Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-03 / 181. szám
1989. AUGUSZTUS 3., CSÜTÖRTÖK NÓC.KÁI) 3 Illem epizódszerepet Játszik az iskola Rétegprogramok az átképzésekhez Előtérben a pályakezdők Az MSZMP alapszervezeteinek tagsága — beszámoló taggyűlés keretében — évente ad számot saját munkájáról. A pedagógusok esetében erre a tanév befejezését követően kerül sor. Ennek néhány általánosítható — talán a nyilvánosságot is érdeklő — salgótarjáni tapasztalatát teszem közzé. A munkanélküliek sajátos helyzetéhez igazodó átképzési rétegprogramok ösz- szeállítását kezdték meg az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban. E programok célja, hogy „testre szabott” tanulási lehetőséget kínáljanak az arra vállalkozóknak, kényszérülőknek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a felnőttek képzéséhez új módszerek kellenek. Az átképző tanfolyamokon nagy a lemorzsolódás, nem ritka, hogy csak fele annyian végeznek, mint ahányan belefogtak. Ebben közrejátszik, hogy az iskolapadból 10—20 évvel ezelőtt kikerült emberek nehezen zökkennek bele ismét a tanulásba, másoknak pedig még az írás-olvasás, vagy a négy számtani alapművelet elvégzése is gondot okoz. Mivel a munkanélküliség a legkülönfélébb végzettségű, adottságú embereket veszélyezteti, a munkaügyi szakemberek véleménye szerint az egyes oktatási programoknak úgy kell egymásra épülniük, hogy azokba — különböző szinteken — mindenki bekapcsolódhasson képességei szerint, s eljuthasson a legegyszerűbb szakmától akár a legszínvonalasabb tudást igénylő szakismeretekig. Ezért az eddigi elképzelések szerint a szakmai tanfolyamokat megelőznék olyan foglalkozások, ahol a tanulásra készítenék fel az embereket, majd akinél szükséges, viszonylag rövid idő alatt pótolják az alapvető ismeretek hiányát. A segítségnyújtás e formája nem lebecsülendő, hiszen a munkanélküliek jó része iskolázatlan, szakképzetlen, és számukra az újbóli elhelyezkedés feltétele: valamilyen szakismeret megszerzése. Lényeges változás várható a szakmai tanfolyamok gyakorlatában. Általános cél, hogy az egyes szakmák oktatását részelemekből állítsák össze. Így mindenki képességei szerint sajátíthatja el a tudnivalókat, ki csupán a szakma egyszerűbb részterületét, ki pedig annak minden fogását. Ugyanakkor az egyes szakmák részterületein olyan alapképzést nyújtanának, amelyek adott esetben más, de az alapokhoz közelálló szakismeretek elsajátításához is elvezethetnének. Így bővít- hetnék ismereteiket például az ügyvitel és a számítás- technika különféle ágaiban, vagy a vendéglátáshoz kapcsolódó szakmákban az érdeklődők. Az ország első, Miskolcon létrehozandó átképzési központjában már ilyen elvek szerint oktatják majd a felnőtteket, lehetővé téve a részvételt n különféle elő- és felkészítő tanfolyamokon is. Az időközben elkészült oktatási anyagokat, tanfolyami tematikákat addig is átadják más átképző tanfolyamok szervezőinek hasznosításra. A legelőrehaladottabb a pályakezdők, s közöttük is az érettségizett, de szakmával nem rendelkező fiatalok elhelyezkedését segítő képzési programok kidolgozása. A munkaügyi kormányzat álláspontja szerint ez a feladat most az egyik legsürgetőbb. A fiatalok elhelyezkedési lehetőségei egyre szűkösebbek, s a helyzet még kedvezőbbé válik a demográfiai hullám tetőzése következtében. Már több szakmában — így szakápolói, bank- és adóügyintézői, valamint s zám ítás tech ni k a i — rendelkeznek olyan oktatási programokkal, amelyek révén a szokásos három év helyett legfeljebb egv-másfél év elteltével szerezhetnek szakképesítést a fiatalok. Hamarosan elkészül azoknak a tanfolyamoknak a tananyaga is, ahol azok a fiatalok juthatnak középfokú nyelvvizsgával összekötött idegenforgalmi és devizaügyintézői képesítéshez, akik a iíözépisko- lában, gimnáziumban idegen nyelvet is tanultak. (MTI) A taggyűléseken a változás és a cselekvő részvétel mellett kötelezték el magukat. Ugyanakkor nagy hangsúlyt kapott, hogy a következetes reform csakis rendszerszemléletben lehetséges, hiszen a társadalom egészében végbemenő változásokat, az egymással ösz- szefüggő alrendszerekben — így az oktatásban — létrejövő új minőség teheti visz- szafordíthatatlanná. Minden nemzet létérdeke, hogy a különböző pozíciókba az arra legalkalmasabb emberek kerüljenek, s ebben az egyik legfontosabb tényező az iskola. Ugyanakkor a vonatkozó kutatások és a helyi tapasztalatok is jelzik, hogy az iskola jelenleg nem képes a családi háttér egyenlőtlenségeinek lényeges csökkentésére. Elhatárolom magam azoktól a szélsőséges véleményektől, akik ezért a pedagógusokat teszik felelőssé. Támogatnunk kell azt a taggyűléseken is felvetődő nézetet, hogy a jövő szempontjából az iskola nem tölthet be epizódszerepet. Nappali tagozaton! Magam is vallom, hogy a képzési rendszer reformjában, egy magasabb szintű általános képzést kell megvalósítani, és erre építve, létrehozni a specializáció és átképzési lehetőségek rugalmas rendszerét. Ennek személyi feltételeit biztosítandó, növelni szükséges az európai mértékkel mérve rendkívül alacsony nappali tagozatos felsőoktatási — elsősorban egyetemi — hallgatói létszámot. A legfontosabbnak tartam a személyiség, a pedagógus szerepét az oktatónevelő munkában. Ha a kiinduló alapgondolatként elfogadott tétel — már-már politikai feszültséget okozó, társadalmi csoportokat szembe állító — egyetlen momentumát, a jövedelmi viszonyokat emelem ki, máris sok mindenre magyarázatot kapunk. Tudvalévő a közoktatásban dolgozók jövedelmének más társadalmi rétegekhez viszonyított alacsony szintje. Az elmúlt időszakban ennél is erősebb differenciálódást okozott az úgynevezett második gazdaság kiterjedése. Gondoljunk csak az óvónők, tanítók, tanárok lehetőségeire. Miközben sokszor, sokan — a legilletékesebbek is — elismerték anyagi megbecsülésük hiányát. A valóságban ugyanakkor a lemaradás inkább fokozódott és az ígéretekből kevés lett a valóság. Ismert, hogy ez év szeptemberétől 15 százalékos központi jövedelemnövelés lesz, de úgy, hogy ebből egyéb költségeket — például pályakezdők induló bérének felemelését — is fedezni kell. A taggyűlések döntő többsége a közvéleményt foglalkoztató kérdéseket — társadalompolitika, gazdasági élet, az MSZMP helyzete — említette elsőként. Alig foglalkoztak a külpolitikával, a nemzetközi élet eseményeivel. Kívánatos versengés Rendkívül izgalmas kérdésnek tartják, hogy milyen pártszerveződésekkel kell majd szembenézni. A politikai versengést kívánatosnak tartják, de véleményük szerint tisztázni kell, hogy napjainkban mit kell érteni politikai harcon, annak formáin, módszerein. Hangsúlyt kapott, hogy a véleménykülönbségeket vitában feloldó kompromisz- szumok, megegyezések kövessék, mert jelenleg a zavar fokozódik, és a várva várt kibontakozás késik. Azt a következtetést vonták le, hogy új politikai arculat kialakítása szükséges, hiszen a többpártrendszer keretei versenyhelyzetet teremtenek. Egyetértettek a platformszabadsággal, helyeslik a széles demokráciát. Erős az igény arra, hogy még nyíltabb politizálással, a széles tömegek bevonásával kell dönteni. Azt igénylik, hogy maguk a párttagok dönthessenek saját dolgaikról, és ne tőlük függetlenül hozott — sokszor az adott területen nem értelmezhető — döntések végrehajtását várják el tőlük. Hazai fejlődésünk legfontosabb kérdésének továbbra is a gazdaság helyzetét tekintik, hiszen munkájukat ez közyetve és közvetlenül is érinti. Alkotó módon elemezték a kibontakozás lehetőségeit, s benne a pedagógusok sajátos szerepét (munkára nevelés, konvertálható ismeretek nyújtása, megbízható értékek közvetítése, iskolai, tanulmányi fegyelem helyzete stb.) A tagság egyértelműen támogatja az intézményi önállósodást, a feladatok eredményesebb teljesítését célzó vezetői törekvéseket, az együttműködés fontosságát, a döntéselőkészítés bázisának ki- szélesítését. Pedagógus párttagjaink szóltak a pártmozgalom gyakorlatában szükségszerűvé vált módosításokról,, a korábbi rossz beidegződésekkel való szakításról. Elbizonytalanodásuknak is hangot adtak az ifjúsági szervezet jelenét, jövőjét tekintve. Mindez — folyamatában is — elsősorban a középfokú tanintézetek párttagságának észrevételeiből szűrhető le. Pedig — mint megállapították — a szocializációs folyamatban az iskola egész tevékenységének, így az ifjúsági mozgalomnak is nagy szerepe van. Megosztó vélemények Említést érdemelnek azok a megjegyzések, amelyek a pedagógus pártszervezetek irányításával összefüggésben vetődtek fel. Helytelenítették, hogy hosszú ideig húzódott a pedagógus • pártbizottság fennmaradásának, illetve megszüntetésének kérdése. A felosztást illetően megoszlanak a vélemények. Egyrészt helyeslik, mert kevesebb áttétellel, közvetlenebbül jutnak politikai információk, döntések birtokába. Másrészt viszont hiányolják az egymás közti megbeszéléseket, konzultációkat, megszűnt az együvé tartozás érzése. Elismerik, hogy a városi pártbizottság rétegtanácskozások szervezésével, közvetlen jelenléttel törekedett az új irányítási mechanizmust zökkenőmentessé tenni. Mindezek ellenére azokat a kritikai megjegyzéseket sem utasíthatjuk vissza, amelyek az élő mozgalmi munkakapcsolat hiányosságait tették szóvá. Meggyőződésem, hogy az iskola a helyi társadalom egyik fontos létalapja. Amikor megújulásról, felelős gondolatszabadságról beszélünk, akkor tudjuk, hogy ez csak az iskolai reformokkal együtt képzelhető el, melynek irányát, keretét a társadalmi méretű reformok szabják meg. Egy közösség csak akkor lehet jövőre orientált, ha a közoktatásba (kultúrába) befektet. Ha az iskola, a közoktatás, a műveltség, a pedagógus társadalom presztízse — viszonylag belátható időn belül — nem kerül az őt megillető helyre, még hosz- szabb távon is kevés az esülyünk a kibontakozásra. Füzesi István MSZMP salgótarjáni városi titkára Kábeles pillanatok Megyénk egyik legeredményesebben dolgozó üzeme a balassagyarmati kábelgyár, amelynek termékei a hazai és külpiacokon egyaránt keresettek és jövedelmezőek. A korszerű üzem jól felkészült szakmunkásai között sok a fiatal, akiknek minőségi munkája az eredmények záloga. Képeink a gyártócsarnokban készültek. —kulcsár— A közműfejlesztési hozzájárulások után Visszaigényelhető a tavalyi jövedelemadó A Minisztertanács nemrégiben visszamenőleges hatály- lyal módosította a közműfejlesztési hozzájárulások kategóriáját. A rendelkezés így utólagosan, 1988. január elsejétől számítva, irányadó az adóbevallások, illetve az adóelszámolások készítéséhez. Persze, a tavalyi évre vonatkozó bevallások már rég az adóhivatal irattáraiban pihennek, de az állampolgárok ettől függetlenül élhetnek az úgynevezett „önellenőrzés” lehetőségével. Kotroczó Béláné, a Salgótarjáni Városi Tanács pénzügyi osztályának csoportvezetője erről a lehetőségről „tájékoztatta munkatársunkat. — önellenőrzésre senki sem szólítja fel a tisztelt ügyfeleket, ez kinek-kinek saját érdeke. A kormány rendelet értelmében az 1988- ban befizetett közműfejlesztési hozzájárulás összegének harminc százalékát az elmúlt évi adójából levonhatja. — De hát ezt a pénzt hónapokkal ezelőtt befizették az érdekeltek... — Úgy van. A kedvezmény visszamenőleges hatállyal lép életbe, az arra jogosultak önellenőrzésük alapján kapják vissza a szóban forgó összeget. — önellenőrzési nyomtatvány nélkül tehát bárki is hiába kopogtatna a Nógrád Megyei Adófelügyelőség ka" púján. — Erre minden érintett ügyfélnek szüksége van. Nemcsak akkor kell önellenőrzést végeznie, ha adóbevallást adott, hanem abban az esetben is. ha a munkáltatója számolt el a nevében. Esetükben egy hivatalos igazolásra van szükség, amelynek alapján — az adóhelyesbítést követő egy hónapon belül — az adóhatóság visszautalja a többletbefizetést. — Kik örülhetnek most e módosított rendelkezésnek? — Akik út-, közműfejlesztési, a gázenergiáról szóló törvényben szereplő önkéntes, útépítési és útfejlesz- tési érdekeltségi, valamint villamoshálózat-fogyasztói hozzájárulást fizettek 1988- ban. Rajtuk kívül mindazok visszaigénylése is jogos, akik közműfejlesztési társulási, vízgazdálkodási társulati érdekeltségű, vagy a távközlési alaphálózat fejlesztése címén fizettek valamilyen hozzájárulást. M. B.
