Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-16 / 245. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT. Áranymenyegző Urbán Andrásoknál Kettős évforduló Bokor községben Emlékezés az első hívő menyegzőjére és a bemerítésre yrj várható a ITC H eseményei Hétfő. Megyei szövetkezeti szavalóversenyt tartanak Szécsényben a‘művelődési központban. Balassagyarmaton A felnöttnevelés helye és szerepe az USA-ban címmel tart előadást Carrol A. Londoner professzor, a virginiai egyetem professzora. Az előadás színhelye a városi művelődési központ. Pásztori az Állami Nyomda gyáregységében megyénk gazdasági szerkezetváltásának irányairól hallgathatnak meg tájékoztatót az érdeklődők. Kedd. Salgótarjánban a Nógrádi Sándor Múzeumban a szlovák nemzeti felkelés negyenötödik évfordulójának tiszteletére nyílik kiállítás a besztercebányai közép-szlovákiai múzeum anyagából. A XIX. műszaki és közgazdasági hónap keretében kiállítás nyílik a Gépipari Tudományos Egyesület szevezé- sében a József Attila Művelődési Központban: Korszerű gépek és szerszámok gazdaságos gyártása címmel. A néhány napja megszűnt MSZMP megyei bizottságának testületé utolsó, kibővített ülését tartja, amelyen többek között a jogutódhoz a Magyar Szocialista Párthoz fűződő viszonyt is tárgyalják. Szerda. A Nógrádi Szénbányák struktúraváltási lehetőségeiről cserélnek véleményt az OMBKE bányászati szakosztályának képviselői a MTESZ Technika Házában. Megkezdődnek megyénkben a környezet- és természetvédelmi napok eseményei. A nyitó előadásra a MTESZ Technika Házában kerül sor Salgótarjánban. A rendezvénysorozat november 2-ig tart. Csütörtök. Az építésfelügyelet ellenőrzésének országos és megyei tapasztalatairól tartanak előadást az Építőipari Tudományos Egyesület tagjai számára a MTESZ Technika Házában. Az esemény a műszaki és közgazdasági hónap része. V_____________________________ ___________________________J B ukaresti nemzetközi vásár — magyar részvétel Alig számlál 160 lakosnál . többet a Cserhát völgyébe szorított kis falu, Bokor. Úgy mondják, hogy innét még a drótostót is visszafordul, hiszen az út sem folytatódik tovább. A községbe vezető szűk, egysávos újon is nehéz a közlekedés. És mégis. A hét végén mindha forgalmasabb lett volna a település. Aranymenyegzőt tartottak Bokor baptista imaházában. Afféle kettős ünnepet. Egyrészt: éppen ötven esztendeje, hogy az első hívő menyegzőjére sor került a községben, másrészt: az- ifjú asszony Dudás Mária volt, aki a baptista hitre való áttérést elsőnek vállalta a faluban magára, — á szertartásnak megfelelően — bemerítkezéssel. Urbán Andrást és Dudás Máriát — hiszen ők voltak az ünnepeltek — nyolc gyermekük, 21 unokájuk, rokonok, jó szomszédok és hívők köszöntötték. A prédikátor a Bibliából igeverssel köszöntötte az idős embereket, és elvenítette fel az ötven esztendő történéseit igei alapokon. Elhangzottak a jókívánságok a gyülekezet tagjai részéről is, a fiatalok versekkel, énekekkel emelték az ünnep hangulatát. Nem ékesített szólamok, hanem az egymás iránti szeretet hangjai voltak ezek. Szolid imaház a bokori. Bejárata felett ez olvasható: „Menjetek be az ő kapuin hálaadással”. Az egyszerű szószék, vagy inkább oltár felett „Isten a szeretet” felirat. Az imaház jobb oldali padsoraiban a férfiak, a bal oldalán a hölgyek foglalnak helyet. Az emelvényen az elmaradhatatlan harmonium — igen szép a hangja —, székek az énekkarnak, kottatartók a zenekarnak. Mert ebben a baptista imaházban minden megtalálható a lelki gondo-' zásra. Még akkor is, ha az imaház faláról hiányoznak a szentképek, az oltárkép, csak a kereszt jelzi a baptista közösség tagjainak és , lelki gondozottjainak egymás iránti szeretetét. Maga az imaház is nemrégiben ünnepelte avatásának fél évszázados évfordulóját. S aki a legjobban ismeri a fél évszázados történetet, az a községben lakó, most alig hatvanéves Dudás János nyugdíjas. Béke utcai házában gyorsan megtaláljuk a közös nyelvet. Kis krónikában meg is örökítette a bokori baptisták történetét, hiszen elsőnek a községben a most 88 éves édesanyja vállalta az áttérést, az úgynevezett bemerítést. De mit is jelent ez? — Tudni kell, hogy a húszas évek végén, a harmincas évek elején a közeli és távolabbi községekben már voltak baptista hívők, sőt gyülekezetek is — mondja Dudás János, majd így folytatja: — A harmincas években már községünkbe is eljutott néhány bizonyságtevő Bérről, akik az elmondások szerint csodálatos buzgó- sággal és valós élménnyel költögették a falu népét, hogy a megszokott, egyhangú vallásos formaságok helyett az evangéliumi hitéletre térjenek. Egyre többen hallgatták a szeretet által hangoztatott igét... Érdemes megjegyezni, hogy az érdeklődők között volt két fiatal lány — köztük a most ünnepelt Dudás Má- Ha, aki akkor 10—11 éves kislány lehetett — akik véglegesen az Ür Jézus követői lettek. Történetünkhöz tartozik, hogy Bokor község lakóinak nagy része evangélikus. Hívői azonban a kántor úr minden ellenállása, elmarasztalása és megkülönböztetése ellenére készültek a bemerítkezés kedves, nagy napjára. 1934. június 3-án érkezett el a várva várt idő. A bemerítés úgy történik, hogy az elrekesztett patak medrének a vizébe fehér ru- ihába öltözködött lányok beállnak, és a lelkipásztor karján hátra fektetve megmártóznak — készülve a hitvallásra. Az első bokori bemerítés után mindjárt jelentkeztek a következők, és felajánlották közreműködésüket, segítségüket az ünnepély gyakorlati végzésére... A bokori baptisták 1936- ban saját kezükkel, felajánlott fuvarjaikkal, a kőbányában végzett munkájukkal segítették az imaházuk építését. Ennek köszönhető, hogy a korábbi házakból az állandó imaházba kerülhettek, amelynek hitelessége örökkévaló. mert — mint hitük szerint vallják — Jézus vérével van megpecsételve... — Miután a második világháború után a fegyverek elhallgattak, hozzá- kezdtünk a romok eltakarításához. Kiérezhető volt a kis község tenni akarásából és lelkes mozgásából az új élet hajnala — emlékezik Dudás János. — Ez azzal tetőzött, hogy 1945 őszén a hálaadás napján imádkoztunk imaházunk helyreállításáért, de a vészes háború befejezéséért is hálát adtunk Istenünknek... Persze az 1945-öt követő esztendők zivatara a baptisták felett sem ment el nyomtalanul. A kitelepítésekkel egyre csökkent a létszámuk. De fennmaradtak és folytatták gyülekezeti életüket — ma huszonket- ten. — S mit is tehetnénk mást, akik felsorakoztunk erre az ünneplésre? — teszi fel önmagának a kérdést Dudás János. — Mint azt, hogy dicsérjük és imádjuk' Istenünket, mert jó az úr, örökkévaló az ő kegyelme, nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége. Igen, hűséges, mint azt a hét végén két ünnepelt, Urbán András és Dudás Mária aranymenyegzője is bizonyítja. S. L. Szombaton délelőtt néhány perces látogatást tett a bukaresti nemzetközi vásár magyar pavilonjában Nicolae Ceausescu román államfő és pártvezető, s a Rába futóműveinél és a szerszámgépipari művek megmunkálóközpontja előtt megállva a gazdasági együttműködés bővítésének szükségességét hangoztatta. A tíznapos vásár a magyar—román kereskedelmi kapcsolatok legjelentősebb eseménye. A Hungexpo által szervezett reprezentatív kiállításon 15 magyar vállalat mutatja be termékeit a szakembereknek és a látogatóknak. Az Óbuda Tsz különkiállítással van jelen. A magyar üzletkötők a román áruszállítások növelésére törekednek. A délutáni látogatók valósággal megrohamozták a magyar kiállítók információs pultjait. Nemrégiben részt vettem egy gyülekezeten — a népfront hívta össze —, amelyen azt vitatták szenvedélytől sem mentesen, hogy ad egy: mi legyen a mai Hősök terén Balassagyarmaton, ad kettő: hol álljon végtére is és mikor kerüljön oda a tér,en honos 16-os honvédek szobra, ad három: mi legyen a most ott található szovjet emlékművel? Az ügy láthatóan bonyolult, sőt ennél is bonyolultabb. .. Volt, aki egyenesen a katonai temetőbe javasolta újra felállítani a jelenleg (jó húsz éve) a Palócligetben, elhanyagolt környezetben álldogáló 16-06 honvédet, ezt azonban senki nem támogatta. A népfront ad hoc bizottság jellegű összejövetelén a dolog természetéből is következve a környékbeliek (Hősök tere ugyanis) képviselője volt a leghatározottabb és egyben a legdiplomatikusabb is. ö'ugyanis azt javasolta — legyen újra a Hősök terén (kis ligetes ez, házak karéjában) a 16-os honvéd és maradjon a szovjet emlékmű is ott ahol jelenleg áll! Ezt a tanácsot vázlatos rajzzal is sikerült ' alátámasztani, a rajzon látható volt a megoldás, amely helyet nyújt újra a téren a katonaszobornak, miközben a szovjet emlékművet sem kell lebontani, vagy áthe- helyzni. Ez tehát a környék lakóinak is a véleménye, amely pártfogolható lenne, ha megint mások képzőmű- vészeti-esztétikai-város- építészeti okból nem kifogásolnák, s ezek ugyanúgy hangot adtak véleményüknek a tanácskozásfélén. A terecske ugyanis eleve úgy épült ki a környezetével Társadalmi vita Gyarmaton „Menetkész-e" a 16-os honvéd szobra? együtt, hogy egy! szobornak, a 16-os honvédnek adott helyet. Arányai-útjai ennek megfelelően vannak kialakítva, a két emlékmű e kis téren valamiféle nemkívánt zsúfoltságot, egyensúlyzavart keltene természetesen városesztétikai szempontból — és nem politikaiból. Éppen ezzel összefüggésben hangzott el a Hősök tere környékén lakók és a 16-os honvédhez érthetően újra ragaszkodók képviselőjétől „nem politikai okból kérjük vissza a szobrot a térre, de mi ahhoz ragaszkodunk, mi is, elődeink is ott szerették...” Mégis úgy tűnik, hogy ma, túl az anyagi oldalakon, politikai okból sem lehetne az egyedül jónak ítélhető megoldást elérni, hogy ugyani is a 16-os honvédszobor álljon vissza a helyére, a szovjet emlékmű pedig adja át a helyet. Ezt esetleg többféleképpen lehetne értelmezni s ezt a többféle értelmet — úgy tűnik ezúttal is — nem vállalja fel a város. Marad valamiféle felemásság és kompromisszum, amelynek mindenáron eredményt kell hozni — bármilyen legyen is az! Feltehetően azoknak lehet mégi* igazuk, akik azt vallják Balassagyarmaton, hogy mindent az idejében. Mert egy korábbi (1967-es, amikor a szovjet emlékmű a honvéd helyére állt) rossz megoldást újabb rosszal tetézni nem célszerű. A két szobor ideológiailag, sót még történelmileg is megfér egymással, ha ez most ennyire! fontos, de lehet idő, amikor mindkettőt újra kell mozgatni. Mert a még későbbi kor gyarmati polgára meg azt mondja — álljon csak a 16-os a Hősök terén mert közben már talált méltó helyet a másiknak is, van rá pénze, hogy áthelyezze (ma egyik sincs még meg) és akkor újra jöhet a kérdés a már jó ideje a Hősök terén álló 16-os honvédszoborral kapcsolatban, hogy „menetkész-e”... Városesztétika és aktuál- politika keveredik itten. Türelmetlenség (érthető?), mindenáron azonnali tenni akarás és óvatosság minden részről, A félmegoldásra hajlik tehát szinte mindenki: legyen helye mindkét szobornak-emlékműnek a kis téren. Ezt szorgalmazza amúgy az SZDSZ helyi csoportja is. Nyílt levélben fejtette ki nemrég (a városi lap november 3-i számában közli majd levelüket), hogy javaslata-véle- ménve szerint a 16-os honvédek szobrát vissza kell állítani az egykor róluk elnevezett térre, de maradjon a nagy októberi szocialista forradalomnak 1967 óta Gyarmaton emléket állító márványmű is. Ugyanakkor kerüljön le róla az „1917—1967” felirat, mert mint a levél szól: 0November 7-ét, mint a Szovjetunió nemzeti ünnepét természetesen tiszteletben tartjuk. Az 1917 októberében lezajlott orosz fordulatot azonban nem tartjuk olyan eseménynek, amely a magyar nép számára történelmi értéket képvisel." Az emlékműről a dátumot kell eltávolítani — mondja az SZDSZ helyi csoportjának nyílt levele, hiszen ezen túl minden felirata a második világháborúban elesett szovjet katonákról emlékezik meg stb. És a jövőben ne ezelőtt az emlékmű előtt legyen a katonai eskü! A végső szót pedig a város polgárai mondják ki a két emlékművel kapcsolatban. Most tehát körülbelül itt áll az ügy, hozzátéve talán még annyit, hogy van olyan nézet, miszerint meg kellene várni — a változtatás végső, elhatározott szándékának kijelentése mellett — azt a minden szempontból megfelelő helyzetet, amikor a 16-os honvédek szobrát eredeti! helyére úgy lehet visszaállítani, hogy előtte már méltó helyet talált ugyancsak a város polgársága a szovjet emlékműnek és erre megfelelő anyagi fedezete is van! De addig is — tekintettel a most folyó ligeti rekonstrukcióra — a Palócligetben a 16-os honvédszobor környezetét szépen rendbe kellene tenni és a rendet ott meg is őrizni. Egyáltalán láthatóvá tenni azt, ami eleddig nem nagyon látszott (bárhol állt is a 16-osok szobrai), a megbecsülését az első világháború gyarmati hőseinek, a tizenhatosoknak. Azt már csak bátortalanul teszem .hozzá, hogy mind ez ideig nefn sokat és nem sokan tudnak bármit a 16-os honvédszöbor- ról, történetéről, sőt magáról a tizenhatos honvédekről is lehetne a közművelődés terein (előadásokkal, kiállításokkal 6tb.) addig is többet szólni! Mondani valamit• a mai kor városi polgárainak, a diákságnak, amíg a szobor valóban „menetkész...” Reiter László helytörténész kapott megbízást a Gyarmati Napló, a város lapja részéről a 16-os honvédszobor történetének teljes körű feltárására. Munkájának eredményét már a november 3-án megjelenő számában közli a lap, mert sokan méltán úgy vélik, hogy a változtatás jogos igénye nem nélkülözheti az ismereteket sem... Sőt, az ismeretek úgyszólván teljes hiánya éppen az ifjabb nemzedék előtt nem kívánt formalitássá, aktuál- politikai lépéssé degradálja a 16-os honvédszobor ügyét (is). T. Pataki László
