Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-18 / 220. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT. . .-------------;—■—I K istermelők kiállítása és versenye Salgótarjánban Mindenki díjat kapott A Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bi­zottsága által támoga­tott Bereczki Máté Kertba­rátkor szombaton a József Attila Művelődési Központ­ban rendezett kiállítást és versenyt. Egy olyan megyében, ahol az ipar biztosítja a lakosság megélhetését, nem olyan természetes a kertészkedés, a kistermelés, mint az alföl­di megyékben. Itt mostoháb­bak a természeti adottságok, mégis mára több mint hat­vanezer ember foglalkozik kistermeléssel. A kertbarát- körök, -klubok megalakítá­sát éppen a városi emberek Sámsonháxai pillanatok Egy pohár tej... Itt az ősz és — júniust idézően — üdezöldek a sám- sonházai domboldalak. A ko­rábbi években ez idő tájt már kiszáradt avar borította a szép hegyvonulatokat. Legel- nivalója bőven lenne a gulyá­nak, csak éppen a gulya hi­ányzik. Alig van „hírmon­dója” a tehéntartó gazdák­nak, de azért él még a ház­táji szarvasmarhatartás is, sőt néhányan nagyban is megpróbálják a tehéntartást. Jó legelő várja a szövet­kezeti és a háztáji teheneket, a tejre pedig nagy szükségük van a feldolgozó tejipari vállalatoknak és a háztartá­soknak. Manapság a tehén­tartó gazdáknak nem kis költséget jelent a tejterme­lés. Sokan állatszeretetből foglalkoznak a jószággal, mások pedig egy kis nyug­díj-kiegészítőnek tartják. Sámsonházán a termelőszö­vetkezet üzemelteti a tej­ipari vállalat tejházát. Itt vásárolják fel a háztájiban termelt tejet. A helybelieken kívül ideszállítják a nagy- bárkányi, kisbárkányi, márk- házai és a bedepusztai ház­tájiban tartott tehenek tejét. — Csak félig telik meg a kétezer literes hűtőtartály — tájékoztat Pálik Pálné, a tejház kezelője. — Milyen a zsírtartalom? — Három egész hat tized- százalékos — válaszolja, majd hozzáteszi — rendsze­resen ellenőrzőm, ez az át­lagos érték. — Mennyi most a tej át­vételi ára? — Tíz forint harminc fil­lér. Pedig mennyivel egész­ségesebb ital, mint a cola, vagy a többi szénsavas üdí­tő! — Növekszik, vagy csök­ken a felvásárolt tej meny- nyisége? — Egyik sem érezhető — utal az átvételi tapasztala­tokra, — Egy kezemen is meg tudnám számolni, hogy tíz tehenet hány gazda tart a térségben. Innen 100—120 liter tej is érkezik naponta. Elnézést kérek — szakítja félbe beszélgetésünket — megérkezett a „boci”. A tejház elé áll a Közép­magyarországi Tejipari Vál­lalat tejszállító autója. Bá­lint ‘István néhány perc alatt „megszoptatja” tar­tálykocsiját és a friss, habos háztájiban termelt tejet Pásztora szállítja. A tejipari üzemben pasz­tőrözik, 2,8 százalék zsír- tartalmúra mérséklik, hiszen kell_a vaj, a sajt és a tejföl is. Automata töltőgépek ta- sakolják, éjjel és kora reg­gel szállítják az üzletekhez a nem kis utat megjárt és ipari kezelést kapott tejét. — rácz — szorgalmazták, í-gy jött lét­re, az említett Bereczki Máté Kertbarátkor is. Kiállításukon ámulatba esik az ember, hiszen lát­nivaló: szorgos munkával mennyi terményt, gyümöl­csöt tud kicsikarni az em­ber a természettől. Ehhez természetesen nagy hozzá­értés és türelem szükséges. De a kertbarátok bizonyítot­tan rendelkeznek mindezzel. Szabó Ferenc, a HNF me­gyei bizottságának munka­társa, aki a kiállítást meg­nyitotta arról számolhatott bie, hogy a szakmai zsűri salamoni döntést hozott. Valamennyi termelő díjjal térhetett haza. A győztes Kvacsek Istvánná lett. A kiállítás kedd délutánig tart nyitva, (Bábel László felvételei) Véradónaptár A héten kedd nyitja a véradónapok sorát. Ezen a napon Litkén, a helyi pártházba vár­ják — 8-től 16 óráig — a helybelieket, az ipoly- tarnóciakat és a ludány- halászi szociális otthon véradóit. A Borsosberé- nyi Általános Iskolában — ugyancsak a hét má­sodik napján — 15-től 18 óráig lesz véradás. Csütörtökön Pásztón. a Lovász József Művelő­dési Házban 10-től óráig, az áfész, az OTP és a tejüzem, pénteken a salgótarjáni vértransz­fúziós állomáson pedig a rendőrség és a tűzol­tóság dolgozói adnak vért. íjrj várható I eseményei Hétfőn ülésezik Salgótarjánban, a MTESZ Nógrád megyei végrehajtó bizottsága. Az októberi műszaki hónap programját véglegesíti, valamint az 1990-ik évi munkatervet készíti elő. Sájtótájékoztatót tar az MSZMP városi bizottságának székházában a Nógrád Megyei Diák és Ifjúsági Szervezet. Az ifjúsági szer­vezetnek, az MSZMP nógrádi pártértekezlete elé ter­jesztendő állásfoglalásáról lesz szó. Kedden nyílik Artner Margit kiállítása. A neves festő- és grafikusművész munkái a sziráki kastély galériájában tekinthetők meg. Szerdán a Nógrád Megyei Cigánytanács ülésezik Salgótarjánban, a népfront székházéban^ Megvitatják a második féléves munkatervüket, valamint az „ön­jelölt” tehetségkutató vetélkedő előkészítésének ten­nivalóit. A fogyasztók városi tanácsának ülése Sal­gótarjánban. A tanév kezdéséhez szükséges felszere­lési cikkek választékát vizsgálják. Sajtótájékoztatóval egybekötött jubileumi ünnepség lesz Szirákon, a Kastély Szálló fennállásának ötödik évfordulóján. Csütörtökön a Nógrád Megyei Ifjúsági Bizottság ülé­se Salgótarjánban, a HNF székházában. Az ifjúság- politika megyei feladatairól cserélnek véleményt. A Hazafias Népfront pásztói tanácsának ülésén tájékoz­tatót hallgatnak meg a kolostor rekontsrukciós mun­káiról, valamint a városi könyvtár elhelyezésének lehetőségeiről. Balassagyarmat Városi Tanácsának ülé­sén a kórház-rendelőintézet munkájáról és az okta­tási-nevelési központ indulásának tapasztalatairól lesz szó. Szombaton kerül sor az MSZMP Nógrád megyei pártértekezletére Salgótarjánban. Az eseményt a sportcsarnokban tartják. Á falazó madár Mindenki tudja, hogy a füsti- és a molnárfecske sárból építi fészkét. Arról viszont már kevesen hal­lottak, hogy van még egy falazó madarunk, mely szintén sárral dolgozik, il­letve azzal szűkíti le az odú bejárati nyílását. Ez a csúszka, napjaink Sűrűn előforduló madara. Kéreg­mászó, innen a neve. Odúban költ. Minthogy azok az erdők, melyben odvas fák is vannak, egy­re fogynak, mind nehezebb az odúlakó madaraknak la­kást találni. Egyedül a csúszka az, akinek nem okoz gondot az odú keresé­se. Ha olyat talál, mely­nek tágas a bejárati nyí­lása, sárral vastagon beta­pasztja, leszűkíti annyira, hogy abba nálánál nagyobb testű madarak ne férjenek be. Hogy mennyire talpra- . esett madár a csúszka, azt az alábbi történet is iga­zolja. Az egyik bükkfa odújában kék galamb fész­kelt és kotlott a tojásain. A csúszka hozzálátott a nyílás betapasztásához, any- nyira, hogy a kijövő ga­lamb már alig tudta ma­gát rajta átpréselni. Zseb­késemmel kivéstem a még puha sarat. Másnap a csúszka újból kísérletet tett a galamb befalazására, a készülő falat azonban újból eltávolítottam. Harmadszor már nem próbálkozott az élelmes madár. A csúszka által tapasz­tott fal egyébként a szára­dás során annyira meg­köt, hogy azt még a har­kály sem tudja kivésni. A saját testméretéhez szűkí­tett nyílású adúban nagy mennyiségű hullott faleve­let hord, ebbe rakja bar­nán pettyezett tojásait. Évente egyszer költ, ennek ellenére az arra alkal­mas erdőkben még szép számmal fészkel. Varga Ferenc Széchenyi intelme kötelez Palóc(Kis)liget-megújulás Balassagyarmaton E gy valamikor pesti polgárnak ta­lán megbocsátható, ha némi pár­huzamért a gyarmati Palócliget rekonstrukciójának ügyében (már meg­kezdődött a munka, vágják a fákat!) Pestnek fordul. Az ország — és nem Pest — Városli­getének az évtizedek alatt történő szinte I megfontolt és tökéletes tönkretétele volt ugyanis az egyik, tán valóban legfőbb oka annak, hogy magam a fővárostól vég­képpen elfordultam. Ma már büszkén, de nem provinciáli­sán vállalom vidéki létemet. Megértem tehát mindazokat, akik Balassagyarmaton születve, növekedve, élve aggódó s néha dühös lokálpatriotizmustól hajtva figye­lik a Palóc- (más néven Kis) liget itteni sorsát... ' Már csak megmaradva a párhuzamok­nál: egy valamikori ősterület helyén, a tegnapelőtti Városliget sem az égből ve­zérelve jött létre olyannak, amilyen volt még a háború után is egy ideig. A végső romlás a BNV-vel kezdődött és aztán már hiába került a vásárváros akárho- vá. Ma gaztengert imitáló „díszcserjesor” terjeng a leghíresebb platános sétány, fák alatti mindkét oldalán s leülni az el­tűnt sétányok mellé kilométereken át sehol sem lehet. Valami őrületes felelőt­len liberalizmus tette „demokratikussá” a Városligetet, ahol mindenki azt csinál amit akar... A balassagyarmati Palócli­get máig legalább megőrizte eredeti ar­cát, ha ezen az arcon keletkeztek is sú­lyos-mély barázdák, de talán még való­ban nem késő... Mindenesetre a tizenket­tedik órában vagyunk, s amiként a pesti Városliget az egész ország ligete (volt), ugyanúgy a gyarmati Palócliget is Nóg- rádé, s nem is kis részben a városon kí­vül az országban, külföldön élőké — te­kintettel az évente igen nagyszámú mú­zeumi látogatóra. Ezért nem lehet közöm­bös senkinek — mi lesz a további sorsa, miként fiatalodik meg, újul fel egészen — vagy megy tönkre helyrehozhatatlanul, esetleg rossz funkciókkal terhelten. Mert a vita; mi legyen valójában? játszótér vagy sétahely, park vagy más? ma is tart. De a legfontosabb most, hogy a ve­szélyessé vált teljesen elöregedett fák ki­vágása megkezdődött jó tíz-húsz év ké­séssel! Hogy mit jelent egy nagyobbacska li­get egy nagyobbacska városnak — ezt éppen Pesten lehetett megfigyelni. Ami­kor a Városliget terveire a „bécsi vér” létére jó magyar hazafiként elfogadott József nádor pályázatot írt ki és a pályá­zatra egy francia származású, régebben Pesten élő bizonyos Hobbién Henrik eredményesen jelentkezett. Ez az inven- ciózus-leleményes és nagy szakmai tudás­sal rendelkező francia három egész esz­tendőt! áldozott a városligeti tervekre életéből. A példa mindössze arra kell, hogy itt is szolgáljon Balassagyarmaton. Nem elég ugyanis sem „nekiesni” a fák ültetésének vagy pláne kivágásának; a ter­vezés mindennél fontosabb. A szakmai felügyelet, a felkért tudós szakember je­lenléte, s persze a jól körülhatárolt cél, amit a Palócliget újraélesztésével el akar érni a város. Vitatkozni előtte kell és nem, mint Pesten történt az utóbbi súlyo­san dilettáns évtizedek alatt — utólag konstatálni a rossz eredményt. Ez a fele­lősség jelen van a gyarmati liget ügyé­ben. Nemrégiben a város és környéke lapja, a Gyarmati Napló kezdeményezésé­re igazán népes ankét, „ligeti kerekasztal” ült össze a szerkesztőségben és vitatta — — mi legyen a pénzekkel. Amit részben a városi tanács s főként a népfront költ majd erre a közösségi célra (a tanács fel­ajánlása az eleve erre a célra szánt össze­geken felül, hogy amennyit a népfront a nemrégiben nyert félmilliójából ideál­doz, ugyanannyit tesz hozzá még a tanács is, mindenkinek tetszett, még a népfront­nak is...) Ismerve a városi lelkületet (szinte min­denki ott nőtt fel képletesen persze a pa­lócligeti fák alatt) valaki nem hiába ajánlotta — ne kezdjék fakivágással! Ez a városiak által leginkább és minden al­kalommal (néha, mint most is esetleg fe­leslegesen) vitatott akció ugyanis több­nyire erősen borzolja a kedélyeket. De meg így a rekonstrukció elején leginkább éppen ez viszi a pénzt. Szinte hihetetlen, de Balassagyarmatnak ma nincs egyetlen alkalmas gépe, ami az óránként hétszáz forint! használati díjat megtakaríthatná. Nincs egyetlen legalább tíz-tizenkét mé­ter magasságig elérő kosaras daruskocsi­ja, amivel a fák fölülről történő nyese- getéseit, kivágás előtti fokozatos „ledara- bolását” végezhetné. Tarjáni kölcsöngép- pel kezdődtek a munkák a ftiinap a Pa­lócligetben. Szükséges lenne azonban 24 méter magasságig emelhető gépre is a rekonstrukció alatt. Széchenyi intelmét a mai gyarmatiak végre valóban komolyan veszik. A rekonst­rukciós ügyben jó néhány hivatal, cég, szervezet képviselői találhatók s nyilván végig ott is maradnak helyükön, amíg a rekonstrukció tart. Érzékenyen figyelve a lakossági észrevételekre „...az is köteles­sége a magyarnak, hogy felruházza ha­záját a növényvilág ékességeivel..." S mi lehet itt a társadalmi szervezetek, tanács­tagi csoportok, pártok feladata, ha nem az, hogy ez a cél a legkisebb ellenállás nélkül elérhető legyen? Hogy a lakosság tájékoztatása hiteles legyen. A többi azonban a felelős szakember dolga, de az ellenőrzést rá is ki kell terjeszteni éppen a népképviselet által! A régi gyarmati Kisliget a város leg­szebb, legértékesebb hagyományainak egyike — méltó keretet adott és ad ez­után is az ugyancsak rekonstrukció alatt álló és két év múlva újra megnyíló (ak­kor lesz százéves) Palóc Múzeumnak, amely az országban egyedülálló néprajzi anyagot őriz és mutat be évente sok tíz­ezer hazai, külhoni látogatónak. B alassagyarmatra éppen emiatt a párját ritkító, pótolhatatlan és összességében teljesnek mondható palóc néprajzi anyag miatt jönnek a láto­gatók messze földről minden évben! És Madáchért, Mikszáthért! A megújuló, fel­frissülő Palócliget a pihenés, a szemlé­lődés lehetőségét nyújtja a város tüdeje­ként, nélküle és a fentiek nélkül arctalan várossá degradálódna Balassagyarmat. Tehát megéri a milliókat, a figyelmet mindenkinek. Ma, holnap a kedves fák kivágását néz­ve hihetünk a jövőnek; a kivágottak he­lyébe új értékek állnak, a fű valóban fű lesz, s a Liget itt mindenkié. T. Pataki László i

Next

/
Oldalképek
Tartalom