Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-23 / 225. szám

SPORT

V

SPORT

•A

SPORT

4

Arcok a nógrádi versenyzők közül (balról jobbra). Baranyi (Szécsény), Frink (N. Vo. Ián), Halaj (Szécsény)

Palóc ősz '89.

Szovjet győzelmek a nyírjesi sakktornán

Balassagyarmaton a nyírjesi ifjúsági táborban pénteken befejeződött a harmadik alkalommal megrendezett Palóc ősz ’89. •nemzetközi nyílt sakkverseny. Az idei tornán hét ország 129 versenyzője ült asztalhoz. A 9 fordulós svájci rendszerben. 2 csoportban lebonyolított küzdelemsorozat a szovjet sakkozók nagy sikerét hozta.

Az A csoportban (63 induló) Rashkovszkij, Kishnev és Rubán 7—7 ponttal végzett az élen. Az élcsoportban Cseszkovszkij és Flo- nov 6,5—6,5, Baumhus (NSZK), Adler, Noumkin é£ Voekler (NDK) 6—6 pontot ért el. A Fogarasi—Li- szenko játszma függőben maradt. A magyar mester előnyével. Ha nyer akkor a 6,5 pontosok közé tornász- sza fel magát.

A B csoportban (66 induló) négy szovjet sakkozó 7—7 ponttal végzett az élen. A sorrendet a Buc- holz-számítás döntötte el. 1. Hagyko, 2. Rabinovics, 3.

Meny, 4. Sutorihin, 7—7

pont. 5. E. Sakhatova, 6. T. Gladiseva 6,5—6,5 pont. A 7—9. helyen Bornemissza (Kazincbarcika), Gál (Füzesabony), és Sárközi (BHGY) végzett 6—6 ponttal.

Mint « a legjobb Nógrád megyei sakkozó az A, csoportban Frink (Nógrád Volán), a B csoportban Simon (St. Síküveggyár) kapott kü- löndíjat. A verseny részletes értékelésére visszatérünk.

(sz. I.)

Labdarúgó NB III. Hátra-csoport Gyorsan eldőlt a három pont sorsa Bgy. HVSE—Nagybátony 1—0 (1—0)

Balassagyarmat, 300 néző, v.: Gáspár (Kriston, Szebe- rényi). Bgy. HVSE: Halász — Simon, Pingiczer, Slecu- man, Paumann — Földvári J., Földvári G. (Zólyomi), Orosz — Labjánszki, (Horváth), Szűcs, Miskolczi. Edző: Dávid Róbert.

Nagybátony: Rédei —

Kiss K., Mákos, Molnár, Mi- halkó — Hajdara, Utasi, Oláh (Szőke), Verebélyi — (Varga), Kiss Gy., Radies. Edző: Toldi Miklós.

1. p. : Már az első hazai támadás gólt eredményezett. A tétovázó védők között Miskolczi kiugrott, lövése Rédeiről kipattant és a szemfüles Földvári J. nem hibázott. 1—0.

Alighogy elhangzott a kezdést jelző bírói sípszó, a gyönyörű napsütést élvező védők között nem tréfáltak a hazaiak és a 40. másodpercben megszerezték a vezetést, mint később kiderült: a győztes találatot. A báto- nyiakat sokkolta, a gyarmatiakat megnyugtatta a gól és ez meg is látszott a játékon. Sorozatos hazai támadások, kimaradt gólhelyzetek jellemezték az első 45 percet.

A második játékrészben annyit változott a helyzet, hogy a Nagybátony is kísérletezett, de vendéglátóik olykor úgy játszottak velük, mint macska az egérrel.

Amennyi százszázalékos ziccert Miskolcziék kihagytak, az más csapatnak egy egész idényre elég lett volna. A villámgyors, láthatóan jó erőben lévő hazaiak ellen a vendégek elsősorban indulatos megnyilvánulásaikkal tűntek ki. Közülük is kiemelkedett: Mákos és Kiss Gyula játékvezetővel folytatott dialógusainak sorozata, melyért más pályákon a piros lap dukált volna. Végül a hazaiak teljesen megérdemelten jutottak a három bajnoki ponthoz.

Jók: Földvári J., Oros?, Szűcs, ill. Utasi.

Ifi: 1—1.

V. I.

Fociforduló... Fociforduló... Fociforduló Pontszerzésben bízik a Síküveggyár SE

A pénteken lejátszott Balassagyarmati HVSE—Nagy bátonyi Bányász mérkőzéssel megkezdődött az újabb izgalmakat ígérő futballhét- vége. Az NB II. Keleti csoportjában szereplő Salgótarjáni Síküveggyár SE ezúttal idegenben lép pályára: Szalay Miklós legényei a Debreceni Kinizsi ellen próbálnak ponthoz, esetleg pontokhoz jutni a cívisvárosban.

A gárda a Kecskemét ellen aratott első győzelem után jó hangulatban készülődött az összecsapásra. Mint Kovács István szakosztályelnök elmondta, Jaszik és Balga továbbra is sérült, ám Paumann meggyógyult is elkezdte az edzéseket. A

szakvezetés nem titkolja, hogy pontért, pontokért utaznak a hajdúsági városba.

☆

Az NB III. Mátra-csoport- jábap szombaton, két, vasárnap egy megyei vonat- - kozású összecsapásra kerül sor.

Jászberény—SKSE: Nagy valószínűséggel a házigazdák a Kohász ellen szeretnének bosszút állni Romhányban elszenvedett vereségükért, s e tervüket véghez is vi. hetik. Tipp: 1.

SBTC—Törökszentmiklós : Sok szót kár a találkozóra vesztegetni. Sima Stécé-győ- zelem várható. Tipp: 1.

Nézsa—Romhány: Szomszédvárak rangadója. Az újonc hazaiaknak minden pont duplán számít, ezért most is alaposan meg kell küzdeniük. Játékerőben jobbak a vendégek, ám a találkozó tipikusan háromesélyes. Tipp: 1, x, 2.

☆

A megyei I. osztályban az első „igazi” rangadó követ- vetkezik. Pásztón szerepel a listavezető Mátranovák, az összecsapás parázs csatát ígér. Ügyszintén a salgótarjáni rangadó, a Salgó Öblös SC—Ötvözetgyár MTE kilencven perc is.

A mérkőzések minden osztályban 15 órakor kezdődnek.

Dobrovolni Mátyás, a tart sírköves

Nem lóversenyre hordja pénzét,

hanem

a labdarúgókat támogatja Százezreket áldozott az egyházra is

— Dobrovolni Mátyás vagyok — mondja, mikor kissé megilletődötten belép szerkesztőségi szobámba. Neve nem sokat mond számomra. Amikor látja, hogy gondolkodom, vajon ki is ő, már folytatja is. — Tudja, én lennék a tari sírköves, akiről mostanság oly sokat beszélnek.

Hoppá ! Témámnál vagyok morfondírozok magamban. Már jó egy esztendeje szerettem, volna megkeresni — épp a szállingózó hírek alapján —, azonban nem jött össze a randevú. Aztán tessék! Itt áll váratlanul előttem és én titkolni sem tudom örömömet. — örülök, hogy megismertem — mondom, majd hely- lyel kínálom. — Annyi mindent hallottam már önről, ráadásul a lapunkban nemrégiben megjelent egyik cikkben, melyben a Síküveggyár SE labdarúgóját, Balogh Zoltánt faggatta egy kollégám, szóba került a neve. De az csak amolyan felszínes gondolat volt önről, így hát számomra is jó alkalom, hogy kíváncsiskodjam.

— Látja, épp az említett cikk miatt jöttem — válaszolja. — Képzelje el, ahogy megjelent a Zoliról írott dolog, két napra rá már ott volt nálam az adóhatóság. Leltárt készítettek, elvitték öt évre visz- szamenőleg a számláimat.

— Ez jugukban áll — vetem közbe.

— Igen. De véleményem szerint a cikk hatására jöttek ellenőrzést tartani, mert abban az szerepel, hogy én sok pénzt áldozok a Tari SE-re. Biztosan azt akarják megvizsgálni, miből telik! Pedig tudhatják, hogy jól keresek és a megyében tevékenykedő sírkövesek közül régóta a legtöbb adót fizető szakmabeli vagyok.

— Ha rendben vannak a „papírdolgai”, nincs mitől tartania. Az pedig, hogy egy ember mire fordítja a megtakarított pénzét, egyszerűen szólva magánügy. Épp ezért kanyarodjunk most el az engem jobban érdeklő témához, nevezetesen a Tari Sportegyesület támogatásához. Mióta finanszírozza a labdarúgócsapatot?

— Jó hat esztendeje támogatom őket. Amit én szeretek, attól nem sajnálom a pénzt. A sportot pedig imádom. Így a focistákra fordított összeg olyan, mintha magamra áldoznám.

— Beszélnek arról, hogy minden góllövőnek pénzt ad, egy-egy szezon végén díjazza a gólkirályt, kezdőrúgásokat vásárol meg. Legújabban az a hír járja, hogy a Somosról Tarra csalogatott, egykori NB l-es labdarúgónak, Földi Attilának harmincezer forintot fizetett, az átigazolásért.

— Ha így lenne, nem tagadnám. De amit mondott, az nem igaz, mondhatnám azt, hogy hazugság. Az én táipogatói tevékenységem, bár sok pénzembe kerül, egészen más jellegű. Nézze, egy-egy győzelem után meghívom a csapatot egy vacsorára, vagy kérek nekik egy láda sört és üdítőt. Az utóbbi néhány évben vettem minden szezonban egy garnitúra felszerelést, labdákat, cipőket. Segítek a nem Taron lakó labdarúgók szállításában, utazásában. Kezdőrúgást én sosem vettem meg. Ezt egy kisiparoskolléga tette meg tavaly, de azt hiszem ebben sincs elítélnivaló, hiszen ez divat.

— Egyáltalán tudja-e mennyi pénzzel gazdálkodik a tari csapat, és ön mondjuk a múlt szezonban mennyit költött rájuk?

— A tanácsi támogatás évenként hatvanezer forint. Talán mondanom sem kell, mire elég, de hát ez van. Többre pedig a jövőben sem számíthatunk! Így hát én az elkövetkező években is állom a részem. A legutóbbi esztendőben százezer forintomba kerültek a labdarúgók, tehát többet áldoztam rájuk, mint az állam.

— Tervüket viszont nem valósították meg, hiszen fel akartak kerülni a megyei I. osztályba, de nem sikerült.

— Talán az idén! Jó a játékosállomány : Földi mellett itt játszik Tarcsányi, Nagy Béla és Dupák a Pásztó volt labdarúgói, valamint a Nagybátonyból igazolt Reviczki kapus is. Fel kell jutnunk, s titkos álmaiban az is szerepel, hogy egyszer az NB III-ba' is eljut a gárda.

— Tegyük fel, ez is valóra válik valamikor, az ön hathatós támogatásával. Am a harmadosztályú szereplésnek egyéb, például tárgyi feltételei is vannak. Gondolok itt több pályára, öltözőre és sorolhatnám tovább.

— Most ne arra gondoljon, hogy ad hoc NB III-asok leszünk. De a feltételek megteremtésén már fáradozom. Látja, arról kevesen pletykálnak, hogy a tarí sírköves, a Dobrovolni most az öltözőt építi a pálya mellett! Pedig így van! Augusztus 18-ig 169 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztem ezen. Az alaptól a tetőig és a belső munkálatokig mindent magamra vállaltam. Én fizetem a szakembereket, a segédmunkásokat, én vagyok az anyagbeszerző, a tanács pedig adja a pénzt a szükséges anyagokra.

— Adójában, valamilyen csökkentő tényezőként mindezt elszámolhatja?

— El, de nem ezért csinálom! Ettől nem leszek gazdag. Számszakilag illusztrálom: ha mondjuk 400 ezret költők rá, ebből az adóban nyolcvanezer térül meg. Ugye elhiszi, hogy nem nyereségvágyból, hanem sportimádatból teszem?

— El én. De azt árulja el, van-e hivatalos funkciója az egyesületnél és ezért a sok-sok támogatásért ellenszolgáltatásként beleszól-e mondjuk a szakmai munkába?

— Az SE elnökségi tagja vagyok. Szakmai kérdésekbe nem szólok bele. Van edzőnk, ez az ő feladata. De ha enyém lenne a klub, tehát a tulajdonom, lehet, hogy beleszólnék.

— Ezen még nem gondolkodott?

— Nem csak gondolkodtam, hanem már a tanácson is említettem: magántulajdonba venném az SE-t, csakhát a forgalmi adó óriási terhet róna rám. Jogilag egyébként kivitelezhető, s ki tudja, egyszer sor kerül-e rá?

— Ha már ilyen őszinte, hadd érdeklődjem a magánélete, életviszonyai iránt. Nős-e, hol lakik, milyen tulajdona van- mennyit dolgozik?

— Nős vagyok, feleségemmel együtt Taron lakunk egy családi házban. Megvan mindenünk. Van egy ARO-m, egy Lada Com- bim és egy kis Polski Fiatom is. De mindezért megdolgoztam. Naponta most is ledarálom melóval a 14 órát, nemritkán éjfélkor fejezem bé, úgy hogy egész nap egy zacskó kakaóval kibírom.

— Mit szól sportimádatának anyagi kiadásaihoz a felesége?

— Nincs ellene. Meg különben is, ő sem kivétel. Ami tetszik, megtetszik neki, azt megvesszük. Nincs gyerekünk, kire, mire is költenénk a pénzt? És mindig jobb, ha a község sportjának adom, mintha lóversenyre hordanám, ahogy azt sokan teszik. Egyébként ne vegye dicsekvésnek, de hadd mondjam el, mert úgvsem kérdezte volna: nemcsak a sportot támogatom, öt éve adtam az egyháznak ötvenezer forintot, a tari templom villanykályháinak beszerelésére. Amikor a tari parókiát tatarozták, akkor 25 ezret szántam rá. Legutóbb Mátraverebély-Szent- kút építésére, csinosítására kétszázezret áldoztam. Azt pedig csupán kiegészítésként mondom, hogy a múlt iskolai tanév befejezésekor" Fal- lóskúton, hétvégi házamban láttam vendégül a helvi, tehát a Tari Általános Iskola tantestületét egy vacsorára.

— Amit itt nagy sebtiben most elmondott, már-már hihetetlen. Abból a szempontból legalábbis, hogy élnek még ma ilyen áldozatkész emberek. De becsülik-e önt ezért?

— Nézze, a faluban szeretnek, a focisták tisztelnek. A tanács több alkalommal részesített Kiváló társadalmi munkáért elismerésben. Nekem ez megfelelő elégtétel. Nem vágyom többre. Az se tűnjék dicsekvésnek, mert ezt a beszélgetés folyamán elfelejtettem mondani, hogy a szakma mestere vagyok, s tagja az országos mestervizsga-bizottságnak. Mindezek 49 évesen ugye nem rossz értékmérők?

— Ügy vélem, nem. De mondja már végül: most hogy kiöntötte szlvét-lelkét a nyilvánosság előtt, megnyugodott? Nem tart az adóhatóságtól?

— Nem. Én becsületes ember vagyok.

Vaskor István