Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-19 / 221. szám

> 4. Magyar Ifjútág Centrum-kupa Nem tolakodnak a csapatok A nemrégiben meghir­detett új ki-spályás labda­rúgó-akció nevezési határ­ideje, szeptember 15-én le­járt. Amint azt a megyei sport-szakigazgatási szerv­nél megtudtuk, a korábbi hasonló rendezvénysorozat­hoz képest kisebb az ér­deklődés megyénkben. Ez idáig többnyire ifjúsági csapatok jelentkeztek. Ér­dekes, hogy a nevezők kö­zött egyetlen női csapat sincs, így amennyiben egy jelezné részvételi szándé­kát, már a területi dön­tőn indulhatna... A megyei sportosztály meghosszabbította a neve­zési határidőt. Ezek sze­rint a felnőttcsapatok 1650 forint, az ifjúsági korosztá­lyúak 1100 forint, míg a gyermekegyüttesek 550 fo­rint befizetése mellett szeptember 25-ig jelentkez­hetnek. Amit a Magyar Ifjúság Centrum-kupáról minden­képp jó tudni: a 10 fős csapatokban mindazok sze­repelhetnek. akik nem ren­delkeznek 1988. augusztus 1-től NB I., vagy NB Il-es játékengedéllyel. A körzeti és megyei selejtezők után, a területi döntőket köve­tően, az országos fináléra 1990. május 4—6. között kerül sor. A női és férfi felnőtt és ifjúsági kategó­riák győztesei, az olasz- országi labdarúgó-vb-re utazhatnak, míg a serdü­lők első helyezettjei egy külföldi labdarúgó-esemé­nyen vehetnek részt. . Az országos döntő minden kor­osztályának 2—8. helyezett­je pénzdíjazásban részesül. Pályáról pályára A meglepetések és örömök fordulója Sikeres tarjáni hét vége — summázhatjuk röviden az NB Il-es és NB Ill-as bajnoki találkozókat. Mind a má­sodosztályú Síküveggyár SE, mind a két harmadosztályú gárda, az SBTC és az SKSE is három ponttal gazdagodott. Am a megyeszékhely csapatainak jó szereplése mellett adott más is beszédtémát a szurkolóknak. Mert a Romhány ma­gabiztos győzelme, a Nagybátony újabb hazai fiaskója és a Balassagyarmat idegenbeli sikere bizony, meglepetésszám­ba ment, hogy a megyei I. osztályú bajnokság néhány iz­galmas csatájáról most ne is beszéljünk. . . Sugár úti pillanatok A Síküveggyár SE—Kecs­keméti SC találkozó előtt a hazai játékosok arcán sem­miféle megilletődöttség nem látszott, ám a klub vezetői, néhány aktívája, no és Sza- lay Miklós vezető edző a szokottnál feszültebb han­gulatban várta az összecsa­pást. Mondták is néhányan, végre jót írjunk a meccsről. Kérésükkel persze, nem munkánkra mondtak ítéle­tet, csupán azt szerették volna, hogy egy győztes mérkőzésről tudósíthassuk az olvasókat. Nos, ez megtörtént, hisz az üvegesgárda, ha nagy küzdelemben is, de meg­nyerte a találkozót, meg­szerezve ezzel első győzelmét. Az örömbe azonban némi üröm is vegyült, mert a pá­lyán látottak olykor alapo­san felcsigázták a szurkolók, de a szakvezetés idegeit is. A higgadtságáról ismert Sza- lay Miklós is gyakran kia­bált be a pályára játékosai­nak, mert néha bizony, rossz volt nézni, amit csi­náltak. Balogh például kiválóan Ügy tűnik, a legjobbkor jött az intő jel a bajnoki címre pályázó SBTC-nek: az SKSE elleni vereség ta­lán rendet tett a fejekben, bár mindez kevés lett vol­na a bravúros, Hatvanban elért idegenbeli győzelem­hez. A Stécé jó két hete kupa­meccsen vereséget szenve­dett a hevesi csapattól. Az­óta bizony, egyik gárda tu­dása és játékosállománya sem változott, ám mégis ez­úttal a tarjániak vonulhat­tak le emelt fővel a játék­térről a kilencven perc játszott. A dolgok nehezeb­bik részét többnyire siker­rel oldotta meg, de a passz, vagy beadás helyett mindig eggyel többet cselezett a kelleténél. Garai árnyéka volt önmagának. Ha hozzá­került a labda, lelassult a támadás. S mégis, a játék kiszámíthatatlansága be­bizonyosodott: a gyengén futballozó jobbszélső „élet- veszélyes" szöglete után egyenlítettek a hazaiak, s ő vágta be a győzelmet je­lentő gólt is — büntetőből. De említhetjük Mohácsit is. Ezúttal a center sem játszott kirobbanó formában, ám a legjobb pillanatban döntő érdemeket szerzett a siker­ben: egyenlítő gólja él­ményszámba ment. összességében azonban küzdeni tudásból és akarás­ból jelesre vizsgázott a kék­fehér legénység. A látottak után az sem lenne meglepő, hogy a következő forduló­ban, a Debreceni Kinizsi el­lenében újabb ponttal gya­rapodna gyűjteményük. Rá­férne az együttesre, mert megérdemli ! után. Túl a siker értékén, győzelmükkel bizonyították : korai volt „elásni" a feke­te-fehéreket... Miként a Balassagyarma­ti HVSE-t is. A gyarmatiak úgy tűnik, váratlan botlado- zásuk után rádöbbentek : lé­lektelen játékkal — még, ha a szerencse olykor elpár­tolt is tőlük — ebben az osztályban nem sok keres­nivalójuk van. S lön a cso­da! A Hatvan legyőzése után a hét végi fordulóban Török- szentmiklóson kényszerítet­ték térdre vendéglátóikat. Következik a Nagybátony, s a papírforma alapján foly­tatódhat a kék-fehérek me­netelése — felfelé a tabel­lán. A Romhány együttese is feltámadt a Jászberény el­len. Pincze László tanítvá­nyai felfokozott becsvágy- gval léptek pályára a bajno­ki címre pályázó ellenfelük­kel szemben és újólag meg­mutatták a nagyérdeműnek : ez a gárda nem véletlenül számít a csoport legstabilabb középcsapatának, mi több: egyenletesebb teljesítmény­nyel akár az élmezőny meg­határozó együttese lehetne. Ehhez kerülhet közel a Ke­rámia SE, amennyiben va­sárnap a szomszédvárak rangadóján legyűri a Né­zőit... Gólok, válogatott Az NB 111. ötödik forduló­jában hat gólt szereztek me­gyei csapataink, s minden találatot más-más ért el. Nem volt tehát sem duplá­zó, sem triplázó. A góllista: 3 gólos: Benyó (Romhány), 2: Szűcs (Bgy. HVSE), Ra­dies (Nagybátony), Juhász és Kisbali (SBTC), Dóra és Tőzsér F. (SKSE). Egy talá­latot 13-an értek el. A megyei I. osztály fordu­lójának sztárja kétségtelenül a karancslapujtői Berta volt. aki a Nógrád Volán ellen mesterhármast ért el. Ketten találtak kétszer a hálóba: Bertók (Kisterenye) és Soós (Szőnyi SE). A góllövőlista élcsoportja: 5 gólos: Vaskor (Szécsény), 4: Berta (K.-la- pujtő), Németh Zs. (N. Vo­lán), Nagy (ötvözetgyár MTE), 3: Tamás (Berce!). Strehó S. (Nagylóc), Kiss (Szőnyi SE). Két gólt hu­szonegy, egy találatot 37 játékos ért el. A forduló válogatottja (megyei I. osztály): Tresó (Mohora) — Nagy (Mátrn- novák), Kelemen (Pásztó), Szabó Gy. (Kisterenye), Fá­bián (Nagylóc), Péter (Szö- nyi SE), Berta (K.-lapujtő). Soós (Szőnyi SE), Bertók (Kisterenye), Geczkó (Szé­csény), Serfőző (Mátrano- vák). (v. i.) Feltámadtak Nem ejtőernyőn érkezett Á mérce:­az eredménycentrikusság Beszélgetés lakács Tamással, az SBTC éj ügyvezető elnökével — Azt mondják, te is a divatnak hódolsz. Ejtőer­nyősként lettél a Stécé ügy­vezető elnöke. — Akik ezt híresztelik, azok rosszul tudják. Miért lennék én ejtőernyős, ami­kor a klub közgyűlése vá­lasztott meg teljesen demok­ratikus úton. ráadásul úgy, hogy nem egyedül én vol­tam a jelölt erre a posztra. — Mégis sokan meggyő­ződéssel állítják, hogy nem véletlenül keringett neved a köztudatban hónapok óta, Pilinyi László utódjaként! — Nézd, a leköszönt el­nök utódjának megkeresésé­re választott jelölőbizott­ság velem is elbeszélgetett. Én vállaltam a nyilvános megmérettetést, nevezetesen azt. hogy többes jelölés esetén, feltételezve persze, ha az elnökség javasol, in­dulok a választáson. — Tartottál a dologtól? — Miután nyilvánosságra került, hogy Kmetty Józse­fet és engem javasolnak el­nöknek, bizony nem sok esélyt adtam magamnak. Kmetty egy ismert, elis­mert név a sportban, aki ráadásul az SBTC színeiben sok nagy csatát megélt. Ügy gondoltam, hogy nevé­nél, jó hírénél fogva ő lesz a befutó. — Végül, mint ismert, nem így történt. Ha mini­mális aránnyal is, de té­ged választottak elnöknek. Tudod egyáltalán, hová, mibe csöppentél? — Nagy vonalakban is­merem a Stécé pénzügyi helyzetét, szakosztályainak eredményeit pedig egészen pontosan. Tudom, hogy a klub gazdaságilag nincs ró­zsás helyzetben, bár a mű­ködéshez szükséges feltéte­lek biztosítottak. Azért is vállaltam az ügyvezető el­nöki teendőket — bízva a választás sikerében —, mert vonzott e patinás múltú klub, a munka. Magam dön­töttem így, nem küldtek el a NODISZ-tól, mi több né­hány esztendeig biztos he­lyem lett volna ott. — A feladat nem csekély. Egy, eredményeiben ugyan­csak gyengécske egyesületet kellene visszavezetni régi fényébe. Látsz erre lehető­séget? — A kérdés kapcsán bi­zonyos dolgokat külön kell választani. Hogy a labdarú­gók, vagy az ökölvívók mi­lyen eredményeket érnek el, az nem az ügyvezető el­nök feladata. Van szakosz­tályvezetés, vannak edzők, ők a felelősek a sikerekért. Mivel pedig munkájukért fizetést kapnak, ez minimá­lis elvárás tőlük. Más kér­dés, hogy a zökkenőmentes működéshez, az eredmé­nyekhez szükséges feltéte­lek megteremtéséhez már az ügyvezető elnök munkája szükséges. — E szerint munkádban a menedzseri jellegű, szer­vező-, irányítótevékenység kap elsődlegességet? — Pontosan. Am hozzá­fűzném, hogy elnökként — bízva az elnökség támoga­tásában — azt szorgalma­zom majd, hogy edzők, já­tékosok csak az eredmé­nyekért kapjanak pénzt. Közvetetten tehát beleszól­hatok a szakosztályok mun­kájába, már ami a pénz­ügyeket illeti. A gazdaság­ban is érvényes elveknek és gyakorlatnak kell érvénye­sülnie a sportban, így az SBTC-ben is. Csak teljesít­ményért jár fizetés! Egysze­rűbben úgy fogalmazhatok, hogy ha jönnek majd az eredmények, akkor annak megfelelően fizetünk is sportolóinknak. — Tegyük fel fordul a vi­lág és feltámad halotti po­raiból a klub labdarúgása és ökölvívása is. Honnan lesz pénz? — Elsődlegesen a támogató cégekre számíthatunk. Ha pedig nem vegetálnak szak­osztályaink, csapataink, job­ban szerepelnek, mint ma­napság, akkor újabb szpon­zorokat és finanszírozókat is könnyebb lesz talál­nunk. Mivel ez az élet rendje, így gazdasági stabi­litásunkat elsősorban ered­ményességünk határozza meg. — Logikus gondolkodás. De van-e garancia arra, hogy a labdarúgók és az ökölvívók felébrednek Csip- kerózsika-álmukból? — A focistáknál a cél az NB II-be jutás. Ha nem sikerül, nem dől össze a világ, de a közeljövőt ala­posan át kell majd gondol­nunk. Az utánpótlás neve­lésére kell fektetnünk na­gyobb hangsúlyt, mert ebből duplán is jól járhatunk. Egyrészt kinő egy olyan sa­ját nevelésű generáció, mely él-hal a klub színeiért és a sikeres jövőt jelenti, más­részt pedig a más csapatok­hoz — itt magasabb osztá­lyúnkra gondolok — távo­zókért pénz is ütheti mar­kunkat. Nem kiöregedett, vándormadár futballisták átigazolásaira kell alapoz­nunk. Ami az ökölvívókat illeti határozott elképze­lésem, hogy kapnak egy esztendőt a bizonyításra. Amennyiben a szakosztály­ban folyó munka, no és az eredményesség nem javul, lemondunk róluk. Nosztal­giából nem lehet megélni, de fizetést sem lehet fel­venni ! — Terveid megvalósítá­sához egy jól funkcionáló elnökség is szükséges, ám a jelek a testület bomlására utalnak. A közgyűlést meg­előzően Vincze Zoltán és Balatoni József jelentette be lemondási szándékát, míg a küldöttközgyűlés után Kálovits Géza tette ugyanezt. Újjáalakul tehát az elnökség? — Megválasztásom után rövid eszmecserére ültünk le a testület tagjaival és egységes megállapodásra jutottunk. Mindenki marad, tehát a régi összetételű csapat dolgozik tovább, az­tán jövő év januárjában egy elnökségi ülésen megbe­széljük: mit sikerült néhány hónap alatt együttesen megoldanunk, hogyan to­vább? — Mikor ülsz be az SBTC elnöki székébe? — 1989. október 1-től leszek a klub alkalmazottja, tényleges munkámat tehát ekkor kezdem, de addig is puhatolózom, ismerkedem az új munkakörrel és tervez­getek: mit lehetne, kellene a mainál jobban, hatéko­nyabban, eredményesebben csinálni. Vaskor István Palóc ŐSZ ’89. Nagy küzdelem, izgalmas játszmák a nemzetközi nyílt versenyen Az 5. fordulóval folytató­dott hétfőn a Palóc ősz ’89. elnevezésű nyílt sakk- verseny Balassagyarmaton a nvírjesi ifjúsági táborban. Az A csoportban továbbra is a szovjet versenyzők sze­repelnek a legjobban. Fölé­nyükre jellemző, .hogy az 1—13 helyből 10 az övék. A magyarok közül egyedül Fogarasi Tibor, a Honvéd 19 éves mestere vitézkedik, aki döntetlenül végzett Cseszkovszkij nagymesterrel és az élmezőnyben foglal helyet. Frink a Volán mes­terjelöltje három forduló után ígéretesen állt, két pontot szerzett, ám két ve­reségével visszaesett. Eredmények az élbolyból: Kisnev—Rashkovszkij 0,5— 0,5. Liszenkó—Urbán 0—1, Cseszkovszkij—Dovzsik 0,5— 0,5, (valamennyien szovje­tek) Kuzman (szovjet)—Fo­garasi 0,5—0,5, Florov (szov­jet)—Martuzavi (angol) 1—0, Fradkin (szovjet) 0,5—0,5, Peshina (szovjet), Well (an­gol) 1—0. Az élmezőny állása: Kis­nev és Rashkovszkij 4,5— 4,5. Fogarasi, Florov, Kuz­man, Peshina és Ruban 4— 4, Cseszkovszkij, Dovzsik, Fradkin, Liszenkó és Müller 3,5—3,5 pont. A B csoportban az 5. for­duló után a szovjet Hagykö vezet továbbra is 100 száza­lékos eredménnyel, 5 pont­tal. Mögötte Bornemissza (Kazincbarcika) 4,5, Sutori- hin (szovjet) és Varga (Sta­tisztika) 4 ponttal áll. Az élmezőnyt 4 3,5 pontos sak­kozó követi, köztük a 11 éves Péter Kubala. Sajnos Nógrád megyei versenyző nincs az 1—24 között. —Sz. L.—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom