Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-08 / 185. szám

1989. AUGUSZTUS 8„ KEDD NOGRAD 3 Á jelöltek listájáról: Érezni kell a változást! A több mint másfél évti­zed alatt — amit a Vegyép- szer salgótarjáni gyárában töltött — volt villanyszere­lő, csoportvezető és műve­zető is. Tíz esztendeje pedig az üzemfenntartás élén áll­ja a sarat Melihercsik Já­nos. Munka mellett végezte el a technikumot, szerzett a tehetséges és támogatott szakmunkás villamosmérnöki diplomát. Idestova húsz éve párttag, de semmilyen párt­funkciója nem volt egészen mostanáig. Egy esztendeje alakult a gyári pártbizott­ság, azóta a testület tagja. — Nem lettem más ember, legfeljebb átértékelődött a párttagság. Mindinkább olyan emberekre van szükség a pártban, akik gondolkoznak, véleményük van és ezt el is mondják. Nekem mindig is volt véleményem, legfel­jebb nem mindig nézték ezt jó szemmel — magyarázza Melihercsik János­A szűkre méretezett üze­mi iroda egyszerre megte­lik feszítő gondokkal, vál­tozást sürgető gondolatokkal. — A párttagság, a refor­mot sürgető erők a párttól várják a kezdeményezést minden fontos kérdésben. S olyanokban is, amelyek a mindennapokhoz kötődnek, népszerűek az emberek előtt. Most ugyanis ezek többnyire más platformon jelennek meg... A példát helyből hozza: Salgótarjánban az MDF tet­te meg az első, kezdemé­nyező lépést a KISZ-iskola ésszerűbb hasznosításáról. — A pártértekezletektől, az őszi kongresszustól azt várom, hogy a reformerők egységesek lesznek, s meg­nő az önálló arculatú, poli­tikus személyiségek rangja. Minden szinten, itt a vá­rosban, a megyében is olyan egyéniségek kerülnek a párt élére, akik okosan, jól politizálnak. Hiszen a hatalomról van szó, a párt vezető pozíciójának meg­erősítéséről — mondja meg­fontolva a harminckilenc esztendős üzemvezető. Aztán részletesebben is kifejti: azzal számol, hogy a kongresszussal lezárulnak a vezetésben a hatalmi villon­gások. Konkrét, egyértelmű döntéseket remél. Azt. hogy attól fogva a gazdaság, az ország fellendítésén mun­kálkodik minden párt, moz­galom. — Mert most mindenki beszél, politizál, csak a ter­melőszféra hallgat — jegyzi meg. — A termelés fellen­dítéséhez, az ország gyara­pításához, azt gondolom, szükség van a piacgazdaság­ra. Ám ahhoz egyenlő felté­teleket kell teremteni az ál­lami ipar, a szövetkezetek és a kft.-ék között. Fontos a bérreform, de itt is meg kell teremteni az egyenran­gú munka azonos feltétele­it. Később arról beszél, hogy ma mindenki, így a peda­gógusok, az újságárusok, a szövetkezeti, a közművelő­dési dolgozók követelnek, sztrájkkal fenyegetnek. — Nem tudom, mit keres­nek például a közművelő­désben dolgozók, mennyire jogos a követelésük. De azt ismerem, mennyire becsülik az üzemekben a műszaki ér­telmiséget, s azt is látom, hogy naponta megmérik, gyakorta elmarasztalják őket... Mégsem sztrájkol­nak. Azt gondolom, a mű­szaki értelmiség és a mun­kások érdekeit a mostani­nál jobban fel kell vállalnia a pártnak, az üzemi mun­kások akkor állnak igazán a reform mellé, ha érzik a változást a demokratikusabb közéletben, gyári lehetősége­ikben és abban is, hogy tisztességes munkával tisz­tességesen keresnek... Mert most a nyolc órán túl is dol­gozni kell soknak, hogy el­tartsa a családját. Aztán a pártértekezlet küldötteire terelődik a szó. Rossz aránynak tartja, hogy a jelöltek között kevés az olyan, aki közvetlenül a ter­melésben teszi a dolgát. S azon elmélkedik, hogy ez vajon értékítéletet is je­lent? Bizony elgondolkod­tató az okfejtése. — Meglepett, hogy a je­lölőgyűlésen a nevemet szó­ba hozták, megválasztottak. Meglepett, de jólesett — nyugtázza a szerény embe­rek természetességével. — Szeretném tisztességesen képviselni azokat a mun­kásokat, üzemi értelmiséget, akik küldtek. V. G. Hányféle igazság létezik? N incs olyan nap, hogy ne ütköznénk egymással. Horzsolódásaink mély­sége változó. A hétköznapi csatákat min­denki másképp éli meg. Ingerküszöbünk rendkívül alacsony, a legapróbb véle­ménykülönbség esetén is csillagokat szór szemünk. Tudjuk, csak egyféle igazság létezik, mégis, az újságban megjelent mondato­kat sokszor mindenki különböző módon értelmezi. A tollforgató nem tehet mást, mint közvetíti az emberek véleményét, továbbgondolja azt. A leírt szónak nagy ereje vagyon — ezzel együtt hatásfoka vitatható. A közelmúltban az egyik olvasó ke­ményen megbírálta az Imaházból iskola — iskolából imaház című cikkemet. Ez persze még nem lenne baj- A gond az, hogy olyanokat vélt kiolvasni a sorok­ból, amit nem írtam le. Levele személyes­kedésbe csapott át, és érv gyanánt azt említette, hogy riportalanyom őt valami­kor letegezte. Mit lehet ehhez hozzá­fűzni?! Esőember járt Ilinyben — írtam a mi­nap a NÖGRÁD hasábjain. A riportban szinte mindenki elmondta, elmondhatta a véleményét —, egy érdekelt kivételével. Valószínűleg az én hibámból nem sike­rült találkoznunk. Pedig próbálkoztam többször is. Rados János, az őrhalmi té­psz elnöke utólag fejtette ki véleményét Esőember-ügyben. „Ott mindig víz lesz, ha esik az eső, mert feltöltötték a lakók az árkot. Ezzel elzárták a víz lefolyásá­nak a lehetőségét. Nem értek egyet Veres Bélával, mert szándékosan lejáratja a téesz-, a tanács- és a megyevezetést, ráadásul valótlansá­gokat állít. Méghogy mi nem akarunk se­gíteni! Ha gép kell az árokásáshoz, hol­nap adok kettőt is. Annak viszont sem­mi értelme nincs, hogy vaktában ássuk az árkokat. Egyébként engem Veres Bé­la nem keresett meg gondjával.” Eddig szólt a monológ. Megértem, s tiszteletben tartom Rados János érvelését. Ugyanakkor nincs jogom kétségbe vonni Veres Béla mondandóját sem. Csak hadd ütközzenek a vélemények, attól tisztul a kép. Hegedűs József, örhalom tanácselnöke, egy általános tendenciára hívta fel a fi­gyelmet- Szerinte, az újságokban megje­lenő cikkek jelentős része vezetőellenes. Lehet, olvashatók ilyen írások is. Az új­ságírók némelyike (tán és is), sokszor tapasztalta már a vezetők tehetetlensé­gét, a bürokrácia béklyóit. Kétségtelen, ez hatással lehet a cikkekre. Ámde, az úgynevezett hétköznapi ember, aki nincs vezető beosztásban, pont az ellenkezőjét állítja. Szerinte az írások legtöbbször a vezetőket védik. A barátom tanárember, érthetően köz­vetíti gondolatait. Amikor mondandója célt téveszt néha, azt mondja cinikusan, értse jól! Ez viszonylag egyszerűnek tű­nik, feltéve, ha a másik fél „veszi a la­pot”. ^sak egyféle igazság létezik, de több- felől megközelíthető. Véleményünk lehet különböző, ám a valóság mindig ugyanaz marad. Hétköznapi küzdelmeink­ben ezt kellene elsősorban szem előtt tartanunk. És ha lehet, vitáink során ne szórjon villámokat a szemünk. Ádám Tamás Tűzvédelem aratóékor Égő gabona, kombájn A Nógrád Megyei Tűzoitóparancsnokság az aratási, be­takarítási időszakban fokozott ellenőrzést tart a megye területén. A szigorúbb, gyakoribb ellenőrzést az előbbi évek tapasztalatai indokolják. Tavaly két kombájn, egy szalmaösszebúzó — körbálázó gép —, négy alkalommal pedig tarlóégetés miatt következett be tűzeset. Az esetek jelentős százalékában emberi gondatlanság, a körültekintés hiánya, illetve a tűzvédelmi előírások be nem tartása volt előidézője, a 905 000 forint anyagi kárral járó tüzeknek. Az ellenőrzések során számos alkalommal tapasz­talták, hogy sok helyen nem vonták le az előző évek ese­teinek tanulságait. Figyel- meztetőleg néhány jellemző hiányosság és tűzeset, mely az idén fordult elő: A kombájnok akkumulá­torairól hiányzik a legalább nehezen éghető anyagból készült, az elektromos ára­mot nem vezető védőbur­kolat. A gépkezelők — eseten­ként — nem ismerik a tűzoltókészülék kezelésé­nek, működtetésének szabá­lyait. Hatalmas gabonatáb­lákon a gépek „magányo­san” aratnak, a közelben nincs oltóvíz, sem a gyors körbeszántás elvégzésére, a sérült gépek eltávolítására alkalmas erőgép. A legtöbb helyen nem megoldott a gyors tűzjelzés. A mezőgazdasági üzemek egymásnak segítve kölcsön­adják gépeiket, ami szük­ségessé teszi a hosszabb közúton való közlekedést. Tűzveszélyt jelent, ha a kombájn vezetője a hosszabb út megkezdése előtt a gép főtengelyéről a dobot meghajtó négyes ékszíjat nem veszi le, amivel az erőátvitelt lekapcsolja. így a főtengelytárcsa forog, a le nem vett ékszíj álló hely­zetben súrlódik, károsan felmelegszik, tüzet okozhat. Tavaly Pásztó térségében a 21-es számú főúton egy kombájn leégett. Előfordult már, hogy lá­bon álló gabonatábla mel­lett tarlót égettek. Az ége­tést végzők részére enge­délyt nem adott ki az arra jogosult személy, nem vol­tak biztosítva a tűzoltás és tűzjelzés helyi feltételei sem. Július 22-én, Érsekvad- kert „Lágyas-dűlőnél” egy H—5580 típusú hengeres bálázó műszaki meghibáso­dásból gyulladt ki munka közben, az anyagi kár meg­haladta a 226 ezer forintot. Szintén ezen a napon a Borsosberényi Állami Gaz­daság tulajdonában lévő E—302 típusú terménybeta­karító gépnél keletkezett tűz elektromos meghibáso­dás következtében, az anya­gi kár itt 50 ezer forint volt. A Nógrád Megyei Tűzol­tóparancsnokság területi szervei a tapasztalt hiányos­ságok megszüntetésére a szükséges intézkedéseket megtették. Esetenként a fe­lelősökkel szemben eljárást kezdeményeztek. Kérik a lakosságot, az aratási, betakarítási mun­kákban részt vevő dolgozó­kat, vezetőket, hogy a tűz­esetek megelőzése érdeké­ben a tűzvédelmi előíráso­kat tartsák be. Molnár Béla tü. hdgy. Nemcsak ellensúlyozza Árbevételi és nyereség- tervét az első fél évben túl­szárnyalta a SALGÖ Cipő­ipari Szövetkezet, szemben az elmúlt év veszteséges időszakával. Az előnyös fordulatban meghatározó szerepe volt a 7 százalékos teljesítménynövekedésnek. Ennek függvényében került sor a 27 százalékos bér­emelésre. Amennyiben a kollektíva továbbra is jó ütemet diktál a termelésben és a gazdálkodásban, kifogástalan minőséget ad és minden termékből határidőre tel­jesíti kötelezettségét, akkor reálisnak tűnik, hogy az ez évre tervezett 20 százalékos béremelés, ami azt jelenti, hogy még ezzel sem érik el az országos átlagot, — az eddig ismert fogyasztói áremelkedést azonban nem­csak ellensúlyozzák. Csomagküldő-szolgálat — kiskereskedelmi értékesítés Hátha bejön még egy jobb üzlet... Varga László lakatos szakmunkás a Duka II. típusú kazán végszerelésén fáradozik. Fotó: Rigó A Jobbágyi Vasipari Kis­szövetkezet tevékenységi kö­re jelenleg csak nagyobb­részt igazodik a vasipari fogalomba tartozó tevékeny­ségekhez. Az idesereglett 120 fős kollektíva a há­rom fő tevékenységen kí­vül — vasipar, jármű­villamosság és élelmiszer- ipari gépek — más területe­ken is egyre jobban bizo­nyítja mennyire életképes a kisszövetkezet, s az új kezdeményezéseknek csak a fantáziátlanság szabhat ha­tárt. — Az első fél évben min­den üzemrészünk hozta a nyereséget — foglalja tö­mören össze a hat hónap lényegét Jakus György, a kisszövetkezet elnöke. — önálló késztermékként ál­lítottuk elő a különböző típusú kazánokat, amelye­ket a győri FERROVILL, a Vas-Edény, a VASÉRT és a VlDEA Kiskereskedelmi Vállalat forgalmaz. Az ár­bevételben másik megha­tározó tételt jelent a bér­munka, amely 20—30 száza­lékot képvisel. Idesorol­hatjuk a szécsényi termelő­szövetkezet csomagológé­péhez gyártott vasvázszer­kezeteket, a szónoki ME­ZŐGÉP Vállalatnak 2—3 millió forint értékben kül­dött gépalkatrészeket, a WIL- TESZ kívánságára előál­lított jármű-villamossági alkatrészeket. Azért vállal­koztunk az innen érkező megbízásokra, mert ily módon meg tudtuk kímélni forgóalapunkat, azért, hogy ne szalasszunk el esetleg egy jól fizető termékgyár­tást, amelynek hosszabb az átfutási ideje, nagyobb a munka- és anyagigénye — érvel az ejnök. Bevált ak a kezdeménye­zésük is. amely tevékeny­ségük palettáját tovább szí­nesítette, gazdagította. A bolgár futómacskákhoz szük­séges kötéllerakókról van szó. Ezt a terméket egye­dül az országban itt állít­ják elő, nyolc típusban, kiskereskedelmi áron, és helyből forgalmazzák. Ez utóbbi tevékenység ered­ményességét szolgálja, hogy bevezették az árusításhoz szorosan kapcsolódó cso­magszolgálatot : Ahogy és amilyen időre kéri a meg­rendelő, úgy kapja meg. — Bizonyára néhány év­vel ezelőtt még furcsán ha­tott volna, ma pedig ter­mészetes — veszi vissza a szót Jakus György. — Pél­dául bedolgozókkal oldjuk meg egyes műanyag termé­kek gyártását. Dugóból 10 millió kerül a megrende­lőinkhez, százezer darab szörpöspalackot készítünk a nagymarosi hűtőháznak. Az ecsetnyél gyártásánál pedig, amikor importot vál­tunk ki, egyúttal javítjuk a hazai ellátást. Amennyi­ben a mostani tárgyalások eredményre vezetnek, ak­kor hozzákezdünk a rozsda- mentes söröshordók gyártá­sához, magyar—amerikai kft.-s felállásban. Életrevalóságukat jelzi, hogy egy elektromos termék előállításának a jogát meg­vásárolták a dunapataji (Báos-Kiskun megyei) kis­szövetkezettől. A legújabb elképzelések szerint mosta­ni termelési karakterüktől jelentősen eltérő kereske­delmi tevékenységhez kez­denek. Talán nem előzzük meg önmagunkat és korunkat, ha úgy véljük: nemsokára a vasipari jelző helyett az univerzális meghatározás dukál majd a kollektívának. Az előbbiek bizonyságául és rugalmasságuk illuszt­rálására a következőket: megrendelésgondjaiik nin­csenek, pedig kapacitásúikat csak három hónapra kötik le, mondván: hátha bejön egy még jobb üzlet, ugyan­akkor megkímélik magukat a gyorsan változó alapanyag- árakkal járó tortúráktól, melyet a megrendelők utó­lag nem fogadnak el. Ez­zel nemcsak mérséklik, ha­nem jórészt kivédik az ár­növekedésből fakadó vesz­teségét. Ami még idekí­vánkozik, az, hogy 12 fős műszaki-alkalmazotti lét­számmal bonyolítják le sokoldalú tevékenységüket. Az elnök még ezt a lét­számot is soknak tartja. — V. K. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom