Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-14 / 244. szám
1989. OKTÓBER 14.. SZOMBAT NOÍÍRAI) 5 Leander, fenyő és áhítat... ... ablakaiból látni a tengert on n iiiiiiiiiiiiiiiiiii ........mmmrn................ ■ / . ' . • I Nyáremlék Makrigialoszból Mint lágyan ringó hajó a sötét vízen, olyan 8 az autóbusz. Hiába az éjszaka, a pihenés órái, alig van ki lehunyja szemét. Szavak bukdácsolnak a sötétben. Valaki meséli: voit idő, amikor egy-egy kis görög faluban a turistáért valósággal versengtek a helyiek, kit ér a megtiszteltetés, hogy szállással, étekkel kínálja a vándort. A szokások úgy változnak, ahogy Görögországot felfedezik az utazók. Igaz kínálja is magát, mind hangosabban. A fővárost, Athént az Akropolisszal, s kikötőjével Pireusszal. Mükénét legendás hírű palotaromjaival. Az Athosz hegyet, — ahová most is csak férfiak juthatnak fel, — ahol a keleti ortodox monostorokban pontosan úgy pergetik napjaikat a szerzetesek, mint a bizánci időkben. A legendák titok- zatos ködébe vesző hegyet, az Olimposzt, s a tengereket valószínűtlenül kék vizükkel, 15 ezer kilométernyi, napfényben fürdő parttal. Az ébredő Belgrád, Nís után Evzoninál érjük ef a görög határt. Átfutunk a Macedón főváros, Thesszaloniki forró betonrengetegén, s közben rácsodálkozunk a kikötő óriásaira, a rakodó, induló tengerjáró hajókra. Délre tartunk, az Égei-tenger egyik csendes kis öbléhez bújt halászfaluba. Makrigialoszba. A vakítóan fehér üdülők, panziók," kávéit házak - melynek teraszán többnyire csak fér- I fiák ülnek, - színes bazárok, üzletek sora I azt mutatja, a falu félúton van, hogy a tehetősebb települések közé kapaszkodjon. Nem * is olyan régen itt a halból és dohányból I éltek az emberek. Am a régi halászkunyhók- I ból legfeljebb elvétve ha lát egyet-egyet az I idegen. Helyükre tágas, fehér, napelemekI kel fűtött házak épültek, épülnek. Az emberek mostanra rájöttek: nemcsak halat ad a tenger, s a márciustól októberig tűző napfény nem csupán az üdezöld dohányleveleket fakítja aranybarnára. Az utóbbi években mind több turistát csalogatnak a faluba. I Makrigialosz lakosainak száma alig éri el az ! . ezret. Lélekszómát nyáron háromszorosára duzzasztják a turisták, a magyarok is. Csak | Nógrádból mintegy kétszázan pihentek itt a | nyáron. A házakat nem zárják, a boltokat I sem őrzik úgy mint nálunk. A kereskedők ak- | kor húzzák le a rolót, amikor az utolsó érdeklődő, vásárló is kilépett a boltból. S ez j este 10-11 óra is lehet. Bíznak az emberek- jj ben. Ezt teszi a környező települések egyetlen seriffje is. Jó, ha hetente egyszer látják | a helybeliek. Rendbontásrg, erőszakos cse- J lekményre mégsem igen emlékeznek a leg- | öregebbek sem, 1 A Panayotides House — az autóbusznyi nógrádi szállása, - most harmadik esztendeje fogad vendégeket. Appartmanjaiban I egyszerre félszáznál több turista pihenhet, p Ablakaiból látni a tengert, s alkonyatkor az egész napi munkából megtérő halászokat. A kelő nappal indulnak. A tengeröbölben há- 1 lókat húznak, azután a csónakok dongáit üt- j ve riasszák a halakat. Menekülésük egyetlen f útja a háló. A hal, az osztriga nemcsak a | faluban keresett. A halfeldolgozó üzemből | Európa számos országába indulnak export- | szállítmányok. Ami Panayotides urat, a tu- | lajdonost illeti, többnyire kiwiültetvényével | van elfoglalva. A házat a csalód nő tagjai „viszik”. Mondják, csak a nyarat töltik itt, mint a legtöbb panziótulajdonos és kereske- | dő. Télen a közeli városban, Katerinben élnek, míg mások a 60 kilométernyire lévő Thesszalonikiben. Itthon már visszavonhatatlanul beköszöntött f az ősz. Gyakorta veri hideg eső az utca kövét. Ilyenkor október táján a napfény mind ritkább és becsesebb ajándék. Ám a képekről még a nyár üzen, vakító napfénnyel és 1 a valószínűtlenül kék tengerrel.- vg Fotók: Vonsik I. Kálovits G. A Panayotides House. A délutáni hőségben a falu főutcáján megáll az élet. Nopelemek a házak tetején, a téli hónapokban sincsenek fény és meleg hiján. Turistaroham... Ahol véget ér a tengeröböl.
