Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-06 / 210. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON {Zefë> TELEXEN ÉRKEZETT... Dobroda-völgyi idill Megette a forgalom, meg az idő a kövesutat — a Baksa úti hidat is: de még mennyire! Gödör, gödör hátán — de évek óta nem volt, aki kifoltozza. Legalább foltozni kellene az Etes és Lapujtő közötti utat — no meg a kapcsolatokat is, az emberit meg a jó szomszédot. . . A közös bajban kell az egyetértés, de ha pénzről van szó, ki adja ia szurokra, meg a kőre, a hidat burkoló faanyagra, ott már megáll a tudomány s mindenki elfelé néz... Mint aki keresi saját magát... Az út, a híd tanácsi kezelésű. Korábban a Ka- rancs Ts'z-é volt. A tanács a Karancsra várt, a Karancs meg a tanácsra. A tanács várt, várt, s amikor elfogyott a türelme 3 tonnára korlátozta a híd teherbíró képességét — hogy csak egy traktor se mehessen át, bár ennél nehezebb súlyú terheket is kibírt már súlymegjelölés nélkül. Éppen úgy, mint manapság a tsz. A tanács beszúrta a táblát: aki legény húzza ki! Virtus érv alapján... Most már csak ceruza kellene oda büntetöcsekkel és talán ily módon lassacskán összejönne a renoválás költsége. Ez a feltevés is csak olyan elvi síkú: a Karancs- traktoros inkább a iDob- roda-parti földúton keverné a port: nem fizetne hídpénzt! De az Etesre igyekvő kenyeresautó, meg a húsoskocsi, a követ szállító KPM-es, meg több más cég gépjárművezetője sem nyitogatná a pénzesbukszát. .. bőr a 20 tonnásoknál elkelne a szigor! A szép, új súlykorláíozó táblát megnézik a sofőrök. Nézik, nézegetik és szép lassan áthajtanak a hídon — mintha rendőr állna ott sebességmérővel. A tábla még nem csinál hidat. Nem kell ide- oda tologatni a felelősséget, meg az illetékességet. A tanács és a Karancs közös erőfeszítéssel legyenek olyan „legények”, hogy kihúzzák — együtt — a leszúrt táblát. . . Jobb a jó híd, mint a veszélyes szakadék... (g-e) Menedzserképzés Budapesten A Budapesti Nemzetközi Menedzserközpontban az előzetes terveknek megfelelően a hét elején megkezdték a fiatal vezetők képzési programját. Az első szemeszterben a hallgatók a menedzsment több funkcionális területén (például a számviteli ügyintézés, a szervezetek makro- és mikroszintű tevékenysége, a számítógépek alkalmazása a marketing terén) kapnak alapismereteket. A második szemeszterben a pénzügyekről, a termelésirányításról, az emberi erőforrások menedzseléséről szereznek információkat, a harmadik szemeszterben pedig az elsajátított ismeretek ösz- szefoglalására és alkalmazására kerül sor. A program külföldi vállalatoknál helyszíni gyakorlatokkal 'zárül. A hallgatókat az Egyesült Államokban, Franciaországban, Olaszországban, Finnországban, Ausztriában, Dél-Koreában és Kanadában fogadják. A felvételi vizsga után 28 hallgató kezdte el tanulmányait. A tandíj 600 ezer forint (mintegy 10 ezer dollár), ennek felét a Magyar Hitelbank Rt. visszatéríti azoknak a szponzorvállalatoknak, amelyek a banknál vezetik számlájukat. A menedzser- képzést ösztöndíjjal támogatja a Magyar Gazdasági Kamara és az Ipari Minisztérium is. (MTI) Újabb előrehaladás a titokzatos drégelyi alagútban A balassagyarmati honismereti kör megbízásából 1981. év óta folytatunk kutatásokat Drégely váránál és annak környékén. A munkálatok a társadalom részvétlensége miatt csak nagyon lassú ütemben haladnak előre, holott minden jel azt mutatja; ha sikerülne a terveket megvalósítani, akkor idegenforgalmi jelentősége is megnőne Drégely várának és a Hont község közelében lévő Tsi- tári titokzatos alagútnak, melynek bejáratánál a turisták rendszerint csak a bezárt alagúti vaskaput találják, míg az alagútba vezető híján nem tudnak bemenni. Amióta a nagyoroszi katonák és a drégelypalánki lakatosipari tszövetkezet lelkes gárdája már nem jön segíteni, azóta csak a szent' endrei Tetlák Pál alagútku- tató és a balassagyarmati Nyerges András fémipari vállalati dolgozó és barátaik jönnek néha-néha (társadalmi munkásként, költségeket is magukra vállalva) az alagútba, ahonnan vagonszámra szállították ki a fölösleges homokkövet, a slirt. Tetlák Pál nagyszerű szervezésének köszönhető, hogy Dorogról három bányász érkezett a gépkocsivezetővel, akiket a drégelypalánki termelőszövetkezet igazgatója: Mayer Antal szállásolt el és két napon át dolgoztak az alagútban, melynek omladékát aládú- colással igyekeztek kiiktatni. Az erdészettől kapott akácgerendákkal három méterrel meghosszabbították a további bejárási lehetőséget. Még körülbelül három-négy métert kellene aláfalazná, hogy tovább lehessen jutná az alagútban. Segítőtársként ismét Nyerges András jelentkezett, két Pest megyei diákkal, akik Tetlák Pál fiáÚjoncok között Ottjártunkkor éppen második napjukat töltötték egyenruhában a holnap határőrei. A kerület udvarán már nagy a mozgás. Éppen kötelékrendezést tartottak a bevonult fiatalok számára. Megalakították a rajokat, a szakaszokat, ahol figyelembe vették az iskolai végzettséget, a polgári foglalkozást, hogy arányos legyen az alegység, s így is segítsék a kiképzést, a mielőbbi közösségi élet kialakítását. Már megkapták a málhazsákot, a tisztálkodási, illetve a katonai élettel járó teljes felszerelést. Birtokukban van már a fegyver, a gyakorló- és kimenőruha egyaránt. Mi több két nap után már a vezényszavakat is ismerik a holnap határőrei. A balassagyarmati határőrkerület udvarán Tolnai István határőr hadnagy a kísérőnk. A bevonulás jelentőségét magyarázza, hiszen a népköztársaság alkotmánya előírja a határ védelmét. A nemzetközi helyzet, a svájci konvenció, a közbizton„Stoki” (így hívják a széket) a láb között, alkalmi asztal Gccse Istvánnak a levélíráshoz. jét választották. Hadd jegyezzem meg: még mindig jellemző, hogy a Nógrád megyeiek szeretik a határőrséget, a család szívesen veszi, ha a fiú idekerül hozzánk. Nézem a kétnapos újoncokat. Nagyság szerint állítják sorba őket. Az egyik kettővel előbbre lép, a másik eggyel hátrább. Komolyan mondom hasonlítanak az orgona sípjához. — Az előbb azt mondottam, hogy a határőrizet jelentősége nem csökkent — folytatja Tolnai István. De azt is hangsúlyozni kell, hogy felértékeSzalai László első ismerkedése a fegyverrel. ság-közrend biztonsága, elősegítése, a magyar nép függetlensége is előírja az országhatár védelmét. A hadnagy így fogalmazott : — A határőrizet jelentősége ma sem csökkent. Ezek a fiatalok pedig véleményem szerint a katonai szolgálat legnehezebbval hordták ki az alagútból a felesleges anyagotA munka beindult. De kérdés; ki fog segíteni a további munkálatoknál? Nógrád megyében két bánya is van. melynek hazafias, kultúrát kedvelő szakmunkásaira várna az a magasztos feladat; tegyenek valamit ők is a haza oltárára, hogy a nem nagy megerőltetéssel járó aládúcolást elvégezve tovább lehessen haladni a kutatás eredményekkel kecsegtető munkálataival. Az alagútkutatók nagyon várják a nógrádi bányáik megértő mielőbbi jelentkezését! Kamarás József lődött a kiképzés szerepe is. A határőröket úgy kell felkészíteni a szolgálat ellátására, hogy azok minden esetben, időben végrehajtsák a kapott parancsot, legyen az északon, délen, vagy nyugaton. A mi kiképzőegységünk felelősséggel készült az újoncok felkészítésére, oktatására. Az alparancsnokok, szakaszparancsnokok pedagógiai továbbképzése is megtörtént, éppen az előttünk álló feladatok végrehajtásáért. Mi emberként kezeljük őket! A magukkal hozott pozitív és negatív tulajdonságaikkal és meggyőződésükkel együtt. Az itt- maradottak korábban már várták az újoncokat, hiszen a jó szervezés, az elhelyezési lehetőség igen fontos az ifjú határőrök kiképzésénél. Nálunk nincs most korosztálykülönbség. Fontos az elöljárók számára a személyi állomány megismerése, hogy segítséget adjunk családi, egészségügyi gondjaik megoldására. Szóval mi így fogadtuk a holnap határőreit. Meg is látszik a fiatalok mozgásán. A szűrő- és egészségügyi vizsgálat után a most bevonult fiatalok 80 százaléka adott már önkéntesen vért. Megtörtént az állomány szakterületekre való válogatása. Megkapták a fegyvereiket, ismerkednek a katonai élettel. E hét elején hétfőn, már megkezdődött az igazán komoly munka, a tervszerű katonai kiképzés. Mi több, szeptem- ben 10-én a laktanyában már a hozzátartozóikkal is találkozhatnak az újonc határőrök. Ottjártunkkor sütött a nap, szinte égetett a beton, de a fiatalok nem csüggedtek. Véletlenül szólítom meg, egyik-másik most bevonult fiatalt. Az első partnerem Szalai László, aki civilben a Nógrád Volán autóvillamossági szerelője volt. Benyomásait így summázza: — Nehéz volt megválni otthonról, de ez természetes is. Kedvesen fogadtak az „öregek”, de a katonai rend, fegyelem, szigor már az első napon érezhető volt. Hozzászokunk. Az alapkiképzés után gépkocsira szeretnék kerülni, de ezt nem én döntöm majd el. Talán lövész leszek? Magam annak is örülök, hogy itt maradtam Balassagyarmaton, s szeretnék a családomnak is becsületet szerezni, az itt kapott feladatok végrehajtásával... Civilben a szécsényi áfész ellenőre . vplt Kolosi Zsolt újonc, ő így fogalmaz: egyetértek az újonc bajtársammal, nehéz volt megválni a családtól, a húgomtól, a munkatársaktól... Régi tervem volt, hogy a határőrséghez kerüljek. Magam hivatásos vámos szerettem volna lenni. De valószínű, az alapkiképzés után őrsellátó leszek. Nagy a felelősség, de remélem, helytállók. Szeretnék a hazához hű, fegyelmezett, becsületes katonaként szolgálni Otthon is katonás rendet tanultam és apu mondotta, hogy legyek itt is az... Éjjel-nappal focizok, szeretném itt is folytatni. Régi határőrökkel beszélgettem, csak jókat mondottak. Azért testközelbe csak most kerültem a határőrökkel. Két évet már elvégzett az orvosi egyetemen s így csak 12 hónapra vonult be a salgótarjáni Gecse István. Édesapám figyelmeztetett : mindent úgy csináljak, ahogyan azt mondják, parancsolják. Abban biztos vagyok, hogy fegyelmezett, rendezettebb életű határőr leszek. Most az alapkiképzést várom, és ez a várakozás a legjellemzőbb va- lemennyiünkre. A tiszteseket már ismerjük, nagyon rendesek, mindenben segítenek. Ha lehetne tisztes szeretnék lenni, akár a munkám, akár tanfolyam árán is. Szeretek az emberekkel foglalkozni, én úgy érzem humán szakos vagyok. Autószerelő a szakmai végzettsége, de a bevonulás előtt a MÁV-nál dolgozott Jobbágy Pál, balassagyarmati fiatalember. Neki könnyebb a közösségbe bekerülni, hiszen az édesapja is a kerületjobbágy Pál : „Édesapámtól megismertem a határőrség szépségét.” parancsnokságon dolgozik, mint határőrtiszt. Ö már magával hozta a fegyelmet, s ahogy fogalmaz : — Nem lepett meg az így eltöltött néhány óra. Édesapámtól már megismertem a határőrség szépségét és nehézségét. Számomra, csak az itteni közös élet az új. A kapott feladatot tisztességgel és becsülettel kell elvégezni, úgy mint édesapám, aki eddig 25 évet szolgált itt. Jobbágy Pál, még csak kétnapos újonc, de már megszokta a rendet, fegyelmet. Ezt bizonyítja a távozása is. A társaságunkban lévő ‘ határőr őrnagyhoz fordul: — őrnagy bajtárs Jobbágy határőr kérek engedélyt távozni... Nocsak, kétnaposak és már megszokták a rendet, a fegyelmet. Somogyvári László Kolosi Zsolt: „Az ágyazás szent ügy!” —képek: kulcsár józsef—
