Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

4 NO(ÏRAI) 1989. SZEPTEMBER 16.. SZOMBAT „Mi újság a Érvénytelen tankönyvek Kettős ünnep évvel Pákozd után.,. Így hangzik a gyakori szülői kérdés. En is erre voltam kíváncsi, ezért ke­restem fel a Beszterce-lakó- telep általános iskoláját. Be­szélgetőpartnereim voltak: dr. Szalánczai Györgyné igazgatónő, Kriskó Lajosné és Csépányi Zoltán történe­lemtanárok, valamint Csür- ke Mária orosz—pedagógia szakos tanárnő. Ideológiák NÛGRAD: A történelmi tények, folyamatok értékelé­sében általában történnek kisebb-nagyobb változások. Ez többnyire nem is jelent problémát. Most azonban egyre gyorsabbak és radiká­lisabbak a nézőpontváltások — főleg a huszadik század eseményeit illetően. Mit je­lent ez a nyolcadik osztá­lyos történelem tanításában? K. L.: Már tavaly is ne­hézségeket okozott a törté­nelmi időszakok átértékelő­dése. A gyerekek nem lát­nak tisztán ezekben a kér­désekben: egyre többet és több helyen hallanak, ol­vasnak egymásnak ellent­mondó információkat a kö­zelmúltról. Ezzel párhuza­mosan — hivatalos véle­ményként — ismerik meg a történelemtankönyvet, ami egyébként az idei évtől már nem lesz kötelező. Ez könnyebbséget jelent. N.: Könnyebséget? K. L.: Űgv vettem észre, csak zavart okozott a fe­jekben a napi hírek és a könyv véleménykülönbsé­ge. Persze, a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy maguk a történészek sem látnak tisztán még e kér­désekben. Cs. Z.: Nem lehet azokat a tankönyveket teljesen nél­külözni. Októberre ígérik ugyan az új, átdolgozott vál­tozatot, addig viszont vala­mit kézbe kell adnunk az otthoni tanuláshoz. Egy nyolcadikostól mégsem vár­ható el, hogy folyamatosan jegyzeteljen az órán. Bár természetesen erre is szük­ség van. Afféle „mankó­ként” ugyan, de használni kell a régi könyvet, hiszen a történelmi tények adot­tak, nem változnak. Ezeket meg lehet tanulni belőle. Nem elhanyagolható szem­pont az sem, hogy a gyere­keknek meg kell ismerniük az eddig érvényes vélemé­nyeket is! Enélkül nemigen lehet tisztánlátóvá nevelni. N.: Nyilván új vagy fel­újított módszereket igé­nyelnek ezek az órák. K. L.: Igen, már tavaly is túlnyomórészt forráselemzést folytattunk: az újságok és a rádió információit felhasz­nálva ismerték meg diák­jaink például az 1956-os eseményeket. Egy tizennégy éves gyerek már képes a kutatómunkára. Es igényli is. Nagyon aktívan, élvezet­tel vettek részt az órai vitá­kon. N.: Ügy tudom, nyolcadik­Hatvan év után ismét magyar nyelven tanulmá­nyozható az egyetemes kul­túrtörténet egyik kiemel­kedő értéke, a Talmud. Az Ikva Kiadó gondozásában napvilágot látott A Talmud könyvei című kötetet — amely magyar nyelven az egyetlen átfogó képet nyúj­tó, tudományos igényű munka a közel hatezer ol- daias Talmudról — csü­törtökön mutatták be a sajtó képviselőinek a Hun­gária Kávéházban. Elmondták: az eredeti ban a második félévtől ál­lampolgári ismereteket ta­nulnak a gyerekek. Ebben az anyagban is történt vál­tozás? Cs. Z.: Természetesen. Sőt, talán radikálisabb mint a szorosan vett történelem­tananyagban: ezek az is­meretek ugyanis — neve is mutatja — a jelenlegi társa­dalom. gazdaság és politika alapelemeit hivatottak be­mutatni. Napjaink változá­sai pedig sokoldalúak: ki­terjednek mindhárom em­lített területre. Hogy csak a legalapvetőbbet említsük: az új alkotmány más lehetősé­geket. feltételeket teremt, így egész életünket átalakít­ja. Az eddigi Állampolgári ismeretek című tankönyv ezek után már használha­tatlan. Az új struktúrák megismertetése itt is a napi politika nyomon követését igényli: ebben a tömegkom­munikáció eszközei segíthet­nek a tanítási órákon is. N.: Es a tények értékelé­se? Cs. Z.; Ma már teljes a pedagógiai szabadság ebben: a történelemtanár a legjobb tudása szerint értékeli az . eseményeket. Az igényes pedagógus esetében ez nem jelent változást: így taní­tott eddig is. mostantól csak éppen szentesítette az ideológiai vezetés az eset­leges eltérő véleményt. Bérek N.: Rengeteg vitát vált ki a pedagógusok tervezett béremelése. Talán túl sokat is? Sz. Gy.: Kétségeket szül a tárca által ígér-t hatvan százalék. N.: A tavaszi számokat mintha a nyár elolvasztotta volna... Sz. Gy.: S valójában azt sem lehet tudni, hogy mit jelent a Glatz Ferenc által említett négymi-lliárd. Mi­kor, kinek és milyen formá­ban fogják elosztani ezt az összeget? A gyakori válto­zások nyomán végül nem tudni, mi is lesz a valóság. Azt szeretnénk, ha ponto­san közölnék: mit várha­tunk. K. L.: Nem is beszélve arról, hogy a sok hangos huzavona mennyit árt ne­künk: aki huszadszor hall­ja a témát, az nyilván úgy értékelheti, hogy a tanárok­nak már megint emelnek. Azt, amit a közművelődés csendben megkapott ta­vasszal, a pedagógusok lép­csőzetesen és dobpergés kö­zepette talán megkapják. Nyelvek N.: Sokat emlegetett téma az oroszoktatás kötelező jel­legének megszüntetése. La­punkban már írtunk a gim­názium tapasztalatairól. Itt hogy alakul a helyzet? Cs. M.: Iskolánkban hat orosz- és egy angoltanár dolgozik. Ebből következően lehetetlen volt megoldani, hogy mindenki azt tanulja, amit választott. Amit most megpróbálhatunk, az annyi, hogy a környező országok, s így a szláv nyelvcsalád is­meretének fontosságát hang­súlyozzuk... N.: Milyen sikerrel? Cs. M.: Ez nagyban függ a szülők segítségétől is. Ha támogatnak minket, ter­mészetesen könnyebb. N.: Van-e remény a ta­nárhiány leküzdésére? Sz. Gy.: Évek óta hirdet­tünk állást nyugatinyelv­szakosoknak. Nincs jelent­kező. Egyetlen angolos kol­leganőnk is ingázni kénysze­rül: nemcsak nálunk tanít. A másik megoldás az átkép­zés: tantestületünkből jelen­leg négyen tanulnak angolt és németet a TIT tanfolya­main. Ennek azonban kifu­tási ideje van: két év múlva szerezhetik meg leghama­rabb a nyelvvizsgát. Ezek után pedig újabb két év a főiskola elvégzése. N.: Aki eddig oroszt ta­nított. azt át kell képezni. Mit jelent ez — emberileg? Cs. M.: Mondjam úgy, hogy egy kicsikét kisebbségi érzésünk van? Ügy érezhet­jük. leértékelődött a tudá­sunk. Ez a tantárgy eddig sem tartozott a legkedvel­tebbek közé. Most pedig tel­jesen a háttérbe szorult. Létbizonytalanság alakul ki az emberben: Képesek le­szünk-e átállni egy másik nyelv tanítására, meg tu­dunk-e abból élni? Félő, hogy nem tudjuk elérni azt a szintet, ami az orosz sza­kon nappali tagozaton nem jelentett gondot: a TIT-ben csak az alapokat lehet el­sajátítani. ami egy az ide­gen nyelvet önszorgalomból tanuló ember igényét ter­mészetesen ki is elégíti. A tanításhoz több kell. Főis­kolai kiegészítő szakon sem tudnak lehetőséget adni arra, hogy az adott nyelv- területen szerezhessünk ta­pasztalatokat, mint ahogy az természetes volt az orosz ta­nulásakor. Ennyi emberi nem lehet Angliába vagy az NDK-ba illetve az NSZK- ba küldeni. Ha nem sikerül teljes ér­tékűen elsajátítani új sza­kunkat, mihez foghatunk? Az én másik szakom pél­dául pedagógia, ezzel tanács­adó lehetnék, pedig a taní­tásért jöttem a pályára. De egyszakosokat sem tudnak foglalkoztatni az iskolák nagy számban... N.: Vajon átmeneti a probléma? Cs. M.: Ügy vélem, igen. A gyerekek most nagy le­hetőséget látnak az angol vagy német nyelvben a — nemtanulásra. Ügy hiszik, csak az oroszt oly nehéz el­sajátítani, a nyugati nyel­vek maguktól a fejükbe vándorolnak. Egy idő után nyilván rá kell ébredniük, hogy ez illúzió. Akkor ta­lán helyreállhat az egészsé­ges egyensúly a nyelvek ki­választásában. Varga Judit A Talmud könyvei Talmud-szöveg alapján Molnár Ernő által össze­állított, kötet reprint kia­dása azért is indokolt, mert az eredeti, 1921—23-ban nyolc füzet formájában ki­adott mű mind magán­kézben, mind közgyűjte­ményekben már csak töre­dékeiben található meg. A kötetnek — amelynek for­dításai az eredeti héber- arameus szövegek alapján készültek, s a hatvanhárom talmudi traktátusból a leg­fontosabb 39-et tartalmazza — külön értéke, hogy ab­ban a kor legkiválóbb tu­dós rabbijainak tanulmá­nyai olvashatók a Talmud keletkezéséről, történetéről, fordításairól és az azzal kapcsolatos vallástörténeti témákról. Az ókori zsidó­ság vallási és tudományos művének, a szóbeli tano­. tették le a fegyvert a me­gyében harcoló gerillacsapat tagjai saját parancsnokaik és Repeczky Ferenc volt kor­mánybiztos előtt Salgó-Tar- ján főtrén 1849. szeptember 29-én. Kemény Károly honvéd főhadnagy vezetésével 1849. július elején alakult a mint­egy háromezer főnyi „geril- laőrsereg." Ennek egy része a rriagyar honvédek kivonu­lása után is folytatta a har­cot. Akciókat szerveztek au­gusztusban és szeptemberben a cáriakat felváltó osztrák hadsereg ellen. Világosnál augusztus 13- án, utolsó jelzésül Görgey Artúr feltételt szabott: a fegyvert csak a cári seregek előtt hajlandó letenni. Nem hajtja meg fejét a magyar nép azok előtt, akik ellen joggal kelt föl negyvennyolc márciusában. Világos után másfél hó­nappal Nógrád és a környe­ző megyék gerillái megerő­sítették: a forradalmat és szabadságharcot csak kato­nailag győzte le a túlerő. A Salgótarjánban működő pártok, alternatív szervezetek és fegyveres testületek (az MSZMP, MSZDP, HNF, MDF, MÜSZ, NOD1SZ, MFT, MHSZ, a rendőrség, a me­gyei hadkiegészítési és te­rületvédelmi parancsnokság) a városi népfront kezdemé­nyezésére tartott megbeszé­lésén határoztak arról, hogy koszorúzással ünnepük meg az évfordulót. Egyben felhí­vást tettek közzé, mélynek szövege a következő: FELHÍVÁS! Az 1848 49-es megemlékezést szervezők felhívással for­dulnak Salgótarján lakosságához, a pártok, társadalmi szervezetek, mozgalmak, az egyházak képviselőihez, a fegy­veres erők és testületek tagjaihoz. Honfitársaink! 1989. szeptember 29-én, 140. évfordulója lesz annak, hogy városunk főterén parancsnokaik és Repeczky Ferenc volt kormánybiztos előtt letették fegyvereiket a Kemény Károly honvéd főhadnagy által vezetett gerillaőrsereg tagjai. Róluk és azokról a hős honvédekről emlékezünk meg. 1989. szeptember 29-én, 16 órakor a Madách Imre Gim­názium előtti emléktáblánál, akik az 1848 49-es forradalom és szabadságharc során har­coltak, és ha kellett, életüket áldozták hazánk szabadságá­ért, népünk, nemzetünk függetlenségéért. Salgótarjániak! Kérjük, hozzák el önök is a hála és a megemlékezés vi­rágait, s hajtsunk közösen fejet dicső történelmi múltunk hősei előtt. A szervezett koszorúzásra a Hazafias Népfront városi bizottságán (Salgótarján, Rákóczi út 13. Tel.: 10-029) lehet jelentkezni. Újjáépül Szemirámisz függökcrijc? Az iraki kormány pályá­zatot irt ki a világ hét cso­dája egyikeként számon tar­tott legendás, babiloni füg­gőkért újjáépítésére. A leg­jobb terv elkészítőjének jutalma: másfél millió dol­lár. A bonyolult építészeti szerkezetet feltételezések sze­rint II. Nabú-kuccurr-uszur király építtette, aki idő­számításunk előtt 605-ben lett az újbabiloni biroda­lom uralkodója. Hiteles képek, rajzok nem marad­tak fenn. Mintegy kétezer éve maga a létesítmény is teljesen megsemmisült. Az ókori utazók leírásai alap­ján tudni, hogy a függő­kertet tartó pálmafa szer­kezet 23 méter magas kő­oszlopokon nyugodott, s az. Eufrátesz folyóból kiemelt vízzel öntözték a buja nö­vényzetet. A régészek szerint egyéb­ként tévedésből tulajdo­nítják a kertet Szemirá­misznak. ö valóban élt. de asszír királynő volt az i. e. IX. században. A ba­biloni függőkertet. azonban állítólag Nabú-kuccur­uszur feleségének, Amür- tisznek építtette, aki mesz- szi vidékről származott és nem érezte magát otthono­san a babiloni síkságon. Tallózás a Fáklyában A Fáklya szeptember 24-én megjelenő számában ^könnye­debb” és „fajsúlyosabb” anya­gok váltogatják egymást. A történelem témakörében ismét a sztálinizmust járja körül a lap egyik írása, s ezúttal a sztálinizmus forrásai kerülnek terítékre. A félelem egyensúlyá­tól az érdekek egyensúlyáig — ez a címe annak a cikknek, amey a nemzetközi kapcsolatok múltját, jelenét és jövőjét tag­lalja. Megismerkedhet az olvasó egy nemzetközi társulatú vándor­éi rkusszal, amely szovjetunió- beli szereplés után európai kör­útra indul. Ellátogathatunk az Artyek nemzetközi úttörőtábor­ba, ahol az idén is sok magyar gyermek nyaralt. Elutazhatunk képzeletben a lap képriportja segítségével Kamcsatka kéklő hegyei közé, ahol gyönyörű tá­jak. egzotikus növények van­nak. kát, illetve hagyományt az időszámításunk első szá­zadaiban összefoglaló Tal- mudnak mindkét fő egysé­ge megtalálható a kötet­ben: szép számmal vonul­tat fel részleteket a Mis- nából, a törvényi részből, valamint a Gemáraból, a Misna magyarázatából. A kötet 450 forintos áron, 16 ezer példányban kerül az olvasókhoz, s október elején jelenik meg kétezer példányban díszkiadású, számozott változata. Felháborodással olvastam én is A kormánynál reklamáljon ! Tisztelt Bánáti Gyula Ür! Bevallom, kissé unom már az igemagyarázato­kat. Mindig azt hiszem, nem kell sokadszor leír­nom, hogy a cikk nem azért nincs aláírva, mert nem vállalom. Egyszerű­en szakmai indokok miatt mellőztem az aláírást. Gondoljon bele, azon az oldalon hét rövidebb írás alatt kellett volna feltün­tetnem a nevem. Kár, roppant kár gúnyosan emlegetni a névtelen szer­zőt! Mielőtt levarrnám né­hány nyitva felejtett, fél­reértelmezett gondolatát, elárulom, a feleségem is pedagógus. Ezek után re­mélem nem tételezi fel rólam, hogy elégedett va- gyok. Munkámnál fogva kissé több információhoz jutok, mint ön, talán ezt sem vitatja. Vallom — sokan má­sokkal — örültek a peda­gógusok a béremeléseknek. A reálisabban gondol­kodók, a földön élők tud­ják, negyven év mulasz­tását nem lehet egyik napról a másikra pótolni. Mi, újságírók is az önök átlagát ostromoljuk. Mi általában megelégedéssel vennénk tudomásul a 14,5 tized százalékos béreme­lést. De, sajnos, nem eme­lik a bérünket. Nem tudom mióta szak- szervezeti titkár, mégis megkérdezem, hol volt. merre harcolt az elmúlt időszakban? Vajon akkor kirántotta-e a kardját, mikor lelakatolt szájjal jártak a pedagógusok (is)? Amikor a bérekről szólni még nem volt ildomos. Az önállóság „csak" ah­hoz kellett volna, hogy az iskolákban ne fordulhas­sanak elő rémisztő arány­talanságok. Márpedig ez, a 14,5 tized százalékon be­lül, csak önökön, a pe­dagógusokon, a szakszer­vezeti titkárokon, az igaz­gatókon múlott. Elképed­ve hallottam olyan isko­láról, ahol a nevelőtes­tület megszavazta az alap­bér százalékos emelését. Nyilvánvaló, a magasabb keresetűek jól jártak, az alacsonyabb bérű peda­gógusok sokkal kevesebb béremelésben részesültek. Azóta is panaszkodnak mindenkinek. Hát rájuk mondtam, aki nem élt az önállóság adta lehetősé­gekkel, magára vessen. Kedves Bánáti Űr, meg­kérem, ne nálam, a kor­mánynál, vagy az önálló­ságnál reklamáljon! Tisztelettel üdvözli: Adám Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom