Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-30 / 204. szám
' 1989. AUGUSZTUS 30.. SZERDA N(KíkAI) 3 A kuznyecki iparvidék ma Egy hónappal a bányászsztrájk után (I.) Miért köszön le Devcsics Miklis megyei első titkár? " «flPPQk Nem a párttól, csak a funkciótól válók meg A köztisztségei viselők mindig az érdeklődés középpontjában álltak, lépéseiket és döntéseiket minősítette a közvélemény. Nem kivétel ez alól Devcsics Miklós, az MSZMP megyei bizottságának első titkára sem- Nem is olyan régen még azzal foglalkoztak, hogy milyen körülmények között került erre a posztra, az elmúlt hetekben viszont arról tudósított a suttogó propaganda: a megyei első titkár lemond. Egy hét végi rádióinterjűt követően többen indulatosan fo‘ galmaztak: a politikus a nehéz időben lelép a hajóról. Az indítékokat és szándékokat tisztázzák Devcsics Miklós válaszai. A moszkvai Pravda augusztus 21-ei számában jelent meg V. Loktyev és A. Szkripnyik terjedelmes képes riportja a mai kemero- vói viszonyokról. Rövidítve közöljük a testvérmegyénk helyzetéről képet adó írást. A lap különtudósítói arra kerestek választ egy hónappal a kuznyecki szénmedence bányászainak júliusi sztrájkja után: „Hogy jutottunk ide?” „Mi volt az az utolsó csepp, amelytől kicsordult a nép sokáig tartó türelmének pohara?” Évtizedeken át a kuznyeckiek azt hallották : a ti dolgotok az, hogy szenet és fémet adjatok, minden mást biztosítunk nektek. És valóban hol jól, hol rosszul, de ellátták őket. Közismert, hogy Kemerovo az Orosz Föderatív Köztársaság legiparosodottabb területe, de az áruellátást, a szolgáltatásokat, a lakáshelyzetet tekintve valószínűleg az utolsó helyeket foglalja el. A szociális szféra régen tartó elmaradása miatt feszültté vált a társadalmi- gazdasági helyzet. Ma, mindenki azt kérdezi, hogy el lehetett volna-e kerülni a bányászsztrájkot? Nehéz egyértelmű és kategorikus választ adni. Naivitás azt képzelni, hogy a bányászok megmozdulása úgy !t, mint derült égből a villámcsapás. Az év elején már megvoltak az első „csengetések” — rövid munkabeszüntetések egyes bányákban. A vezetők tudták, hogy a bányászok elégedetlenek. Intézkedést azonban nem tettek. De a megyei pártbizottság sürgősen határozatot hozott arról, hogy a sztrájkban való részvétel összeegyeztethetetlen a párttagsággal. A júliusi események bebizonyították ennek a határozatnak a képtelenségét. H. Litvinyenko, a belövői „Novaja” bánya pártalap- szervezetének titkára, s egyben a sztrájkbizottság vezetője, a megyei * pártbizottság ülésén azt mondta, hogy nem félemlítette őt meg az említett párthatározat, mert meggyőződése, hogy a pártnak a népet kell szolgálnia. . — Hogyan tehetnék én a nép elfen? — mondta. — Nézzék meg a követeléseinket: van-e bennük valami, ami népellenes, emberellenes? Van-e bennük valami, ami az SZKP ellen irányul? Ma sokan úgy vélik, hogyha a rádió és a tv időben közli, hogy a mezsdurecsenszki bányászok követeléseinek teljesítése kiterjed az egész megyére és az egész ágazatra, akkor a sztrájk nem öltött volna ilyen méreteket. Nehéz ennek ellentmondani. S még azt is hozzá lehet tenni: az elején a bányászok csak három követelést támasztottak, olyanokat, amelyekről helyben lehetett volna dönteni. „Feljebb” mentek — és újra süket fülekre találtak. Kemerovo főtere : a megyei pb épülete, hagyományos gránit Lenin-szobor, fellendülő karral, a megyei tanács felett lobogó zászló. Most nehéz elképzelni, hogy nézett ki, amikor bányászsisakok tengere öntötte el, haragos és számonkérő szemek ezrei izzottak, s betöltötte a teret azoknak az embereknek a hangja, akik egyenesen a vájatokból özönlöttek ide, s először itt szakadtak ki belőlük a szavak az élet szegénységéről és nyomorúságáról. Azután a három viharos esemény után most ismét tekintélyt parancsoló és hallgatag a tér. De az elcsendesedett városi tanács egyik szobájában szünet nélkül lüktet a mai élet eleven forrása. Az ajtón nagy betűkkel: „Sztrájk- bizottság” elévült a felirat. Most ez a munkásbizqttság. Tájékoztatásul : a kuznyecki szénmedence tizenegy sztrájkoló városában a sztrájkbizottságokba választott 339 fő 82 százaléka munkás, 38,3 százalékuk párttag, átlagéletkoruk 37 év. A sztrájkbizottság tagja volt 4 alapszervezeti párttitkár, három szakszervezeti bizottsági elnök, 8 munkakollektíva, tanácselnök. A városi munkásbizottság elnökét Jevszukovot, nem találtuk a helyén. Ketten voltak az irodában, a mosolygós Szergej Nyikisov hatalmas tenyerekkel és Mihail Sakirov. Nyikisov igazított el : — Sakirov itt a tájékoztatási felelős, én meg valami pénzügyminiszter-féle. 1— Itt a városi tanácsnak szintén van pénzügyi osztálya. Mi van itt maguknál, kettős hatalom? — Hát hogy is mondjam? Az emberek meg úgy özönlenek ide, mint a búcsúba. Egy veterán kitüntetésekkel, az igazát keresi. Idős asszony a meghökkent Nyikisov elé önt az asztalra egy csomó apró sötét pettyes almát: — Nektek hoztam, keme- rovóiak... — Ugyan, mama?! ' — Csak vedd él ! Talán segítettek neki valamit — kérdem. — Nem, de meghallgatjuk az embereket, így hát jönnek. Anatolij Kraszkov gépkocsivezető: Kölcsönt yeszek fel szerszámoskam- rára a kertemben. A bankból ide küldtek: pecsét kell rá. Nyikisovnak fennakad a szeme: — Ha van valami hivatalos iratom, az legfeljebb a népi^ ellenőrzési bizottság tagjanak igazolása. — Már harmadik napja küldözgetnek. — Misa, csörögj oda a bankba! Sehogyan sem tudunk sort keríteni a beszélgetésre, annyi az ember, a telefon- hívás. — Nagyon sók az ember. Jönnek, mert meghallgatjuk őket. De hogy segítsünk? — jegyzetlapok sokaságára mutat, — minden kérést feljegyeznek. A városi tanáccsal közös bizottságot hoztak létre a lakáskérdés előmozdítására. A tanácselnököt dicsérik. — Bár ő is mit tud segíteni, mikor a hozzáfondulók több, mint fele lakást kér. Megjött Jevszukov, a bányákat utazta körbe. Most a kuznyecki szénmedencének juttatott kiegészítő árualapok elosztásáról dönt a bizottság. — Előnyben kell részesíteni a bányászokat! — Mennyivel rosszabbak a többiek? — Ügy gondolom, — mindet a gyerekeknek és a rokkantaknak. — Minek gyereknek varrógép? De mi az a 215 varrógép egy ilyen városnak? — A társadalmi igazságosság szerint. — Kiszámoltam, hogy másfél doboz sűrített tej jut fejenként. — A végén még hajba kapunk! — De hogyan tovább? Határoznak: mindenkinek egyenlően. Igazságosan. Fordította: BS (folytatjuk) — Mindenekelőtt: mi készteti erre a lépésre? — Olyan helyzet alakult ki a pártban és &z egész országban, hogy az MSZMP a * hagyományos struktúrában nem tud tovább működni. Szembe kell nézni a valósággal! Az ország és a párt súlyos válságban van. ezt pedig a hagyományos módon nem lehet leszerelni. Üj megoldásokat kell keresni. a legsürgősebbnek a szervezeti változtatást tartom. A végrehajtó bizottságnak javasolt új szervezeti struktúra nem hirtelen elgondolásból fakadó lépés, hónapok óta foglalkoztat ez a gondolat. Szerintem választmánynak kell átvenni a párt megyei' vezetését, meg kellene szüntetni a végrehajtó bizottságot, a különböző bizottságokat, az első titkári funkciót is. A kérdést tehát úgy is megfordíthatom: kevesen tettek javaslatot saját funkciójuk megszüntetésére. Kellene egy pártelnökség, amelynek élén a választmány elnöke állna, s ennek rövid távon nem függetlenített funkcióba kellene kerülni. Azért, hogy örökösen ne az legyen a vita, hogyan vé* Biológiai érzékelők és az élelmiszerek Az élelmiszerek minősége gyorsan és egyszerűen ellenőrizhető a Japánban kifejlesztett biológiai érzékelőkkel. Ezek a parányi érzékelők egy membránxa rögzítve foglalják magukba azokat az enzimeket vagy mikroorganizmusokat, amelyek a vizsgált élelmiszer bizonyo^ anyagaival való reagálásuk révén adnak képet arról, hogy az élelmiszer friss-e. I Például a hús friss, illetőleg romlott voltáról azok az ' aminok ' tájékoztatnak, amelyek a hús bomlásakor keletkeznek. Ezen aminok mennyiségét a mbnoamin- oxidáz nevű enzim révén, egy oxigénérzékelő elektróddal határozzák meg. A halak frissességéről a nuk- leinsav-anyagcsere három olyan közbülső termékének (az inozinnak, az inozin—5- foszfátnak és a hipoxantin- nakj az arányából következtethetünk, amelyek az állatok vágása után keletkeznek. Itt az érzékelő egy két enzimből álló kettős membrán és egy oxigénelektród. Továbbá szükség van egy kromatografáló oszlopra — ez szétválasztja az anyagokat — és az eredményeket feldolgozó és kiíró kis számítógépre. di saját {unKcióját. Emellett ügyvezető titkárra lenne szükség, a>kj az apparátust irányítaná. Ezek szervezeti kérdések, sokkal lényegesebb azonban, hogy szerintem új párt kell. Tisztázva, hogy elsősorban milyen rétegekre kíván támaszkodni, abban ugyanis nem hiszek, hogy a párt az egész nép érdekeit tudja képviselni. A pártnak, ahhoz, hogy erőre kapjon, meg kell válni azoktól, akik vagy nem értik a változással. összefüggő kérdéseket, vagy pedig kicsinyes, önző érdekeiket helyezik előtérbe. A politikai szélkftkasoktól is meg kell szabadulni, s ha egy új struktúra létrejön, új, követhető program lesz, ak* kor ezek a kérdések automatikusán tisztázódnak. Hogy a kongresszus mindezt el tudja-e- végezni, azt nem tudom. Bízunk benne. Ha azonban nem tudja, akkor az MSZMP-ből más pártok fognak kiválni. Januártól változást sürgettem például amikor javaslatot tettem a pártelnöki funkció létrehozására. az első titkár fölé — eddig nem sikerült. Javasoltam azt is, hogy pártválasztással lehessen betölteni a funkciókat, ennek sem lehetett támogatást szerezni. Amikor első titkár lettem, a fő törekvésnek a párton belüli megegyezést tartottam, ezt sem sikerült elérni, be kell vallanom. Ma már látom, hogy egységet így ne,m lehet létrehozni, a szemben állók érdekei ugyanis eltérnek, tisztázó megoldásra van szükség. Ez persze, kudarcélmény, a következtetéseket le kell vonnom nekem is. Mindemellett aggasztó, hogy a reformfolyamat az országban dúló belső feszültségek, kicsinyeskedő személyeskedő harcok miatt lelassult, a gazdasági viszonyokat sem sikerült tisztázni. Ráadásul romlottak a külkapcsolatok. Számos ténnyél nem tudok azonosulni, nem érzek magamban elég erőt ahhoz, hogy ilyen körülmények között irányítsam a megye párt- mozgalmát— Az első reagálások szerint menekül a nehézségek elöl. — Eszem ágában sincs a politikából kikapcsolódni. Én a szocializmus elkötelezett híve vagyok, ezt az irányt képviselem. S ha igényt tartanak rám, s ha képes leszek rá, ezután is dolgozni fogok azzal, amivel megbíznak. De a pártelnököt nem függetlenített pozícióban szeretnénk, az ügyvezető titkárnak pedig egy szervező ember kell, aki a párt belső életével foglalkozik. Ez utóbbi nem felel meg az én- karakteremnek, hiszen a politika szélesebb horizontján gondolkodó ember vagyok. Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy felajánlom a pártbizottságnak a lehetőséget: keressen más megoldást. — Amennyiben ezt felajánlanák,t az új struktúrában lenne-e választmányi elnök? — Választani mindig a meghatározott időben kell, ez ma nem aktuális- Ha nemet válaszolnék, kész lenne a bírálat: semmit sem vállal. Ha azt mondom, hogy igen, akkor úgy vélekednek: a fene tudja, segít-e ehhez másokat. Korábban is azt nyilatkoztam: ha kell bárhol, így a saját alapszervezetemben, fogok dolgozni. De remélem, hogy egy ütőképesebb, megújult. össze- rendezettebb pártban. Nem a párttól, hanem csak a funkciótól válók meg. — Szándékáról régebben is pletykáltak. Szemére vetve, hogy megkerüli a kérdéseket, nem válaszol nyíltan és egyértelműen! — Korábban is azt mondtam, hogy az első titkári, titkári funkció megszűnik. Ez nem elég?, Nem világos beszéd? Kiváltképpen, ha hozzáteszem, hogy az új struktúrában semmilyen tisztségre nem pályázom. Az előzetes nyilatkozatnál tekintettel kell lenni a párt- bizottságra is. hiszen mit szól a testület? Erre senki sem gondol. — A legutóbbi napok tapasztalata szerint szándéka mégis sok embert meglepett. — -Nem hirtelen elgondolásról van szó. Januárban, decemberben felajánlottam lemondásomat. Hozzátéve, hogy az összes megye vezetésének lemondását szükségesnek tartottam akkor. Azt mondtam: mozdítsák élőkét, engem is beleértve, aztán állítsanak a megyék élére új embereket, de egyenként ne csináljanak pártértekezleteket. A párt felmorzsolására az ellenféleinknek stratégiai terve van, mi pedig még' taktikai kérdésekben sem tudunk megegyezni. A javaslatommal is azt 'akartam elérni, hogy szervezettebb, ütőképesebb erőt kell létrehozni. Reformelkötelezett, de nem reformretorikát fújó, cselekvő, gyakorlatias párt kell. különben elkerülhetetlen a párt- szakadás vagy a felmorzsolódás, ezt pedig én nem tudom megakadályozni. — A helyzet tagadhatatlanul kritikus. Éppen ezért fogalmaznak sokan így: menekül a hajóról! — Én megkérdezném őket: amikor küzdöttem, hogy a párt egyben maradjon, kellőképpen segítettek-e? Sajnos, azok sem támogattak eléggé, akiket tisztelek, s akik engem tisztelnek. Ez az egyik oka, hogy még a relatív egységet sem sikerült megteremteni. — Egy másik észrevételcsokor szerint Devcsics Miklós elegáns megoldást választ. Elintézi felmentését a pártbizottság, néhány héttel a pártértekezlet előtt — megkerülve a megmérettetést. I — Hadd mondjam aJ.oti-. ban meg, hogy én hónapok óta látom, hogy nem lehet a dolgokat megoldani, s amikor szóban nem fogadták felvetésemet, írásban is beadtam szándékomat. Ez májusban történt... Amikor annak idején a párt de facto szétszakadásáról beszéltem, arról is vita alakult ki:egy vezetőnek is meg kell adni a lehetőséget, hogy addig tevékenykedjen, amíg úgy 'látja, sikeresen meg tudja oldani a dolgokat. Én úgy érzem, hogy ebben a felállásban, ëbben a szisztémában, ilyen struktúrában, belső viszályok és harcok alatt nem vagyok képes ösz- szefogni a megyei pártmozgalmat. — A szándék tehát régi. A pártértekezlet és a megelőző pártbizottsági ülés közelsége miatt mégis azt mondják: kitér'a pártértekezlet elől. El kell ismerni, rossz ennek a mellékzön- géje. — Túl lesznek rajta. Elszórakoztak velem hónapo kig azon, hogyan választottak meg első titkárnak, pedig dokumentumok vannak, utána lehetett volna nézni. Meg kell érteni, hogy hatodrangú kérdés: én milyen funkcióban vagyok. Köny nyű harcra, gyors sikerre kevés 'esélyt láttam akkor is, amikor megválasztottak. Most a lehető leggyorsabban új struktúrát kell létrehozni, működőképességet teremteni, a párt tisztességes főerőiből cselekvő pártot kell kovácsolni. Hozzátenném, hogy manapság, különösen a fiatal generáció, nagyon türelmetlen. Meg kell próbálni, hátha az ő akkumulátorukban több a töltés. — Mégis, mi indokolja, hogy ezt a kérdést a pártértekezlet előtt a pártbizottság tárgyalja? — Nem én akartam, így, dönteni lehetett volna májusban is. S ha már így alakult, a pártértekezleten én még meg akartam tartani a beszámolómat, a pártelnökség azonban mást ajánlott. Nekem is az a véleményem, hogy ne terhelje személyi ügy a pártértekezletet,- a struktúrára, más egyéb fontos dolgokra menjen el az idő, ne személyi harcra. — Sok bírálója mellett számos a híve is. Ök azt mondják: megfutamodik. — Tudom, hogy vannak olyanok, akik bíztak bennem, s talán még most is bíznak. Lehet, hogy most úgy érzik: cserben hagyom őket. Nem erről van szó, rám számíthatnak. De így, ebben a felállásban nem lehet lejátszatni ezt a játszmát. Új felállás, új szervezet, új program és egy új — vagy erősen megújult — párt kell. Ilyen vonulattól erősödhet meg a párt, s ennek segítője, nem pedig akadályozója akarok lenni. — Köszönöm a válaszait. Kelemen Gábor
