Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-30 / 204. szám

' 1989. AUGUSZTUS 30.. SZERDA N(KíkAI) 3 A kuznyecki iparvidék ma Egy hónappal a bányászsztrájk után (I.) Miért köszön le Devcsics Miklis megyei első titkár? " «flPPQk Nem a párttól, csak a funkciótól válók meg A köztisztségei viselők mindig az érdeklődés középpont­jában álltak, lépéseiket és döntéseiket minősítette a közvé­lemény. Nem kivétel ez alól Devcsics Miklós, az MSZMP megyei bizottságának első titkára sem- Nem is olyan régen még azzal foglalkoztak, hogy milyen körülmények között került erre a posztra, az elmúlt hetekben viszont arról tu­dósított a suttogó propaganda: a megyei első titkár lemond. Egy hét végi rádióinterjűt követően többen indulatosan fo‘ galmaztak: a politikus a nehéz időben lelép a hajóról. Az indítékokat és szándékokat tisztázzák Devcsics Miklós vá­laszai. A moszkvai Pravda au­gusztus 21-ei számában je­lent meg V. Loktyev és A. Szkripnyik terjedelmes ké­pes riportja a mai kemero- vói viszonyokról. Rövidítve közöljük a testvérmegyénk helyzetéről képet adó írást. A lap különtudósítói arra kerestek választ egy hónap­pal a kuznyecki szénmeden­ce bányászainak júliusi sztrájkja után: „Hogy jutot­tunk ide?” „Mi volt az az utolsó csepp, amelytől ki­csordult a nép sokáig tartó türelmének pohara?” Évti­zedeken át a kuznyeckiek azt hallották : a ti dolgotok az, hogy szenet és fémet ad­jatok, minden mást biztosí­tunk nektek. És valóban hol jól, hol rosszul, de ellátták őket. Közismert, hogy Kemero­vo az Orosz Föderatív Köz­társaság legiparosodottabb területe, de az áruellátást, a szolgáltatásokat, a lakáshely­zetet tekintve valószínűleg az utolsó helyeket foglalja el. A szociális szféra régen tartó elmaradása miatt fe­szültté vált a társadalmi- gazdasági helyzet. Ma, mindenki azt kérde­zi, hogy el lehetett volna-e kerülni a bányászsztrájkot? Nehéz egyértelmű és kate­gorikus választ adni. Naivi­tás azt képzelni, hogy a bá­nyászok megmozdulása úgy !t, mint derült égből a villámcsapás. Az év elején már megvoltak az első „csengetések” — rövid mun­kabeszüntetések egyes bá­nyákban. A vezetők tudták, hogy a bányászok elégedet­lenek. Intézkedést azonban nem tettek. De a megyei pártbizottság sürgősen ha­tározatot hozott arról, hogy a sztrájkban való részvétel összeegyeztethetetlen a párt­tagsággal. A júliusi események bebi­zonyították ennek a határo­zatnak a képtelenségét. H. Litvinyenko, a belövői „Novaja” bánya pártalap- szervezetének titkára, s egyben a sztrájkbizottság vezetője, a megyei * pártbi­zottság ülésén azt mondta, hogy nem félemlítette őt meg az említett párthatáro­zat, mert meggyőződése, hogy a pártnak a népet kell szolgálnia. . — Hogyan tehetnék én a nép elfen? — mondta. — Nézzék meg a követelésein­ket: van-e bennük valami, ami népellenes, emberelle­nes? Van-e bennük valami, ami az SZKP ellen irányul? Ma sokan úgy vélik, hogyha a rádió és a tv időben köz­li, hogy a mezsdurecsenszki bányászok követeléseinek teljesítése kiterjed az egész megyére és az egész ágazat­ra, akkor a sztrájk nem öl­tött volna ilyen méreteket. Nehéz ennek ellentmondani. S még azt is hozzá lehet tenni: az elején a bányászok csak három követelést tá­masztottak, olyanokat, ame­lyekről helyben lehetett vol­na dönteni. „Feljebb” men­tek — és újra süket fülekre találtak. Kemerovo főtere : a me­gyei pb épülete, hagyományos gránit Lenin-szobor, fellen­dülő karral, a megyei ta­nács felett lobogó zászló. Most nehéz elképzelni, hogy nézett ki, amikor bányász­sisakok tengere öntötte el, haragos és számonkérő sze­mek ezrei izzottak, s betöl­tötte a teret azoknak az em­bereknek a hangja, akik egyenesen a vájatokból özön­löttek ide, s először itt sza­kadtak ki belőlük a szavak az élet szegénységéről és nyomorúságáról. Azután a három viharos esemény után most ismét tekintélyt pa­rancsoló és hallgatag a tér. De az elcsendesedett váro­si tanács egyik szobájában szünet nélkül lüktet a mai élet eleven forrása. Az aj­tón nagy betűkkel: „Sztrájk- bizottság” elévült a felirat. Most ez a munkásbizqttság. Tájékoztatásul : a kuznyec­ki szénmedence tizenegy sztrájkoló városában a sztrájkbizottságokba válasz­tott 339 fő 82 százaléka munkás, 38,3 százalékuk párt­tag, átlagéletkoruk 37 év. A sztrájkbizottság tagja volt 4 alapszervezeti párttitkár, há­rom szakszervezeti bizottsági elnök, 8 munkakollektíva, tanácselnök. A városi munkásbizottság elnökét Jevszukovot, nem ta­láltuk a helyén. Ketten voltak az irodában, a mo­solygós Szergej Nyikisov ha­talmas tenyerekkel és Miha­il Sakirov. Nyikisov igazí­tott el : — Sakirov itt a tájékoz­tatási felelős, én meg va­lami pénzügyminiszter-féle. 1— Itt a városi tanácsnak szintén van pénzügyi osz­tálya. Mi van itt maguknál, kettős hatalom? — Hát hogy is mondjam? Az emberek meg úgy özönlenek ide, mint a bú­csúba. Egy veterán kitün­tetésekkel, az igazát keresi. Idős asszony a meghökkent Nyikisov elé önt az asztal­ra egy csomó apró sötét pettyes almát: — Nektek hoztam, keme- rovóiak... — Ugyan, mama?! ' — Csak vedd él ! Talán segítettek neki va­lamit — kérdem. — Nem, de meghallgat­juk az embereket, így hát jönnek. Anatolij Kraszkov gépkocsivezető: Kölcsönt yeszek fel szerszámoskam- rára a kertemben. A bankból ide küldtek: pecsét kell rá. Nyikisovnak fennakad a sze­me: — Ha van valami hiva­talos iratom, az legfeljebb a népi^ ellenőrzési bizottság tagjanak igazolása. — Már harmadik napja küldözgetnek. — Misa, csörögj oda a bankba! Sehogyan sem tudunk sort keríteni a beszélgetésre, annyi az ember, a telefon- hívás. — Nagyon sók az ember. Jönnek, mert meghallgat­juk őket. De hogy segít­sünk? — jegyzetlapok soka­ságára mutat, — minden kérést feljegyeznek. A városi tanáccsal közös bizottságot hoztak létre a lakáskérdés előmozdítására. A tanácselnököt dicsérik. — Bár ő is mit tud segíteni, mikor a hozzáfondulók több, mint fele lakást kér. Megjött Jevszukov, a bá­nyákat utazta körbe. Most a kuznyecki szénmedencé­nek juttatott kiegészítő áru­alapok elosztásáról dönt a bizottság. — Előnyben kell részesí­teni a bányászokat! — Mennyivel rosszabbak a többiek? — Ügy gondolom, — min­det a gyerekeknek és a rokkantaknak. — Minek gyereknek var­rógép? De mi az a 215 varró­gép egy ilyen városnak? — A társadalmi igazsá­gosság szerint. — Kiszámoltam, hogy másfél doboz sűrített tej jut fejenként. — A végén még hajba kapunk! — De hogyan tovább? Határoznak: mindenkinek egyenlően. Igazságosan. Fordította: BS (folytatjuk) — Mindenekelőtt: mi kész­teti erre a lépésre? — Olyan helyzet alakult ki a pártban és &z egész or­szágban, hogy az MSZMP a * hagyományos struktúrában nem tud tovább működni. Szembe kell nézni a való­sággal! Az ország és a párt súlyos válságban van. ezt pedig a hagyományos mó­don nem lehet leszerelni. Üj megoldásokat kell ke­resni. a legsürgősebbnek a szervezeti változtatást tar­tom. A végrehajtó bizottság­nak javasolt új szervezeti struktúra nem hirtelen el­gondolásból fakadó lépés, hónapok óta foglalkoztat ez a gondolat. Szerintem vá­lasztmánynak kell átvenni a párt megyei' vezetését, meg kellene szüntetni a végrehaj­tó bizottságot, a különböző bizottságokat, az első tit­kári funkciót is. A kérdést tehát úgy is megfordítha­tom: kevesen tettek javas­latot saját funkciójuk meg­szüntetésére. Kellene egy pártelnökség, amelynek élén a választmány elnöke állna, s ennek rövid távon nem függetlenített funkcióba kel­lene kerülni. Azért, hogy örökösen ne az legyen a vita, hogyan vé* Biológiai érzékelők és az élelmiszerek Az élelmiszerek minősége gyorsan és egyszerűen el­lenőrizhető a Japánban ki­fejlesztett biológiai érzéke­lőkkel. Ezek a parányi érzé­kelők egy membránxa rög­zítve foglalják magukba azokat az enzimeket vagy mikroorganizmusokat, ame­lyek a vizsgált élelmiszer bizonyo^ anyagaival való reagálásuk révén adnak képet arról, hogy az élel­miszer friss-e. I Például a hús friss, ille­tőleg romlott voltáról azok az ' aminok ' tájékoztatnak, amelyek a hús bomlásakor keletkeznek. Ezen aminok mennyiségét a mbnoamin- oxidáz nevű enzim révén, egy oxigénérzékelő elek­tróddal határozzák meg. A halak frissességéről a nuk- leinsav-anyagcsere három olyan közbülső termékének (az inozinnak, az inozin—5- foszfátnak és a hipoxantin- nakj az arányából következ­tethetünk, amelyek az álla­tok vágása után keletkez­nek. Itt az érzékelő egy két enzimből álló kettős memb­rán és egy oxigénelektród. Továbbá szükség van egy kromatografáló oszlopra — ez szétválasztja az anyago­kat — és az eredményeket feldolgozó és kiíró kis szá­mítógépre. di saját {unKcióját. Emel­lett ügyvezető titkárra len­ne szükség, a>kj az appará­tust irányítaná. Ezek szer­vezeti kérdések, sokkal lé­nyegesebb azonban, hogy szerintem új párt kell. Tisz­tázva, hogy elsősorban mi­lyen rétegekre kíván tá­maszkodni, abban ugyanis nem hiszek, hogy a párt az egész nép érdekeit tudja képviselni. A pártnak, ah­hoz, hogy erőre kapjon, meg kell válni azoktól, akik vagy nem értik a változással. összefüggő kérdéseket, vagy pedig kicsinyes, önző érde­keiket helyezik előtérbe. A politikai szélkftkasoktól is meg kell szabadulni, s ha egy új struktúra létrejön, új, követhető program lesz, ak* kor ezek a kérdések auto­matikusán tisztázódnak. Hogy a kongresszus mind­ezt el tudja-e- végezni, azt nem tudom. Bízunk benne. Ha azonban nem tudja, ak­kor az MSZMP-ből más pár­tok fognak kiválni. Január­tól változást sürgettem pél­dául amikor javaslatot tet­tem a pártelnöki funkció lét­rehozására. az első titkár fölé — eddig nem sikerült. Javasoltam azt is, hogy párt­választással lehessen betöl­teni a funkciókat, ennek sem lehetett támogatást szerezni. Amikor első titkár lettem, a fő törekvésnek a párton belüli megegyezést tartottam, ezt sem sikerült elérni, be kell vallanom. Ma már látom, hogy egysé­get így ne,m lehet létrehoz­ni, a szemben állók érdekei ugyanis eltérnek, tisztázó megoldásra van szükség. Ez persze, kudarcélmény, a kö­vetkeztetéseket le kell von­nom nekem is. Mindemellett aggasztó, hogy a reformfo­lyamat az országban dúló belső feszültségek, kicsinyes­kedő személyeskedő harcok miatt lelassult, a gazdasági viszonyokat sem sikerült tisztázni. Ráadásul romlot­tak a külkapcsolatok. Szá­mos ténnyél nem tudok azo­nosulni, nem érzek magam­ban elég erőt ahhoz, hogy ilyen körülmények között irányítsam a megye párt- mozgalmát­— Az első reagálások sze­rint menekül a nehézségek elöl. — Eszem ágában sincs a politikából kikapcsolódni. Én a szocializmus elkötele­zett híve vagyok, ezt az irányt képviselem. S ha igényt tartanak rám, s ha képes leszek rá, ezután is dolgozni fogok azzal, ami­vel megbíznak. De a párt­elnököt nem függetlenített pozícióban szeretnénk, az ügyvezető titkárnak pedig egy szervező ember kell, aki a párt belső életével fog­lalkozik. Ez utóbbi nem fe­lel meg az én- karakterem­nek, hiszen a politika széle­sebb horizontján gondolkodó ember vagyok. Ezért jutot­tam arra a következtetésre, hogy felajánlom a pártbi­zottságnak a lehetőséget: ke­ressen más megoldást. — Amennyiben ezt fel­ajánlanák,t az új struktúrá­ban lenne-e választmányi el­nök? — Választani mindig a meghatározott időben kell, ez ma nem aktuális- Ha ne­met válaszolnék, kész lenne a bírálat: semmit sem vál­lal. Ha azt mondom, hogy igen, akkor úgy vélekednek: a fene tudja, segít-e ehhez másokat. Korábban is azt nyilatkoztam: ha kell bár­hol, így a saját alapszerve­zetemben, fogok dolgozni. De remélem, hogy egy ütő­képesebb, megújult. össze- rendezettebb pártban. Nem a párttól, hanem csak a funkciótól válók meg. — Szándékáról régebben is pletykáltak. Szemére vet­ve, hogy megkerüli a kérdé­seket, nem válaszol nyíltan és egyértelműen! — Korábban is azt mond­tam, hogy az első titkári, titkári funkció megszűnik. Ez nem elég?, Nem világos beszéd? Kiváltképpen, ha hozzáteszem, hogy az új struktúrában semmilyen tisztségre nem pályázom. Az előzetes nyilatkozatnál te­kintettel kell lenni a párt- bizottságra is. hiszen mit szól a testület? Erre senki sem gondol. — A legutóbbi napok ta­pasztalata szerint szándéka mégis sok embert meglepett. — -Nem hirtelen elgondo­lásról van szó. Januárban, decemberben felajánlottam lemondásomat. Hozzátéve, hogy az összes megye veze­tésének lemondását szüksé­gesnek tartottam akkor. Azt mondtam: mozdítsák élőkét, engem is beleértve, aztán ál­lítsanak a megyék élére új embereket, de egyen­ként ne csináljanak pártér­tekezleteket. A párt felmor­zsolására az ellenféleinknek stratégiai terve van, mi pe­dig még' taktikai kérdések­ben sem tudunk megegyez­ni. A javaslatommal is azt 'akartam elérni, hogy szer­vezettebb, ütőképesebb erőt kell létrehozni. Reform­elkötelezett, de nem reform­retorikát fújó, cselekvő, gya­korlatias párt kell. külön­ben elkerülhetetlen a párt- szakadás vagy a felmorzso­lódás, ezt pedig én nem tu­dom megakadályozni. — A helyzet tagadhatat­lanul kritikus. Éppen ezért fogalmaznak sokan így: me­nekül a hajóról! — Én megkérdezném őket: amikor küzdöttem, hogy a párt egyben maradjon, kel­lőképpen segítettek-e? Saj­nos, azok sem támogattak eléggé, akiket tisztelek, s akik engem tisztelnek. Ez az egyik oka, hogy még a re­latív egységet sem sikerült megteremteni. — Egy másik észrevétel­csokor szerint Devcsics Mik­lós elegáns megoldást vá­laszt. Elintézi felmentését a pártbizottság, néhány héttel a pártértekezlet előtt — megkerülve a megmérette­tést. I — Hadd mondjam aJ.oti-. ban meg, hogy én hónapok óta látom, hogy nem lehet a dolgokat megoldani, s ami­kor szóban nem fogadták felvetésemet, írásban is be­adtam szándékomat. Ez má­jusban történt... Amikor annak idején a párt de facto szétszakadásáról beszéltem, arról is vita alakult ki:egy vezetőnek is meg kell adni a lehetőséget, hogy addig tevékenykedjen, amíg úgy 'látja, sikeresen meg tudja oldani a dolgokat. Én úgy érzem, hogy ebben a felál­lásban, ëbben a szisztémá­ban, ilyen struktúrában, belső viszályok és harcok alatt nem vagyok képes ösz- szefogni a megyei pártmoz­galmat. — A szándék tehát régi. A pártértekezlet és a meg­előző pártbizottsági ülés kö­zelsége miatt mégis azt mondják: kitér'a pártérte­kezlet elől. El kell ismerni, rossz ennek a mellékzön- géje. — Túl lesznek rajta. El­szórakoztak velem hónapo kig azon, hogyan választot­tak meg első titkárnak, pe­dig dokumentumok vannak, utána lehetett volna nézni. Meg kell érteni, hogy hatod­rangú kérdés: én milyen funkcióban vagyok. Köny nyű harcra, gyors sikerre kevés 'esélyt láttam akkor is, amikor megválasztottak. Most a lehető leggyorsab­ban új struktúrát kell lét­rehozni, működőképességet teremteni, a párt tisztes­séges főerőiből cselekvő pártot kell kovácsolni. Hoz­zátenném, hogy manapság, különösen a fiatal generá­ció, nagyon türelmetlen. Meg kell próbálni, hátha az ő akkumulátorukban több a töltés. — Mégis, mi indokolja, hogy ezt a kérdést a párt­értekezlet előtt a pártbi­zottság tárgyalja? — Nem én akartam, így, dönteni lehetett volna má­jusban is. S ha már így ala­kult, a pártértekezleten én még meg akartam tartani a beszámolómat, a pártelnök­ség azonban mást ajánlott. Nekem is az a véleményem, hogy ne terhelje személyi ügy a pártértekezletet,- a struktúrára, más egyéb fon­tos dolgokra menjen el az idő, ne személyi harcra. — Sok bírálója mellett számos a híve is. Ök azt mondják: megfutamodik. — Tudom, hogy vannak olyanok, akik bíztak ben­nem, s talán még most is bíznak. Lehet, hogy most úgy érzik: cserben hagyom őket. Nem erről van szó, rám számíthatnak. De így, ebben a felállásban nem le­het lejátszatni ezt a játsz­mát. Új felállás, új szerve­zet, új program és egy új — vagy erősen megújult — párt kell. Ilyen vonulattól erősödhet meg a párt, s en­nek segítője, nem pedig aka­dályozója akarok lenni. — Köszönöm a válaszait. Kelemen Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom