Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-08 / 212. szám
2 NOGRAD 1989. SZEPTEMBER 8., PÉNTEK (liest tartott a Minisztertanács Kormányszöuíuoí tájékoztató A Minisztertanács csütörtöki ülésén a külügy- és a belügyminiszter tájékoztatása alapján áttekintette a Magyarországon tartózkodó, és az NSZK-ba áttelepülni szándékozó NDK-ál- lampolgárok ügyét. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács tárgyalt az állami vagyonalapról szóló jogszabályokról, és a privatizációval kapcsolatos feladatokról. Egyúttal megbízta az illetékes kormánybiztosokat a koncepciók és a szükséges jogszabályok gyorsított ütemű kidolgozásával. A kormány előterjesztést hallgatott meg a vágósertéstermelésben, -feldolgozásban kialakult feszültségek feloldásáról. A Minisztertanács csökkentette a borok fogyasztási adóját. A Minisztertanács ülését követő kormányszóvivői tájékoztatón Martonyi János privatizálási kormánybiztos elmondta: a kormány úgy döntött, hogy az állami vagyonkezelői szervezet felállítása, illetve a privatizációs program kidolgozása kiemelten fontos feladat, s meg kell gyorsítani úgy, hogy a vonatkozó törvényjavaslatot október végéig az Ország- gyűlés elé terjeszthessék. Elismerte, hogy a privatizációs politikában ma még sok az alapvető ellentmondás, ami kétségkívül jelentős kockázatokat rejt magában. Reális a veszélye ugyanis, hogy az állami vagyon értéken alul cserél gazdát, átjátszás tárgyává, egyéni érdekek korlátlan érvényesítésének az áldozatává válik. Egyéb irányú kérdésekkel kapcsolatban Bajnok Zsolt szóvivő kifejtette: nem tud arról, hogy az igazságügyminiszter bejelentette volna lemondási szándékát. Cáfolta azt is —, bár maga is hallott ilyen szóbeszédet —. hogy húsjegyeket nyomtatnának. Több nyugati újságíró ismételt kérdéseire válaszolva sem volt hajlandó a szóvivő részletekbe bocsátkozni az NDK-menekültüggyel kapcsolatban, többször is a „no comment" kifejezést használta. Hazánkba érkezett az angolai elnök José Eduardo dos Santos, az Angolai Népi Köztársaság és az MPLA-Munkapárt elnöke — Straub F. Brúnónak, az Elnöki Tanács elnökének, valamint Nyers Rezsőnek, az MSZMP elnökének meghívására — csütörtökön hivatalos baráti látogatásra Magyarországra érkezett. A magas rangú vendég — a hagyományos ünnepélyes fogadtatást követően — megkezdte tárgyalásait g magyar vezetőkkel. Elsőként Straub F. Brúnóval, majd Horváth Lajossal, az Országgyűlés alelnökével folytatott megbeszéléseket. José Eduardo dos Santos találkozott Nyers Rezsővel, az MSZMP elnökével. A szívélyes légkörű találkozón a két politikus a társadalmi modernizáció lehetőségeiről folytatott eszmecserét. Nyers Rezső úgy vélekedett, hogy a társadalmi modernizáció az egypártrend- szer keretei között is megvalósulhat. Üdvözölte Angolának azt a törekvését, hogy egyetlen ország gyakorlatát sem kívánja másolni, viszont figyelmeztetett arra: rendkívül fontos, hogy a népi forradalmi demokrácia ne silányuljon diktatúrává, ahogyan ez sajnos, Magyar- országon a felszabadulást követő évtizedben megtörtént. A magyar helyzetet felvázolva, a továbblépés kulcskérdésének tartotta a párt és a kormány tevékenységének szétválasztását. Megítélése szerint ennek garanciáját az nyújtja, ha a valódi népakarat érvényesül a népképviseleteken keresztül, s ezeknek a pártok képviselőiből alakuló kormány beszámolási kötelezettséggel tartozik. Nyers Rezső megbeszélése az egyházak vezető személyiségeivel Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke és Barabás János, a Politikai Intézőbizottság tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön a Parlament Gobelin- termében kötetlen eszmecserét folytatott a magyarországi egyházak vezető személyiségeivel. Az MSZMP kezdeményezte találkozón a jelenlévő egyházi vezetők és a párt tisztségviselői érdemben cseréltek véleményt a párt és a vallás, a párt és az egyházak viszonyának ma már teljesen új módon felmerülő kérdéseiről. Ennek lényege, hogy a dialógust tovább kell folytatni, s elmélyíteni olyan témákban, mint az erkölcs és a társadalom, a világnézet és a társadalmi béke kapcsolata. Nyers Rezső részletesen szólt az MSZMP Központi Bizottságának július 28-i határozatáról, amely immár nem korlátozza a párttagság lelkiismereti szabadságát. Ezt a résztvevők elismerően nyugtázták. A találkozón szó esett az egyházak és a politika viszonyáról a többpártrendszer most formálódó keretei között. Az egyházak vezetői kifejezték azt a készségüket, hogy más pártok képviselőivel is készek hasonló megbeszélésre. A beszélgetésen a jövőért érzett felelősségtől áthatva tisztázóan hozták szóba a múlt vitás kérdéseit és a jelen gondjait. Mint elhangzott: az utóbbiak megoldásának legnagyobb kérdése és egvben feladata az, hogy az átalakítással természetszerűen együttjáró konfliktusokat a társadalmi béke keretei között tartsák. A találkozón az újságírók nem vehettek részt, arra azonban lehetőség, nyílt, hogy a résztvevők első benyomásairól érdeklődjenek. Nyers Rezső elöljáróban leszögezte: nem közvetlenül pártpolitikai célok indokolták. hogy az MSZMP az ország házába invitálja az. egyházak képviselőit. Felismerte, hogy a társadalom, a nemzet előtt álló nagy feladatok megoldása a társadalmi béke és együttműködés körülményei között képzelhető el. A párt számos területen lehetőséget lát az egyházakkal való kontaktusra. Hozzáfűzte: pártpolitikusként pártja szempontjait egyeztette a nemzeti célokkal, valamint az egyházak felfogásával. A tanácskozáson elvi síkon folytatták a beszélgetést, azonban számos konkrét kérdés is szóba került, így például az egyházak szerepvállalása az oktatásban. a szociális munkában. Felvetődtek világnézeti kérdések is, összefüggésben a lelkiismereti és vallásszabadsággal. annak az emberi jogok közé sorolásával. Etekintetben az egyházak és az MSZMP mai álláspontja közel áll egymáshoz, sőt lényegi kérdésekben azonos. Saját véleményét hangsúlyozva kifejtette: az egyházaknak számos területen pozitív társadalmi szerepük van ma, s lesz a jövőben. A tanácskozáson mindkét részről felvetették a társadalom erkölcsi állapotát, a moralitás javításának fontosságát. Áz eavházak elsősorban az oktatás és a család szempontjából hangsúlyozták az erkölcs nagvobb szerepét. Az MSZMP képviselői a politikai erkölcsösség fontosságát emelték ki, az erkölcs különböző területeken való érvényre juttatása ugyanis egvmással szoros kapcsolatban van. A tanácskozás nem a véleménykülönbségek feltárására. hanem a követelmények megfoga'mazására irányult — hangsúlyozta a pártelnök. Mindkét oldalról rámutattak a nemzet sorsáért érzett felelősségvállalás szükségességére. E téma — úgy tűnt — közelítette egymáshoz a tárgyaló partnerekkel, akik között megoldatlan kérdések is szép számban szóba kerültek. Egyházi részről megemlítették az állam és az egyház szétválasztásáról szóló megegyezést. Felhívták a figyelmet arra, hogy a gyakorlat beszűkítette az egyházak tevékenységét a magyar társadalomban, sok helyen szinte lehetetlenné téve a nevelési, oktatási, szociális tevékenységet. A találkozón ezt rendezendő követelményként vetették fel, s ezt az igényt az MSZMP elismerte. Végül Nyers Rezső hangsúlyozta azt a véleményét, hogy az egyházak — pártpolitikai semlegességük mellett — nagyon sok területen pozitív szerepet töltenek be a társadalom életében. — Az MSZMP képviselőivel létrejött találkozó az első lépés azon az úton, amelyen az egyház helyét és szerepét keresi a kialakuló többpártrendszerű demokráciában — összegezte tapasztalatait Tóth Károly református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. Véleménye szerint valamennyi egyházi személyiség örömmel nyugtázhatta, hogy Nyers Rezső elfogadta azt a szándékukat, amely szerint a mostani megbeszélést követően valamennyi párttal párbeszédet folytatnak. Hozzátette: a többi párttal még nem sikerült felvenni a kapcsolatot. A püspök a továbbiakban utalt arra. hogy a találkozón lehetőség nyílt az MSZMP július 28-i állásfoglalásával kapcsolatos véleményük kifejtésére. Szinte valamennyien úgy ítélték meg. hogy a dokumentum túl rózsás képet fest az esybáz és az állam utóbbi 30 éves viszonyáról. A többi szocialista országgal összehasonlítva természetesen számos pozitívumot is tartalmaz, önmagában véve azonban átsiklik a problémákon. Nyers Rezső bevezetőjéről megállapította, hogy az önkritikusabb volt, mint az állásfoglalás- Véleménye szerint az állásfoglalás az igazgatási és a jogi területen tapasztalható vadhajtásokról beszél, amelyekhez az MSZMP korábbi politikájából következő intézkedések vezettek. Tóth Károly felhívta a figyelmet arra. hogy ezek még érvényben vannak, s az MSZMP világos állásfoglalása hiányában a közigazgatásban dolgozók a régi beidegződések, mechanizmusok szerint járnak el. Példaként említette az iskolaügyet, amely- lyel kapcsolatban senki által nem vitatandó jó szándék húzódik meg, az elképzelések azonban a végrehajtók ellenállásába ütköznek — tényleges, vélt, vagy ürügyként felhasználható hivatkozási alappal. Kijelentette: a kormány szavahihetősége forog kockán. A püspök rámutatott: a református egyház veszélyt lát abban, hogy jóllehet az egyházak jogegyenlőségét deklarálja a KB állásfoglalása is, ez azonban korántsem jelenti az egyházak egyenrangúságát. Ez ronthatja a különböző egyházak között tapasztalható kedvező viszonyt. Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke úgy nyilatkozott, hogy a társadalmi élet területén a vallással, az egyházzal kapcsolatban megváltozott véleményalkotás pozitív fejlődését segíti a mostani találkozó. Utalt arra, hogy az eszmecsere az MSZMP meghívása nyomán jött létre, az egyházak azonban fontosnak tartják, hogy más pártokkal is kialakuljon a kontaktus — semlegességüket megtartva. A megbeszélésen kifejezésre jutott, hogy az MSZMP is felülvizsgálta a vallással, az egyházakkal kapcsolatos álláspontját. s felismerte az egyházak társadalmilag hasznos tevékenységét. Kedvezőnek ítléte meg, hogy az MSZMP elhatárolja magát az 1948-ban hozott intézkedésektől, amelyek az egyházak működésének korlátozását vonták maguk után. Az elmúlt négy évtized komoly megpróbáltatást jelentett az egyházaknak, rna azonban nem a számonkérésnek. a siránkozásnak van itt az ideje, hanem a jövőépítés szempontjából fontos témák megvitatásának — hangsúlyozta végezetül a bíboros. mmm A Balassagyarmati Városi Tanács a közeljövőben rendeletet alkot a bérlakások értékesítéséről, a feltételekről. Az utóbbi időben a társadalmi körülményekben bekövetkezett változások jelentős mértékben, s általában hátrányosan érintik a lakosságot, a lakáshoz jutás feltételeit. Minden család számára a napi megélhetés mellett a legfontosabb kérdés, hogy megfelelő körülmények között lakjon. Alapvető politikai kérdés: egy-egy település közössége, valamilyen módon minden ember ügye. Éppen emiatt az ösz- szes körülmény mérlegelésére van szükség a döntés meghozatalakor. A döntés nem egyszerűsíthető technikai kérdéssé, nem lehet diszkriminatív. Mik lehetnek a döntést nehezítő körülmények, a megjelenő érdekellentétek? Számos kérdés vár válaszra. A- bérlakás a lakosságé legyen-e, vagy a tanácsé? Ha a lakásokat értékesítenék, kell-e félni attól, hogy a hivatali elosztó mechanizmus csorbát szenved? Az értékesítésre nem kerülő lakások javitják-e a lakásra jogosultak igényének kielégítését? (Jelent-e ez önmagában elosztható többletlakást?) Van-e érdekeltsége a tanácsnak abban, hogy értékesítse a lakásokat, vagy netán az ellenérdekeltsége nagyobb? Kell-e félnie a tanácsnak attól, hogy, aki az általa lakott bérlakást megvásárolja, netán jól jár, az ezért kapott pénz pedig kevés lesz? Mit szól az, aki egyébként nagy anyagi áldozatokkal lakást épített, hogy őt a bérlakást megvásárlókkal szemben igazságtalanul nagyobb anyagi áldozat terheli? Igazságos lehet-e az a döntés, hogy az egyik lakótelepen értékesítik a lakásokat, a másikon meg nem? Igazságos-e, hogy a rosszabb minőségű lakásokat eladja a tanács, a jobb minőségűeket nem? Lehetne még sorolni a kérdéseket, az érveket, ellenérveket, de a felsoroltakból is bizonyos következtetések levonhatók. A döntést segítendő, a következők mérlegelését látom szükségesnek. Megítélésem szerint a tanácsnak, mindenekelőtt lakosságpártinak — divatos szóval embercentrikusnak — kell lennie; a fő vezérlőelv az emberek közérzetét javító döntés. Az egyén, a család járjon el — persze, nem társadalomellenesek —, hiszen a tanács az emberekért van és nem fordítva. A tanács mindenekfelett ifjúságpárti legyen, azt keresse — sokkal jobban és gyorsabban, mint eddig —, hogy a fiatalok lakáshoz jutásához forrást teremtsen. Újabb bérlakásépítés hiányában, a fiatalok anyagi támogatásának a feltételei megteremtésén dolgozzon, hiszen enélkül lakáshoz jutásuk reménytelennek tűnik. A megvalósítás útját más rendszerszemléletben kell keresni; úgy, hogy a szubjektív döntéseket próbáljuk a legminimálisabbra szűkíteni és az automatizmusokat a lehető legnagyobb mértékben bekapcsolni. Tehát igazságpártinak is kell lenni! A megfelelően nem indokolható, szubjektív, diszkriminált lakásértékesítést nem tartom igazságosnak. — Min kellene a továbbiakban elgondolkodni? A bérlakások fenntartása, üzemeltetése ma háromszor annyiba kerül a tanácsnak, mint, amit a lakbér fedez. (A lakbérfelvétel mintegy 9 millió forint, az üzemeltetés, karbantartás, felújítás több mint 30 millió forint évente.) A bérlakások értékesítésében a tanács érdekeltsége tehát egyértelmű. Persze, kérdés lehet az is, hogy a lakbér felemelhető-e háromszorosára? Ma ezt a lakosság nem bírná el, mint, ahogy azt sem, hogy az adózó állampolgár tartsa fenn a bérlakásokat. Kevés-e, vagy sok a lakásértékesítésből befolyt összeg? Ez úgy gondolom, relatív, de mindenesetre több millió forint. A fiatalok, a nagycsaládosok lakáshoz jutását segítő alapképzéssel számukra megfelelő forrás lenne képezhető. Lényegesen több, mint a nem értékesített lakásokból felszabaduló, úgynevezett szociális lakás, amely évente esetleg 2—3-nál nem több. Joggal felvetődik az igazságosság oldaláról, hogy aki épített, az rosszabbul járt-e? Ez is relatív; aki 3 százalékos kedvezményes kamattal, szociálpolitikai támogatással, az erős infláció mellett korábban épített — elismerve azt, hogy igen nag^- áldozatot vállalt — nem döntött rosszul. Aki viszont nem épít 20 százalékon felüli kamattal, azt senki nem vitathatja el, hogy támogatásra szorul és ehhez a tanácsnál lakásépítési alapképzésre van szükség. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy, aki a bérlakást megvásárolja, az szociálpolitikai kedvezményre nem jogosult. A kormányzati szervek a korábbi és a mai kamatkülönbségek miatt valóban foglalkoznak a kamat utólagos felemelésének a kérdésével. Politikailag ez az elgondolás nem támogatható több okból: nem erkölcsös, nem bizalmat javító, sőt! Az eddig vállalt nagy anyagi megterhelést, az inflációs hatást egy újabb anyagi megterheléssel tetézni, elviselhetetlen lenne e rétegnek. Személy szerint ezt politikailag elviselhetetlenül hibás döntésnek tartanám. Ügy gondolom, hogy a megváltozott társadalmi körülmények mellett, a lakásgazdálkodásban eddig kialakult és idejétmúlt elosztási rendszert a piaci mechanizmusnak kell felváltani. A tulajdonreform megvalósításával összhangban, az állami bérlakás intézményét ennek megfelelően szükséges átalakítani; az említett tanácsi támogatási alap létrehozásával, a szociálpolitikai támogatások további szélesítésével kombinálni. Nem tartható és nem tűrhető tovább az állami építőipari szervezetek szervezetlensége és rossz minőségi munkája miatt követhetetln lakásáremelés. Az állami építőipar által Balassagyarmaton épített ugyanaz a lakás ma 1 millió forinttal drágább, mint egy évvel korábban. Aki beköltözik — többek között a rossz minőség miatt — inkább sír, mint örül. Ebben a pénzügyi szervezeteknek is — mint építtetőknek — akadna tennivalójuk. Forgó Imre Ë lfflJpfllMildi #8 liÁwIivIffMCIlLpMl1 #1** I Bm BiB HHßBT I* B %■ BWli nHÜ BHü IP jy BSBBSi sss
