Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-08 / 212. szám

* NYUGDÍJASOKRÓL — NYUGDÍJASOKNAK * Az orvos szemével Előkelő helyen a szív­es érrendszeri megbetegedések A múlt század gyermeke Hinni, hogy érdemes! Kevesen mondhatják *1 manapság magukról, hogy ők még a múlt század, a „boldog békeidők” gyermekei. De azért vannak néhányan, hiszen innen is, onnan is kapunk jelzé­seket. S, mindegyiknek van egy fontos hasonlósága, így szól: már kilencvenen túl van az öreg, de még mindig bír­ja magát, mozog a kertben, tesz-vesz a ház körül. Hogy egészségünk a leg­fontosabb, legtöbbször csak akkor vagyunk tudatában, amikor megbetegszünk. A betegség létrejöttében szá­mos tényező szerepel, nem lehet egy okra visszave­zetni. Így van ez a megbete­gedési és halálozási sta­tisztikákban előkelő he­lyen szereplő szív-érrend­szeri megbetegedések ese­tében is. Sok múlik a küV Merre visz utunk? fl Beverly Hills-i nyugdíjas Ilyen sem volt még az Egye­sült Állomok történetében, hogy egyazon időben négy hajdani elnök követi a nagypolitika mérkőzését az élet partvona­láról, nyugdíjasként. Carter bibliamagyarázatokat tart, Ford golfozik, Nixon pedig városról városra járva keresi politikai rehabilitációját. A legnagyobb érdeklődés, érthetően a negyedik, Ronald Reagan nyugdíjas debütálását kíséri. A visszavonulás a poli­tika mégoly magaslatáról néz­ve sem zökkenőmentes. Mond­ják: Eisenhower, a katona, a függetlenségi háború egyik csataterének közelségét vá­lasztotta utolsó lakóhelyül, Johnson pedig azt a Texast, ahol Cadillacja ablakából va­dászhatott. És Reagan? A Fe­hér Ház egyik fogadásán, amelyre a művészvilág színe- java kapott meghívást, 1987- ben, Nancy Reagan „megval­lotta” Bob Hope előtt, hogy Ronnie azt szeretné, ha az utolsó napjait Hollyvood kö­zelében, Beverly Hillsben tölthetné. Ám ez, az évi 86 ezer dolláros állami nyugdíj alap­ján nem más, mint hiú áb­ránd... Bob Hope tehát színre lé­pett, s néhány hét múlva két rejtélyes, ám dúsgazdag hölgy bankszámlát nyitott az elnök visszavonulásának előkészíté­sére. Természetes, hogy mind­össze pár óra telt el és szinte minden ingatlanügynök tudta, hogy a Reagan-házaspárnak házat keresnek. És amit talál­tak, nos az úgyszólván tökéle­tes. A kiszemelt rezidenciában csupán egy idős, beteges hölgy várta végóráját. így tehát la­kottan vették meg a házat 2 és fél millió dollárért, ami egybehangzóan kitűnő üzlet­nek bizonyult. Beverly Hills új lakóinak ér­tékét a polgármester fogal­mazta meg. „Ha van egy ex- elnökünk, ez annyit jelent, hogy mindig kapunk elég pénzt az útfenntartáshoz. Az oldalt összeállította: SULYOK LÁSZLÓ sö károsító hatásokon, amelyekkel akarva-akarat- lanul találkozik szerveze­tünk, de sok múlik az egyén megbetegedési haj- lámán, az úgynevezett örökletes, genetikus ténye­zőkön is. Mindezekhez tár­sulnak a lelki és idegrend­szeri hatások. Idősebb korúak szív­érrendszeri megbetegedése talán azért is gyakoribb, mert életük folyamán már sok károsító tényezővel „találkozott” a szerveze­tük, a szervezet védekező­rendszere is gyengül, mű­ködik a génjeinkbe prog­ramozott „öregedési” folya­mat. A megbetegedéshez vezető külső és belső okokat rizikófaktoroknak nevezzük. Ilyenek: a do­hányzás, az elhízás. a mozgáshiány, a helytelen táplálkozás, az alkoholizá­lás, a stressz, az ideges­ség, de rizikófaktor maga az életkor, a személyiség- típus. a nembeliség. a kör­nyezetszennyezés, illetve a már meglévő egyéb be­tegségek, például a cukor- betegség. a magas vérnvo- más is. A szív-érrendszeri beteg­ségek több csoportba oszt­hatók. Ismeretesek az isé- miás szívbetegségek, ame­lyekhez a koszorúér-ke­ringési zavarok, szívinfrak- tusok tartoznak; a régen ..vízibetegségnek” nevezett dekompenzációs, , szívgyen­geséggel járó megbetege­dések; harmadik csoport­ba sorolhatók az úgymond degenerációs (,.elfajulásos’’) megbetegedések, melyek szívritmuszavarokhoz, szívgyengeséghez vezethet­nek. Az előbb ismertetett eltérések jelentkezhetnek önálló kórképként is. A tudomány fejlődése nagy sikereket ért el. se­gítségévet jó néhány meg­betegedés gyógyítható, il­letve a beteg emberek éle­te minőségileg javítható, példáúl indokolt esetben a pacemaker, vagy inger­képző elektród beültetésé­vel az addig eszméletvesz­téssel, illetve esetleges ha­lállal járó súlvos szívinger- képző zavarok kezelhetők, A férfi akkor úgy gon- dolta: odakint többet ér. Lelkiismeretét azzal nyug­tatgatta, idővel imajd magá­hoz veszi a családját: paj­kos kisfiát, halk tszavú kis­lányát és feleségét, a ked­vest is, aki könny nélkül búcsúzott tőle, mégis, ha gondol rá azóta. szégyenlő­sen beleremeg a vágyako­zásba. — így hát örült, hogy temérdek a gondja: bár volt a közelében *ok föl­dije, azokkal is kellett ér­tekeznie, akiknek egy sza­vát sem értette. Világéletében pedáns em­ber volt, a munkát minden­nél előbbre tartotta. Isme­retlen utcákat talpalt i vé­gig, s diadalmámorban tért vissza, mikor felvették egy gyárba. — tSzállása befo­gadta■ Itt írta esténként a leveleket, olyan gonddal, mit a hon és >az övéi iránti fojtott vágyódás zokogásba fullasztott. Aztán rendsze­rint megnyugodva hajtogat­ta össze a papírost, közéje ropogós bankókat csúszta­tott, s párnájára hajtva fe­jét házáról és kertjéről ál­modott. Odahaza is úgy hitte: leg­főbb az ember és a munka becsülete, ezért nem békült meg soha a kuporgatás kényszerével. Pedia ezen a messzi földrészen is azt tet­szükség esetén a pacema­ker-kezelés gyógyszerek adásával kombinálható. Sokan szednek különféle gyógyszereket, de nagyon fontos, hogy mindig az or­vos előírása szerint szed­jék, így elkerülhetik az esetleges túladagolást, vagy a hatástalan dózis veszé­lyét. A leggyakoribbak kö­zé tartoznak a digitális származékok, ilyen például az isolanid, digoxin, ezek helytelen szedése ronthat a már meglévő betegségen ahelyett, hogy segítene. Ugyancsak széles körben használatos gyógyszerek a vizhajtók (Brinaldix, Fu­rosemid, Hygroton, Hypot- hyazid). melyek nemcsak a vizet hajtják ki a szerve­zetből, hanem az ionokat is (ilyen a nátrium, ká­lium, kalcium stb.), s eze­ket pótolni kell. Az ionok pótlása egyrészt megfelelő étrenddel — gyümölcs, fő­zelék, zöldségféle —, más­részt gyógyszerkészítmé­nyekkel (Kálium retard) történjen. A szívritmusszabályzó gyógyszerek esetében, s fő­leg többféle gyógyszer sze­désekor fontos a rendsze­res kezelőorvosi ellenőrzés és az előírtak szerinti gyógyszerszedés. önhatal­múlag ne módosítsuk gyógyszereinket! Vonatkozik ez a magas vérnyomás ke­zelésére is, hiszen a már jól „beállított” vérnyomá­sokat ronthatjuk el gyógy­szerek kihagyásával. Természetesen a betegsé­gekkel hatásos küzdelem össztársadalmi feladat, nem­csak az egészségügyé. Fontos a betegségek korai felismerése és kezelése, s a legfontosabb: úgy éljünk, hogy a rizikófaktorokat a lehetséges minimumra csök­kentsük. Ha lehet, előzzük meg a betegség kialakulá­sát. A megelőzés (preven­ció) a jövő útja. Ahhoz, hogy tényleg így legyen, elengedhetetlen a felvilágosult, együttműködő, segítőkész gondolkodás és cselekedet. Dr. Rács Ernő belgyógyász, kardiológus fe. csakhogy a dolgáért na­gyobb tételek ütötték a mar­kát, s úgy már egészen más volt. Kitartó hangyaszorgalma megjutalmazta: szépen ha­ladt a gyűjtésben, s mikor már annyi pénze leolt, hogy saját lakásra gondolhatott, megszerezte a hajójegyeket is az övéinek. Ettől fogva reményteli várakozással tel­tek a (napok. Elmúltak he­tek, hónapok, de g. hajó mindahányszor nélkülük ér­kezett. Már félve, lopva pil­lantott a gyerekek fényké­peire, s egyre szótlanabb lett­Még bízott a jövetelükben — ám a sanyarú válaszleve­let olvasva egy pilág omlott benne össze, de (férfimód’ hősiesen titkolta. Gondolat­ban elbúcsúzott, viszont le nem mondott róluk. Egyedül maradt. Magánya keskeny vonallá préselte aj­kait, megkeményítette vo­násait. Tartása sem volt már a régi, mégis — egy alka­lommal, a fotográfus ked­véért felvette elegáns öltö­nyét, panamakalapját, s magára öltötte kifürkészhe­tetlen tekintetét. A képet hazaküldte. s ön­érzete parancsára megbán- tottan elhallgatott. Hazulról még sok levelet kapott, de — válasz híján — lassan Ilyen asszony Bátonytere- nyért, a nagybátonyi Zagy­va-parton özvegy Juhász Jánosné, született Kecskés Apollónia. Mozog a kertben, tesz-vesz a ház körül. Ha nem tüsténkedhetne — per­sze tevékenységében ma már sokkal inkább több az igyekezet, mint a tényleges hasznosság —, akkor talán már nem is létezne. Az ál­landó munka —, no, nem a megfeszített, az erőszakolt, mert az legalább annyira káros az egészségre, mint a semmittevés — edzette szí­vóssá, erőssé. Ahogyan, egyre elnehezü- lőbb gondolkodással, idéz­geti kilenc évtizedes élettör­ténetét, bizony elámul az ifjú, mi mindent kellett e kis hazában kibírni, elszen­vedni. Kecskés Apollónia Macon- kán született 1898. augusztus 6-án. Édesanyja özvegyként egy fiúgyermekkel ment férjhez egy háromgyermekes, ugyancsak özvegyember­hez. A házasságból két le­ány — az egyik Apollónia — született. A 92. évében járó matróna az apára nem szívesen emlékezik: „kor­hely” volt, „gyönyörű” föld­jeit lassan elitta. — Engem nagyon szere­tett, mert Pollinak hívtak, és apám anyja is az volt. Rossz ember volt. Anyámat mindig üldözte, verte. Egy­szer be akarta dobni ke­nyérsütéskor a kemencébe, én, kicsi voltam, felálltam egy padkára, hogy apámat felérjem, és úgy ütöttem. A többiektől nemigen tűrte volna el. A Csüngi Mózes kocsmájába mindig engem küldött pálinkáért. Sokszor pénzünk se volt rá. Mond­tam a Mózesnak, alulra önt­sön vizet, felülre meg pálin­kát. Apám rendszerint ész­revette a huncutságot, és a azok is elmaradtak. — Kí­nosan hosszú évek teltek ebben a furcsa öntudatlan­ságban, igazi társra nem ta­lált, szórakozása egy volt: a sörivás- Teste elnehezedett, látása gyengült, i— Az öreg­séget nem állíthatta meg. Sok-sok időbe telt, míg szembenézett ,a kínzó hi­ányérzet tényével, s ezután már ha elrévedezett, ' nem bánta. hagyta, hogy szemei bepárásodjanak. — Tapoga­tózott hazafelé. Üzenete meg­hallgatásra talált, s a leve­lek, amiket diktált, „édes fi­ammal” kezdődtek. Egyetlen öröme az volt, hogy adha­tott: pénzt küldözgetett, de arról, amit érzett, mélyen hallgatott. Szinte elalélt a mámortól, amikor először, másodszor, sokadszor — hazahívták, hisz a hiányát tudatták. Büszke­sége visszatartotta, de ettől fogva ísorai közt ott bújkált a fél emberöltőnyi fogságból szabadult szeretetvágy. Zak­latottságát a határokon soha nem engedte át. Mindenét hazaadta, csak a testét tették idegen földbe- Boldogan halt meg, hiszen tudta: távoli hazájában volt az ő Amerikája. ahol mind­végig szeretettel gondoltak rá. M. J. fejét csóválta: Hej, kislá­nyom, most becsapott az a büdös zsidó. Nem árultam el, hogy én. kértem rá. 1910 tájékán meghalt az apa. Nem volt rózsás vele az élet, de ezután a gyere­keknek tán még rosszabb lett. Iskola helyett libapász- torkodtak, télen szánkózni jártak. Apollónia a második elemiből kimaradt, s ettől kezdve a gazdagabb parasz­toknak szolgált. Amiként anyja is; például vászon bő­gatyákat varrt. A gyerekek .felcseperedvén summásnak mentek az Al­földre. Apollónia itt. a Pest megyei Homokszentlőrincen melegedett össze első férjé­vel. aki mint nagybátonyi árvagyerek — két testvére volt még —, napszámosként kereste a kenyerét, majd a bányában föld alatti csillés­ként. 1917-ben — az első világháború vége felé — házasodtak, s három gyer­mekük született, de csak egy érte meg a kisgyermekkort, és nőtt fel. — Nagyon szegények vol­tunk — emlékezik az öreg­asszony. — Nekünk csak a munka, meg a gond és meg­int csak a munka, meg a gond jutott. Az uram 1928- ban meghalt. 33 évet élt. összecsapta a csille. Másfél hónapig kezelték a gyöngyösi kórházban, aztán itthon élt még egy hónapot. Nagyon súlyos tüdősérülése volt. A tapraesett, fiatal özvegy­asszony a bányairodára és a bányakastélyba járt takarí­tani, mígnem szemet vetett rá egy nálánál 30 évvel idő­sebb özvegyember. Váltóke­zelőként dolgozott a vasút­nál. „Havi kétszáz pengő fixszel, / Az ember könnyen viccel...” — mondta a slá­ger akkoriban, nem csoda, ha házasság lett a dolog­ból. Kecskés Apollónia és fia jobb körülmények közé került, az öreg Juhász há­zat is építtetett. De gorom­basága és zsugorisága miatt nem sok öröm tellett a vele való életben. Sokszor csak egy negyed kiló marhahú­sért küldte el mostohafiát a henteshez, s Löwy rendsze­rint meg is kérdezte a pi­ronkodó gyerektől: „Csak nem lagzi lesz nálatok?” Otthon aztán az öreg ette meg a marhahúst. Ha foci­zott a tíz-egynéhány éves sráccal, csak ő rúghatott gólt, a fiú nem, mert mos­tohaapja nem tudta elviselni a vereséget. Apollónia 1934-ben másod­szor is özvegyen maradt, s azóta így éli az életét. Cse- lédeskedett, a mezőre, az erdőre járt, otthon dolgozott. A második világháború ide­jén óvta a házát. Fia korán megnősült, magához való, szegény lányt vett feleségül. Két-két unokája és déduno­kája van. Háborúk, népmozgalmak tizedelték az embereket. Rengeteg nélkülözés, meg­alázás. Kecskés Apollónia maga sem hitte volna, hogy ilyen sokáig él. Maga sem tudja, hogyan sikerült így. Egyszerűen erős volt benne mindig az életösztön, az op­timizmus, az a hit és tudat, hogy érdemes kaparkodni, érdemes másnap is felkelni. — Meg aztán — teszi hoz­zá — mindig jóltartott a menyem. Jól főzött, adott enni. Sokat ad, azért is tu­dok még most is dolgozni. Ha az öregotthonban marad­tam volna, már régen nem lennék. Hát, a család melegét, ösz- szetartó erejét nem pótolhat­ja semmi sem. A család a gyengének erőt, az elesettnek vigasztalást nyújt... (ok) „Magamra maradtam — kj — Vissza csak levél érkezett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom