Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-09 / 186. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... rgV? (El)rugaszkodás DneanlaM halálos komolyan „KOSenyeia beszélt: Vagy ott van még Honduras is. Kis dél-amerikai köztársaság. Vagy San Salvador. Esetleg Űj-Zéland. — Üj-Zéland? Kicsit messze van, nem? — Messze? — kérdezte Rosenfeld szomorú mosollyal. — Honnan?” Hontalan emigránsok, földönfutók a szereplői Erich Maria Remarque világhírű regényének, abból való e rövidke, kiragadott részlet. A háború réme elől menekülők párbeszéde: a magány, a kitaszítottság szimbóluma. Bennünket ilyen méretű veszedelem nem fenyeget, ám a „csendes forradalom”, a gyökeres változást ígérő társadalmi folyamatok új, szokatlan jelenségeket termeltek ki. — S, mint ahogy jövőnk, úgy ezek sem hagyhatók sorsukra. Előtted az élet — hallják nemegyszer a, bízta tó, s egyben az elhamarkodottságtól óva intő, kurta, szállóigévé vált mondást a fiatalabbak. Ami természetesen jólesik, de kevés a visszatartó ereje, így hát, a folytatás gyakran hangzik így: — Szép, szép, de az évek azért szaporodnak a -fejünk felett. Az idő a lehetőségek kihasználására, a képességek kibontakoztatására sürget, s persze mindehhez kell a perspektíva is. — Azt sem szabad elfeledni: a fiatal felnőtt akaratának mozgatórugója — korosztályának sajátja — a türelmetlenség, ez viszi az akadályokkal nehezített úton előre. Azt mondjuk, az a helyes, ha az ifjú tántoríthatatlan, s jó, ha ebben a tudatosság is vezére. De, míg tiszta időben jól látható a hegy csúcsa, más a helyzet, mikor úgy látja: felleg takarja a napot A távoli kontúrok elmosódnak és a félhomályban a szem könnyen célt téveszt; (Haladni abban csak tapogatózva ajánlatos.) Más példával élve: míg a pajkos kisgyermek elemében érzi magát, ha környezetében felfordulást, szokatlan „rendet lát” (hisz az ő útja a megismerés), a nagyobbat elbizonytalanítja, sutává teszi, ha szűkebb és tágabb élettere meginogni látszik. Mellékszereplőnek, nélkülözhetőnek véli magát, mert az önmegvalósítás a gondja, s érthető, ha erejéből éppen többre nem futja... Keresi a helyét, s nem nyughat, míg meg ne leli. Még attól sem riad vissza, hogy elhúzódva odébbálljon. — Mint az a fiú, akiről nemrég azt hallottam: a katonaság elől elmenekült Svájcba, ahol azonban —, ki tudja miért —, nem maradhatott: s a hatóságok visszaadták, mely. utaztatás nem csekély összegbe került. Katonafiatalok között is felütötte fejét a kór: a külföldre távozás egyszerű és jó megoldásnak tűnik odabentről, mikor jövőjüket tervezik. A nyelvi problémát és a kiszemelt ország saját gondjait tekintetbe nemigen veszik. „Tapasztaltabb” társuk, pontatlan információira hagyatkozva, és vágyaikra bízva szánják el magukat, s beszélik rá egymást a „kilépésre”. Miért ne?! — Hisz a szögesdrót kerítést lebontják, meg aztán az „állj!” parancsszavának belül kell elhangzania. S, van számos jó példa a „kimentem meggazda- godni”-ra családi berkekben is. A kalandra ingerlő nyitott sorompó mellett a könnyebb boldogulás reménye, s a szerencsét próbálni joga is lehet kiindulópont. A képzettség szerepét elhanyagolhatónak érzik. Az igényük a fő szempont, a másokét fel nem mérik, s azt sem : számításukban csalatkozhatnak. Visszatartó erő lenne még a figyelmeztető szó, de az gyakran elmarad, mert nincs, aki mondja, vagy a kötelékek váltak túl lazává — már előzőleg. Másrészt: a szülők gürcölését, spórolását a fiatal nem szívesen sorolja életcéljai közé. A gyökerekre pedig nem gondol. Ahhoz még keveset élt. Az érzelmeket —, ha ugyan vannak — kiiktatja, s vakmerőn elrugaszkodik. Az „elkészülni, vigyázz!” — állapotában nemigen számol azzal: vajon biztos földet ér-e? — Éppenséggel el is hitetheti majd magával az igent. — Van erre egész emberöltőnyi ideje. ☆ VnlnLin&l/ aki nagyon kedvű 111 KI nt?Kr ves volt nekem, ez utóbbi élete végéig sem sikerült. Kudarcát szemérmesen, gondosan rejtegette, csak az öregség^ lebbentette fel gyávaságáról a fátyolt. A „honnan” gondolatától, akkor már nem igyekezett szabadulni. Eléje viszont semmiképp, utána — megromlott egészsége miatt — nem mehetett. — Az űrt, amit itt hagyott, senki nem tölthette be, távozása nemzedékek különös öröksége. Mihalik Júlia Bérlakások értékesítése Balassagyarmaton H jogszabályalkotók elrugaszkodtak a valóságtól? Országszerte „vihart arat” az állami tulajdonban álló házi ingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló tanácsrendelet végrehajtása. Balassagyarmaton a májusi tanácsülésen az erről szóló tervezet végleges megvitatását a tanácstagok a szeptemberi tanácsülésre halasztották azért, mert aggályok merültek fel a maradéktalan végrehajtás ésszerűségével kapcsolatban. A tanácstestület úgy határozott, hogy a város érdekeit jobban szolgáló javaslatot nyújtsanak’be. Ennek érdekében tartottak megbeszélést a közelmúltban a balassagyarmati tanács és a mellette tevékenykedő szakbizottságok képviselői- A vitaindítóban elhangzott, hogy a bérlakások eladásáról 1969-ben hozott kormányrendelet már kilencedszer módosult, mert a vásárlójelölt lakó és a tanács érdeke ellentétes. Az ingatlanárak emelkedése alig követhető, így a tanács rövid távon nem érdekelt az eladásban. Ugyanakkor, ha maradéktalanul végrehajtják a' tanácsrendeletet, a tanács kezében alig maradna bérlakás, amivel a rászorulókat szolgálná és a befolyt pénz szinte semmire sem lenne elegendői Például, ha a Lendn-lakó- telepen egy lépcsőházat eladnának, körülbelül hétszázezer forintja lenne belőle a tanácsnak, ami egy fél lakás építésére sem elég. A vitában elhangzott, hogy a kedvezményt biztosító rendelet lehetőséget ad a jogalap nélküli haszonszerzésre. Az ideiglenes bizottság elKilencedszer módosult ☆ Lelépésre négymillió ☆ A testület ajánlása nöke szerint, ha nem változtatnak a tervezeten, a tanács „öngólt lő, a visszamaradó vezetés is megnézheti magát”. Végig kell gondolni a dolgot — mondta — mert elzárhatjuk az utat a fiatalok és a Rászorultak előtt! Ha a spekulációnak új lehetőséget teremtünk, az visszaüt a város vezetésére. Ezt ő nem vállalja, kilép a döntésből, mert itt él és nem mindegy, hegy! — Akkor miből lesz lakás, mennyi pénzben vannak a fenntartások, a lelépésék díjai? — kérdezte a másik bizottsági tag. A hatósági osztály vezetője szerint; ha megépül például tíz OTP-la- kás, felszabadul 6—8 tanácsi, amelyet oda tudnak adni a rászorulóknak, a kisebb lakást a kispénzűeknek. A bérlakások értékesítésével ' a minőségi lakáscserék lehetőségét is kizárjuk. Lelépésre tavaly \negymil- lió forintot fizetett <a tanács hetven főnek, ebből azok lakását nem lehetett volna megoldani. Ha ezt a törvénytervezetet maradéktalanul végrehajtjuk, a jelenlegi 160 tanácsi lakásigénylő hova forduljon? Ezt nem lehet megengedni. Ellenérvként elhangzott, hogy a tanácsi lakások magánkézbe kerülésével sok millió forinttal csökkenne a tanács kiadása és a felújítási költségek csökkenése is jelentős megtakarítást jelentene. A szenvedélyes vitát a tanácsadó testület a következő ajánlással zárta le: azt a lakásállományt, amely a kezdőknek a lakáshoz való jutás jogát megadja, védeni kell- Ezért a Lenin- és Nógrádi-lakótelepi jó állagú- bérlakásokat és a távfűtéses lakásokat nem javasolják eladásra. A rendeletet úgy kell megalkotni. hogy lakásonként meg kell vizsgálni az eladás ésszerűségét és ami a város számára fontos, tilalmi listára kell tenni. Az eladásra kerülő lakásokat csak reális forgal-* mi értékben értékesíti a tanács, a jogszabály előírta ’ kedvezményekkel. A spekuláció megelőzésére \ ötévi elidegenítési tilalmat írjanak elő, bár a magasabb ; rendű jogszabály ezt eltörölte, de mivel nem tiltja, a város vezetése ezt megteheti — javasolták a megjelentek. A szeptemberi tanácsülésre a fentiek szellemében kerül a tanácsrendelet megvitatásra. Ez várhatóan akkor is ellenvélemények ütköztetésére ad majd lehetőséget. A város lakóinak érdekeit szolgálná, ha addig is, ott is, ebben a témában minél több, a köz javára szóló vélemény hangozna el. Szabó Endre Nógrádiak Hevesen / A meleg vizéről hires Heves város strandját sokan keresik fel a nyári napokon megyénkből. Vállalataink, üzemeink létesítettek a strand környékén üdülőt, ezzel is biztosítva dolgozóik kulturált pihenését. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, a Bátonyterenyei Fűtöbor. a közútigaz- gatóság és a bányagépgyár dolgozói már törzsvendégnek számítanak Hevesen. Felvételeink a nyári kánikulában készültek az. üdülöem berekről. — Rigó Tibor képriportja— *
