Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
1989. AUGUSZTUS 31.. CSÜTÖRTÖK 3 NÓGRÁI) A kuznyecki iparvidék ma Egy hónappal a bányászsztrájk után (II.) Szerveződik a kisgazdapárt Gyarmaton A kedvezőtlen feltételek miatt, bele számítva az ökológiai problémákat is az utóbbi 7 évben, a megyéből mintegy egymillió ember költözött el. Az iparmedence lakosságának egészségi állapota kritikus: a dolgozók fele krónikus megbetegedésekben szenved (ez a szám a Szovjetunió egészét tekintve 8 százalék). A megyében az újszülöttek 87 százalékánál tapasztalnak testi, vagy szellemi rendellenességet. Az onkológiai megbetegedések aránya 10—15-ször nagyobb, mint a Szovjetunió egészében. A vízellátás válságos helyzete miatt kérdésessé vált Kemerovo, Prokopjevszk, Ki- szeljavszk, Jurga városok további fejlődése. Ahogy dél felé száguld a kocsi a kuznyecki földön, összeszorul az ember szíve a fiatal erdőktől, az őszi vetéstől, a nyírjesektől, a természet csodás szépségétől. De elönti a vér a szívet, és az út porában vergődik, amikor Novokuznyeckbe érkezve, először szívja be az ember a levegőt, a „Halál völgyében", ahol vasötvözet- és alumíniumgyár, öntöde sorakozik egymás után, földbe süllyedt kunyhók szorulnak a meddőhányók közé, ahol eső- és szélverte, ipszítta deszkabarakkok őr- a 30-as évek emlékét -gy fehér felirattal az oromfalon: „Isten hozta a kőkorszakba!” Tájékoztatásul: A kuznyecki iparvidék ökológiai problémáinak ismeretében sok más város ilyen jellegű gondjai jelentéktelennek tűnnek. Kemerovo'városban egy kerületben koncentrálódnak a vegyipari üzemek, közöttük a „Nitrogén” az egész városban „rókafarokként” ismert kéménnyel, amely ontja a méregsárga füstöt. Kemerovo, „Szevernaja”- bánya, 50 éve adja a szenet. Itt kezdődött a sztrájk a megyeszékhelyen. Az igazgató, Troskov, szikár, határozott ember, igazi profi a szakmában. — Bonyolult a viszonyunk a munkásbizottsággal — mondja —, de kapcsolatot tartva kell dolgoznunk vele. Miért nem alakult jobban? Nem akarom jellemezni a bizottság tagjait, mert esetleg valaki azt gondolná, hogy előítéleteim vannak. Most a bányánál gyakorlatilag hármas hatalom van: az igazgatóság és a pártbizottság, a dolgozó kollektíva tanácsa, valamint a munkásbizottság. — És mi a véleménye erről a párttagoknak? — Többféleképpen gondolkodnak, hiszen most pluralizmus van a véleményekben. Elköszöntünk és átmentünk egy másik siklóra. Itt először ellenségesen fogadtak: jó maguknak, moszkvaiaknak, nem tudják, hogy mi a jegyrendszer. Válaszunkat, hogy már nálunk is bevezették, például a cukorra, nem hiszik el. Az itt dolgozó vájárok egyenesen, kertelés nélkül mondják, amit akarnak. — Rizskqv itt volt februárban, fogta a fejét, utasította a minisztereket mindenki előtt. Elutazott, aztán mi változott? — És Gorbacsov? — Rizskovot és Gorba- csovot csak hagyd békén — kapcsolódik a beszélgetésbe egy szakállas vájár — te a helyükben mit csinálnál? — Nekem megvan a magam dolga. Sztyepan Tyepljakov, öreg lakatos, csak a magáét hajtogatja: Mért csak mindig a munkáról van szó? Az életről is kell beszélni, arról: hogy élünk? Miért volt a sztrájk? Elszakadt a cérna. Mi volt korábban a bányász élete? Megivott egy üveggel és vágta a szenet. Aztán hirtelen ezt is megvonták. Nem a vodka a lényeg. Az a baj, hogy a mi szovjethatalmunk megfeledkezett az emberről. Magáról gondoskodik, de rólunk nem. Ezért vannak ezek a villák, vagy hogy hívják őket, te meg ahogy egész életedben hányódtál, úgy hányódsz most is. Azt mondják, most jobb lesz. Lesznek különféle szövetkezetek. De hát ezek kizsákmányolják a munkás- osztályt. Ellenük majd új forradalom kell! Végnélkül folyik a beszélgetés. — Megszaporodott a főnökség. Szét kell zavarni. — Valakinek csak kell irányítani. — Gazda kell, aki tenni akar. — És ha nem képes? — Keresni kell másikat. Sok ember tűnik ki mostanában is. — Azok is különfélék. A munkásbizottságokban is. Ültében hozzáfűzi valaki: — Azért csak nehéz a főnökséggel. A bányaigazgató fogadónapjára bejutni is nehéz. Prokopjevszk. A szenvedélyek (egyelőre) elvonultak. A követelések — amint a városi munkásbizottságban mondják — (egyelőre) pontról pontra teljesülnek. És a továbbiakban? Hogy élnek itt? Barakkok. Sovány bányász, megtörte az élet. — Én is sztrájkoltam, bár beteg voltam. Mentem a többiekkel. Itt van két szoba. Nem, nem az enyémek, a sógoré. 71-től várok lakásra, állok sorban. Most a 21- ik vagyok. A hatalom gyakorlóira a szénmedencében most rossz napok járnak. Rettentően nehéz a dolguk. Felülről, Moszkvát is beleértve, szemrehányásokat tesznek: „Hogy, hogy nem vették észre?” Hiszen mi mondtuk — nem egyszer, kétszer, tízszer —, hogy rosszul állnak a dolgok. Semmi baj, válaszolták, másoknak sem köny- nyebb — Örményországban, Azerbajdzsánban, vagy a Baltikumban. .. Mi múlik rajtunk? Ti vagytok a munkásosztály, tűrjetek. Menynyit lehet tűrni? Most aztán vége lett. A kemerovói területi pártbizottság első titkárának Alekszandr Georgije- vics Melnyikovnak lesoványodott, sápadt az arca: az álmatlan júliusi napok, a megyei pb-ülésre való felkészülés, az éppen megtett moszkvai út nyomai. Mi tagadás, nehéz teher szakadt rá: a megye elhanyagolt, és az utóbbi néhány évben q itt a negyedik megyei első titkár. Meggyötörte őt, ami a megyében történik, mert érti, hogy mj megy végbe és próbál kísérletet tenni, csinálni valamit. Sokéves pártmunka tapasztalataival a háta mögött Melnyikov mégis először került ilyen helyzetbe. Először, és ez természetes, ha pártnormáinkat vesszük figyelembe, úgy határoztak, hogy a sztrájkokban való részvétel összeegyeztethetetlen a párttagsággal. És kész. De ez nem az ő döntése, nem Mel- nyikové.' Ezt még „feljebb- ről" mondták. Ö maga másként gondolta. De a rend (a pártban) az rend, az élet az meg egészen más. De mi lett a vége? Kiosztották a fegyelmiket azoknak, akik „támogatták a sztrájkot”. És aztán? Aztán mi lesz? Bejártuk a várost. Benéztünk a boltokba. A polcokon van bőven hely, mint mindenütt. Tejtermékekből jobb az ellátás Kemerovó- ban, hiszen ez mégis megyeszékhely. Zöldséget és gyümölcsöt mindenütt árulnak az utcán. Húsból hiány van. Igaz, a piacon lehet venni. Idős asszony 8 rubelt kér egy kétkilós tyúkért. Mi nyugtalanítja még az embereket? A bűnözés helyzete az egész megyében. Erről beszélnek az emberek, ez foglalkoztatja a helyi szerveket. A sebektől vérző, háború utáni Magyarországon hatalmas lendülettel indult meg az újjáépítés. A romokban heverő ország dolgos kezek által gyógyította a sebeket. A rengeteg munka mellett az embereknek maradt idejük politizálni, pártokat 'szervezni, újjáéleszteni. Ebben a politikai pezsgésben izmos pártok bontogatták szárnyaikat. Tevékenykedett a szociáldemokrata, a kommunista, a katolikus néppárt, a pa- rasztpárt, a kisgazdapárt. Azonban 1946—47-ben kialakult helyzet gyökeresen megváltoztatta ezeknek a pártoknak a szerepét, létét. Egyre jobban érezhetővé vált a kommunista párt nyomása. Az ország egyenes úton haladt az egy- pártrendszer felé. A szociA jelzésemre megálló teherautóval embert és eszközt egyaránt próbára tevő földúton haladunk célunk felé- A volán mögött ülő Balázs Lászlónak nem jelent különösebb akadályt a rendkívülien nehéz terep. A középtermetű, izmos testalkatú pilóta kenyerének javát a , volánnál fogyasztotta el. Öszes szakállát pö- dörgetve mosolyogva hozza tudomásomra, hogy itt nem babra megy a játék. A félelmetesen billegő járműben, az üléshez tapadva, csak egy rövid kérdésre futja: akkor mire? Manőverezései közben készségesen, barátságosan vázolja mondanivalóját. — Ami itt van, most még csak istenes. A máj napon kegyes hozzánk az időjárás. Am amikor megindul az eső, csak óriási erőfeszítések árán jut el a szén a bátony- terenyei szénmosóba. Mi, külszíni dolgozók- testre sza-, bottan érezzük a problémákat. Sokan meg azt sem tudják, hogy miért kapják kézhez a túlméretezett borítékokat. — Igen, a probléma közkeletű. De az is bizonyos, ,hogy a Volán, jól megfizeti a munkátokat. Kollégáitól hallottam, hogy van ebáldemokraták „beolvadtak” a kommunista pártba, a többi párt pedig megszűnt. Pontosabban szüneteltette működését. Mára — születő demokráciánkban -— újra lélegeznek ezek a pártok, s kialakultak új pártcsírák is. Megyénk sem mentes az országos áramlatoktól. Balassagyarmaton a koalíciós időkben igen erős volt a kisgazda- párt. Most a régi tagokban újra megfogalroazódott az igény a hosszú évtizedekig szüneteltetett kisgazdák újjáalakulására. A régi vezetők, tagok — Sándory Nagy Jenővel az élen — azon fáradoznak, hogy a szé.p múltú párt újra régifényében csillogjon. Jelszavuk: „Kikászálódni a kátyúból!”. Hangsúlyozzák, hogy sokat szenvedett haben a munkakörben valami szép is. — Szépről aligha lehet beszélni. Kapaszkodjon! Ott lent állítólag víztározó lesz. Egyébként valóban többet keresünk, mint más állománycsoportokban, de a munka is több, és jóval nehezebb. Nos. megérkeztünk. Határozott mozdulattal a mélybe mutat: — Amit lát, önmagáért beszél. — Te jó ég! Abból a hatalmas pocsolyás gödörből hordják a szenet? — Abból bizony. A fürge rakodógép megsuhintja a járgányt, és a lovak közé csapunk. A Tátrák bírják a strapát. De itt idő előtt szétszakadnak, tönkremennek az eszközök. Lát valami szépet? — Nem nagyon. A szépet inkább a veszély vállalásában. a mindennapos kemény küzdelemben látom. Nyüzsgés, forgás, felbúgó motorok, harc az életért. Az ember legyőzi a természetet. — Le, bizony! Majd akkor nézze meg a győzelmet, ha elfogy a szén, és levonulunk a területről. Eszem valamit, aztán beállók a sorba. Apropó! Ellenőrizni jött? zánk csak összefogással tud úrrá lenni a bajokon. A kisgazdapárt mindig a megbékélés híve volt. Független országot és igaz demokráciát akarnak. -Nem ellenségeket keresnek, hanem barátokat. Az elmúlt negyven év megaláztatásait el akarják feledni. Nem a szavakban, sokkalta inkább a cselekvésben bíznak. Isten, haza, család — tűzték a zászlajukra. Balassagyarmaton a kisgazdák hamarosan újjáalakítják pártjukat. Ügy tervezik, hogy alulról szerveződve, demokratikusan építik fel a szervezetüket. A fő mozgatók a régi funkcionáriusok lesznek. A tagok addig is bort, búzát, békességet kívánnak egymásnak. Nálam minden rendben van. — Ne lepődjön meg, csupán egy rövid beszélgetésre. — Tényleg? Akar a főnökökkel beszélgetni? — Nem. a pilóták jobban érdekelnek. — A fenébe is, én meg emlegetem a borítékot meg mindent. Nem baj, vannak ettől cifrább dolgok is. Különben ma már nem kell félni, úgyszólván semmitől. Dolgozni, élni tudni kell és kész. — Egy filozófus veszett el magában. Szabad idejében mivel foglalkozik? — Kevés a szabad időm. Rendszerint fáradtan érkezem haza, csak ritkán jöhet számításba a kultúra, a szórakozás. Gyakran elalszom a könyv fölött, a tévé előtt. Nem panaszkodom, de meggyőződésem, hogy sokan így vagyunk ezzel. Indulok, a többiek már megrakodtak. — Jó munkát, jó szerencsét! Mit üzen az embereknek? — Türelmet, bizalmat, ne legyen felfordulás az országban, nem jó az senkinek. A jó munkát végzők, kapjanak nagyobb elismerést, legyen becsülete a munkának. Utóbhi szavait már a rakodóhely felé haladva, a vezetőfülkéből kissé kihajolva kiáltozta. Balázs László gép- járművezető közel húsz éve, többnyire úttalan utakon biztatja gázolajat fogyasztó „lovait”. Hidasi József Fordította: B. S. (Folytatjuk) A Pest Megyei Hűtőipari Közös Vállalat albertirsai üzemének tárolókapacitását az eddigi tízezer tonnáról tizenháromezer tonnára bővítették. A saját beruházással készült létesítményben exportra szánt félsertéseket, marhahúst, illetve gyümölcsöt tárolnak. Fotó: Kerekes Tamás (—dám) Építkezésekhez szükséges alumíniumállványokat állít elő a Balassagyarmati Fémipari Vállalat. Szeptember végéig mintegy kétezer darab állvány készül el, melyet képünkön Benécs János szerel össze. —RT— A kora reggeli párás, melengetőén napsugaras időben holdbéli tájra hasonlít a Mátraterenye tőszomszédságában kráteresre hasogatott dombvidék. A Tóaljának nevezett területen a Nógrádi Szénbányák és a Nógrád Volán külfejtési munkálatokat végez az évek óta fennálló szerződéses kapcsolat alapján. A szénre szükség van, s munkát, megélhetést ad a dolgozóknak és családjuknak.
