Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-07 / 211. szám

1989. SZEPTEMBER 7.. CSÜTÖRTÖK NO(iRAI) 3 Káliói pillanatok Van vállalkozókészség, amelyre nem ösztönöz az adórendszer Dr. Gergely Sándor: llgrárjövő Nógrádban Míg a tettek a múlt és jövő mezsgyéjén, vagyis a jelen­ben befolyásolják leginkább valóságunkat, addig a tervek főként a jövő változtatását szolgálják. Az is igaz, hogy jó­solni veszélyes dolog, különösen akkor, ha a jóslat a 'jö­vőre vonatkozik. Márpedig minden tisztességes döntés is ilyen: főként a jövőt befolyásolja. Nincs kedvező helyzet­ben a Kallói Építőipari Kisszövetkezet sem, ám a 150 fős termelőegység ve­zetése rugalmasan, az itt dolgozók szakmai képes­ségére, vállalkozókészsé­gére alapozva eredményt hozó módon tervez és szer­vez. Nógrád, Pest és He­ves megyében vannak a munkaterületek, ahol a ha­gyományos építőipari szak­munkák vállalásán túl gép­ipari jellegű munkát is végeznek. Apcon tanmű­helyt és hídmérleget, Gal- gamácsán ABC-áruházat, Ikladon üzemi konyhát, Túrán parókiát, Szarvas- gedén varrodát építenek. . . Kooperálnak a helyi termelőszövetkezettel mun­kaalkalmat adva az itt dolgozóknak is. Bedolgozói részleget működtetnek bu­dapesti és hevesi telep­helyekkel. A Gyömrői Vasipari Kis­szövetkezettel közösen fej­lesztették ki a szállodai felszolgálókocsi-családot. A Káliói Építőipari Kis­szövetkezet volt a megye első kisszövetkezete, és az el­múlt hat év alatt ' négy­szer tüntették ki a kollek­tívát GKISZ-, és miniszte­ri kitüntetéssel. Az ala­pító tagok megbízható mun­kájában és a kis létszámú, többszörösen kapcsolt mun­kakörű vezetői gárda te­vékenységében bízik a szö­vetkezet fiatal elnöke. Nán­dori Ferenc is. Tárgyalásai során fel­sőfokú végzettségét jól ka­matoztatja a szövetkezet javára, hiszen ha kell gé­Gépkocsi-előtakarékossá- gi betétformát vezettek be szeptember 6-tól a taka­rékszövetkezetek és a Ta­karékszövetkezeti Bank Rt. Azoknak az ügyfeleknek, akik a takarékszövetkezeti kirendeltségeken, vagy a bank fiókjaiban rendelik meg a gépkocsit — s fize­tik be a 40 százalékos elő­leget —, a vételár többi — tehát a 40 százalékon felü­li — részének gyűjtéséhez ajánlják a kedvező kama­tozású betétformát. A ka­pészként, üzemszervező- ként, árkalkulátorként, vagy éppen főkönyvelő­ként képviseli az itt dol­gozók erdekeit. Az idei árbevételi ter­vük 70 millió forint, a/ időarányos eredmények a tervhez közelállóak. — Növelhetők-e tovább a sikerek — tettük fel a kérdést Nándori Ferenc­nek. — Az adórendszer . nem erre ösztönöz — feleli — nem logikus. teTjesítmény- visszatartó, nem kedve­zőek a kamatfeltételek sem... A Kállói Építőipari Kis­szövetkezet az önkormány­zati -szabályzatának megfe­lelően segíti az itt dolgozó­kat. Két saját üdülőjük van, sokan pihentek Bo­gácson és Berekfürdőn az idei nyáron is. Különféle eszközökkel segítik a la­kásépítőket és a‘ rászorult­ság mértékének megfele­lően egyéni segélyben ré­szesítik az itt dolgozók egy részét. Sokoldalú szakfeladat vég­zését vállaljp a képen lát­ható asztalosbrigád is, hiszen nem is olyan ré­gen még cserépkályhákat szereltek. Most a petőfi- bányai lakásokhoz gyárta­nak különféle ajtókat. Pa­lik Józsefné, Bagyin Já­nos, Megyeri Károly, Kug- hi Zsigmond, Szlavkovszki Csaba munkájában a „több­irányú szakképzettség” a meghatározó... mata az elhelyezéstől szá­mított egy éven belül 12 százalék, ha viszont a pénz egy éven túl „várakozik” a takarékszövetkezetben, ak­kor évenként 16 százalék kamatot fizetnek érte, a II 1989. számú betéti tör­vény alapján. A vételárelőleg után to­vábbra is — egy éven be­lüli gépkocsiátvétel esetén — 2 százalékos, ennél hosz- szabb idejű várakozás ese­tén pedig évi 6 százalé­kos kamat jár. A változásról az jut eszembe, hogy azok a népek jutottak a fejlettség maga­sabb régióiba, amelyek ki­alakították a vér és rombo­lás nélküli változtatás haté­kony társadalmi technikáit, ott a változás nem rém, nem is csodaszer, hanem a min­dennapi cselekvés egyik alapmotívuma, miközben a meg nem változtatandó dol­gok állandóságára is jut elég erő és figyelem. Ezek tisztességes repro­dukciója éppolyan fontos működési feltétel, mint a jobbnak, hatékonyabbnak, szebbnek szüntelenül való keresése. Azokban a régiók­ban pedig, ahol a változá­sokat deklarációkkal próbál­ják helyettesíteni, ott a változás nélkülözni kényte­len a megszokottság barát­ságos szelídségét, ám ugyan­így szenved csorbát a szabá­lyok szerinti változatlan reprodukció minősége is- Hi­Azok a népek voltak ké­pesek megmaradni a világ­fejlődés élvonalában, ame­lyek nem elsősorban a tulaj­dont, hanem annak hasznát tették, persze csak részben közösségivé. Állandóan kutatva és többnyire el is találva azt a kényes egyensúlyt, amely a megmaradó és a társadalom számára átadandó nyereség- rész között fennállhat: nem csökkentve a tulajdonos igyekezetét a túlzott elvo­nás által és nem gerjesztve robbanásveszélyes indulato­kat a hatni képesek túlzott gyarapodása miatt. Azt az osztozkodási mértéket kell megtalálni, amely a hátrá­nyos helyzetűeknek már, a tehetséges, szorgalmasoknak pedig még megfelel. Ez a társadalom egyik legnagyobb leckéje mióta lé­tezik tulajdon. Az egyes nációk pedig aszerint boldo­gultak ahogyan ezt a lec­két képesek voltak megolda­ni vérontás nélkül, vagy legalábbis minél kevesebb vérrel­Valóságos tulajdonosok nélkül létre sem jöhet és nem is létezhet piacgazda­ság. Tulajdonos lehet tulaj­donlásra alkalmas szervezet, intézmény közösség, egyén. Az a tulajdonos, aki alapve­tően érdekelt a vagyonérték gyarapításában, a tőkehoza­dék hosszú távú növelésé­ben, a tőke haszonelvű dina­mikus átcsoportosításában. Olyan tulajdonviszonyokra van szükség az élelmiszer- gazdaságban. amelyek befo­gadják a minőségi igényeket, gyors piaci alkalmazkddást szén az ember változtatási, vagy ha úgy tetszik játék­hajlama így a legártalma­sabb dolgokban éli ki ma­gát. Ahol az a sanda szán­dék érvényesül, hogy most egy jó ideig nem változta­tok. azután, amikor a való­ság már megsemmisítéssel fenyegetve mégis rákénysze- rít, nos akkor jön a másik véglet: a hisztérikus változ­tatás. Pedig érvényesül itt is az a törvényszerűség, miszerint, ha azt akarod, hogy semmi se változzon, akkor változ­tass meg mindent. Úgy gon­dolom, egyik fontos felada­tunk a változás és változat­lanság jó arányainak folya­matos keresése és kinek- kinek a saját tevékenységé­ben való érvényesítése. Mi­közben tudjuk: ez sem lehet cél, hanem csak eszköz, olyan, ami rosszul alkal­mazva tönkreteheti a célt. vagy meghiúsíthatja a még­oly nemes cél elérését is. teszne,k lehetővé, teret ad­nak a vállalkozószellem­nek, a kezdeményezőképes­ségnek, a kockázatvállalás­nak, és elősegítik a falu fejlődését. Ennek a végső hatására javul a magyar ag­rárgazdaság versenyképes­sége­Az agrárvilág tulajdoni reformja során sem eltúlozni, sem lebecsülni nem célszerű a magyar paraszti hagyo­mányt. Mert minél polgáro- sodottabb egy nemzet, annál kisebbek az eltérések az egyes foglalkozások művelői között az alapvető életvi­szonyokban, viszont annál szabadabban érvényesülhet az egyes csoportok és egyé­nek önmegkülönböztetési hajlama és igénye, de an­nak megvalósítási lehetősége is. Fontos, hogy a tulajdoni reform során megszűnjön a szövetkezeti és állami tulaj­doni (főként földtulajdoni) monopolhelyzet. Az 1989. július 1-jén élet­be lépett új földtörvény is ebbe az irányba való elmoz­dulást segíti. A7 új tulajdo­nosok megjelenésében is a fokozatosságra kell alapozni és számítani. Valószínű, hogy a föld és a termelőeszközök hatékony­ság által vezérelt tulajdo­nosváltás a bérleti rendszer közbejöttével fog kiteljesed­ni. Ez nemcsak azért elő­nyös. mert lehetővé teszi a betanulást és az önmegmé­retést a piac által, de megta­nítja a nagyüzemeket is az egyenlő partnerekkel folyta­tott együttműködés gyakor­latára. A tulajdonreform azon­ban szinte semmit sem fog előrehaladni, ha nem növek­szik meg az agrárszféra jö­vedelemtermelő képessége. Ennek azonban nemcsak vállalati, de nemzetgazda­sági vetületei is vannak- Az oktatással, az egészségügy­gyei és az infrastruktúrává! együtt az agrárgazdaságot 1989-ben kiszenvedett a szövetkezeti vagyon osztha­tatlanságának dogmája. (Megjegyzem, .a vagyon tel­jes oszthatósága épp annyi gondot vethet fel egy piac- gazdaságban, mint a teljes oszthatatlanság, pld. banki és üzleti kockázati alap hiá­nya.) A funkcióváltás leginkább abban ragadható meg. hogy a szövetkezet az egyre na­gyobb gazdálkodási önál­lósággal és persze a hozzá tartozó kockázattal rendel­kező egyének, kisebb és na­gyobb csoportok szövetségé­vé lesz. Ez megváltoztatja a vezetés, tudás és készség igényét is. Megnövekszik a humán, a közgazdasági, pénzügyi, piacgazdasági is­meretek aránya a vagyonke­zelő központként funkcioná­ló törzskarban. Olyannyira, hogy az elnök első számú helyettese a közgazdasági végzettségű munkatárs lesz az agrár szakember helyett. A részleges oszthatóság elő­segíti azt, hogy a szövetke­zet a termelők-gazdálkodók- munkavállalók szövetkezésé­vé lehessen­A magyar termelőszövet­kezeti mozgalom előéletét figyelembe véve ezeknek az elveknek csak úgy lehetsé­ges megfelelni, ha a gazda­ságtörténetben egyedülálló kísérletbe fogunk; megkísé­reljük a vagyoni és szemé­lyes részvétel szerint a szö­vetkezeti vagyon egy részé­nek megszemélyesítését. A részjegyhez jogalapnak a bevitt vagyon — ezen be­lül főként a föld — és a tsz- ben végzett munka látszik alkalmasnak. A végzett munka mérésére a tsz-ben elért jövedelem a legalkal­masabb. ,A7 elmortdottakból követ­kezik, hogy a nyugdíjasok is jogosultak a vagyonjegy­re. Ennek a jogosultságnak a feltételeit és ■ mértékét szintén a közgyűlésnek kell meghatároznia. Nyilvánvaló, Ez pedig az önfinanszíro­zás. Erről az oldalról fenye­geti az agrárgazdaságot a nagyobb veszély a nyíló ag­rárolló, a romló jövedelme­zőség. a növekvő személyes jövedelemdiszparitás mi­att, persze a szükséges üze­mi működés és funkcióvál­fenyegeti leginkább az a szakadék, amit, a már nem terv és a még nem piac álr lapota jelent. Ha az agrár­olló szárai nem csukódnak, ha az ipari kiszolgálás árai nem szelídülnek és minősé­ge nem javul, akkor ez az ágazat is belezuhan a fen­tebb említett szakadékba. hogy nem azok fognak előnyhöz jutni, akik a nyug­díjkorhatár előtt pár évvel vagyon nélkül léptek be a tsz-be. A feladat szokatlanságát és bonyolultságát jelzi, hogy a Karancs Tsz-ben már há­romszor, tárgyalta a vezető­ség a tervezeteket és még nem született konszenzus. Persze a hosszú döntési fo­lyamat sokkal inkább szol­gálja a közösséget, mint a látssategységre alapozott diktátum. A tagi résztulajdonlás tel­jesen új vezető és tag közöt­ti viszonyt indukál majd. Új felelősség alakul ki, ami a jövőt leginkább befolyá­soló fejlesztési döntéseknél is érezteti hatását. Hosszabb döntés-előkészítés, körülte­kintő döntés és gyorsabb megvalósítás lehet az ered­mény. A látszategység helyébe a kiküzdött, valódi egység léphet. A látszatdemokrácia helyé­be a tétdemokrácia­Am a (rész)tulajdonosi lét és tudat négy évtizedes leszoktatás után nem kerül­het azonnal szinkronba, ezért a résztulajdonhoz való hozzájutás lehetőségében fokozatosságot tartok kívá­natosnak. Az agrárgazdaságban an­nál nagyobb az esély . az eredményes gazdálkodásra, minél erősebb a tulajdonosi pozícióból táplálkozó gazda­tudat, minél nagyobb a sze­mélyes viszonylatok szerepe a hatalmi viszonylatok ural­ma helyett. Éppúgy fontos a gazda, mint a szövetkezet szuvere­nitása. < De az önállóság jogi ga­ranciái is csak írott maiasz­tok maradnak, ha nem lesz meg a7 önrendelkezés gaz­dasági feltétele­tás halogatása js legalább ennyi veszélynek lehet, for­rása. A teendőknek terjedelmi okból csupán egy vékony szeletét volt itt módom be­mutatni. Szándékom a7. esz­mecsere volt és hozzájárulva teendőink rendszerezéséhez. Szöveg: Rácz Foló: Bábel Takarékszövetkezeti újdonság Az / ‘1 ;■ reformról Tulajdonosok és résztulajdonosok Veszélyforrások

Next

/
Oldalképek
Tartalom