Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-27 / 228. szám

NOGRAD 1989. SZEPTEMBER 27., SZERDA IBíBMíM'í JíN Megkezdte munkáját az Országgyűlés Kádár János helyén fehér szegfű emlékeztetett az elhunytra (Folytatás az 1. oldalról.) A helyzet valóban rend­hagyó, de rendhagyó a tör­ténelmi feladat is! A parla­ment és a kormány megtet­te, amit vállalt, sőt többet is annál. De nem teheti meg, hogy készséggel magára vállal olyan szerepet, amely­nek eljátszásával egyúttal megingatja a mindenkori alkotmányos rend érvényes­sége iránti bizalmat. A teljes körű megegyezés­re mindig törekedni kell, de a demokratikus átmenet di­namikáját nem lehet attól függővé tenni! A nép választott képvi­selői e Házban ülnek, tör­vényt csak ők alkothatnak! Mert ha ezt a jogukat most bárki elvitatja, akkor azt bármiben választáson lét­rejött. bármilyen parla­menttel szemben bárki ugyanígy megteheti. A jog tisztelete többet kíván, mint a saját akaratunk jogként való megfogalmazá­sa. A kormánynak szüksé­ge van egy erős önbizolom- , mai bíró parlamentre, és a tisztelt Háznak semmi oka arra. hogy küldetését hité­ben meginogva feladja. A kormány — és meggyő­ződésem. hogy a parlament akaratát is tükrözi —, a nemzeti kerekasztal óhaja, hogy a demokratikps átme­net b> -:o‘ jj Magyaror­szág pedig közös építmény legyen. S ennek most a par­lament és a kormány közös tevékenysége a bázisa. Ket­ten alkotják azt a Hatalmi centrumot, amelynek dönté­seitől a gazdaság, a társa­dalom az egész demokra­tikus átmenet sorsa függ! A kormány szilárdan el­tökélt abban. hogy végig- vigve ezt a folyamatot. A már megindult válasz­tási harc a politikai és eszmei csatározások idejét hozta e!. Nekünk azonban azt kell biztosítanunk, hogy a politikai átalakulás csata­zajában is őrizzük az or­szág működőképességet és ragadjuk meg az előrelé­pést segítő lehetőségeket. ' Ezt a kormányt a parla­ment választotta, a parla­mentnek tartozik felelősség­gel. És ha változott is a politikai helyzet, változott is a magyar társadalom po­litikai értékítélete, az új választásokig ez a parla­ment képviseli Magyaror­szágot. A világ minden ci­vilizált államában ez a rend. Gyorsan kell dolgoznunk, de nem szabad megkerül­nünk semmiben sem a tör­vényes parlamentet. Ezt a pártoknak, az ambóciózus új,vagy régi politikai cso­portosulásoknak is tudomá­sul kell venniük. Ezért is helyezünk súlyt arra. hogy a következő hó­napokban is a parlamenta­rizmus szabályainak betar­tásával történjék Magyar- országon minden. A kormány alkotmányos felelősséggel tartozik azért, hogy a közjogi intézmények rendeltetésszerűen működ­jenek. a parlament el tudja látni alkotmányos feladatát. Nemzeti felelősségünktől vezetve javaslom ezért: gondosan megvizsgálva az úgynevezett sarkalatos tör­vényeket. mielőbb emel­jük azokat törvényerőre ! A miniszterelnök ezután kitért arra. hogy a kormány a közelmúltban konfliktusba keveredett a SZOT vezetősé­gével Kijelentéseit ma is vállalva leszögezte: a kor­mánynak vagy neki nem a dolgozókkal van áthidalha­tatlan problémája. Nem tehetjük azt, hogy míg a választások eldöntik a politikai hatalmi kérdése­ket, addig a kormány kivár, vagy legfeljébb népszerű intézkedéseket igyekszik hozni. Az utóbbi hetekben a be­szélgetések sokaságából mind pontosabban érzékelem, hogy egyre többen érzik meg: biz­tonság és kiszámíthatóság csak a változás által teremt­hető meg. Azt is tudom és látom, hogyan élnek, milyen nehéz gondokkal küzdenek milli­ók ebben az országban. Tö­rekedtünk ugyan az átlag­nyugdíjak romlását, súlyos értékvesztesét az év ' során többször adott nyugdíj-ki­egészítésekkel megfékezni, s bár ez az országnak mil­liárdos többletkiadást je­lentett. ettől sajnos a szegé­nyek még szegények marad­tak. Tennünk kell, mert ez a helyzet méltatlan és való­ban tarthatatlan. Ezért javaslom a tisztelt Háznak, hogy bizottságaiban vitassa meg az alacsony összegű nyugdíjjal ren­delkezők egyszeri támogatá­sának ez évi lehetőségét. Ismereteim szerint a rendel­kezésünkre álló összeg — tartalékképzés mellett is — módot adna arra, hogy meg­határozott nyugellátási szin­tig (például hat-hétezer fo­rint) decemberben egysze­ri összeget (péládul kétezer forintot) juttassunk. Termé­szetesen más konkrét meg­oldás is mérlegelhető. Ez nem érintené azt a kötelezettségünket és ter­vünket. hogy a jövő évi ár­emelkedéseket legalább az átlagnyugdíj színvonaláig január elsejétől ellentételez- zük. Ahhoz, hogy ezt a pénzt az érintettek még karácsony előtt megkaphassák, a tisz­telt Országgyűlésnek már októberben döntenie kell. A januári nyugdíjemelés mér­tékét és rendszerét pedig a ■költségvetésről és a társada­lombiztosítás jövő évi gaz­dálkodásáról lefolytatandó viták során határozhatná meg. Németh Miklós a további­akban bejelentette: azt is vállaltuk, hogy összerende­zett formában is önök elé hozzuk, még ez év őszén, a kormányzati stratégia leg­fontosabb elemeit. Nem zavar bennünket az a hang, amelyik koncepció­nélküliséggel vádol, és az sem, amelyik azt mondja: minek már ennek a kor­mánynak stratégia! Mi nem saját magunknak, nem en­nek a kormánynak gyártunk a hatalom megtartásához alibit, hanem az ország, a nép számára keressük a ki­bontakozás reális útjait. Mindehhez vegyük igény­be a felhajtó erőket! Nyújt­sunk először is itthon kezet egymásnak, s a szembenálló erők ne egymás rovására akarjanak támogatókat ke­resni. Komoly partnereink nem pártokat, hanem az or­szágot fogják segíteni, s í»-'m segéllyel, hanem korrekt együttműködéssel. Ehhez megbízható, kiszámítható partnernek kell lennünk, stabil viszonyokat kell te­remtenünk és következetes reformpolitikát kell folytat­nunk. A kormány tisztában van azokkal a súlyos veszélyek­kel, amelyek az úgyneve­zett spontán privatizációs folyamattal járnak és ame­lyek lényege, hogy a válla­latokra bízott állami tulaj­don esetenként értéken alul cserél gazdát, visszaélések fordulnak elő. A kormány a tulajdonvál­tási folyamat hatékonysá­gának és tisztességének ol­talma érdekében olyan tör­vényi szabályozás megterem­téséré dolgoz ki javaslatot a parlamentnek, amely biz­tosítja e folyamat ellenőr­zését, a reális vagyonérté­kelést. a szükséges nyilvá­nosságot és versenyeztetést. A kormánynak rendelkeznie kell szélsőséges esetekben az adott ügylet megtiltásá­nak, leállításának a jogával is. Hosszú távon tehát olyan tulajdonosi rendszer meg­teremtésére van szükség, ahol a torzulások és a visz- szaélések kiküszöbölését mindenekelőtt magának a rendszernek a működése biztosítja. — Igaz ugyan, hogy sze­gények vagyunk, de nem vagyunk koldusok! Ne le­gyen tehát kétsége senkinek : A napirendnek megfelelő­en elsőként Horváth István belügyminiszter előterjesz­tése hangzott el a ki- és be­vándorlásról, valamint a külföldre utazásról és az út­levélről szóló törvényjavas­latokról. Expozéjában hangoztatta: a két javaslat a kormány­nak azt a szilárd szándékát fejezi ki, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatko­zatának, valamint a Polgá­ri és Politikai Jogok Nem­zetközi Egyezségokmányá­nak elfogadásával járó kö­telezettségeinknek követke­zetesen elget tegyen. Mind­ez teljes mértékben össz­hangban van a jogállami­ság kiépítésére vonatkozó megmásíthatatlan törekvé­sekkel. Horváth István alapvető emberi jognak nevezte a lakó- és tartózkodási hely szabad megválasztását. Ez a többi között azt jelenti, hogy mindenki elhagyhat bármely országot, ideértve saját országát is, és hazájá­ba bármikor visszatérhet. A ki- és bevándorlásról szóló törvényjavaslat mindezek­re figyelemmel alanyi jogon biztosítja a kivándorlást, s csak a legszűkebb körben, kiemelkedően fontos társa­dalmi érdekből korlátozza azt. A javaslat ugyanakkor tiltja azok kivándorlását, akik a törvényeket súlyosan megsértették és ezért elle­nük büntető eljárás folyik, illetve akik szabadságvesz­tés büntetésüket még nem töltötték le. Feltételt állít azokkal szemben is, akiknek köztartozása van, s ilyen személyek kivándorlásuk előtt kötelesek azt megfi­tisztességünket nem fogjuk áruba bocsátani, értékein­ket nem adjuk áron alul. Mert van értékünk, Európa és a világ számára is. Le­gyen — mert van — saját számunkra is, és becsüljük azt meg. És becsüljük egy­mást, amíg csak méltók va­gyunk egymás megbecsülé­sére — mondotta a minisz­terelnök; végezetül ismét kérve a képviselőket a sar­kalatos törvényjavaslatok megtárgyalására. A kormányfő nagy figyel­met keltő beszéde után Szűrös Mátyás ismertette a szeptemberi ülésszakra be­nyújtott törvényjavaslato­kat. A tárgysorozat megállapí­tásakor először önálló kép­viselői indítványok napi­rendre tűzéséről határozott a parlament. Vassné Nyéki Ilona (Pest m., 1. vk.) az idén már két alkalommal módosított földtörvény újabb módosítását szorgal­mazta. Az Országgyűlés el­fogadta, hogy a képviselőnő indítványát a mostani ülés­szak második részében tár­gyalják meg. Ugyancsak elfogadták a képviselők, hogy az ülésszak második felében tárgyal­ják meg Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.) indít­ványát. Eszerint a pénzügy- miniszternek az Országgyű­lés előtt tájékoztatást kell adnia az állami tulajdonú, de az MSZMP és más társa­dalmi szerveztek kezelésé­ben lévő vagyonról. Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) indítványt nyújtott be, amelyben javasQlta, hogy az ülésszakon tűzzék napirend­re és tárgyalják meg októ­ber 23-a nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá nyilvánítását. A közös képviselői in­dítványhoz Szűrös Mátyás is fűzött néhány szót. Hang­súlyozta: úgy ítéli meg. hogy a megemlékezésnek, az ün­nepnek olyan formáját kell zetni vagy arra kötelezett­séget vállalni. A javaslat a köztartozások közül csak az adó- és a társadalombizto­sítási tartozást tekinti a kivándorlást korlátozó té­nyezőnek. Ugyancsak ilyen jellegű korlátot állít a ja­vaslat akkor, amikor a ka­tonai szolgálatot teljesítő hadkötelezettel szemben a honvédelem érdekeit érvé­nyesíti. Ugyancsak meghatározott időtartamra korlátozást ál­lít fel azokkal szemben, akik olyan államtitok birtokában választani, amely nem jár a sebek feltépésével, nem növeli tovább a nemzet megosztottságát, hanem a megbékélés útjait egyenge­ti, s így javasolta Roszik Gábor indítványának napi­rendre tűzését. Az Országgyűlés úgy hatá­rozott, hogy megtárgyalja a képviselői indítványt az ülésszak második felében. Dr. Bállá Éva (Bp., 46. vk.) kért szót ekkor a napi­renddel összefüggésben; ki­fogásolta, hogy az állami számvevőszékről rendelkező törvényjavaslat nem ke­rült az egyeztető tárgyalások napirendjére, s javasolta, hogy most ne, hanem a háromoldalú tárgyalásokon való megvitatása után fog­lalkozzék vele az Ország- gyűlés. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság el­nöke azzal reagált, hogy a számvevőszék eredetileg sem volt egyeztető tárgyalá­sok témája, létrehozzásáról az Országgyűlés egy koráb­bi határozata döntött. Ezt követően 317 igenlő, 12 ellenszavazattal és 14 tartózkodással elfogadták a szeptemberi ülésszak tárgy- sorozatát. A napirend elfogadását követően Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) képvi­selő bejelentette: megala­kult az ellenzéki demokra­ták parlamenti csoportja, olyan képviselőkből, akik az MDF tagjaiként, a közel­múltban mandátumhoz ju­tottak, illetve független kép­viselők. A csoport tagjai: Bánffy György (Budapest, 4. vk.), Debreczeni József (Bács- Kiskun m., 3. vk.), Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), dr. Marx Gyula (Zala m., 2. vk.), Raffay Ernő (Csong­rád m., 1. vk.), Roszik Gá­bor (Pest m„ 4. vk.) és Zsig- mond Attila (Budapest, 5. vk.). vannak, amelyek védelmé­hez különösen fontos nem­zetbiztonsági érdek fűződik. A javaslat lehetővé teszi a kivándorlás megakadályo­zását kiskorúak, illetve ma­gukról gondoskodni nem képes személyek védelmé­ben, ha a kivándorlás az ér­dekeiket sértené. — A törvénytervezet ab­ból indul ki, hogy a haza­térés joga a kivándorlásé­nál is erősebb. Ezért Ma­gyarország e jog korlátozás nélküli megadásával kitárja és nyitva hagyja kapuját mindazok előtt, akik a ha­zába visszavágynak, eltöröl­ve ezzel a rosszemlékű „disszidens”, „emigráns”, „jogellenesen külföldön tar­tózkodó” bélyegét. A javaslat a külföldiek Magyarországra történő be­vándorlását nem tekinti alapvető emberi jognak, ha­nem azt továbbra is felté­telekhez és előzetes enge­délyhez köti. — Továbbra sem lehet cé­lunk például az állam biz­tonságát, a közrendet, a köz- egészségügyet, a közerköl­csöt, mások jogait és sza­badságát sértő külföldiek befogadása, ezért ezek be­vándorlását a javaslat kate­gorikusan tiltja. A ki- és bevándorlásról szóló törvény megalkotása szükségessé teszi a külföldi utazásról és az útlevélről szóló hatályos szabályok korszerűsítését, ezért is ke­rültek együtt az Országgyű­lés elé. A külföldre utazásról és az útlevélről szóló hatályos törvényerejű rendelet is alapvető állampolgári jog­nak tekinti a külföldre uta­zást. A törvényjavaslat el­fogadásával tizenkilenc — ma már indokolatlan — kor­látozó rendelkezés szűnik meg. A megmaradók alap­vetően megegyeznek a ki­vándorlás korlátáival. A belügyminiszter expo­zéjában külön érintette a hadkötelesekre, vonatkozó szabályozást. A kérdéskör szabályozására a javaslat­ban két változat szerepel. Az „A” változat szerint a sorkatonai szolgálatot telje­sítő hadköteles, valamint az. aki behívóparancsot vagy behívása várható időpontjá­tól értesítést kapott, csak a honvédelmi miniszter hoz­zájárulásával utazhat kül­földre. A ,,B” változat e kor­látozást kiterjeszti minden sorkatonai szolgálatot még nem teljesített hadkötelesre, amennyiben három hónap­nál hosszabb időre kíván külföldre utazni. A kor­mány az „A" és .,B" válto­zat ügyében az Országgyű­lést kéri fel döntésre. A jelenleg hatályos jog­szabály a külföldön tartóz­kodás időtartamát általában 90 napban határozza meg. A parlament elé került javaslat már nem korlátoz­za a külföldön tartózkodás időtartamát, ezáltal meg­szünteti a jogellenesen kül­földön tartózkodás fogalmát és a hozzá kapcsolódó szank­ciókat. A jövőben csak a fegyveresen elkövetett tiltott határátlépés minősül bűn- cselekménynek, a többi eset pedig szabálysértés. A javaslat szerint az út­levél a magyar állam tulaj­dona. Ennek rögzítése a tör­vényben megfelel a nem­zetközi szokásoknak, és meg­alapozza azt a jogot is, hogy a külföldi hatóságok által elvett útlevél diplomáciai úton visszakövetelhető le­gyen. Csökkennek az útlevél­fajták. Teljes egészében meg­szűnik a külföldön élő ma­gyar állampolgárok részére eddig kiadott, és őket indoko­latlanul megkülönböztető kü­lön útlevél. A jövőben — füg­getlenül tartózkodási helyé­től — minden magyar állam­polgár magánútlevelet kap. A nemzetközi gyakorlat­ban sok értetlenséget és fél­reértést kiváltó hazatérési engedély helyett, a külkép­viseletek magánútlevéllel látják el azt a magyar ál­lampolgárt is, aki- ideiglene­sen külföldön tartózkodása során az útlevelét elvesz, tette. — A javaslat nem rendel­kezik a szolgálati útlevél­ről. Ennek megszüntetése meglehetősen sok vitát vál. (Folytatás a 3. oldalon) Nagyméretű tájékoztató táblákon olvasható a szavazások eredménye A belügyminiszter előterjesztése

Next

/
Oldalképek
Tartalom