Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-04 / 182. szám
1989. AUGUSZTUS 4.. PÉNTEK NOCÍKAI) 3 Szocdem-nagygyülés, MSZMP-szemiiveggel Legdrágább kincsünk (lehetne): az önbizalom Hégi igazság : bármilyen rokonszenves, nemes kezdeményezést lehetetlenné lehet tenni, nem eléggé körültekintő s kockáztassuk meg. rossz szervezéssel. Nem hiszem, hogy a nyár kellős közepén, a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában — ami inkább üvegháznak nevezhető — rendezett nagygyűlésével az MSZMP jobban járt volna, mint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, amelyik Nógrád megyei és megyeszékhelyi szervezetét idén május elsején alapozta meg újra, és amelyik ezekben a hetekben, hónapokban igyekszik táborát gyarapítani. Nem tudom, hogy a szervezésért kit és milyen mértékben terhel a felelősség, nem is szándékom megtudni, hiszen a tény tény marad. Még akkor is, ha az ön-mayát botcsinálta politikusként jellemzett dr. Révész Tamás 'történész — minden bizonnyal részint tapintatból, részint meglévő tapasztalataiból és realitásérzékből kulturált nagyvonalúsággal siklott el a szerény létszámú érdeklődés és a próbára tevő részvételi körülmények fölött, az eset tanulság a jövőre nézve — ennyi, s nem több. Több már csak azért sem lehet, mert végeredményben minden rendezvényt a tartalma minősít, és a salgótarjáni szociáldemokrata to- borzón ókos, igaz és megszívlelendő gondolatok hangzottak el. Még azokban sem látok kivetnivalót, nem kezdek miattuk szitokáradatba, nem forog vérben tőlük a szemem — hiszen a tolerancia a modern ember és társadalom egyik alapképessége, amivel sajnos a magyar állampolgár és közvélemény sokáig nem rendelkezett, és aminek híjával van még ma is —, amelyekkel valamilyen formában — egészében, vagy részleteiben —- nem értek egyet. Hangsúlyozom : az egyet nem értés vagy ellentmondás hozzátartozik a politika, a politizálás játékszabályaihoz, személyes, egyedi jog. s nem — mint hittük, szorgalmaztuk — ,,nyáj-tulajdonság". Nem érthetek például egyet azzal, hogy Révész Tamás szerint a szakszervezeti mozgalmat úgy kell átalakítani, hogy azok szociáldemokrata befolyás alatt legyenek, következésképpen a jelenlegit úgy, ahogy van élveti. E gondolat igyekszik a százéves MSZDP történelmi jogait helyreállítani, s ezen nem is csodálkozom. Ott .látok gondolati ficamot, amikor olvasom a szociáldemokrata — egyébként az én gondolkodásommal is szinte teljességgel harmonizáló — röplapon : hozzájuk legközelebb a független szakszervezetek állnak. Ebből nem tudok másra következtetni, mint arra — bár ez sandaságként is értelmezhető, ám. higgyék el, tőlem távol áll —, hogy azért van ez így, mert a függetleneket könnyebb szo- ciáldemokratizálniS ha már említettem, hogy a legtöbb szociáldemokrata törekvéssel rokonszenvezem, megtoldva ezt azzal, hogy támogatom is. néhány ilyen, általam legkifejezőbbnek és legfontosabbnak tartott szándékot konkrétan is megemlítenék. Bármennyire is fájó. el kell gondolkodnom azon a megjegyzésen, hogy Magyar- országon ma nincsenek igazi pártok, nem tekinthető annak az MSZMP sem. Persze ezt mi is felismertük, s éppen ezért kívánjuk ügyintézőből mozgalmi, politikai egyesüléssé szervezni. Mert amit pártunk nagyrészt eddig csinált, az nem a szó eredeti értelmében vett párt feladata — az az államé, a tömegszervezeteké, a gazdasági egységeké, intézményeké volt, attól függően, mit kellett elintézni, a hétköznapi emberek — beleértve az egyszerű párttagok százezreit — véleményére alig hederítettünk, elhanyagoltuk a politika meggyőző érvelését. s a közvélemény legyőzését tekintettük tennivalónak, nem pedig szabadvitában történő meggyőzését, oldalunkoní felsorakoztatását. Nincs más választás: igazi párttá kell szerveződnünk ! Persze ahhoz, hogy az országgyűlési és helyhatósági választásokat megnyerjük — megint csak a szociáldemokrata szónok mondandójával élve —, konkrét programok kellenek, például a fiatalok munkába állására és lakáshoz jutásához, a nyugdíjak reálértékének megőrzéséhez. Az általánosságok, az ígérgetések — amiből a választási harc előrehaladtával bizonyára nem lesz hiány, mert ígérni az ellenzék is tud — nem sok jóval kecsegtetnek. A nép megelégelte, s elege van abból is, hogy fejlődésben való élenjáróságát hangoztatják. miközben egészen mást lát, érzékel. Igazat adhatunk Révész Tamásnak: vissza kell adnunk a nép önbizalmát. Lelki elesettségben, önmar- cangolásban nem lehet hősiesen helytállni, nagy tetteket végrehajtani. Mindez nem mond ellent a valóság nyílt, őszinte feltárásának. csupán a hangsúlyt helyezi az arányokra- Másként kell közelítenünk a problémákhoz. Valahogy úgy, ahogyan az amerikaiak teszik. Olvastam, hogy ők a fél pohár vízre azt mondják, félig tele van, mi, magyarok pedig, hogy félig üres. Vagyis az egyik nép alapvetően optimista, a másik pesszimista beállítottságú. A jövő építéséhez több emberi, erkölcsi tartásra, nagyobb önbizalomra is szükség van. Csak ilyen lelkületű embereket mozgósíthat kellően az anyagi, a szellemi segítség is. S ebből a szempontból tehát az előbbi még fontosabb. Nem herdálja el saját és szerzett erőit, kihasználja eszközeit. A magyar társadalom gondjai, problémái súlyosak. De nem reménytelenek Minden demokratikus erő összefogásával — mint történelmünk válságos időszakaiban annyiszor — kilábalhatunk a sokoldalú válságból. Ennek érdekében látom reálisnak a politikai koalíciót. Ránk férne már egy kis jó, egy kis siker, egy kis reménysugár a süllyedés tengerében. Sulyok László 7 Ősszel kezdeni kell GyAjtótekercseket állítanak elő A nyereséget hozó ipari tevékenység bővítése érdé- kében a kazári termelőszövetkezet vezetői a Szilas termelőszövetkezettel termelési kooperációt hoztak létre. Az egyezség szerint a ka- záriak a meglévő épületeiket alakítják át, ugyanakkor a termeléshez szükséges berendezések egy részét megvásárolják. Az általuk is beruházásra fordított ösz- szeg majdnem eléri a 6 milliót. A partner adja viszont a berendezés nagyobb részét és garantálja a piaci , értékesítést. Az új üzem Ősszel indul és 15—20 főnek, főleg nőknek és fiataloknak biztosít folyamatos munkaalkalmat. Az elképzelések szerint az itt gyártandó gyújtótekercsekből az év végéig — figyelembe véve a betanulással járó gondokat — három-négymillió forint értékben 2 500 terméket állítanak elő. A beruházás előnye még az, hogy a későbbiekben, megfelelő fejlesztéssel más egyéb tevékenységre is fel lehet használni. ntt a 7 nhlhc” mcynuK amer UH d ikai L „UUIUS üzlete ? Kötbérfizetés várható — Mitől törik a whiskys pohár? Elúszott 50 millió...— Kétezerből 48 felelt meg... Valahányszor arról hallunk manapság, hogy egy magyar cégnek sikerült nyélbe ütnie jelentős nyugati üzletet, már-már degeszre tömött fizetési borítékokat képzelünk el, ragyogó perspektívát, hosszú távú fejlődést és a többi. Persze, hogy felkapta az ember a fejét, mikor az önállósodó Salgótarjáni Öblösüveggyár öt évre szóló megrendelést nyert el az amerikai McDonald Doughlas cégtől! Nem is késtek az optimista kijelentések, nyilatkozatok, s valljuk meg: mind a kollektívának, mind a gyárvezetésnek volt oka a derűlátásra. A féléves mérleg elkészítésekor azonban kiderült, hogy a gazdálkodás nemhogy javult volna, a bevétel és a kiadás egyenlege 14 millió mínuszt mutat. Sokak szerint‘a gyár jóval a külpiacokon szokásos ár alatt kínálta portékáját. C-nda-e hét a veszteség? Masok szerint, ha nem az amerikaiakkal kötnek szerződést. hanem az Amforával — aki mellesleg hajlandóságot is mutatott erre —, akkor most 50—60 millió forinttal gazdagabb lehetne az öblösüveggyár. No, de ne vágjunk a dolgok elébe! A gondok a közelmúltban gyűrűztek be, mikor az ame: rikai mammutvállalat repülőgépein regisztrált ___ adatok azt mutatták, a magva? portéka törik! A kiutazott delegáció nem akart hinni a fülének és a szemének, hiszen a belső minőség-ellenőrzés soha nem látott szigorúsággal bírálta el a tételeket. — A mintakészítés idején 2000 darab whiskys pohárból ötszázat válogattunk ki az exportra — emlékszik vissza a történtekre Istók Istvánná meós csoportvezető —, ám a Budapestről érkezett átvevő rostáján mindössze 48 darab ment át. Olyan hiányosságokat tárt fel, amelyek nagyon gyakoriak a belföldi portékánál- Például: nem megfelelő a szimmetria. Az az igazság, hogy az ő elvárásait ilyen régi gépeken lehetetlen teljesíteni. Emberi mulasztásról szó sem lehet, hiszen még a tízezres tételből is csak kétezret engedtünk át. Egy szó, mint száz: ez a berendezés nem alkalmas arra, hogy ilyen szigorú piacra megfelelő terméket állítson elő... — Kérlelhetetlenek voltunk önmagunkkal szemben — állítja Volom László- né átnéző meós —, a MERT-es nő mégis talált hibát. Abban is, amit mi átnéztünk. — Ezen az olasz gépen gyártottuk a poharakat, illetve a boros kelyheket — vezet végig a „J” kemence csarnokán Diószegi Mihály üzemvezető. — Tizenhat állomásos Olivotto gép. olasz gyártmányú automata pohárgyártó. Nem fiatal masina, lehet úgy húsz éve, hogy itt van. Most éppen nem az amerikai tételt gyártjuk, mert leállították. Állítólag vizsgálják a minőséget, aztán újra folyhat a gyártásAz ütemtervem szerint augusztusban újra ezeket csináljuk majd. — Ez a gép velem együtt került a gyárba — magyarázza Botos László betanított gépmester. — Azaz 20 éve. Az tény, hogy nagyon megterhelt, de pohárra még jó. Viszont gyakran meghibásodik: mint láthatja, most is dolgozik valaki alatta. Egyébként nem tudom, miért nem fogadják el a poharainkat, hiszen miután beindult a sorozat, műszakonként úgy 6—7 ezret is becsomagoltunk. Majd' fél évig kísérleteztünk előtte... De ha már ír a dologról, azt is vegye bele. hogy nagyon kevés a keresetünk. En folyamatosban járok, nincs húsvét, nincs karácsony, s legfeljebb tízezer, ha a borítékba kerül. A történethez tartozik, hogy korábban egy nyugatnémet cég szállította ezeket a whiskys, boros poharakat az McDonaldnak. Az ő árukhoz képest a gyár 40—50 százalékos bevételért vállalta a szállításokat. Felmerül a kérdés: szabad-e egyáltalán ennyire ár alá menni? Nincs-e valami manipuláció abban, hogy most ismét a nyugatnémetektől veszik a portékát? A kérdéseket Domokos Zoltán kereskedelmi igazgatóhelyettesnek tettem fel. — Nemzetközi piacon ez az árkülönbség elfogadott — mondja —, hiszen a mi feltételeink lényegesen rosz- szabbak, mint a nyugatnémeteké. Ök akár órára szállítanak, s minőségi kifogás nélkül. Nálunk ez szinte elérhetetlen. Ennek ellenére ez nem rosszabb árpozíció, mint amit a szocialista gyártók elérnek. Manipulációról azért nem lehet szó, mivel a nyugatnémetek egy magasabb színvonalú technológiára tértek át. Felárral vállalták, hogy amíg az átütemezés tart; folytatják a szállításokat, A kötbért persze nekünk kell megfizetnünk, s ez legalább 200 ezer dollár lesz! — Ha (nem sikerül sem a minőséget, sem a határidőket tartani, ráadásul a műszaki háttér sem megfelelő, miért vágtak bele? — Nézze! öt évre szóló, biztos szerződés került a birtokunkba. Lekötötte kitöltetlen kapacitásunkat, s dollárbevételt jelentett. — A szerződést ön és az igazgató írta alá. Figyelembe vették-e akkor a műszaki hatteret, az adottságokat? Másrészt úgy tudom, hogy a megrendelés négyféle termékre szólt, s a likörös és a desszertes kelyhek gyártása még egyáltalán nem megoldott. . . — A műszakiak valóban jelezték, hogy a technológiánk nem lesz képes kielégíteni a magas minőségi igériyt. De hát azért vannak, hogy megoldják a problémát. Keressük egyébként azt a berendezést, amelyen a gyártás biztonsággal folyhat. Sajnos, még nem találtuk meg. . . A likőrös és desszertes kelyhekről csak annyit, hogy ezek darabszáma töredéke annak, amit whiskysből, illetve borosból rendeltek. Szerintem ezt meg tudjuk oldani. — Igaz-e. hogy a menynyiben ezt a mennyiséget az Amforának adják el. a gyár most 50—60 millió forinttal gazdagabb lenne? — Nagyjából igen. Alapvetően azonban pénzünknél lettünk volna, ha a két termelőgépből kettő állandóan, folyamatosan dolgozott volna. Ha nincs az amerikai bolt, akkor meg még nyereséggel is zárhattunk volna. . . Most azon múlik minden, mire vezetik vissza a törések okát. Ha az üzlet megbukik, jelentős veszteséget kell elkönyvelnünk. Simon István termelési igazgatóhelyettes már a kezdet kezdetén állította: a műszaki háttér alkalmatlan az üzlet teljesítésére. — De most már nem ez a fontos — teszi hozzá —, hanem a megoldás keresése. Egyébként egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy a mi hibánkból törött volna a pohár. A kivizsgálásra kiutazott meóvezető és gyáregységvezető megfogott egy becsomagolt tételt és elhajította. Kibontás után egyetlen sérült pohár sem akadt. A megrendelő szerint ez eldobható termék, s lehet, hogy egykét darab használat közben ütődött valamihez. Jelenleg áll a gyártás, így az is elképzelhetetlen, hogy a szóbeszédben forgó „készleteinket” eladjuk az Amforának. A vizsgálat augusztus végére ad választ arra: a gyár hibás-e a minőségi kifogásokért. Az viszont már tény, hogy az amerikai fél egy évre átütemezte a szállításokat. T. Németh László Próbaüzem a posta ói hirlapfeldolgozó üzemében Az épület elkészültével megkezdődött a próbaüzem a posta Orczy téri országos lapelosztójában. A napilapok kivételével ide érkeznek a nyomdákból a magyar, illetve konténerekben a külföldi újságok. Egy számitógéppel irányitott rendszer segítségével osztják szét a lapokat a különböző megrendelők számára. A POTIBER Postai Beruházó és Tervező Intézet 1 milliárd 100 millió forintos beruházásának kivitelezője a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat. a korszerű anyagmozgató berendezéseket az ÁCSI helyezte üzembe, amelyhez a Polár Kisszövetkezet szállította az irányítás-technikai rendszert. Az épületet Földes! Lajos az IPARTERV Ipari Épülettervező Vállalat építésze tervezte. A posta új Orczy téri hírlaposztályának épülete. Próbaüzem a posta új Orczy téri hírlapelosztójában.
