Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-04 / 182. szám

1989. AUGUSZTUS 4.. PÉNTEK NOCÍKAI) 3 Szocdem-nagygyülés, MSZMP-szemiiveggel Legdrágább kincsünk (lehetne): az önbizalom Hégi igazság : bármilyen rokonszenves, nemes kezdemé­nyezést lehetetlenné lehet tenni, nem eléggé körültekintő s kockáztassuk meg. rossz szervezéssel. Nem hiszem, hogy a nyár kellős közepén, a salgótarjáni József Attila Műve­lődési Központ üvegcsarnokában — ami inkább üvegház­nak nevezhető — rendezett nagygyűlésével az MSZMP jobban járt volna, mint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, amelyik Nógrád megyei és megyeszékhelyi szerveze­tét idén május elsején alapozta meg újra, és amelyik ezek­ben a hetekben, hónapokban igyekszik táborát gyarapítani. Nem tudom, hogy a szer­vezésért kit és milyen mér­tékben terhel a felelősség, nem is szándékom megtudni, hiszen a tény tény marad. Még akkor is, ha az ön-ma­yát botcsinálta politikusként jellemzett dr. Révész Ta­más 'történész — minden bizonnyal részint tapintat­ból, részint meglévő tapasz­talataiból és realitásérzék­ből kulturált nagyvonalú­sággal siklott el a sze­rény létszámú érdeklődés és a próbára tevő részvételi körülmények fölött, az eset tanulság a jövőre nézve — ennyi, s nem több. Több már csak azért sem lehet, mert végeredményben minden rendezvényt a tar­talma minősít, és a salgó­tarjáni szociáldemokrata to- borzón ókos, igaz és meg­szívlelendő gondolatok hang­zottak el. Még azokban sem látok kivetnivalót, nem kez­dek miattuk szitokáradatba, nem forog vérben tőlük a szemem — hiszen a toleran­cia a modern ember és tár­sadalom egyik alapképessé­ge, amivel sajnos a magyar állampolgár és közvéle­mény sokáig nem rendelke­zett, és aminek híjával van még ma is —, amelyekkel valamilyen formában — egészében, vagy részleteiben —- nem értek egyet. Hang­súlyozom : az egyet nem ér­tés vagy ellentmondás hoz­zátartozik a politika, a po­litizálás játékszabályaihoz, személyes, egyedi jog. s nem — mint hittük, szorgalmaz­tuk — ,,nyáj-tulajdonság". Nem érthetek például egyet azzal, hogy Révész Tamás szerint a szakszerve­zeti mozgalmat úgy kell át­alakítani, hogy azok szoci­áldemokrata befolyás alatt legyenek, következésképpen a jelenlegit úgy, ahogy van élveti. E gondolat igyek­szik a százéves MSZDP történelmi jogait helyreál­lítani, s ezen nem is csodál­kozom. Ott .látok gondolati ficamot, amikor olvasom a szociáldemokrata — egyéb­ként az én gondolkodásom­mal is szinte teljességgel harmonizáló — röplapon : hozzájuk legközelebb a füg­getlen szakszervezetek áll­nak. Ebből nem tudok más­ra következtetni, mint arra — bár ez sandaságként is értelmezhető, ám. higgyék el, tőlem távol áll —, hogy azért van ez így, mert a függetleneket könnyebb szo- ciáldemokratizálni­S ha már említettem, hogy a legtöbb szociálde­mokrata törekvéssel rokon­szenvezem, megtoldva ezt azzal, hogy támogatom is. néhány ilyen, általam leg­kifejezőbbnek és legfonto­sabbnak tartott szándékot konkrétan is megemlítenék. Bármennyire is fájó. el kell gondolkodnom azon a megjegyzésen, hogy Magyar- országon ma nincsenek iga­zi pártok, nem tekinthető annak az MSZMP sem. Per­sze ezt mi is felismertük, s éppen ezért kívánjuk ügy­intézőből mozgalmi, poli­tikai egyesüléssé szervezni. Mert amit pártunk nagyrészt eddig csinált, az nem a szó eredeti értelmében vett párt feladata — az az államé, a tömegszervezeteké, a gaz­dasági egységeké, intézmé­nyeké volt, attól függően, mit kellett elintézni, a hét­köznapi emberek — beleértve az egyszerű párttagok száz­ezreit — véleményére alig hederítettünk, elhanyagol­tuk a politika meggyőző ér­velését. s a közvélemény legyőzését tekintettük tenni­valónak, nem pedig sza­badvitában történő meggyő­zését, oldalunkoní felsora­koztatását. Nincs más vá­lasztás: igazi párttá kell szerveződnünk ! Persze ahhoz, hogy az országgyűlési és helyhatósá­gi választásokat megnyerjük — megint csak a szociálde­mokrata szónok mondandó­jával élve —, konkrét prog­ramok kellenek, például a fiatalok munkába állására és lakáshoz jutásához, a nyug­díjak reálértékének megőr­zéséhez. Az általánosságok, az ígérgetések — amiből a választási harc előrehalad­tával bizonyára nem lesz hiány, mert ígérni az ellen­zék is tud — nem sok jó­val kecsegtetnek. A nép megelégelte, s elege van ab­ból is, hogy fejlődésben va­ló élenjáróságát hangoztat­ják. miközben egészen mást lát, érzékel. Igazat adhatunk Révész Tamásnak: vissza kell ad­nunk a nép önbizalmát. Lelki elesettségben, önmar- cangolásban nem lehet hő­siesen helytállni, nagy tet­teket végrehajtani. Mind­ez nem mond ellent a való­ság nyílt, őszinte feltárásá­nak. csupán a hangsúlyt he­lyezi az arányokra- Más­ként kell közelítenünk a problémákhoz. Valahogy úgy, ahogyan az amerikaiak teszik. Olvastam, hogy ők a fél pohár vízre azt mond­ják, félig tele van, mi, ma­gyarok pedig, hogy félig üres. Vagyis az egyik nép alapvetően optimista, a má­sik pesszimista beállított­ságú. A jövő építéséhez több emberi, erkölcsi tartásra, nagyobb önbizalomra is szükség van. Csak ilyen lel­kületű embereket mozgósít­hat kellően az anyagi, a szellemi segítség is. S eb­ből a szempontból tehát az előbbi még fontosabb. Nem herdálja el saját és szer­zett erőit, kihasználja eszkö­zeit. A magyar társadalom gondjai, problémái súlyo­sak. De nem reménytele­nek Minden demokratikus erő összefogásával — mint történelmünk válságos idő­szakaiban annyiszor — kilá­balhatunk a sokoldalú vál­ságból. Ennek érdekében lá­tom reálisnak a politikai koalíciót. Ránk férne már egy kis jó, egy kis siker, egy kis reménysugár a süllyedés tengerében. Sulyok László 7 Ősszel kezdeni kell GyAjtótekercseket állítanak elő A nyereséget hozó ipari tevékenység bővítése érdé- kében a kazári termelőszö­vetkezet vezetői a Szilas termelőszövetkezettel ter­melési kooperációt hoztak létre. Az egyezség szerint a ka- záriak a meglévő épületei­ket alakítják át, ugyanak­kor a termeléshez szüksé­ges berendezések egy részét megvásárolják. Az általuk is beruházásra fordított ösz- szeg majdnem eléri a 6 mil­liót. A partner adja viszont a berendezés nagyobb részét és garantálja a piaci , érté­kesítést. Az új üzem Ősszel indul és 15—20 főnek, főleg nőknek és fiataloknak biz­tosít folyamatos munkaal­kalmat. Az elképzelések sze­rint az itt gyártandó gyúj­tótekercsekből az év végéig — figyelembe véve a beta­nulással járó gondokat — három-négymillió forint ér­tékben 2 500 terméket állí­tanak elő. A beruházás előnye még az, hogy a későbbiekben, megfelelő fejlesztéssel más egyéb tevékenységre is fel lehet használni. ntt a 7 nhlhc” mcynuK amer UH d ikai L „UUIUS üzlete ? Kötbérfizetés várható — Mitől törik a whiskys pohár? Elúszott 50 millió...— Kétezerből 48 felelt meg... Valahányszor arról hallunk manapság, hogy egy ma­gyar cégnek sikerült nyélbe ütnie jelentős nyugati üzletet, már-már degeszre tömött fizetési borítékokat képzelünk el, ragyogó perspektívát, hosszú távú fejlődést és a többi. Persze, hogy felkapta az ember a fejét, mikor az önálló­sodó Salgótarjáni Öblösüveggyár öt évre szóló megren­delést nyert el az amerikai McDonald Doughlas cégtől! Nem is késtek az optimista kijelentések, nyilatkozatok, s valljuk meg: mind a kollektívának, mind a gyárvezetés­nek volt oka a derűlátásra. A féléves mérleg elkészítésekor azonban kiderült, hogy a gazdálkodás nemhogy javult volna, a bevétel és a kiadás egyenlege 14 millió mínuszt mutat. Sokak szerint‘a gyár jó­val a külpiacokon szokásos ár alatt kínálta portékáját. C-nda-e hét a veszteség? Masok szerint, ha nem az amerikaiakkal kötnek szer­ződést. hanem az Amforá­val — aki mellesleg hajlan­dóságot is mutatott erre —, akkor most 50—60 millió forinttal gazdagabb lehetne az öblösüveggyár. No, de ne vágjunk a dolgok elébe! A gondok a közelmúltban gyű­rűztek be, mikor az ame: rikai mammutvállalat repü­lőgépein regisztrált ___ adatok azt mutatták, a magva? portéka törik! A kiutazott delegáció nem akart hinni a fülének és a szemének, hiszen a belső minőség-ellen­őrzés soha nem látott szi­gorúsággal bírálta el a téte­leket. — A mintakészítés idején 2000 darab whiskys pohár­ból ötszázat válogattunk ki az exportra — emlékszik vissza a történtekre Istók István­ná meós csoportvezető —, ám a Budapestről érkezett átvevő rostáján mindössze 48 darab ment át. Olyan hiányosságokat tárt fel, ame­lyek nagyon gyakoriak a belföldi portékánál- Például: nem megfelelő a szimmetria. Az az igazság, hogy az ő elvárásait ilyen régi gépe­ken lehetetlen teljesíteni. Emberi mulasztásról szó sem lehet, hiszen még a tízezres tételből is csak kétezret en­gedtünk át. Egy szó, mint száz: ez a berendezés nem alkalmas arra, hogy ilyen szigorú piacra megfelelő terméket állítson elő... — Kérlelhetetlenek vol­tunk önmagunkkal szem­ben — állítja Volom László- né átnéző meós —, a MERT-es nő mégis talált hibát. Abban is, amit mi át­néztünk. — Ezen az olasz gépen gyártottuk a poharakat, il­letve a boros kelyheket — vezet végig a „J” kemence csarnokán Diószegi Mihály üzemvezető. — Tizenhat ál­lomásos Olivotto gép. olasz gyártmányú automata po­hárgyártó. Nem fiatal masi­na, lehet úgy húsz éve, hogy itt van. Most éppen nem az amerikai tételt gyártjuk, mert leállították. Állítólag vizsgálják a minőséget, az­tán újra folyhat a gyártás­Az ütemtervem szerint augusztusban újra ezeket csináljuk majd. — Ez a gép velem együtt került a gyárba — magya­rázza Botos László betaní­tott gépmester. — Azaz 20 éve. Az tény, hogy nagyon megterhelt, de pohárra még jó. Viszont gyakran meghi­básodik: mint láthatja, most is dolgozik valaki alatta. Egyébként nem tudom, mi­ért nem fogadják el a poha­rainkat, hiszen miután be­indult a sorozat, műszakon­ként úgy 6—7 ezret is be­csomagoltunk. Majd' fél évig kísérleteztünk előtte... De ha már ír a dologról, azt is vegye bele. hogy nagyon kevés a keresetünk. En fo­lyamatosban járok, nincs húsvét, nincs karácsony, s legfeljebb tízezer, ha a bo­rítékba kerül. A történethez tartozik, hogy korábban egy nyugat­német cég szállította ezeket a whiskys, boros poharakat az McDonaldnak. Az ő áruk­hoz képest a gyár 40—50 százalékos bevételért vállal­ta a szállításokat. Felmerül a kérdés: szabad-e egyálta­lán ennyire ár alá menni? Nincs-e valami manipuláció abban, hogy most ismét a nyugatnémetektől veszik a portékát? A kérdéseket Do­mokos Zoltán kereskedelmi igazgatóhelyettesnek tet­tem fel. — Nemzetközi piacon ez az árkülönbség elfogadott — mondja —, hiszen a mi feltételeink lényegesen rosz- szabbak, mint a nyugatné­meteké. Ök akár órára szál­lítanak, s minőségi kifo­gás nélkül. Nálunk ez szinte elérhetetlen. Ennek ellené­re ez nem rosszabb ár­pozíció, mint amit a szoci­alista gyártók elérnek. Ma­nipulációról azért nem le­het szó, mivel a nyugatné­metek egy magasabb szín­vonalú technológiára tértek át. Felárral vállalták, hogy amíg az átütemezés tart; folytatják a szállításokat, A kötbért persze nekünk kell megfizetnünk, s ez legalább 200 ezer dollár lesz! — Ha (nem sikerül sem a minőséget, sem a határidő­ket tartani, ráadásul a mű­szaki háttér sem megfelelő, miért vágtak bele? — Nézze! öt évre szóló, biztos szerződés került a birtokunkba. Lekötötte ki­töltetlen kapacitásunkat, s dollárbevételt jelentett. — A szerződést ön és az igazgató írta alá. Figyelem­be vették-e akkor a műsza­ki hatteret, az adottságokat? Másrészt úgy tudom, hogy a megrendelés négyféle ter­mékre szólt, s a likörös és a desszertes kelyhek gyár­tása még egyáltalán nem megoldott. . . — A műszakiak valóban jelezték, hogy a technológi­ánk nem lesz képes kielé­gíteni a magas minőségi igériyt. De hát azért van­nak, hogy megoldják a prob­lémát. Keressük egyébként azt a berendezést, amelyen a gyártás biztonsággal foly­hat. Sajnos, még nem talál­tuk meg. . . A likőrös és desszertes kelyhekről csak annyit, hogy ezek darab­száma töredéke annak, amit whiskysből, illetve borosból rendeltek. Szerintem ezt meg tudjuk oldani. — Igaz-e. hogy a meny­nyiben ezt a mennyiséget az Amforának adják el. a gyár most 50—60 millió forinttal gazdagabb lenne? — Nagyjából igen. Alap­vetően azonban pénzünknél lettünk volna, ha a két ter­melőgépből kettő állandóan, folyamatosan dolgozott vol­na. Ha nincs az amerikai bolt, akkor meg még nye­reséggel is zárhattunk vol­na. . . Most azon múlik min­den, mire vezetik vissza a törések okát. Ha az üzlet megbukik, jelentős veszte­séget kell elkönyvelnünk. Simon István termelési igazgatóhelyettes már a kezdet kezdetén állította: a műszaki háttér alkalmatlan az üzlet teljesítésére. — De most már nem ez a fontos — teszi hozzá —, hanem a megoldás keresé­se. Egyébként egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy a mi hibánkból törött volna a pohár. A kivizsgálásra ki­utazott meóvezető és gyár­egységvezető megfogott egy becsomagolt tételt és elha­jította. Kibontás után egyet­len sérült pohár sem akadt. A megrendelő szerint ez eldobható termék, s lehet, hogy egykét darab hasz­nálat közben ütődött vala­mihez. Jelenleg áll a gyár­tás, így az is elképzelhetet­len, hogy a szóbeszédben for­gó „készleteinket” eladjuk az Amforának. A vizsgálat augusztus vé­gére ad választ arra: a gyár hibás-e a minőségi ki­fogásokért. Az viszont már tény, hogy az amerikai fél egy évre átütemezte a szál­lításokat. T. Németh László Próbaüzem a posta ói hirlapfeldolgozó üzemében Az épület elkészültével megkezdődött a próba­üzem a posta Orczy téri országos lapelosztójában. A napilapok kivételével ide érkeznek a nyomdákból a magyar, illetve konténerekben a külföldi újságok. Egy számitógéppel irányitott rendszer segítségével osztják szét a lapokat a különböző megrendelők szá­mára. A POTIBER Postai Beruházó és Tervező In­tézet 1 milliárd 100 millió forintos beruházásának kivitelezője a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat. a korszerű anyagmozgató berendezéseket az ÁCSI helyezte üzembe, amelyhez a Polár Kisszövetkezet szállította az irányítás-technikai rendszert. Az épü­letet Földes! Lajos az IPARTERV Ipari Épületter­vező Vállalat építésze tervezte. A posta új Orczy téri hírlaposztályának épülete. Próbaüzem a posta új Orczy téri hírlapelosztójában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom