Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-05 / 183. szám

A francia forradalom hatása Magyarországon Kiállítás a Nemzeti Múzeumban Tisztelegni szeretnénk mindazok emléke előtt, akik több mint két évszázada már egy emberarcú társa­dalom megvalósítására töre­kedtek — így ajánlja a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállítását. Azt a méreteiben szerény, de tartalmában jelentős, október 22-ig látható kiál­lítást. amelyet a francia forradalom 200. évfordulója tiszteletére állítottak ösz- sze saját gyűjteményük­ből és a Hadtörténeti, a Munkásmozgalmi és a Szép- művészeti Múzeumtól köl­csönzött anyagból. Metszetek, könyvek, írá­sos és tárgyi dokumentu­mok idézik a Nemzeti Mú­zeum három termében a nagy francia forradalom korát, eseményeit. előzmé­nyeit és következményeit. Mindenekelőtt a ben­nünket érintő hatását. Hi­szen a forradalom történé­sei nálunk is közismertek. Ezért a kiállítás témája nem is ez, hanem amire cí­me is utal: A francia for­radalom és hatása Magyar- országon. A XVIII. század Európa francia százada — ezzel a mondattal indít a tárlat. Felidézve a francia szel­lem ízlés-, divat-, nyelv-, építkezés-, művészet-, érint­kezési forma hódítását. Azokat az arisztokrácia számára az életörömtől, csillogástól teli évtizede­ket. amelyeknek lezárása éppen a francia forradalom volt. „Talán sohasem tört elő ilyen őszintén az életöröm, a sors — azaz a születési előjogok és társadalmi rend — kegyeltjei sohasem él­vezték ilyen szemérmetle­nül fényűző, kifinomult szó­rakozásokkal teli életüket- s ezt a kiváltságos életet igyekezett utánozni minden­ki, aki tehette Európában.. . Hasonló csodálat övezte a francia felvilágosodás nagy gondolkodóinak új eszméit a józan értelemnek, az emberek egyenlőségének, szabadságának és a mun­kának a fontosságáról. A művelt arisztokraták az új tanokért lelkesedve nem is­merték fel, hogy azok sa­ját világukat veszélyezte­tik. a társadalmi elisme­résre és hatalomra vágyó polgárság pedig bennük látta felemelkedése eszkö­zét.” E rokokó ízlés elterje­dését csupa olyan tárgy il­lusztrálja a tárlaton, amely magyarországi kastélyokból- került elő. A francia fel­világosodás eszméi, s a nagy filozófusok munkái széles körben elterjedtek Magyarországon is. (A ne­mesi testőrség tagjai éppen Bécsben, Mária Terézia ud­varában ismerkedtek meg a felvilágosodás gondolatai­val.) Írók, költők, filozófu­sok, jogtudósok, egyházi férfiak csatlakoztak a Mar­tinovics Ignác által szerve­zett köztársasági mozgalom­hoz is: Kazinczy Ferenc, Batsányi János- Verseghy Ferenc, Szentjóbi Szabó László, Hajnóczy József, a magyar jogtudomány kivá­ló művelője, Szentmarjav Ferenc- aki magyarra fordí­totta a társadalmi szerző­dést és Saint-Just vádbeszéJ dét a Gironde ellen, Lacz- kovics János, a forradal­mi szellemű egyház- és vallásellenes röpi rátok szer­zője. Vigyázó szemetek Páris- ra vessétek! — olvashatjuk Batsányi ismert sorait a Magyar Museum lapjain. S, a francia forradalom ese­ményeiről egyidejűleg kö­zölt tudósításokat a Press- burger Zeitungban és a Ma­gyar Kurírban. Fél évszá­zaddal későbbi relikvia Saint-Just-nak A francia forradalom és alkotmány szelleméről című könyve, amelynek címlapján a köl­tő kézírásával ez áll: Petőfi Sándor kincse. Ahogy nyomon követ­hetjük a francia forrada­lom eseményeit, s magyar visszhangját, úgy jutunk el Napóleon császárrá koro­názásáig, a győri csatáig, Waterlooig, Szent Ilona szigetéig, meg I. Ferenc osztrák császár, magyar ki­rály uralkodásának éveiig a magyar jakobinusok ki­végzéséig, a bécsi kongresz- szusig... A kiállítás nem csupán történelmi megemlékezés, mert felidézi azokat az eszméket, amelyek még ma is megvalósításra vár­nak. figyelmeztetnek a tü­relmetlenség és az erőszák veszélyeire. kádár r Ha mára közhellyé koptatták is, kü­lönböző hangsúlyokkal ismételgetve, azért régi igazság, hogy a művészetek nemigen létezhetnek mecenatúra nél­kül. Soha nem is léteztek. A mecena­túrának persze igen változatos mecha­nizmusai működnek a világ gazdasági­lag legfejlettebb országaiban is, ahol igazán működik a piac. Sőt, ott mű­ködnek igazán hatékonyan ezek a mechanizmusok is, amelyek a kultúrát — benne a magasrendű művészeteket is - védik a teljes piaci kiszolgálta­tottságban rejlő veszélyektől. Erre azért érdemes emlékeztetni, mert úgy tetszik, egyre inkább a múlté a korábbi évti­zedek jól-rosszuI működő, mindenesetre kizárólog állami mecenatúrája, a pa­ternalista gyakorlat sokszor nyűgöző, de bizonyos értelemben sokaknak kényel­mes „biztonságot” nyújtó művészetme­nedzselő (művészetirányitó) technikája. Most úgy látszik, hogy az állam a művészetek támogatásából is kivonuló­ban van, „ráadásul” a piac sem mű­ködik, tehát növekszik a légüres tér. Pedig, ha lenne is igazi piac, illúzió volna azt hinni, hogy majd Beethoven a popcsillaggal versenyez, győz a job­bik alapon. Ez nonszensz. Igen elva­kultnak kellene lenni ahhoz, ha azt hinnénk, eljön az idő, amikor az em­berek Shakespeare't és Madách Imrét követelik az aluljárókban. A kiadói „piacon” is inkább a szabadosság, mintsem a rend szülte szabadság ural­kodik pillanatnyilag, amely úgyszólván semmiféle játékszabályt nem ismer, még oz üzleti tisztességét sem. A hosszú tá­vú programra, amely azon felismerésen alapul, hogy a kultúra terjesztése az ország elsőrendű érdeke, még várni kell. A többi között, ezért érdemel kitün­tető figyelmet minden olyan kezdemé­nyezés, amely a felelős gondolkodás szellemében történik a különböző intéz­mények, vállalatok, gazdasági egységek részéről, erkölcsi és anyagi támogatást jelentve — esetünkben — az irodalom utánpótlásáért felelősséget érzők, sőt, az irodalom művelői számára. Erre Nógrádban is akadt már példa és jó kezdeményezés. Példaértéke miatt emlegetek itt egy másikat. Elöljáróban megjegyzem, nem /----------------------------------------------------\ Vers­tarisznya hiszem, hogy a Magyar Néphadsereg vagy a határőrség vallóin kellene nyu­godnia az irodalom sorsának. Ugyan­akkor annál nagyobb örömmel és a kezdeményezés iránti tisztelet hangján kell szólanom egy könyvészetileg is na­gyon elegáns dunántúli diákantológiá­ról. Verstarisznya címmel Szombathelyen látott napvilágot az a diákantológia, amelyet - sok más intézmény és vál­lalat anyagi, erkölcsi támogatásával — az ottani helyőrségi klub adott ki, s amely a Sabaria Cipőgyár nyomdájá­ban készült igen magas színvonalon. Bizonyos vagyok abban, hogy ez a „ka­tonás intézmény”, a szombathelyi hely­őrségi klub nemcsak a kis- szerzőknek, fiúknak, lányoknak tett jó szolgálatot a kötet kiadásával, hanem önmagának is, olyan szellemiségről téve tanúságot, amely minden deklarációnál ékesebben bizonyltja, a haza védelme nenjes fo­galmának tágasságát. Meggyőződésem ugyanis, hogy a hon és örvendetesen világra nyíló határainak védelméhez hozzá tartozik felnövekvő gyermekeink védelme, erkölcsi és esztétikai értékek­kel való ellátása, tehetségük csiszolása is, aminek birtokában teljes emberek­ké válhatnak a jövő Magyarországában. A tehetség természetesen sokféle. Je­len esetben az irodalomról, illetve an­nak lehetséges jövőjéről van szó, egyet­len régióban. A Verstarisznya a Vas megyei irodalmi pályázatra érkezett vasi általános és középiskolás diákok irodalmi anyagának válogatása, a te­hetséges tonulók kiválasztásának, a he­lyi irodalmi értékek kutatásának céljá­ból. E szempontból figyelmet érdemel az o gondolat is, amit a szerkesztők az Ajánlásban fogalmaztak meg: „A pe­dagógiai szakirodalom rátermettségek, hajlamok és képességek társulását, so- játos integrációját nevezi tehetségnek. Értékítéletünk kétarcúsága nyilvánul meg abban, hogy tehetségesnek általá­ban a »kitűnő« tanulmányi előmenetelt mutató tanulókat nevezzük. Tehetség- gondozásról beszélünk, holott tudjuk, hogy gondozni csak a beteget, a ma­gatehetetlent kell. Pedig olyan gyé­mántcsiszolás ez, amelynél egyénre sza­bott mozdulatokkal érhető el a kívánt hatás, hogy az ismeretek fénytöréseiben csodákat tükrözzön a tiszta képesség.” A szerkesztők, Devecsery László (ál­talános iskolás anyag), Pödör György (középiskolás anyag) felelős munkája és Balogh József gondos lektori tevé­kenysége elismerést érdemel. Igaz, mindhárman költők is, nemcsak peda­gógusok, így fokozott érzékenységük és nyitottságuk a tehetségek megnyilvánu­lásai iránt érthető. Külön öröm, hogy „felnőtt" művész, a tehetséges Pósfai Péter vállalta oz elegáns kötet borító­tervének elkészítését és az illusztrálást. E műfajban ő már számos könyv esz­tétikai és tartalmi értékének gazdagítá­sához járult hozzá, mindinkább öntör­vényűvé váló grafikai munkásságát is gyarapítva. Az antológia szívet melengetőén friss hangú, a 36 általános, a 40 középis­kolás diák „próbarepülése" reményein­ket táplálja. Adassék meg a jövőben az a műhelymunka, amely az arra ér­demeseket továbbröpíti majd. A kötet­ben próza és vers egyaránt olvasható, ízelítőül verseket adunk közre a kötet­ből. ☆ Az antológiát kiadó megyében, Sár­váron rendezték meg a diákírók, diák­költők országos találkozóját július 28- án és 29'én. A találkozóra *- a koráb­ban benyújtott pályaművek (próza, vers, tanulmány) értékelése után - majdnem félszáz középiskolás író- és költőjelölt kapott meghívást. (te) DEVECSERY ANDREA: NAGY GABOR: HORVATH NORBERT: Fürdés Este kádban fürdők nagyot4 mert figyelnek rám p nagyok. Szappan, szivacs. . . satöbbi... nem akarok fürödni. -. Gyorsan, mégis, megmosakszom : nem lesz tőle semmi bajom! Csillag-játék Fent az égen csillagok, mindegyikben fény ragyog. Ablakunkon benéznek: csillagfényben zenélnek. Arany színnel simogatnak, egész éjjel litt maradnak. Reggel, mikor napfény köszön: eltűnik a icsillag-özön. Várom ismét a szép estét, égre ezer csillag jöttét! DEVECSERY NOÉMI: Az ablak Télen Sokszor majd’ megfagyok: jégvirágos ablak vagyok. Nyáron pedig megizzadok, esőcseppel zuhanyozok. HAVASVÖLGYI CSILLA: Az ősz Lehullott a falevél, elfújta az őszi szél. Fújta, fújta messzire, szedjük össze estére! összeszedtük a leveleket, de még milyen színeseket! Lett belőle nyomtatás, nézegettük, mily csodás. Elmegy előttem halkan a lány Tizenkét szó Mozdul ia kéz és rezzen az arc: elmegy előttem halkan a lány. Vissza se nézel; mond, mit akarsz? Mozdul a kéz és rezzen az arc, elmegy előttem mind, ami múlt; tűzpiros arccal összezavarsz. Ne bírálj: Ne átkozz: Ha kérlek: Ha félek: Szeress! Kövess! Nevess! Vezess! Mozdul a kéz ,és rezzen az arc. mozdulatomban ott van a félsz, hűs szemeidben ott van a harc. Mozdul a kéz és rezzen az arc, lassú felejtés árnya ragyog; hull le a csönd, mit el se takarsz­Peter Angelov Terziev: Bolgár Madonna (Bulgária-Mátraal- más) STAMPF JUDIT: Tavasz van. Futok, szaladok, csípnek a szúnyogok, rohanok. Tátva a szám — száll a virágpor. Lihegek. Köhögök, üldöznek a szúnyogok. öklendek, megfúlok. Attól még tavasz van. REGÖS NORBERT: A rák mákja Láttam egy rákot, talált pár darab piákot, három szemet zsebre vágott, aztán haza mászott. Meghívta a polipot ebédre. finom mákos lepényre, két szemet megettek, egyet félretettek. Eljött a tél, rossz idő, nem volt semmi ehető, ahogy ránézett a tájra, eszébe jutott a mákja­Előszedte a mákját, s csámcsogtatta a \száját, a mákot felszeletelte, s szépen megeszegette. K. V Résziét a kiállításból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom