Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

t CSALÁD, OTTHON, SZABAD IDŐ Ha az elsőnek annyit tűr­tem. volna, mint ia második­nak. akkor soha nem váltam volna el — idézi n Ikétszer, háromszor elváltak szenten­cia számba menő mondását a salgótarjáni Szilágyi Pál- né, aki három esztendeje társkeresésre rendezkedett be. Előtanulmányt jelentettek számára a környezetében lá- tottak-hallottak, illetve azok a tapasztalások, amelyeket a barátok, ismerősök lelki pa­naszainak orvoslásában — sikerélményként élt meg. S persze nem csekély adalé­kot szolgáltatott ehhez a saját élete, empátiakészsé­ge. Mintegy másfél évtized­del ezelőtt kötött házassága negatívnak és pozitívnak ítélt tanulságait bizton ajánlhatja megszívlelendő­nek. hisz azokat épp ő ma­ga ptóbálta ki. vagyis a sa­ját személye azokra a ga­rancia. — A magányosok, a társ- ravágyók sok esetben egy A/Sjÿ/ÿf, ? f QtfssgXijfrs/vjvv' ÍSggíijgSjS Monogramok: másképpen Rövidített névjegyünk a monogram, dekoratív dísze lehet holmijainknak. Itt csupán néhány betűvel ér­zékeltetjük, hogyan lehet egy-egy monogramot kis fi­gurákkal variálva színeseb­bé, egyedivé varázsolni, kü­lönösen gyerekek, kama­szok holmijain. Magát a név betűjelének színét mindig az adott alap­színhez hangolva választ­juk. Például egy sárga vagy barna alapszínen szépen jjiat a zöld, a piros betű, de fehér alapon bármilyen szín hatásos. A kis figurá­kat erőteljes színekkel, la­pos- és száröltéssel varrjuk ki. Ilyen díszes monogramot hímezhetünk blúz, ruha zse­bére, ujjúra, kötényszoknya, szoknya zsebére, a mellré­szére, és számtalan gyer­mekholmira éppen úgy, mint például kis- és nagy­harmadik .közreműködését igénylik a választáshoz. Per­sze különféle okok, más-más meggondolások vezetik őket. Feltűnően nehezen boldogul­nak például az értelmiségi, főiskolát végzett, falun elő nők. Hasonló cipőben járnak a szintén felsőfokú végzett­séggel rendelkező, műszaki érdeklődésű férfiak — mondja Szilágyiné, a \Koro- na Társkereső szolgálatte­vője. Nem egyszerű foglalatos­ság a fiatalasszonyé, s ta­lán egyesek kétkedve fogad­ják, megkérdőjelezik a sike­rét. Másrészt a [dolgát való­ban nehezíti, ha az ügyfe­lek személytelenségbe búr-- kolóznak, ami igen Igyakran megesik. Ugyanakkor leg­személyesebb ,problémájuk mielőbbi megoldását türel­metlenül sürgetik... A ki-ki­hez való megítélése legin­kább mint ajánlás hangzik el, hogy aztán ia közvetlen találkozás, a tényleges be­mutatkozás döntsön. parna sarkaba. vagy szal­véták, szettek egyik csücs­kébe. B. K. A legfontosabb, legsajáto­sabb vonások feltérképezé­sét, a megismerést, az bdmi- nisztráció és a számítógép mellett főként az őszinte beszélgetés segíti, s végül, de nem utolsósorban a jó em­berismeret. — Ritkán tévedek a típu­sok felismerésében. Az ösz­tönös ráérzés is vezet eb­ben, no és persze a rutinnak is jut némi szerep■ Volt már olyan eset, hogy a két fél fenntartással fogadta az ajánlott másikat •— s az el­ső adandó alkalommal, mi­kor mód nyílt a találkozás­ra, egy csapásra megválto­zott a véleményük. Mind­emellett abban, hogy egy kapcsolat létrejöjjön, való­jában kevés az én érdemem. Nagyon sok kétségbeesett, alig reménykedő, egyedül­álló ember kereste már fel azzal a hittel: >pz űz utolsó szalmaszál. Az elmagányo­sodás sokakat köt gúzsba, de azért szerencsére, végleg mégsem adják fel la kere­sést. Ha kisemmizetten és az újabb csalódástól félve fognak is hozzá. Három embernek jelent örömöt, ha a kiválasztás he­lyesnek bizonyul: mert az egymásra találás felejthe­tetlen perceket szerez a se­gítőtársnak is, akinek min­dennél emlékezetesebb. ha hallja a visszajelzést: örü­lök. hogy hallgattam rád. M. J. Nyári Mikulás D. P. történetét közli a Reader's Digest abból az alkalomból, hogy Dániában, a nyár teljes tombolása kö­zepette tartották a nemzet­közi Télapó-kongresszust. Mi' mondanivalója lehet a világ számára egy hivatá­sos Télapónak? Egyáltalán, egymásnak is tudnak újat mondani rövid, karácsonyi fellépésük műhelytitkaiból, amelyek a názáreti gyermek megszületésének emlékét idézik? A múló ürömök e képzett szakmunkásai ez­úttal kalandjaikról mesél­tek, mint írja a lap. D. P. például azzal büszkélkedett, hogy néhány éve turista- útón járt Albániában. S ak­kor még elismerésre méltó mutatványába került az idegenvezetőknek, hogy az ország múltjából kiiktassák a vallás bármiféle kapcso­lódását. A tiranai néprajzi múzeumot járva, az olasz turistacsoport megállt egy ékszerládika előtt és a rá- csodálkozást követően azt kérdezték a fiatal kísérő­jüktől, hogy ugyan melyik korból való ez a tárgy? Ha lenne ilyen, a történészek aranykönyvébe illene a vá­lasz: „A lelet nem sokkal a Télapó születése előtti idő­ből származik.” Hogy mondaná palócul? Például azt, hogy kunye- rál vagy kócos? Biztosan kóstolta már a nagykenye­ret és a bátyus tésztát. S ta­lán nem ismeretlen ruhada­rab ön előtt a sure és a kecele sem. Nem véletlen, hogy az ízes-jellegzetes tájszavaink már csak a falun élő. idő­sebb generáció képviselői­nek ajkán élnek. Egy letű- nőben lévő életforma kife­jezései ezek, s mint ilyenek, lassan feledésbe merülnek. Ebben — sajnos — a tuda­tos leszoktatásnak is van szerepe. Sokan ellenszenvvel viseltetnek irántuk, ugyan­akkor a hagyományőrzés re­neszánszát hirdetik. Nem feltétlen levetkőzen­dő szokásról van szó: ha halljuk, olvassuk ezeket, legsajátosabb vonásaink eredőjével mélyebben is megismerkedhetünk, s job­ban átérezhetjük miért is neveztettünk „jó palócok­nak”. Aki ismeri az alábbi so­rok tájszavainak jelentését, talán nem tartja haszonta­lannak továbbadni azokat, s aki nem, az se elégedjen meg azzal, hogy az írást rejtvénynek titulálja... öreg szülém míg élt, ku­tyába se vette a sodormán- kozókat. Azt se szívlelte, ha a szomszédok a kapuban prézsmitáüak: — Biztosan rajtunk feni a nyelvit a sok locsi-fecsi! — dohogot olyankor. Bezzeg, ha a macska a lábainál zsir- mált, attól nem sajnálta még a pectejet sem. Leg­többször engem küldött a pincébe, hogy ohahozzam a vakablakból a tejes kasz- tort. — De ne soká hóvizezz! — szólt utánam a türelmet­len jólélek mindahányszor. Reggelenként, ha unta maga körül a sok okosko­dást, gyakran odamondoga­tott a menyének : — Ugyan mit sopetalálsz annyit! Inkább vennél egy sufrangot, és vernéd elé a mihasznákat. S mint aki jól végezte dol­gát, a masina elé kukorog- va piszkálta a kutáccsal a parazsat, s lopva, pirinyót ránk kacsintott: — Oda se nékj suhancok — hunyorított bátorítón fe­lénk. — Mindjárt kisül a pampuska, de elébb mars mosakodni szeszra népség! Az oldalt összeállította: Mihalik Júlia Receptötletek FŰSZERES SARGAREPALEVES Hozzávalók: 60 deka sár­garépa, 5 deci tej, 1—2 evő­kanál tejszín, 1 evőkanál porcukor, só, egy fél citrom leve, csipetnyi bazsalikom, kakukkfű, egy fél csokor petrezselyem. A megmosott, megtisztí­tott sárgarépát finomra re­szeljük, megsózzuk, rászór­juk a fűszereket, és jól ösz- szekeverve, negyedóráig állni hagyjuk. Ez után a tejjel és az apróra vágott petrezselyemmel együtt ösz- szeturmixoljuk, és cukorral, citromlével ízesítjük. Bele­keverjük a tejszínt, és jégbe hűtjük.. Ha sűrűnek talál­juk, kis vízzel hígítjuk. TEJSZÍNES UBORKALEVES Hozzávalók: 2 közepes nagyságú uborka, 2 deci tej­szín, 6 deci tej, 2 evőkanál darált dió, 1 citrom, só, őrölt fehérbors, kis csokor kapor. Az uborkákat alaposan megmossuk, lehámozzuk, és a káposztareszelőn finomra reszeljük. Megszórjuk any- nyi sóval, amennyi a leves ízesítéséhez szükséges, ösz- szekeverjük és öt—tíz percig állni hagyjuk. (Az uborkát kicsavarni, levét leönteni nem szabad!) Ez után, meg­szórjuk r fehérborssal, rácsa­varjuk egy fél citrom levét, hozzáöntjük a tejszínt, meg a tejet. A darált diót bele­keverjük, és jól lehűtjük. Csészékben tálaljuk, tetejét megszórjuk apróra vágott kaporral, és egy-egy citrom- karikával díszítjük. Tehe­tünk bele egy csipetnyi por­cukrot is. Pákozdi Judit Télre: aszalt gyümölcsöt Ott, ahol a családnak valamilyen kiskertje van, vágj' olcsóbban jut gyü­mölcshöz, érdemes a téli vi­tamin,szegény hónapokra aszalt gyümölcsről gondos­kodni. Ehhez pedig köny- nyen lehet házi tűzhely­aszalót készíteni, ami olyan egyszerű, hogy bárki elő­állíthatja: deszkaládából és lakatosnál készített alváz­ból. A tűzhelyaszalóhoz nincs szükség külön fűtési ener­giára,' hanem már főzés köz­ben odahelyezhető a me­leg tűzhely üres felére, és ha vége van a főzésnek, az égőtér felé húzzuk, gon­dosan forgatva óránként a fiókokat, a felsőt alulra, az alsót felülre, és így tovább; (1. ábra). Am készíthetünk tűz­helyre vagy szabadban, nap­ra tehető gyümölcsaszaló rá­csot is (2. ábra). A rács anyaga vas, sodronya rozs­damentes horganyból ké­szül. Még egyszerűbben is megoldható egy hasonló rács: lécekre ráfeszített mű­anyag szúnyoghálórácsból. Aszaláshoz kiválóan meg­felel a cseresznye, a meggy, sárgabarack (kettészelve), alma, körte, szilva. Ezeket aszalás után ritka szövésű, tiszta kisebb vászanzsákok- ba ömlesztve, padlás, kam­ra gerendájára felakasztva, szellős helyen két évig is eltarthatjuk. Felnőttek, gye­rekek kedvenc csemegéje lesz. If# vom újra... 9 Az első őszi hónap első napja. A felemás, itt-ott hű* vösbe hajló nyárutó üzenete: az akác, a bodza másod- virágzása sok verőfényt, gyümöfcsérlető szeptembert, langy- meleg októbert ígér. A természet megérdemelt pihenő­jére készül. Megszabadul megannyi kedves terhétől: át­adja a föld, a fák, haszonnövények adományait. Dolga végeztével majd mély álomba szendéről. Erőt gyűjt, hogy velünk tarthasson az eljövendő újabb erőpróbán. I * « i M j I

Next

/
Oldalképek
Tartalom