Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
társak leszünk! Keresték a hibákat, de nem találtak Környezetvédelem az egységcsomagban Ha valahol egy gyár épül, mondjuk a város szélén, a közelében lakók előbb-utóbb tiltakozni kezdenek. A leggyakoribb érv, amellyel előhozakodnak. hogy környezetszennyező. A Salgótarjáni Üveggyapot Rt. esetében azonban ettől nem kell tartani. No nem azért, mintha valahol a pusztaságban épült volna, hanem azért. mert mondhatni: ez az üzem már a jövő századnak épült- :Nem feltétlenül amiatt, mert technikai berendezései világ- színvonalon állnak. Ez egy magyar—japán vegyes vállalatnál elvárható. De az a megfontoltság, átgondoltság,^ amellyel épült, remélhetőleg már a következő évezred felfogását jelzi. Pontosabbat a részvény- társaság főmérnökétől, Agátdi Károlytól tudtam meg. — A korszerű üzemek építésénél már nem js kell külön foglalkozni a környezet- védelemmel — kezdi- — Már a tervezésnél magától értetődően figyelnek az ésszerűségre, amely azt diktálja, hogy az új létesítmény zökkenőmentesen illeszkedjék be arra a helyre, ahová szánták. — Mégis, hogy egészen megnyugodjunk... Hallhatnánk részleteket? — Ugyanazok a kísérői az áltálunk alkalmazott technológiának, mint bárLehet, hogy épp’ O-kudo- sanhoz, a tűz és a tűzhely istenéhez fohászkodtak a japánok az üveggyapot-rt. kemencéjének ünnepélyes begyújtását megelőzően? — Igazi ceremóniával vette kezdetét a nevezetes esemény. Egymást követték a rituális mozzanatok, a lenyűgöző pillanatok, az ima, a rizshintés. Az elmaradhatatlan kellékek ott sorakoznak a fehér abrosszal leterített asztalon; az egyik kis tálkában a tenger, a másikban a föld mely más üveggyártásnál. Ezek egyike a por, amely azonban nem olyan jelentős, hogy akár a közelben lakók is valamit észlelhetnének belőle, az üzemben pedig nagy ventillátorok és elszívóberendezések óvják munkásaink egészségét. A másik kísérőjelenség a kötőanyag. azaz a gyanta hozzákeverésekor jelentkezhet. Azaz: nem jelentkezhet! A formaldehideket kémiai úton kötjük meg, de mindez egy teljesen zárt rendszerben történik. A környezetbe csak annyi távozik, amennyi a művelet során elpárolog. — Ügy tudom, hogy nemrég készült el egy szakértők által alkotott környezetvédelmi hatástanulmány. Mit tartalmaz? — A zajkibocsátástól, a levegőszennyeződésen át adományai, a papírból font ostor, s a leveles ág, mely Isten kertjéből való. Jelképértéke hasonló a keresztény vallásban honos olajághoz. Az ostort sem földi halandók, hanem az Isten köveiéi készítik. ök azok akik például, az avatási és egyéb szertartásokat elvégezhetik. Ha olyan helyet avatnak a távolkeleti ország népei, ahol jelen van a tűz, annak istenéhez imádkoznak, hogy azt a baj messze elkerülje. Házaikban O-kudo- sannak oltárt emeltek, ahol engesztelésére fohászkodtak. Szépen feldíszítették otthonuk e különleges építményét, sinto rítus szerint szívesen használták ehhez a zsenge leveleket, bontott szakakifa ágát, mely egyben felajánlott adományként is szolgált, csakúgy, mint a sok-sok virág. .. Az ünnepek és a személyes események — házasságkötések, utazások, avatások — idejét kiszámították a naptárjelek, amelyeket ehhez használták, egyúttal sorsjövendölések is voltak. (Japánban az évnek, egészen a veszélyes hulladékok tárolásának tervezett módjáig mindent megvizsgáltak, a mi felkérésünkre keresték a hibát. ' Örömmel mondhatom, hogy nem jártak eredménnyel. Mivel hazai »tapasztalatokkal nemigen rendelkezünk, a japán normákat alkalmaztuk. Ezek pedig szigorúbbak a Magyarországon elfogadottaknál. — Mi a helyzet például a .zajjal? — Ebben az egyben nem tudunk megfelelni a távolkeleti • elvárásoknak. A közeli út. és a síküveggyár szomszédsága miatt a terület már elve zajosabb volt a megengedettnél. Persze nem nehéz az említett határt túllépni, hiszen amint egy hozzáértő megjegyezte, azt egy rosszul olajozott kerékr párral is el lehet érni— Mi arra a garancia, hogy később sem változik a kép? — A japánokról közismert, hogy pontosak és megbízhatóak Mi nem csupán a technikát, a technológiát vesszük át. Egységcsomagot kaptunk... — Pár év múlva ismét érdeklődhetek erről a témáról? — Teljes nyugalommal állunk elébe. Csala Péter hónapnak, napnak fennmaradt a régi kínai állatég- öv szerinti tizenkettes felosztása). Hit, szokás és ünnep —• egymással megszámlálhatatlanul sokféle módon ösz- szefonódó fogalmak a szigetország múltjának eleven emlékei, legsajátosabb hagyományainak őrzői. A szertartások mindennapi életük, „titokzatos” velejárói, melynek markáns nyomai jellegzetes vonásokat kölcsönöznek megtartásuknak. A tapintat, a mesterkéletlen udvariasság, az egymás és mások iránti tisztelet — a japán emberek sajátjai — az európaiban bámulatot kel. Forrása és táplálója a ceremóniák hűvössége és az önmagukba vetett hit ereje. — M. J. — Leveles ág Isten kertjéből A mindennapok szertartása A TOCTITKA Versenypiacon csak a legjobbat lehet eladni! Horio úr tanít és bíxik A japán termék minősége nem igényel hosszadalmas ecsetelést. Elegendő hozzá egyetlen jelző: japán. A Salgótarjáni Üveggyapot Rt. arra vállalkozott, hogy ebben a csúcsminőségben állítja elő a szigetelőanyagokat. Japán minőséget ád magyar »munkával. A merész ígéret valóra váltását Horia Shizuo, az rt. termelési igazgatója, 7a japán Nitto Boseki cég vezérigazgatói rangban dolgozó munkatársa szavatolja. — Horio úr, mit is kérdezhetne öntői legelőbb egy magyar termékhez szokott magyar ember, mint ezt: mi a japán minőség titka? — Titok? Ha van, akkor az a minőség-ellenőrzési rendszerben rejlik. Mi az amerikaiaktól vettük át a háború után, aztán továbbfejlesztettük, megszerveztük oktatását is. Tudja, a japán munkásak szellemi színvonala sem egyforma, de ezzel a rendszerrel mindegyik tisztában van, rniná- lunfc ez ^alapfokú ismeretnek számít. Az ellenőrzés nem csupán a végtermékre korlátozódik, hanem figyeli az anyagokat, a technológiát, a gépek állapotát, de még a külső tényezők hatását is, például, hogy milyen meleg van. — Eszerint az a fortélyuk, hogy minőség-ellenőrzési rendszerük komplex? — A magyaroknál is van gyártásközi ellenőrzés, de különböznek a módszerek. Mi statisztikai módszerekkel és a valószínűségszámítás eszközével vizsgáljuk a minőséget. Ez új nálunk, mert rá kellett jönnünk, hogy a hagyományos szisztéma nem válik be. A japán piacra a könyörtelen verseny a jellemző, ott csak a legjobbat lehet eladni ! Az új módszernek teljes minőség- ellenőrzési rendszer, azaz TQC a neve, s fölöleli az egész vállalat tevékenységét. — Alighanem költséges dolog ez. Hogyan lehet az éles piaci versenyben , ezt a termék árában érvényesíteni? — A kiadások megtérülnek' a nyereségben. Annak képzésében ugyanis ez a legfontosabb tényező ! — Horio úr, kezdenek kirajzolódni a japán és a magyar minőség közti különbségek okai... — Pedig még csak az elején tartunk. A magyarok nem alkalmazzák a TQC-t, s ennek okát én a munkásfelvételi rendszerben látom. Japánban az emberek egy életre választanak munkahelyet. Oktatásukra a cégek roppant összegeket költenek, de nem sajnálják, hiszen van idő a tudás kamatoztatására. — De nálunk tanulni sem akar mindenki. Amíg biflá- zik, nem ér rá pénzt keresni... — Ez az újabb különbség közöttünk. Nálunk a felsőfokú tanulmányok négy- ■öt évig tartanak, de ezzel még csak az alapokat lehet megszerezni. Ha valaki belép egy vállalathoz, tanult s'zakmája mellé másfajtákat is megismer, s az alapképzés részleteit is csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. — A felkelő nap országában bizonyára jobban megfizetik a szorgalmas dolgozót. — Ne gondolja. A kezdőfizetés igen csekély, csak később emelkedik, akkor viszont gyorsan. Az alkalmazottak azonban nem a pillanatnyi előnyöket értékelik nagyra, hanem a vállalat jövőjében gondolkodnak. — Horio úr, önnek sokmindenre meg kell tanítania a vegyes vállalat dolgozóit. Gondolja, hogy eb- bei^ a Japántól merőben eltérő közegben ez sikerülni fog? — A magyarok értelmesek. Miért ne sikerülne? Tény persze, hogy más itt az oktatási rendszer, s nem érzékelik eléggé, hogy az ismeretek gyakorlati hasznosításától nincs semmi fontosabb. Ez a zöld könyv itt, a kezemben egy minőség-ellenőrzéssel kapcsolatos kezdőtankönyv, 32 évvel ezelőtt adták ki Japánban, jómagam is ebből tanultam, s folyamatos aktualizálással ma is ebből oktatnak! Ebből fogok tanítani itt is. Persze sok más szakirodalmat is hoztam, tele van vele a szekrényem. — Mikorra fogja ezeket a magyar munkás megtanulni? — Sok idő kell hozzá. Még csak a kezdeteknél tartunk, s nyelvi nehézségek is adódnak. De a zöld könyvet akkor is meg kell tanulni! Ügy tudom, Magyar- országon már oktatták ezt a. szisztémát, de, hogy alkalmazzák is, arról nincs tudomásom. — Azt mondta, sok idő kell hozzá. Csakhogy a gyártás szeptemberben már indul! Ügy vélem, már az első szériának is kifogástalan minőségben kell piacra kerülnie. A hiányzó ismereteket az ellenőrzés szigorával pótolják majd? — Mi adtuk a vegyes vállalathoz a gépeket, a technológiát. Amit hoztunk, az mind kipróbált, megbízható, • csak jó minőségű üveggyapotot tud gyártani! — A munka dandárján- már túl vannak. A java, azaz a piaci értékesítés azonban még csak most jön. E- tekintetben is bizakodó? — Nagy kérdés ez számomra is. Az értékesítés várhatóan nehéz ügy lesz. Ügy véltük, az évi 4500 tonna termék 90 százalékát magyar piacon, a többit külföldön adjuk el. Dé már látni, hogy ez aligha lesz így. Az a véleményem, hogy önöknél nem ismerik eléggé az üveggyapotot, a termék#jó hírére itt nem lehet számítani. A magyar ember a megtakarítást illetően rövid távon gondolkodik, s ez nem jó. Nálunk az építészek majdnem kizárólag üveggyapottal szigetelnek, pedig van bazaltgyapot is. De tudják, hogy ez hatékonyabb. Nálunk még alacsony kamatozású kölcsönökkel is ösztönzik a •jó minőségű szigetelőanyag felhasználását. — Ott és itt — bizony sok minden máshogy van. Terméküknek azonban ugyanúgy fel kell venni a piaci versenyt nálunk, mint Japánban. — A piaci verseny komoly dolog. Én mégsem félek tőle, mert tudom, hogy a mi üveggyapotunknál egész Európában nincs jobb. Hasonló üzemet építettünk Sanghajban, P.ekingbén és Olaszországban. Az olasz cég igazgatója a minap járt Salgótarjánban. Azt mondta, hogy cégünket nem tekinti versenytársnak, megférünk majd egymás mellett a piacon, bízik a sikerben. Én is bízom benne, méghozzá maximálisan! Szendi Márta Salgótarjáni Üveggyapot Rt.
