Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-30 / 204. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. PEVA építési technológiával építik Balassagyarmat város- központjában azokat az új otthonokat, amelyek bizonyít, ják, hogy a már szinte hagyományosnak mondható kivi­telezési rendszerre] is lehet az eddigitől eltérő megjele­nítésű házakat kialakítani. A házgyári elemek, a nagy­üzemi technológia nem kizáró ok a mai kor igényeinek megfelelő, tetszetős megoldású épületek tervezéséhez, meg­valósításához.-kj­Hanggal működő hitelkártyák A tulajdonos hangját azo­nosító hitelkártyákat állí­tottak elő — egyelőre kísér­leti jelleggel — egy ameri­kai kutatóintézetben, a Bell Communications Research* • ben- A hitelkártya birtoko­sának — miután beteszi kártyáját a gépbe — ezen­túl nem a négy karakterből álló azonosítókódot kell be­ütnie, hanem a géphez kap­csolt mikrofon segítségével a masina fülébe kell suttog­nia. A módszer azon alapul, hogy nincs két egyforma emberi hang: a pénzfelvétel­kor egy meghatározott szót kimondva a rendszer össze­hasonlítja a hangot a tulaj­donos kártyára rögzített hangjával. Ezzel azonosíthat­ja, hogy az eredeti tulajdo­nos akar-e pénzt felvenni. Az új módszernek széles a felhasználási területe: a pénzfelvételen túl használ­ható a kártyával működő te­lefonoknál. vagy például kártyarendszerrel működő ajtók esetén. II munkanélküli-segély fél éve Az Országos Munkaerő- piaci Központban összesí­tették a munkanélküli-se­gélyek első félévi adatait. Ezek szerint 4625-en vették igénybe ezt a támogatást, a munkaerő-közvetítő irodák­nál állást keresők körülbe­lül ötödrésze. A segélyt igénylőknek 48,5 millió forint bruttó összeget fizettek ki : egy nap­ra átlag 133, egy hónapra 3991 forintot. A segédmun­kásoknál 3248, a betanított munkásoknál 3596 forint volt az átlag, ami nem ér­te el a 3700 forintos bér­minimumot. A segélyezettek csaknem kétharmadának a bruttó se­gélye nem éri el a 4 ezer forintot. A fennmaradó egy- harmadban magas segély- összegek is szerepelnek. Budapesten a 6000 és 8000 forint közötti kategóriába, Veszprém megyében a 10 ezer forint felettibe a se­gélyezettek 22, illetve 19 százaléka tartozik. A támo­gatásban részesülők 43 szá­zaléka két megyében: Bor- sod-Abaűj-Zemplén és Sza- bolcs-Szatmár megyében ta­lálható, ám igen sok a ki­fizetés Baranya megyében is. A munkanélküli-segélyek­ből élők 60 százalékának életkora 30—50 év között van, az ennél fiatalabbak aránya 28 százalék, az en­nél idősebbeké 12 százalék. A segélyezettek között vi­szonylag magas a szellemi foglalkozásúak, az érettsé­gizettek és a felsőfokú vég­zettségűek aránya. Békés, Borsod-Abaúj- Zemplén, Fejér,' Nógrád, Szabolcs-Szatmár, Szolnok és Tolna megyékben a se­gélyezettek nagy részét a szakképzetlen fizikai dol­gozók teszik ki. Baranya, Komárom, Vas, Veszprém és Zala megyékben, a szak­munkások nagyobb aránya szembeötlő. A fővárosban és azokban a megyékben, ahol egyetemi városok vannak, az átlagnál magasabb a fel­ső- és középfokú végzettsé­gű szellemi foglalkozású­ak aránya. A legkevesebb szabad munkahellyel ' rendelkező Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében az országos átlag­hoz hasonlóan a középko- rúakból kerül ki a munka- nélküliek nagyobb része, a másik két ilyen megyében — Szabolcs-Szatmár és Ba­ranya megyében — a 30 év alattiak képviselnek nagyobb részarányt. Borsod-Abaúj- Zemplén megyében — Ba­ranyáihoz hasonlóan — a munkahelyek megszűnése okozza elsősorban a mun­kanélküliséget, Szabolcs* Szatmárban inkább az, hogy nagy mértékben romlott ■ a távolsági ingázók munkaerő- piaci pozíciója. (MTI) Termésbecslés — betakarítás előtt Jó termés ígérkezik a leg­fontosabb kapásnövényből, a kukoricából. A gazdasá­gok teljes körére' kiterjesz­tett legutóbbi termésbecs­lés szerint az országban 6,35 tonnás hektáronkénti ku­koricaterméssel számolnak, így a hozam mindössze né­hány kilogrammal marad el a tervezettől. A » napok óta tartó esőnek és a ká­nikulát felváltó hűvösebb időnek köszönhetően még javulhat is a termés, mi­vel a már érésnek indult korai kukoricafajtáknál a szemek gyarapodása, a ké­sői vetésűeknél pedig a csövek fejlődése lehet erő­teljesebb. Mezei János, a MÉM me­zőgazdasági főosztályának helyettes vezetője elmon­dotta: rekordmennyiségű kukoricával eleve nem szá­molnak, hiszen az 1 millió 860 ezer hektáros vetéste. rület 50 ezer hektárral ki­sebb az előző évinél. Az üzemekben megkez­dődött a silókukorica be­takarítása, az ilyen célra vetett növényt az idén 280 ezer hektárról hordják be a gazdaságok. Az egyik leg­fontosabb tömegtakarmány szintén jó, hektáronként 33—34 tonnás átlagot ad. Ez idő szerint biztató a napraforgó helyzete. A nö­vényt a tavalyival csak­nem azonos területről, 356 ezer hektárról takarítják be a gazdaságok. A napraforgó hektáronként 2,15 tonnás termésátlaggal kecsegtet. A szakemberek szerint régen voltak ilyen gondo­zottak, tiszták a cukorrépa­táblák, köszönhetően . an­nak, hogy a termelőüzemek egyre nagyobb területet ad­nak ki részes művelésre. A cukorrépa idén 120 ezer hektáron terem, ez a terület 11 százalékkal na­gyobb a tavalyinál. A leg­utóbbi becslés 40,6 tonnás hektáronkénti átlagter/nési ígér, s az esőzés javíthat a terméskilátásokon. (MTI) Harcban a vásárlókért (?) Hiába, nekem bárki bár­mit is mond, kereskedel­münk igenis képes még |nem várt meglepetésekre, ia vá­sárlókért folytatott egyre erősebb harcban■ Trükkjáik, amelyekkel valósággal ma­gukhoz bilincselik vásárló­kedvünket. zseniálisak, lát­tákon meg-meghökken az ember. Az sem kisebb érdemük viszont, hogy nem hangos­kodva, nem hivalkodón ruk­kolnak ki újdonságaikkal, hanem Csöndben — phogyan áremelni szokás — csempé­szik -a boltok polcaira, szin­te észre sem vesszük, s már a kosarunkban lapul a meglepetés, valami íncsik- landó novum. A fenti gondolatok elő­ször egy balatoni bevásárló­központban fogantak meg agyamban, mikor is felfedez­tem az Abonyi Újvilág Ter­melőszövetkezet originált üres narancsdzsúszt rejtő flakonját. A többi, # elavult konstrukciójú teli üveg közt lapult. Hasonlóan nagy el­ragadtatással rvettem kezem­be már itthon a NOVO- DENT fogkrém legújabb, fogkímélő darabját. <A tu­bus, ugyanis ebben az eset­ben is üres volt. Dőreség volna figyelmetlenséggel, vagy nemtörődömséggel vá­dolni az ipart, tvagy ja ké~ reskedelmet. Óriási ötlet! Hiszen az üres tubus helyett másnap kénytelen voltam másikat venni■ Persze nem ingyen, nem cserélve az ürest telire — hiszen fog­krém esetében nem cserél a bolt. Igaza is van! |Mit le­het ttidni, ,hátha otthon ki­szippantottam a pasztát —, hogy mivel és miképpen még gondolkodnom Ikell raj­ta — és másnap becsapandó kereskedelmünk derék dol­gozóit újabb fogkrémért je­lentkezem, reklamálva. De evezzünk más vizekre, a tejipari újdonságokhoz. Egy olvasónk lepett , meg nemrégiben egy idevágó zse­niális újítással. IEgy lila ke­firt tett le asztalomra, hoz­zátéve; a családi vacsorá­nak szánt bableveshez ^et­te. Olcsó, s a tejfölhöz ke­verve alkalmas is. {Kibont­va látta csak, hogy a meg­szokott — s Imagunk I között szólva — elavult fehér he­lyett; lila színű a flakon tartalma. Nézzük el olva­sónknak, hogy :nem kap az újdonságon■ Ha információ­ink pontosak, hamarosan megjelenik majd a boltok­ban — így a balassagyar­mati Bajcsy úti ABC-ben is. ahol a lilát vásárolták a négy- illetve hatszínű kefir- készlet, de lesz variálható tetszés szerinti színekből összerakható lis. Ünnepeken illő színskálával lép majd a termelő elénk, május else­jén a piros árnyalataival, októberben fekete és szürke termékcsaláddal, március 15-én pedig la trikolor kö­szön majd vissza a mű­anyag flakonból. Ha így haladunk... A színes tejtermékhez ki­válóan illik a napjainkban már egyre több (helyen fel­lelhető nyers zsömle, és szöggel, műanyaggal kevert kenyérfélék. A ma már át- kos hetvenes évek közked­velt, már unalmassá vált péksüteménye a kakaóska­lács — tudtam meg a sal­gótarjáni francia pékségben a minap — imár nem sze­repel a /gyártmányjegyzéken. Nos az vesse trám az első követ, aki ezek alapján nem hiszi a magyaroknak van­nak még világrengető ötlete­ik! (hlavay) flz Alpok legújabb alagűtja A világ sohasem látott egyszerre annyi épülő alag­utat, mint napjainkban. Mi a hajtóereje ennek a nagy föllendülésnek? Elsősorban a közlekedés rohamos meg­növekedése, amely — kü­lönösen nyáron —■' rajzó méhekhez tette hasonlóvá az emberiség jókora részét. Alig több mint száz év­vel ezelőtt neves geológu­sok még azt állították, hogy például az Alpok alatt nem lehet alagutat fúrni. De a Párizs—Torino vonalon Mo- dane (Franciaország) és Bardonnecchia (Olaszor­szág) helységek között már 1857-ben megkezdték az el­ső vasúti alagút építését. És nem is mondhatjuk, hogy valami kőkorszakbeli mó­don! Például a robbanó­anyagnak a lyukakat, ugyan­úgy mint ma, sűrített le­vegővel hajtott fúrószerszá­mokkal készítették. A 12 230 méter hosszú alagút 1871-re készült el. Az alagútépítés fejlődé­sét jól mutatja a svájci Szent Gotthard-hágó alatt, 1872—1882 között épített vasúti alagút és az 1970-es években épült közúti alag­út összehasonlítása. Az ak­kori vállalkozás nehézsé­gét sejteti, hogy az épít­kezés megkezdését tizen­nyolc évig tartó vita előzte meg. De bizonyára hozzá se kezdenek, ha előre tudják, hogy a tíz évig tartó épít­kezés 800 embernek — köz­tük a főmérnöknek — az életét követeli. A sérüléses balesetek száma is elképesz­tően nagy volt: évente több száz. A por, az elviselhe­tetlen hőség és az állandó vízbetörések miatt egy-egy munkás évente legfeljebb, három-négy hónapot dolgoz­hatott. A kitermelt kőzetet szállító lovak és öszvérek közül havonta átlagosan harminc hullott eí. Száz évvel ezelőtt a mun­kások egy óra 20 perc alatt tudtak egy méterre befúrni az iránytáró homlokába. Ma ugyanez a munka 2—3 per­cig tart. Száz évvel ezelőtt egy munkacsoport egy nap alatt mintegy 10 köbmé­ter sziklát tudott kitermel­ni, ma ehhez 15 perc is ele­gendő. Mi tette lehetővé a telje­sítmény ilyen mértékű nö­vekedését? Hiszen a robba­nóanyag számára lyukakat akkor is és ma is sűrített levegővel működtetett szer­számokkal fúrták, illetőleg fúrják, a sziklákat ma is a lyukakba helyezett robba­nóanyaggal fejtik, tehát a munkamódszer lényege az­óta sem változott. Bármi­lyen sok összetevője van is e teljesítménynövekedés­nek, a kérdés magyarázata röviden az, hogy az építés sebessége nagyobb. A régi Gotthard-alagút építői — nagy teljesítményű fúró-, rakodó-, falazó- stb. gépek hiányában — az alag­út keresztmetszetét kisebb tárókra, vágatokra voltak kénytelenek bontani. Egy­szerre általában csak 7—10 négyzetméternyi felületen haladhattak előre. Amikor egy-egy ilyen vágatszakasz elkészült, azt aládúcolták, s csak ezután fogtak hozzá a keresztmetszet bővítésé­hez. Ez az elaprózás csök­kentette az amúgy is kicsi teljesítményt. Az új alagút építői a teljes homlokfelü­leten — a csaknem 90 négy­zetméter keresztmetszetű alagútban — egyszerre ha­ladnak előre. Természetesen a * gépesí­tés fejlődése, a lézeres irány­kitűzés is rendkívül sok időt megtakarít a mai építők­nek. A közlekedésnek p.e- dik — minden járművet ide­számítva — hosszú órákat takarít meg egy-egy alag­út. Képünkön: az Alpok leg­újabb alagútja. Június 19- én felavatták a 7209 mé­ter hosszú Monte Olimpino II. vasúti alagutat, Svájc és Olaszország között. Fő­ként tehervonatok közle­kednek majd itt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom