Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám

MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RÁDIÓ: 8.20: A hét zenemüve 8.50: A hét költője: Szemlér Ferenc 9.00: Napközben 11.00: Labirintus 'Zenei rejtvények fia­taloknak 11.15: Bemutatjuk új nép­zenei felvételeinket 11.30: A kolorádóbogár Rákosy Gergely regé­nyének rádióváltozata 12.40: Rólunk van szó! 12.45: Egy hazában Omolnár Miklós riportja 13.00: Klasszikusok délidében 14.10: Munka Arany Spiró György novellája 14.17: Népzene a MSelyeni- gonibolyitóban'’ 15.08: Az olvasás gyönyö­rűsége 15.34: Kóruspódium 16.00: Tizenhat óra — Hírmagazin 16.10: Szívesen hallgattuk 17.00: Eco-mix 17.30: Johann Strauss operettjeiből 19.15: Első kézből 20.15: Yo Yo Ma gordonkázik, zongorán közreműkö­dik Patricia Zander 20.40: A Rádió Kabaré- színpada Jhos-kabaré 21.50: Gong A tömegkommunikáció tisztessége 22.00: Hírvilág 22.30: Archívumok mélyéről' 23.30: 70. születésnapján Kim Borg énekel PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: A Gyermekrádió műsora Ki kopog? 8.19: Nyitnikék — Kisisko­lások műsora 8.49: Muzsikáló természet 9.05: Honthy Hanna ope­rettfelvételeiből 9.40: Rivaldafényben: Reges-régi slágerek 11.05: Világújság 11.10: Térkép és útravaló 11.30: Balaton-rádió 12.10: Kis magyar néprajz 12.15: Nóták 13.05: Miska bácsi leveles­ládája 14.00: Kettőtől ötig. . . (Elő) 17.05: Nyáridő 17.30: ötödik sebesség 18.30: Popregiszter 19.05: Sportvilág 19.30: Daráló Folytatásos ifjúsági történet — ism. 20.00: Hogy volt. . .?! Bárdos András műsora 21.05: Világablak 21.35: Koncz Zsuzsa és a Fonográf együttes 1973 és 1984 között készült felvételei 22.30: Hullák kiadása 3—4-ig Mihail Zoscsenko el­beszélései — ism. 23.15: Pori dzsesszfesztivál 1988 — VII/6. rész 24.00: Virágénekek BARTÓK RÁDIÓ: 9.06: Almáss.v László Attila orgonahangversenye a Mátyás-templomban 10.03: Szimfonikus zene 11.53: Operarészletek 12 .20: Üj lemezeinkből 13.05: Magnóról magnóra 13.40: Muzsikáról versben, prózában 14.15: Verdi: Traviata Háromfelvonásos opera 16.18: Kilátó 17.03: Zenekari muzsika 17.39: Alicantei fesztivál 1988 — IV/2. rész 18.30: A hét zeneműve 19.05: Bach-művek 20.15: Az élet nagy tánca 20.35: Nagy siker volt 21.56: Magyar szerzők kamarazenéjéből 22.30: Dzsesszarchívum 22.59: A Liszt rapszódiák népzenei eredete MISKOLCI STÜDIO: 5.55: Műsorismertetés, hí­rek, időjárás, útinform. 6.12: A stúdió vendége. (Ter. : 35-510.) 6.20: Észak-magyar­országi krónika. 6.30: Hírek. 8.55: Ütinform. 7.35: Szóvá tették.1 megkérdeztük. 7.55: Napi összefoglaló. Szerk.: G. Tóth Ferenc. MAGYAR TELEVÍZIÓ: TV 1. 9.00: Képújság 9.05: Tévétorna nyugdíjasoknak 3.10: A szerencselovag NSZK—csehszlovák tévéfilfnsorozat VIII/4. rész — ism. 10.10: A HÉT — ism. 11.10: Delta 11.35: Képújság 16.45: Hírek 16.50: Déli videoújság 17.00: Stiri — Hírek román nyelven 17.05: Berkes Péter Utánam, srácok! Gyermekfilmsorozat 17.35: MűsorajánJat 17.40: Számadás 17.55: Három nap tévéműsora 18.00: Egy szó, mint száz 18.45: Reklám 18.50: Esti mese 19.00: Üj cim-cim 19.20: Reklám 19.25: Közlemények — Műsorajánlat 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: A hatalom határai összeállítás Székely János erdélyi magyar • író műveiből 20.45: Panoráma 21.30: Reklám 21.35: Az öreg NSZK bűnügyi tévéfilmsorozat 22.35: Híradó 3. TV 2. Sugár Ágnessel és Déri Jánossal 17.25: Képújság 17.35: Tv 2. Benne : Reklám Riportok Időjárás Zene 18.00: Hétfőn natkor 18.25: Gyerekeknek! 18.50: Kérdezz! Felelek. Egri János műsora 19.00 : A Forsyte Saga Angol családregény XXVI/6. rész: Döntések — ism. ff 19.48: Tv 2. 20.00: Körzeti tévéstűdiók — Budapest — Pécs — Szeged 20.55: Tv 2. 21.00: Híradó 2. 21.20: Tv 2. 21.30: Telesport Kb. 23.00: Tv 2. Napzárta BESZTERCEBÁNYA : 1. MŰSOR: 15.30: A solymár lánya — Tv-film 16.45: A nap percei 16.55: Katonák műsora 17.45: Pozsonyi magazin 18.20: Publicisztikai műsor 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00:,01yan szép szabadság — Tv-játék 21.05: Dokumentumsorozat FF 21.25: NDK-tv-sorozat 2. MŰSOR: 18.30: A bét eseményei magyar nyelven 19.00: Megyei magazinok 19.30: Híradó 20.00: Sportvisszhangok 21.00: Dokumentumfilm a népművészetről 21.30: Híradó 22.00: Világhiradó 22.15: Nemzetközi kerék­párosverseny — felvételről 22.25: A szlovák nemzeti felkelés résztvevői visszaemlékeznek MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Szellemirtók. (Ghostbusters.) Színes, szinkr. amerikai hor­rorbohózat. — Kamara: A tizedes még a többiek. Ma­gyar film. — Kohász: Bam­buszvirág. Színes koreai ak­ciófilm. — József Attila Kert: A kém. aki szeretett engem. Színes angól kémkomédia. — IMH Zagyvapálfalva : Az I eastwicki boszorkányok. (16) Színes amerikai horror­paródia. — Balassagyarmati Madách: Vérbeli hajsza. Szí­nes amerikai sci-fi. — Madách Kamara: Végtelen történet. Színes, szinkr. NSZK—olasz film. — Bátonyterenyeí Pető­fi: Szörnyecskék. Színes, szinkr. amerikai horrorparó­dia. — Pásztó: Bünvadászok. Színes, szinkr. olasz krimi­paródia. — Szécsény: Ameri­kába jöttem. Színes, szinkr. amerikai filmvígjáték. — Ka- \ rancslapujtő: Ne vedd el tő­lem a napot! Színes francia filmvígjáték. — Jobbágyi: A sárga folyó harcosa. Színes •hongkongi akciófilm. — Nagy- lóc: Szünidei matiné: öt lá­da aranyrög. — Érsekvad- kert: Hajlakk. Színes ameri­kai film. — Rétság: A cápa bosszúja. Színes, szinkr. ame­rikai horror. NÓGRÁDI TÁJAKON IÉËLEXEN ÉRKEZETT. Radnóti Miklós: Napló Rcgi idők rockzenéi Hallgatjuk a tódióban a Poptarisznya című műsort, vagy a . kívánságműsort. B. Tóth László és Komjáthy György régi rockszámokat feldolgozó egyvelegeit. Hall­gatjuk az éjfél utáni műso­rokat, s elgondolkozunk azon, vajon hová tűntek az igazi régi „nagyok" eredetiben előadott muzsikái a rádió­ból, nagy filmjei a filmvá­szonról, a tévéképernyőről. De maradjunk csak a fil­meknél. A legújabb zenés filmek elsősorban technikai szem­pontból kiválóak, hiszen az új zenék az új filmekben ne­hezebben érvényesülnek. Ze­neileg is nehéz újat „hozni" a XX. század vége felé. A Jesus Christus Superstar vagy a Hair viszonylag sok­szor van műsoron, most már a tévében is. S máris a na­gyok közelében vagyunk. Ez a két film sem mondható új­nak, csak szerencsére nem fe­ledkeznek meg róluk. Több­ször vetítik őket. Már nem áll ez például az „István, a király"-ra, vagy az Illés-produkcióra: „A kon­cert" cimű filmre. Igen gyorsan eltűnt a nézők szeme elől az AC-DC együt­tes heavymetál-rajongókat lázba hozó filmje. Régen lát­tuk már a szintén kemény­zenét kedvelőknek készült re­mekművet: „A dal ugyanaz marad" címűt, a Led Zeppelin együttes közreműködésével. A dallamos, könnyebb zenét szeretők talán mé^g emlékez­nek, mi volt az ő filmük cí­me: „ABBA", vagy „ABBA". Bevallom én már nem emlék­szem, pedig a négy svéd egyedülállóan híres volt ak­koriban. Lehet, hogy csak az egyik lemezük címénél vari­áltak volna egy betűt, ki tud­ja? Nemigen járt még le e fil­mek „szavatossági ideje". Maximum a port kellene le­törülni róluk, s garantált len­ne a siker. A Pink Floyd-filmeket sem „előhívni" kell, nem ment be­léjük a moly, nem ették meg a pókok pl.: a „Fal"-at sem. Luxus lenne kihagyni a Beatles-filmeket: az „Egy ne­héz nap éjszakájáét, s nem kell nagyon segíteni a „Help" előkeresésében sem. Sokak kérését tolmácsolom azzal, hogy szeretnénk újra­látni ezeket a szuperproduk­ciókat. Végezetül pedig a „Régi idők rockzenéje" cí­mű filmet, amely sztárjaival: Elvis Presley, Chuck Berry, Fats Domino, Bill Haley-vel és a többiekkel együtt mu­tatja be, honnan és hogyan indult hódító útjára a rock and roll. Szabó Gábor Dezső Azt mondják az ango- lók, meg az amerika­iak, hogy csontváz van a szekrényben. Ezek azok a bizonyos ügyek, amelyekről mindenki tud, de senki sem beszél, legföljebb ki­lakkozzák a szekrényajtót, hogy jól mutasson a szobá­ban. Az ilyesféle szekré­nyek még haszonnal is jár­nak, ha nemigen nyitogat- ják őket, bizonyos balladás sejtelmességet jelenthetnek ebben a túlságosan racio­nálissá váló világban, amelynek persze nem is olyan különös módon mind­inkább az irracionalitás a lényege. Mi másnak lehetne ne­vezni a huszadik század vé­ge felé közeledő világ azon legalapvetőbb ellentmon­dását, hogy a tudományos fejlődés szentséges nevében, ami — nem is annyira mel­lesleg — katasztrofálisan nagyobb volt. mint az em­ber morális fejlődése, alá­aknáztuk a földet, amiből tudvalévőleg vétettünk egy­kor. S nem elég, hogy mindezt a rációra hivatkoz­va tettük, még el is hisz- szük, sőt, természetesnek vesszük ezt az állapotot, mintha bizony mindig is láthatatlan sugárfelhők szálldostak volna a fejünk fölött az obiigát rózsafel­hők helyett, az ugyancsak általunk teremtett új vírus­birodalmak áttekinthetet­lenségéről nem is szólva. Maradjunk a „kisebb” csontvázaknál. Vidor meg­nyugvással vehetjük tudo­másul, hogy úgyszólván alig akad a világon nép és nem­zet, amelynek ne lenne tör­ténelmi takargatnivalója. az a bizonyos csontváz a szekrényben. Persze törőd­jön mindenki a maga szek­rényével. Mifelénk úgy van, hogy egyiket kiakasztjuk, mögötte ott a másik. Alig­ha csoda, hogy ilyenformán nem is igen jut hely az éppen korabeli divatos vi­seletnek a szekrényben. Most történetesen a sztá­linista és posztsztálinista csontvázakkal vagyunk el­foglalva, úgyszólván illet­lenség ilyen körülmények közepette a korábbi, ugyan­csak nem tisztázott, volta­képpen persze mégiscsak nemzeti ügyeinkről beszél­ni. Köztük az „irodalmiak­ról” sem. Igaz, végre megjelenhe­tett Radnóti Miklós Napló­ja is. ami korábban bizo- nvára irodalmi szenzáció lett volna, hozzájárulván egy nagy magyar költő, ra­gyogóan tiszta szellem, egy — a humanizmust koránt­sem szelektálva gyakorló, az irodalmat életformaként élő — európai polgár — civil életének és csillogó irodalmi műhelyének meg­ismeréséhez, amiben a léte­zést minden pillanatban át­szövő költészeté a sorssze­rű szerep, a versben pedig az erkölcsi tartásé és a for­mai tudásé. Hiszen erkölcs és világ­kép önmagában senkit sem tesz költővé, miként annak hiánya sem, csak a koz­moszt. a rendet teremtő ké­pesség a káoszban, s az en­nek jegyében született vers, amelyben a tudat fényében fejezi ki magát az öntudat­lan világ. A költészet ilyen értelemben világmegnyil­vánulás. A szellemi szen­zációhoz ez is elegendő lett volna. Radnóti Miklós azonban nemcsak műhelynaplót írt, hanem dokumentumnaplót is, a tündöklő intenzitású szellem által egyetlen le­hetséges módon az európai — benne a magyar — fa­sizmus infernójában is a már-már nem is emberi emelkedettség magától ér­tetődő mozdulatával, ugyan­akkor azzal a végső és végze­tes sugárzású realizmussal, amelyre csak a legnagyobb költők képesek, akik régóta tudják, hogy megölik őket, „mert maga még sosem ölt’’. „Éjjel. Was Pista mutatja a * Szabadságban a Ny(ugat) szeptemberi számát. A »Meredek egyik pél­dányára c■ versem van ben­ne — tönkretéve! Az utol­só sor: Mert maga még so­sem ölt — helyett: Mert maga sosem ölt. Rettenetes ez, nem érdemes verset ki­adni” — jegyzi naplójába, és igaza van. Költő csak így élhet, pontosan őrizve minden hangot, ami az élet­ben — a költeményben — egyszer fölcsendül. Amíg magyar költészet létezik. Radnóti Miklós ré­sze annak. A Nem tudhatom a század legnagyobb haza­fias költeménye, csak Ady Endre és József Attila egy- egy vallomása áll mellette gondolati és érzelmi foltta- lanságában, magaslati, ha­vasi tisztaságában. Az a ha­za csillog ebben a versben* amelyik megalázta, kiközö­sítette és megölte. Tudván tudta, hogy magyar költő létére zsidóként ölik meg, sőt, mindezt tudatosan vál­lalta. így halt meg ember­ként és így él költőként tovább. A Napló számomra leg­fontosabb ’— mert a változó körülmények ellenére válto­zatlanul időszerű — kérdé­séhez érkeztünk. Azt írja: „A zsidóságom »életproblé­mámK, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ■ Kényszerből prob­léma. Különben magyar köl­tő vagyok, rokonaimat fel­soroltam s nem /érdekel (csak gyakorlatilag. »életi- leg-), hogy mi a véleménye erről a mindenkori minisz­terelnöknek. Maróthy-Meiz- lernek. Féjának vagy Sós Endrének. Ezek kitagadhat­nak, befogadhatnak, az én »nemzetem-< nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars, büdös zsidó, hazám tájai ki­nyílnak előttem, a bokor nem tép rajtam külön na­gyobbat. mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el gyümöl­csét. Ha ilyesmit tapasztal­nék — megölném magamat, mert másként, mint élek. élni nem tudgk, s mást hinni és másként gondolkodni sem.” 1942-ben írta ezeket a so­rokat Komlós Aladárnak, hogy világossá tegye, miért nem küld verset egy akkor készülő zsidóantológiába. Viszont az is tény. nem azok ölték meg, akik invi­tálták. őket is megölték és egy volt a hóhér. Nem va­gyok bizonyos abban, hogy minden körülmények ellené­re ilyen földöntúli szellemi fegyverzettel kell szembe­szállni a nagyon is földi és konkrét fegyverekkel hado­nászó emberellenes „esz­mékkel". totalitárius ide­ológiákkal és eszközökkel. És nemcsak „praktikus-’ okból gondolom ezt, hanem az ember és tiszta szelleme érdekében is. Ez a fajta ..isteni” magatartás persze kevesek sajátja a történe­lemben. Általánossá válása a földi körülmények köze­pette úgyszólván kollektív öngyilkosság lenne. Tudom, egvre kevésbé kell az „is­teni” emberek elszaporodá­sától tartanunk. Ez a má­sik gond. áradjunk abban, hogy ez a napló irodalom- történeti szenzáció, bár ezekben a napokban, midőn a rosszemlékű retorikai ele­mek is újra elszaporodtak a politizálási düh közepet­te az úgynevezett irodalmi közéletben is, a többi kö­zött az eufémikus népi-ur­bánus, gyakran kimondat­lan, ámde létező megközelí­tési hajlamokban, nemigen emlegetődik ez a tény. A költő tudatosan tartotta tá­vol magát az efféle táboro­zásoktól. Igaza volt? Költő volt. Most lenne 80 éves. Szép kor ezen a tájon. T. E. Felújított iskola várja ($) Még tart a nyári szü­- net, ám a jobbágyi is­kolában nincs megállás: folyik a munka. Két pá­lyázat elnyerése is segí­tett, hogy iskolánk ősz­szel az új vizesblokkal, bi­tumenes sportudvarral, könyvtárral és egy kis­csoportos foglalkoztatóval gyarapodjon. A NÚGRAD-ban tavasz, szál közölt és nagy vihart kavart cikksorozatára — hogy, kell-e iskolatanács — még kellő tapasztalat hiányában nem akartunk és nem is illett volna ref. lektálnunk. Iskolataná­csunk ugyanis csak fél­éves múltra tekinthet visz. sza. Most utólag szeret­nénk elmondani vélemé­nyünket: meggyőzödé, sünk, hogy iskolatanácsra szükség van! A mi pél­dánk bátorítani fogja a hasonló adottságú intéz­ményeket — különösen falun —, mert a színvo­nalas munka az intéz­ményben • közösségi érdek. a diákokai Kiszely Béla, a PV KA- JÜ parancsnokhelyettese, az iskolatanács elnöke­Jobbági/iban ként tevékenykedik. Lelkes közreműködésével elér­tük, hogy iskolánk reflek­torfénybe került s gond­jainkról nemcsak a tanu­lók szülei, hanem közsé­günk felelős vezetői is tudomást szereztek. Sike­rült pályázattal 550 ezer forintot nyernünk, amit a községi tanács 200 ezer forinttal kiegészített. A még hiányzó pénzt, 150 ezer forintot a helyi üze­mek társadalmi munká­jukkal biztosították. Segí­tőink voltak: a PV KAJÜ szervei, a kisszövetkeze­tek, a Compakt, a bőr­díszmű és a varroda ve­zetői és dolgozói. Nekik is, és a község felelős vezetőinek, a tanulók szü­leinek, mindazoknak, akik segítettek mondunk most köszönetét azért, hogy az 1989/90-es tanévet lénye, gesen jobb körülmények között kezdhetjük. A Jobbágyi Általános Is- kola tanárai és dolgozói nevében: Herbst Rudolfné igazgatóhelyettes Az iskola egyik szárnyának képe átalakítás előtt. Fotó: Herbst Rudolf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom