint az elvetett búzaszem, szellemében fel­támad. Nemeskürty István my ISMERET NOGRAD POLITIKAI NAPILAP XLV. ÉVF.. 251. SZÁM ARA: 4,30 FORINT 1989. OKTÓBER 23., HÉTFŐ Az Országgyűlés felhíuöso Ma kikiáltják a köztársaságot A Magyar Országgyűlés felhívással fordul az ország polgáraihoz! „Értesítjük az ország lakosságát, hogy a Magyar Köz­társaságot 1989. október 23-án, hétfőn Budapesten, a Kossuth téren kiáltják ki. Erre az ünnepélyes esemény­re minden magyar állampolgárt és külföldi vendéget szeretettel várunk...” Az MTI értesülése szerint az ünnepség 11.45 órakor kezdődik a Parlament előtt a Kossuth téren. Előzőleg már ünnepélyes keretek kö­zött felvonják az állami zászlót. Az Országház előt­ti téren katonai díszegység sorakozik fel. Az ünnepsé­gen részt vesznek a külföl­di diplomáciai képviseletek vezetői. Délben Szűrös Má­tyás, az Országgyűlés elnö­ke, ideiglenes köztársasági elnök az Országház erkélyé­ről kiáltja ki a Magyar Köz­társaságot. A délutáni október 23-ai rendezvényeket az erre ala­kult társadalmi bizottság szervezi. Az Országgyűlés elnöke felajánlotta, hogy az emlékbeszédeket a Parla­ment lépcsőjén tartsák, meg. Várhatóan 18 óra után ér­keznek a Parlament elé a főváros különböző helyszí­nein összegyűlt csoportok: ezután kezdődik a központi megemlékezés. A rendez­vény zavartalan lebonyolítá­sát a rendőrség és a társa­dalmi aktivisták közösen biz­tosítják. Október 23-án, hétfőn a televízió 1-es műsora élő, helyszíni közvetítésben szá­mol be déli 12 órakor a Kossuth térről hazánk új államformájának ünnepélyes bejelentéséről. Ezért a, dél­előtti program és annak minden egyes műsora fél órával korábban kezdődik. Külfejtésekből termelnek, kéregbányákat nyitnak Gazdaságossá teszik a nógrádi szénbányászatot Október 24-e Az EI1ISZ napja Az Egyesült Nemzetek Szervezete, a mai nemzet­közi rend egyik központi in­tézménye megalakulásának 44. évfordulójára emléke­zünk október 24-én. A fa­siszta Németország által megtámadott és veszélyez­tetett államok a 11. világ­háború során katonai szö­vetségre léptek, védelmük, illetve az ellenséges erő megsemmisítése érdekében. Az ekként közös célokért küzdő „Egyesült Nemzetek” azt is felismerték, hogy a katonai győzelem nem old­ja meg teljesen a kérdést, hanem a háború befejezése után olyan szervezetet kell létrehozniuk, amely bizto­sítja a nemzetközi béke és biztonság fenntartását és al­kalmas arra, hogy egy újabb világháború kitörését meg­akadályozza 1945. április 25-re San Franciscóba nemzetközi ér­tekezletet hívtak össze, ame­lyen 50 állam küldöttei vi­tatták meg az Alapokmány rendelkezéseit. Két hónapi tárgyalás után, 1945. június 26-án a teljes megegyezéssel létrejött egyezményt vala­mennyi résztvevő állam kül­döttei aláírták, és a ratifi­kációs okmányok letétbe he­lyezése után, 1945. október 24-én az Alapokmány ha­tályba lépett. Az Alapokmányt, amely­nek kínai, francia, orosz, an­gol és spanyol szövege egy­aránt hiteles, az Egyesült Államok levéltárában he­(Folytatás a 2. oldalon.) Immár napnál világosabb, hogy helybeli rossz dönté­sek is hozzájárultak me­gyénk szénbányászatának sohasem tapasztalt vissza­eséséhez. Hibás szemlélet­nek bizonyult a mélyműve­lés favorizálása, az úgyne­vezett „széngyárak” kiala­kítására való törekvés. A leginkább át nem gondolt lépések közé tartozik a ká- nvási beruházás, melynek részeként többi között kihaj­tottak egy új lejtősaknát és megépítettek egy nehéz- szuszpenziós szénmosót. A felszínhez közeli kisebb bányák felszámolásával, a mélyművelésű aknák fejlesz­tésével ugrásszerűen meg­növekedtek a költségek, s ezzel messze nem álltak arányban az árbevételek. A kányási munkálatokba bele­ölt másfél milliárd forint talán soha nem térül meg, mert a bánya messze elma­rad a tervezett évi 700 ezer tonnás termeléstől. Értel­metlen bányászkodásának fenntartása is, hiszen na­ponta csaknem kétmillió fo­rinttal növeli a vállalat ráfi­zetését. Amint az köztudott, való­színűleg felszámolják a Nóg­rádi Szénbányákat. Tartha­tatlan a jelenlegi állapot, hiszen az eredmények to­vább romlanak. A három­negyedévet közel 34 ezer tonnás lemaradással zárta a kollektíva, árbevételben 151 millió forint az adós­ság, a költségek és a vesz­teségek emelkednek. A vál­lalat sorsára vonatkozóan a Fővárosi Bíróság mondja majd ki a végső szót, amely (Folytatás a 2. oldalon.) MSZP­fesztivál Szegeden Nagyszabású politikai fesz­tivál zajlott szombaton Sze­geden. Az MSZP • Csongrád megyei szervezete rendezé­sében az újjáalakult párt köztársasági elnökjelöltjét támogató, valamint egyberí tagtoborzó országos kam­pány nyitásának szánták a politikai fesztivált. A két órakor kezdődött nagygyűlésen a mikrofon­hoz elsőként Vastagh Pál, az MSZP vidéki titkára lé­pett: Lehet-e a demokrati­kus szocializmus reális al­ternatíva egy erős, balolda­li tömegpárt nélkül Ma­gyarországon? Álláspontja szerint nem. Ézért várják és hívják az MSZMP korábbi tagjait, s minden baloldali gondolkodású és elkötele­zettségű embert. Mindenki­re szükségük van, aki prog­ramjukat támogatja. De ne lépjen ennek a pártnak a soraiba az, hangoztatta az előadó, aki visszaélt a hata­lommal, aki béklyóba kö­tötte az újító szándékot, aki elnyomta a kritikát, aki sa­játjaként használta a néip vagyonát, aki vámszedője volt a korrupciónak. A nagy tapsot kiváltó kijelen­tés után arról beszélt a szó­nok, hogy az MSZP-tagság semmiféle könnyítést, kar­riert és pozíciót nem jelent. Jelenti viszont ma és hol­nap a politikai küzdelmet, a vitát, a választási harcot, a kiállást. Ez a párt az MSZMP reformtörekvései­nek örököse, folytatója a szociálista és a kommunista mozgalom időtálló hagyo­mányainak. Ezért várják az idősebb elvtársaikat a párt­ba. Várják a fiatalokat is, hiszen nélkülük politikai párt nem létezhet. Vastagh Pált Nyers Rezső követte a szónoki emelvé­nyen. A magyar Országgyű­lés ezen a héten döntő lé­pést tett előre az alkotmá­nyozás útján, a politikai de­mokrácia megalapozásában. Magyarország — köztársaság, független, demokratikus jog­állam. Pozsgay Imrét a követke­ző ajánlással javasolta köz- társasági elnöknek Nyers Rezső: kiváló államférfiúi képességekkel rendelkező, közéleti embernek' ismer­jük. Az ő személye nemzet­közileg is elismert, s ezért nagy és sok hasznot tud hozni az országnak. A deres hajnalok után ködbe burkolóznak az erő- és munkagépek Szécsény körzetében is. ahol a gabona vetése je. lenti az aktuális teendőt. A száraz talajba kerülő mag áhítozik az eső után, a traktor mögött porfelhő jelzi a csapadék hiányát. —kulcsár-fotó—

Next

/
Oldalképek
Tartalom