Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-19 / 221. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. CT ' OLVASÓK FÓRUMA Mlirt „kormol” a füstölgő temeti helyettes vezetije? Magam is azok közé az olvasók közé tartozom, akik (augusztus 23-án) a NÔG- RÁD segítségét kérték a szinte az egész várost be­takaró füst eredetének fel­derítéséhez. Ugyanis korán reggel hiá­ba jártam be a Rokkant­telep és Pécskő utca kör­nyékét, olyan sűrű és egyen­letes volt a füst, hogy nem lehetett a tűz, illetve a füst „fészkét'1 megtalálni. Megdöbbentett a NÔG- RÁD-ban olvasott hír, mely­ből kiderült, hogy a vá­ros közepén lévő temető­ben rendszeresen gazkupa­cokat égetnek. Ettől jobban csak Pazo- nyi Péter válasza döbben­tett meg, miszerint: Nem tudják a szélirányt meg­változtatni! Ezt ne is próbálják, má­soknak sem sikerült, sőt nem is ajánlatos a szél ellenében semmit sem ten­ni, a vitorlát kell a szél irányába fordítani. A temető a város köze­pén fekszik. így hát telje­sen mindegy, hogy a szél honnan fűj ! De van vitor­lájuk, ha úgy tetszik. Old­ják meg a temetői hulladék- szállítást levegőszennyezés nélkül, mert ilyenért más vállalatokat is megbüntet­nek manapság. Nem lehet az „égetés" az egyetlen megoldás! A város vezetése sokat tett már eddig is a levegő tisztaságáért. (Megszűnt a vasút füstös üzeme és sok lakás hagyományos fűtése.) ön a rossz utakra hivatko­zik? . Nos a temető útjai gyermekkori emlékeimben is (a 60. felé közeledem), pontosan olyanok, mint a mai valóság: elhanyagolt, rendezetlensége pedig pél­da nélküli az országban ! Nem lehet igaz, hogy ez az ország legszegényebb temet­kezési vállalata — itt sem temetnek olcsóbban. Es tovább „füstölöghet­nék" magamban... de he­lyette kérem a mindent fizető és füstöt nyelő pol­gárok nevében, hogy az „egyetlen megoldást" jelen­tő levegőt szennvező tevé­kenységükön túlmenően vá­laszával se „kormolja" be a lakosságot! Lonsták Elemér S.-tarján, Lovász J. út 1. Jövőre népesebb lesz az életmódtábor Otthon is cukor nélküli teát fogyasztanak Harmadik alkalommal rendezték meg megyénk­ben az életmódtábort, amelynek szervezéséhez, programjához nagy segítsé­get adott az Országos Egészségvédelmi Tanács ál­tal kiírt pályázat elnyerése. A tíznapos táborozáson 21 túlsúlyos gyermek vett részt. A sikeres és az ott­honi életmódra nevelő tá­borról érkezett hírek, leve­lek ösztönöznek arra, hogy jövőre is megszervezzék, és az idei tapasztalatokat fel­használva még több gyer­mek számára tegyék lehe­tővé a részvételt. Ezt erő­síti meg a tábor egy részt­vevőjétől érkezett levél is. ☆ Tisztelt szerkesztőség ! Szeretnék köszönetét mon­dani mindazoknak, akik fiz ÉMASZ-nak címezve megszervezték, segítették és mindent megtettek azért, hogy Salgótarjánban is lét­rejöjjön az életmódtábor. Az idén táborozó gyer­mekek nevében szeretném köszönetünket és hálánkat kifejezni: Sturmann Bélá­nak, Sturmanné Tóth Il­dikónak, Somosköi Andreá­nak, Rostás Idának és Gyar­mati Attilának a sok szép együtt töltött napokért, a vidámságért, a jó, szép és gazdag program megszer­vezéséért, és nem utolsó­sorban a megértésért és a gondoskodásért. Köszönjük a NÖGRAD- nak is táborunk életéről közölt képriportot. Az idén táborozó gyere­kek nevében: Kiss Andrea Salgóta rján Tehetetlenség helyett intézkedést váruk A NÔGRAD augusztus 31 -i számában „Az ÉMÁSZ te­hetetlen, a rongálás folyta­tódik" című fotóval illuszt­rált írásában olvastam, hogy milyen károkat okoz­nak azok, akik felelőtlenül leszedik az utcai lámpák oszlopain lévő szerelőlyuk fedeleit és az anyagi káro­kon kívül a szabadon hagyott áram alatt lévő vezetékek milyen nagy veszélyt jelen­tenek, különösen a gyere­kekre. „Tettenérés, névre szóló bejelentés soha nem történik. Ezért nincs felelős­ségre vonás sem. A kár vi­szont évenként tetemes'1 — fejeződik be az írás. A cikkből kitűnik az il­letékesek nemtörődömsége is, a fennálló veszély megszün­tetésére utaló cselekvés hiá­nya is, amely felháborított. Ezért teszem meg az alábbi javaslatomat: minden beje­lentés nélkül, vonják fele­lősségre azokat a tervező­ket, kivitelezőket, akik a ké­pen is látható oszlopokat készítették, mert a legele­mibb munkavédelmi előírá­sokkal sem voltak tisztában! Ezenkívül sürgősen kezdje­nek el olyan oszlopokat gyártani, amelyeken szerelű- lvuk csak úgy legyen elér­hető, hogy a szerelők is csak egy, a kocsijukban hordoz­ható, s a földtől megfelelő­en elszigetelt zsámolyról fér­hessenek az áram alatt lévő szerelvényekhez, mert így az áramütés veszélye elhárít­ható. Megjegyezni kívánom, lát­tam már olyan oszlopot is, ahol a szerelőknek hason fékve lehetett csak a sze­relési munkákat elvégezni! Tudom, javaslatom —, ami a kivitelezést jelenti — egyik napról a másikra nem megoldható, de jobb mégis cselekedni, mint továbbra is „tehetétlenkedni1'. Kijelentem, hogy az újí­tási javaslatomért járó díj kifizetésére nem tartok igényt! Sturmann Béla St. Beszterce-lakótelep Összeállította: RÁCZ ANDRÁS I __________ G yermekek egy új varsói lakótelepen Olcsó házak fiataloknak Lengyelországban az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma az égető lakás­hiány, amely elősorban a fiatalokat sújtja. Nem meg­lepő tehát, hogy éppen a különböző ifjúsági szerve­zetek kezdeményezésére ala­kult meg az Olcsó ház el­nevezésű részvénytársaság, amely az olcsó lakásépítés széles körű elterjeszté­séért szállt síkra. A tár­saság azt javasolja a vál­lalatoknak, hogy mielőbb dolgozzák ki annak lehető­ségét: miképpen lehetne számos faipari mellékter­méket, fűrészárut is fel­használva gyorsan egylaká- sos házakat felépíteni. A részvénytársaság szak­értői szerint az ország­ban még korántsem hasz­nálták ki a lehetőségeket, hiszen csak a különböző faipari üzemek egy évben 10 ezer ilyen kis alapte- . rületű házat lennének ké­pesek elkészíteni — ha nem lennének gondjaik az alap­anyag-ellátással. A felhívás szerencsére nem vált pusztába kiáltott szóvá s több gyár hamaro­san érdemben reagált rá. •lelezték, hogy már a kö­zeljövőben megnövelik pél­dául a tetőfedő bádog, a különböző szigetelőanyagok, beton forgácslapok terme­lését. Ez lehetővé teszi a kisházépítő program meg- , gyorsítását. Üjabb lépést jelent majd, ha az eddigi­nél több fűrészárut hasz­nálhatnak fel ilyen építési célokra. Jelenleg- ugyanis mindössze egyszázaléknyi az erre fordított mennyi­ség. Jelentkeztek építőipari cé­gek , is, hogy megfelelő anyagellátás mellett készek több városban is bekap­csolódni a programba. A Stolbud cég például átállt a két műszakos termelésre, hogy ezáltal 450-nel több fiatal család juthasson mi­előbb önálló otthonhoz. A sokoldalú erőfeszíté­seknek köszönhetően az. idén mintegy 5 ezer ilyen házba költözhetnek be a boldog lakók. Ök is jól járnak, de a vállalatok is. hiszen a fiatal szakembe­reket ily módon is érdekelt­té teszik, hogy náluk dol­gozzanak. Kérdét dr. Szók« Pálhoz: Maszek lesz az állatkórház? • Tarthatatlan a dotáció • Mindenkinek felmondanak • Ötvenezret ér a tehén, ötszázat a császármetszés... Elsőre is az reppent fel, hogy megszűnik a megyei állat­kórház. A kormányzat fokozatosan faragja a dotációkat, így a hír nem ért váratlanul. Ám ahol állat van, orvosnak js lenni kell, így tehát nem jelenthet megoldást a kapu be­zárása. S mint azt dr. Szőke Páltól, a Nógrád Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző állomás igazgató fő- állatorvosától megtudtam, szó sincs efféle meggondolatlan lépésről. Azon törik a fejüket, milyen vállalkozási formá­ban működne rentábilisén az intézmény? Az idő sürget, hiszen 1990. január elsejétől megszűnik az eddig kapott tá­mogatás... — Milyen folyamatba il­leszthető be az állami dotá­ció megszűnése, az állatkór­ház esetében? — A társadalom és a gaz­daság fejlődése egyaránt ezt kívánja tőlünk. A kormány igyekszik az ál­lami és a szolgáltatási fela­datokat kettéválasztani ; ennek során vetődött fel intézményünk korszerűsíté­se, igazodása a gazdaság­hoz. Felettes minisztériu­munk, a MÉM már 1988- ban létrehozta az állat­egészségügyi szolgálatot. Ez a nevében rejlő feladatok­ból, élelmiszer-ellenőrzésből és gyógyszer-, illetve oltó­anyag-ellenőrzési területek­ből áll. Meghatározott diag­nosztikai teendőket viszont továbbra is az állam fi­nanszírozza. Ilyen a veszett­ség elleni védekezés, hiszen ez közügy. Ugyanakkor egy termelőszövetkezet fizet azért, hogy a szakemberek megállapítsák, mi okozza az adott térségben például a borjúelhullást. Az állat- egészségügynek alapvetően hármas funkciója van. Sza­vatolja az állatállomány egészségét, mondjuk a jár­ványok elkerülése végett. Szolgáltatást biztosít, azaz például gyógyít. Végül nem­zetközi szerepe is van, gon­doljunk csak az exportra. — Hogyan érvényesül itt a szervezeti korszerűsítés? — Az állatkórház soha nem vállalt fel szakhatósági állat-egészségügyi feladat­kört. Kimondottan gyógyí­tó szolgáltatásra rendezke­dett be. Vagyis a munká­jáért mindig is pénzt kért. A működési költség jelen­tős részét azonban az állam vállalta, amiből az a furcsa helyzet alakult ki, hogy egy 50 ezer forintot érő holstein-fríz tehén csá­szármetszéssel történő elle- tése — a gyógyszerköltsé­geket nem számítva —, mindössze 550 forintba ke­rült. Előírás szerint éjjel­nappal szolgálatot tartottak állatorvosaink, de igazából este már megszűnt az igény. A létszám sem biztos, hogy arányos volt a feladatokkal: most még tízen látják el a szolgálatot, ami a számítá­sok szerint sok. Mindezek indokolják, hogy az állat­kórház is a szolgáltató­szférába kerüljön át. Való­jában azonban most keres­sük azt a működtetési for­mát, ami a legmegfelelőbb lehet. Az előzetes számítá­sok után kézenfekvőnek lát­szik, hogy adjuk a kórhá­zat magánkézbe. — Mennyi volt, illetve mennyi most a költségvetési deficit? — Négymillió forintból mindössze egymilliót tud­tunk saját erőből kitermel­ni. A számokból egyébként látszik, hogy nincs értelme nagyobb szabású vállalko­zásban gondolkodnunk. Az viszont tény, hogy decem­ber végéig minden kollegá­nak fel kell mondanunk, s legkésőbb január elsejéig meg kell találnunk a meg­felelő változatot. — Hogyan vélekednek minderről az érintettek? — Nézze, minden új be­vezetése nehézségeket jelent. Itt sem fogadták osztatlan lelkesedéssel. Ám, ahogy egyre mélyebbre ásunk a lehetőségekben, úgy egyre inkább partnereink. Nehéz megszokni a gondolatot, hogy egyik napról a másik­ra bérelik azt, amivel dol­goznak. Hogy a? eddigi lét­számnak legfeljebb csak a felét tartja el az intézmény. Hogy egy több száz forint értékű fecskendőt nem dob­hat el egyszeri használat után, hanem gazdálkodnia kell vele és a többi. Mi ter­mészetesen azon vagyunk, hogy a lehető legkedvezőbb feltételek mellett álljanak át az újra. Biztos megélhe­tést szeretnénk kínálni va­lamennyiüknek, s biztosíta­ni kívánjuk az állatkórház működését is. — Az országban van-e már gyakorlat a korszerű­sítés ilyetén megvalósításá­ra? — A forma kidolgozását természetesen tanulmány­utak előzték meg. Debre­cenben például egy állator­vos házaspár vette ki a kór­házat. Minden ingó és in­gatlanukat ebbe a vállalko­zásba fektették. Vagy: Veszprémben szintén ma­gánkézbe került az intéz­mény. Hevesben a kft.-for- mát választották. A lényeg az, hogy olyan időbeosztás­sal dolgozzanak, ami iga­zodik az igényekhez. Ins­pekcióra szükség lesz, de nyilván kevesebb létszám­mal. Elsősorban lakossági és nagyüzemi feladatok ellátá­sára rendezkednek be. Ma már az árak is ehhez a fel­álláshoz igazodnak: az em­lített császármetszés díja el­érheti az ötezer forintot... — Nem félő-e, hogy a be-s teg, vagy sérült állatot in­kább elpusztítják, mint­hogy fizessenek érte? Halla­ni, hogy több lótartó azért köt biztosítást, hogy a pa­cit kimulassza, s felvegye a pénzt? , — Valóban előfordulhat­nak efféle esetek, de nekünk az a célunk, hogy meggyőz­zük őket: érdemesebb a gyógyítást választani. A manipuláció ellen persze semmit sem tehetünk, s ráadásul a jelenlegi árak sem tükrözik az állat valódi értékét. Mindez természete­sen egy piaci berendezke­désű államban helyreáll majd, hiszen ami fontos, egyre értékesebb lesz. T. Németh László A Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat 3. számú baglÿasaljai üzemében tizenkétféle finomsüteményt készítenek. Az egyik legkedveltebb termék a túrós táska, melyből heti négyezerötszáz kerül a fogyasztókhoz. Képünkön Kovács Gyuláné és Etczet Henrietta süti a finom csemegét. _ RT_

Next

/
Oldalképek
Tartalom