Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-21 / 250. szám
4 NO(ÏRAI) 1989. OKTÓBER 21., SZOMBAT KisUariyfáni műemlék templom Nemzetünk jövője kultúránk jövőjének függvénye A kellemes, napsütéses őszi napokon kellemes kirándulási programnak ígérkezik • kishartyáni templomnak és környékének felkeresése. A XV. században épült műemléket az országjáró turisták gyakorta meglátogatják. —kulcsár-fotó— A bátonyterenyei baráti kör 1989. október 14-i kulturális tanácskozásának résztvevői — a baráti kör tagjai, népművelők, pedagógusok, munkások, muzeológusok, könyvtárosok — a kultúra jövőjéért érzett felelősségük tudatában ütköztették nézeteiket napjaink társadalmi alakulásáról, a művelődés, a kultúra helyzetéről. A tanácskozáson döntöttek arról, hogy tapasztalataikat, az elhangzott véleményeket dokumentumban foglalják össze, amelyben a közvéleményhez fordulnak. Világossá és elfogadottá vált az a tény, hogy az elmúlt harminc-negyven évben megvalósult modernizációs kísérlet zsákutcába vezette a nemzetet. Az anyagi, szellemi és erkölcsi források kimerülése olyan válságot idézett elő, amelyben a kultúra, a művelődés esélyei veszélyesen korlátozódtak. Ez a súlyos állapot nem kezelhető reformszónoklatokkal, a társadalom működésének általános megváltoztatása szükséges. Az új, demokratikus Magyarország lételeme a kultúra. Ezért valamennyiünk felelőssége a kulturális lepusztulás megállítása, meglevő értékeink védelme. A demokratikus átalakulás, a nemzeti felemelkedés irányába ható értékek közül a következőket emelték ki a tanácskozás résztvevői : a népi-nemzeti hagyományokat, az önszerveződés közösségépítő reflexeit, az Európába tagoló szabadság- jogokat, a szakmunka megbecsülését, a tudást és műveltséget, a szolidaritás és bizalom tartópilléreit, a szeretet és türelem képességét. Meggyőződésünk, hogy ezeket az értékeket csak a demokratikus társadalomban élő, magyarságában erős nép hitelesítheti a mindennapi életben. — Egyenrangúnak kell elismerni minden olyan művelődési színteret — legyen törekvés, vagy egyéni képességeken a^puló önkifejezés —, mely* vállalja az alkotó ember szolgálatát, kiképzését, továbbfejlődésének biztosítását, az ember lényegének megőrzését, gazdagítását. Az állam feladata a normatív feltételek, a felzárkóztatás biztosítása, a nemzeti művelődési program segítése legyen. — A kultúra, a művelődés jövője nem lehet a pártharcok és hatalmi törekvések áldozata, választási programok licitálásának kárvallottja. Fontosnak tartjuk, hogy a választásokra készülő pártok, mozgalmak, programjukban nyújtsanak garanciákat a kulturális minőség megtartása, a nemzet erkölcsi talpra állítása érdekében. Hitünk szerint a politikának szolgálni kell az embert. Az a politikai törekvés méltó a hatalomra, mely ezt a szolgálatot elvégezni képes. Nemzetünk jövője kultúránk jövőjének függvénye. A tanácskozás résztvevői a nagy szavak és hangzatos programok talmi csillogásán túl, igazán fontosnak a becsületes munkájukat végző pedagógusok, a lelkesedésre képes népművelők, a műveltség klasszikus templomaiban szolgáló könyvtárosok és muzeológusok mindennapi munkáját tartják. Ebben a tartalékban van a nyilatkozat elfogadói szerint a jövő Magyarországának életereje. Értük és az értelmes jövőért kell a kultúra, a művelődés társadalmi feltételeit és rangját biztosítani minden hatalomnak,, amely a nemzet megbecsülésére igényt tart. ( A bátonyterenyei tanácskozás résztvevői Nyílt levél T. Pataki Lászlónak! LACIKÁM! Abban a biztos tudatban fogok tollat, hogy mint minden sajtóvitában, nekem, a válaszolónak, nem lehet igazam. Soraimat viszontválasz követi majd, amelyben jobb esetben nevetségessé teszel. Rágalmakat és sárbáíapo- sást, tiszteletem jeléül, nem tételezek fel. Bár gnnyi mindent átéltem már kies megyénkben. Nagy bennem a megértés és a megbocsátás. De hát, fehér ember nem felejt... Amiért hozzád fordulok? Mint minden reggel, olvasom a mai, szerdai (1989. okt. 18.) NÖGRAD-ot, s meglepetéssel fedezem fel rádiókritikádat, mely a Társalgó legutóbbi műsoráról, vagyis a keddiről szól. — Mi végre ez a nagy sietség? — kérdezem magamtól. Hiszen a műsor második része majd csak vasárnap hangzik el! Nyugodtan és higgadtan olvasom írásodat, aztán kinézek a Kálvária oldalára. Savanyú a szőlő az idén, mondják, jut eszembe. Azt meg világosan látom magam is, sokakkal együtt, hogy a más rétje meg zöldebb- Mit csináljunk? Szüretelni azért kell. Más rétjét pedig miért tipornánk le, csak azért, mert gondozottább, mint a miénk? Miért is tehát a rádiókritikád? Őszintén szólva, nem akarom feltételezni a „cikizést”, a „betartást”, s más hasonló „erényeket”. Írásaid rendszeres és türelmes olvasója vagyok. Becsüllek publicisztikai erényeidért, de egyre ritkábban tudok egyetérteni Veled. Üjabban már a fényeid, adataid is — finoman szólva — pontosításra szorulnak. Ne menjünk messzire, vegyük a Társalgó iriűsoráról szóló Írásodat, amelyben szerkesztőségünk és szerény személyem is érintett. Itt is a legjobb zsurnaliszta erényeidet csillogtatod. Bravúros, amit csinálsz. Rutinod révén hibátlanul adagolod a kimondás és elhallgatás, információ és sejtetés elemeit. A szöveg egésze azonban pontosan kivehető bélyeget síit a megcélzottakra. E kegyetlen műveleted közben még híveid, támogatóid is képződhetnek. Valójában nem miattuk, hanem teérted fogtam tollat. Szeretnélek megmenteni. Nem arra kérlek, ne légy kritikus szemléletű. Arra azonban igen, hogy törekedj a tárgyilagosságra. Kérdezlek tehát : nem lett volna szerencsésebb, ha at ^műsor egészét meghallgatod, s aztán mondod el a véleményed? (Itt minden Stécé- drukker tudja, hogy félidőben a meccs még nem lefutott-.. ) Ebben az esetben felfedezhetted volna a gondos szerkesztés ívét, valódi üzenetét. Dr. Kovács Annával kapcsolatos kitételeidet pedig megtarthattad volna tudományos publikációi ismertetésének idejére. Attól tartok, igazából nincs is szükséged az íráshoz a műsor meghallgatására. Véleményed anélkül is határozott. Ismerősnek tűnik az eljárás. Emlékezetem ' híven őrzi a glasznosztyot megelőző évből egy itteni drámabemutató helyi kritikai visszhangjának körülményeit. Dörgedelmes kritikát írtatok róla, holott egyiken sem voltatok jelen... Am nagyon pontosan tudtátok a szempontokat., Június 16-án is eljöhettél volna, mint ahogy eljöttek sokan, tarjámiak. Éppen annyian, hogy telt ház volt. Ha ott vagy, megjelenhetett volna a tudósításod, amelyben leírod, hogy ezen a napon, ott, érdemi, kulturált és kegy eletes emlékezés volt Salgótarjánban a nemzet halot- taira. Megfeleltünk ennek külsőségekben is. A rádiósok által gyújtott gyertyák mellett ott inogtak a közönség lángjai is. az általad zenedének aposztrofált helyi intézményben. őszinte, kegyeletes ünnepség volt- Szépet és jót írhattál volna róla. A műsorban pedig nem a Palócföld volt a középpont. Alapvető nemzeti kérdésekről beszéltünk. Igaz, mindezekről egy régió tükrében, az irodalom fegitségével. A Palócföldet és közvetlen munkatársait csupán eszköznek használva — mindannyiunknak igen megtisztelő módon. Tudniillik olyan horderejű kérdésekről volt szó. Ezért »érzem jogosnak a következő kérdést is. Olyan kitűnő lenne a megyénkről .alkotott országos kép, hogy ez a műsor egyetlen jó szót sem érdemelne? Miért nem tudtál örülni annak, hogy ez a rádióműsor azért színvonalas elemeket is tartalmazott? Miért nem örültél annak, hogy az ország ezúttal nem arról hall, hogy itt csupa-csupa megrögzött posztsztalinista él, hanem ilétezik egy törékeny kultúra is? Hagy van értékes múltunk, s ennek ápolói, hívei is akadnak. Személyek és intézmények egyaránt. Hogy a zúgó taps itt nem vezényszóra történt. A verseknek és aa előadóknak szólt. Szívből. Az értelem által. A 'lekicsinyléshez persze jogod van, mégse ártana, ha elgondolkodnál néhány tényen. Azon például, hogy bár nem a Palócföld műsora volt, amit hallhattál, mégis a történeti neveket kivéve, minden Balassi Bálinthoz és Madách Imréhez kapcsolódó vers a lapban jelent meg, a szerkesztő a múlt évfolyamaiból válogatta. Tréfásnak szánt, valójában elfogult előzetes szempontjaidat legjobban leleplező megjegyzésed pedig, amely Madách Palócföldben megjelent publikációira vonatkozik, igaztalan, s talán sértő is- Hiszen a Palócföld mindenkori szerkesztőinek haló poraiban is valóban kedves szerzője Madách Imre. őt, így vagy úgy mindenki mindenkor közli és közölni is fogja. Ha olvasnád a lapot, tudnád, hogy a Madách-kutatás újabb és újabb eredményei jól nyomon követhetők a Palócföld első számától mindmáig. Kulcsfontosságú dokumentumokat is közzétettünk. Nyomdafestéket nem látott Madách-kéziratokat is. Nem sorolom. Mindezt jobb gimnazisták is tudják. Miért vagy ilyen igaztalan és „pikírt”? Nem tudom. Nem vagyok hajlandó feltételezni semmit. Csak azt tudom, hogy a helyi kultúra valóban kicsinyke fa. Mondhatni, gyenge suháng. A baltát egyre többen forgatják e fácska körül. Fáj látnom, hogy Te, aki óvó-felnevelő kertész lehetnél, beállsz a favágók közé. Azokat Itüzeled, akik amúgy is hévvel csapnak oda ahhoz, járni kultúra. Miként írtam volt, a rádióműsornak szépen felépített íve van. Nem kell művi úton rekonstruálnod, elég, ha megvárod a vasárnap estét. Kéretik: kíséreld meg nyitott lélekkel végighallgatni, s ne csattogtasd rögtön az írógépedet- Ha mégis elbizonytalanodnál határozott véleményedet illetően, kazettán elküldöm a műsort. Nem tökéletes, ezt egy percig sem állítom, de újrahallgatva talán mégis megenyhülsz. Maradok, aki voltam. Vagyis: Pál József alias Laczkó Páí Ui.: Kérlek, ne válaszolj nyomban. Mélyedj magadba kicsit. Aztán mindent megbeszélhetünk személyesen. Mint ahogy mondtam már máskor is: szeretettel várlak. Elfogoii palackposta II. Számozatlanul a lenti címmel írtam rádiójegyzetet a NÓGRÁD szerdai számában. Még aznap értesültem a Nyílt levél tartalmi lényegéről. Megfogadni azonban nem sikerült a jó baráti tanácsot. Ezért írok „zo- fort”, még szerdán este. Egyszerűen szólva — nem lehet hosszasan gondolkodni a sorokon. Megértem Pál Józsefet (alias Laczkó Pált). Ha rólam írtam volna, amit a jegyzetben írtam Jróla?) — magam is így reagálnék rá esetleg. Legfeljebb személyeskedés nélkül tenném. És ha nekem ekkora terjedelmem lenne! Felhasználnám állításom bizonyítására egészen konkrétan az utóbbi időkben? elhanyagolt tárgyilagosságom tekintetében. Hogy ne tűnjék alig leplezett ,,dühös’’ vádaskodásnak, hogy ne tűnjék epigoniz- musnak (utoljára az év elején írt hasonlót rólam valaki, de a bizonyítás nála is elmaradt, sajnos). Most végre „megmutatnám” magamnak, bizony... Hogy ne tűnjék annak, ami. Üreg mendemondának. Mert erre nagyon vigyáznék. Kétrészes kérdéssel folytatva. Kétrészes műsorról nem érdemes (lehetni lehet éppen) egyrészes kritikát írni. Egyszerre csak egy részt hall az ember. Akárhogy figyel is előre (vagy hátra). Ilyen az élet. Kovács XII. Ür (A Hallgató) megbízásából ugyanis arra kell reagálni, ami már van (volt). Megvárni a műsorcsatlakozást nem a mi dolgunk. Esetleg más elfoglaltságunk lesz vasárnap este, amikor a második rész megy. Vagy kedden volt más dolgunk, amikor meg az első ment. És így olyasmiről írnánk, amit esetleg csak az egyikünk hallott. De akkor miről olvas(na) a másik? Vagy miről írna? Talán a műsorral kellett volna valamit kezdeni, de már a rádióban. A június 16-i zenedei még egyben volt — ezt készséggel belátom. Ott egyszerre lehetett hallani, ott egy eleje volt, egy közepe és egy vége. A kétrészes rádiós műsorban mindenből kettő lett. Vagy négy. Már nem is tudom. Ez is egy ilyen dolog. Stb. Akiről (amiről) viszont csak jót lehet. . . Arról nem érdemes írni. Nemhogy hallgatni. (Mellesleg jó reklám ez, Józsikám! Vasárnap mindenki hallgat majd — Téged! Igaz is, Petőfi, 21.29.) T. Pataki László
