Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-22 / 197. szám
t$89. AUGUSZTUS 22.. KEDD NO(iRAI) 3 Látlelet az egészségügytől A huszonnegyedik * órában A proletárdiktatúra nem tesz jót az egészségnek a WiHO legújabb statisztikái szerint. A születéskor várható átlagéletkor, 33 ország adatait figyelembe véve, így alakul; az élenjáró Japán és az a dicstelen utolsó helyen szereplő Magyarország közt tíz év a különbség, de a többi szocialista ország sem áll jobban, ők is a lista legalján találhatók. De állhat itt bizonyítékul másik WHO-statisztika is. Ha mondjuk 64 éviig élnénk, és azt vizsgálnánk, hányán nem élik meg ezt a nem túl magas kort sem, hasonló eredményre jutnánk. Ami a „potenciális élettartaimvesztést”, a feleslegesen elvesztett évek számát illeti, első a Szovjetunió, második Románia, harmadik Magyarország. Ha pedig a férfiak százezer főre eső összes halálozását nézzük, első Magyarország, szorosan követ bennünket Csehszlovákia, Lengyelország és a Szovjetunió- Tekinthetjük-e mindezt egyszerű véletlennek? Nem vált be a huncutság? Itt a legjobb... Dr. Börzsönyi Mátyás, aki a fenti statisztikákkal megismertetett, az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgató-helyettese: a környezeti tényezők egészségkárosító és daganatkeltő hatását kutatja. És ahol lehet, javaslatokat tesz a megelőzésre. Elve; gyógyítani sokszor késő,, a megelőzés a legolcsóbb, még ha az elején sokba is kerül. Ez csak látszólagos ellentmondás. A befektetés hamar megtérül. — Hogy kedvenc hasonlatommal éljek, a járványos gyermekbénulás kitörésekor sem a vastüdőket kell beszerezni, hanem mielőbb be?ezetni a védőoltást, vagyis ,n elsődleges megelőzésre kell koncentrálni. Úgy érzem, nemcsak hazánkban, de a többi szocialista országban is megelőzhetőek lennének ezek a korai halálhoz vezető betegségek, ha a szemléleten változtatnánk végre — mondja a tudós kutató. Börzsönyi professzor az ötvenes évek naivitásában, azóta hamisnak bizonyult optimizmusában is látja mai bajaink gyökerét— Hazánkban, ezt már lassan egy gyerek is tudja (de ha nem, hát tanítani kéne neki!)- a vezető halálokok: a szív- és keringési betegségek, a rosszindulatú daganatok, a légzőszervi betegségek, az öngyilkosság. Ezekért viszont a hibás táplálkozás, a dohányzás,- az alkoholfogyasztás, a környezetszennyezés -v tehető felelőssé. Ezenkívül nálunk a legmagasabb a nők foglalkoztatottsága. Ha pedig kiesik a család összetartó ereje, annak beláthatatlan következményei lesznek : egyre több a válás, megnő a fiatalkorú bűnözés, terjed a kábítószer-fogyasztás. Vajon miért nem lehet bevezetni a családanyák részmunka- idős foglalkoztatását? Börzsönyi professzor szerint rengeteg a tennivaló. A munkahelyeken komolyabban kellene venni a maszk, a szűrő használatát, a szellőztetést, mert a légzőszervi betegségeket csak így lehet megelőzni. Speciális érdekeltségi rendszert kellene bevezetni: a dohányzó munkásnak kevesebb fizetést kéne adni, hiszen képtelen azonos mértékű és mennyiségű munkát végezni, mint nem dohányzó társa. De nehéz bizonyítani, hogy a dohányból és az alkoholból befolyt állami jövedelem az élvezetükbe béjebetegedett emberek rehabilitációjára, táppénzre megy el, hogy betegeskedésekkel rengeteg kiképzett szakembert veszít az ország idő előttA helytelen táplálkozásnak is több az áldozata, mint gondolnánk. A rosszindulatú daganatok kiváltó okai közt ez az első. a dohányzást is „lekörözi”. De hát az áremelések korában miként vehetnénk rá az embereket szokásaik megváltoztatására? Ha végigsétálunk egy átlagos magyar falu főutcáján, ma is sok elhízott, nyomoréknak tűnő férfival és nővel találkozunk, akik alig vonszolják magukat. Sokukat egyszerű fogyókúrával meg lehetne gyógyítani, vagy legalábbis megszabadítani fájó ízületeiket a nyomasztó túlsúlytól, amely érrendszerüket is veszélyezteti. — Mindezekért nem lehet egyedül az egészségügyet felelőssé tenni — mondja a professzor —, a szoba- konyhás lakások világában és égető lakásgondok közepette. A „panelpalotákban” pedig a kifelejtett szigetelések miatt pihenni sem tudó ember nyáron a zajtól szenved, télen sokszor a melegtől. Alapvető mozgásigénye levezetésére nincsenek meg a feltételek, és akkor még nem beszéltünk arról, ami az utcán zajlik. Minden kormány elemi érdeke, hogy az ember környezete tiszta legyen, még ha ez sokba is kerül a költségvetésnek! A közművesítés befejezetlen, a helyzet botrányos: vezetékes víz van, ám csatorna nincs. így tönkretesszük a felszíni vizeket, az ásott kutakat- Az esetenként át sem gondolt járműimport, a Trabantok egészségkárosító ha- rásáról ne is beszéljünk! A politikusok tévednek, .amikor a környezetvédelmi rendszerből az embert kifelejtik, kihagyják, holott az egész érte van. Elvégre jelszavunk, hogy legfőbb érték az ember. Az egészséges ember, tenném én hozzá. A mi orvosaink nem rosszabbak, mint a nyugatiak, nem itt kell keresni az okot, Átgondolt intézkedések kellenének, sürgősen, mert nagy a baj. A huszonnegyedik órában járunk. Nem először mondom el ezt; kollégámmal, Lapis Károly professzorral az Akadémia májusa közgyűlésén már ismertettük a népegészségügy gondjait, s a mind aggasztóbb helyzetet. Már az is nagy segítség volna, ha a 14 év alatti iskolások naponta fél liter tejet kapnának ingyen. Gondolnunk kell az eljövendő generációkra is. A Magyar Tudomány márciusi száma ismertette az S(ITA orvosi' osztályának jelentését az ország lakosságának mind riasztóbb egészségi állapotáról- Lo- sonczi Ágnes szociológus tanulmányának gondolatmenete így összegezhető: a második világháborút követő 20 év látványos javulása után, 1965-től megkezdődött hazánkban a halandóság látványos romlása. A korai halálozás arányainak növekedése. a tömegesen romló egészségi állapot mögött társadalmi okok is állnaík, amelyek túlmutaitnak a biológiai, genetikai adottságokon. Társadalmi ' vészjelzések ezek a számok és. statisztikák, a társadalmi létfeltételek és az emberek, teherviselő képessége között létrejövő feszültség megrendítő bizonyítékai. Mert mint Losonczi mondja, az a közhely, hogy „minden élőlény csak a környezetével együtt érthető”. az embernél a társadalmi környezetet jelenti. A társadalmi tehertételek és bajok gyakran „szervülhetnek” betegséggé, ezek pedig újabb társadalmi bajok forrásává lehetnek. Elég csak az alkoholizmust példaként kira4 gadni: a betegség mögött megoldhatatlan társadalmi problémák és feszültségek rejlenek. Tehát nem, vagy nemcsak személyiséghibák jelentkeznek forrásként, hanem a kilátástalanság, a védő közösségek hiánya, az életcélok zavarodottsága, az önbecsülés, az önértékelés zavarai, az öntudatot, az önbizalmat adó munkák hiánya. az értelmes társadalmi cél, a jövőtudat „nélkülözése”, az énvédő képesség gyengesége is jelen van ,a hosszan sorolható- okok között. Sokan vannak a társadalmi átalakulás, az „adaptáció sérültjei”, sokan rokkannak bele a hajszába, abba, hegy bizonytalanságukban a mába, a tárgyakba, az élvezetekbe • kapaszkodnak. . Súlyos szavak, kijélenté- sek ezek, de hát a beteg társadalom, a romló egészségi állapot minden szakembert riadóztat. Csak a jövő korrigálhatja a jelent. ha sikerül a tartalékokat, a lebéklyózott energiákat, a tehetség „elfekvő készletét” mozgósítani- Az. ártalmas feltételek fennmaradását ugyanis egyre kevésbé képes az ember ép testtel és lélekkel elviselni. Ám ehhez be kell látni: a nép- egészségügy helyreállítása nem egészségügyi-szervezési, hanem gazdasági-politikai feladat, melynek során számolni kell azzal is, mit vár, mitől fél és mit bír el a népesség. A magyar múltba nézés mindig fájdalmas volt, de sohasem annyira, mint a mostani, június 16-án. Hiszen nem Haynau rémural. mát, _ nem a Horthy-féle fehérterrort, hanem a szocialista rend semmivel sem magyarázható kegyetlen megtorlását idéztük. Ügy látszik, történelmünk mégis azt bizonyítja, hogy a szabadság rózsáinak a hősök véréből kell virulniuk. Nem lehet, hogy „ ... keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért” (Vörösmarty). A győzőknek mindig be kellett látniuk, hogy nem a gálya, hanem a víz, a nép az úr, és csakis a békés megegyezés biztosítja a haladást. Miért lenne ez most másképpen, amikor milliók, akarják a közmegegyezést és a demokráciát? „A változtatás mindenkinek érdeke, de • azt is látni kell : mesz- sze nem mindegy, hogy kinek a »bőrére« megy” (NÛGRAD, 1989. június 8. Emberre szabott reformokat!). A változásnak törvényszerűen valakinek a bőrére kell mennie? Nem. Legfeljebb azojç kárára, akik még mindig nem tanultak a múlt hibáiból. Akik azt a fát locsolgat- ják, ami csak nekik hajtja gyümölcsét. Akik még mindig nem tudják meg" Balassagyarmatról az ör- halom felé vezető főúton, nem messze a várostól, a megengedett tempóban igyekvő, esetenként száguldozó gépkocsik közül a vezetők, vagy a benn ülők időben felfigyelnek az országút szélén kiakasztott táblára, melyen ez olvasható: Dinnyeeladás.. Jó né- hányan lassítanak', mások pedig megállnak. Az asztalon, és a . mellette található részen halomba rakva az idei termés. A portékát egy jól megtermett fiatalember ajánlja. Csuka János mondja: — Nem én vagyok a főnök, hanem a szüleim,, ők dolgoznak vele — érzékelteti beosztását, státusát. — A nagyszüleim is dinnyések voltak- Hortiak vagyunk. Szüleim 16. éve, hogy bérbe veszik a nekik megfelelő területet. Egy-egy részre csak öl év múlva szabad visszatérni. Tavaly Kóvár mellett dolgoztak, az idén pedig itt vettek bérbe két holdat — mutat a dinnyeföldet magába foglaló területre. — Megszokták ezt a részt, jó ismeretségét alakítottak ki, ugyanakkor az értékesítési lehetőségre sem érteni, hogy az elégedetlen jelen jobb vetést akar, hogy a jövő sokkal több termést és kevesebb bánatot hozzon utódainknak. Nekem az a véleményem, hogy nem érez és nem is kell mindenkinek bűntudatot éreznie a múlt miatt. Vajon miben lennének bűnösek azok a néptömegek, akiket a sztálinista basák szónoklataikban a misztikus , magasságokba emeltek, nevükben nyilatkoztak és ítélkeztek, ugyanakkor kiszolgáltattak a helyi kiskirályoknak. A megalázott és kizsákmányolt szerencsétlen embernek nem lehet bűntudata. Hallgatnia kellett, és napi megélhetési gondjai közepette is bíznia kellett a rövidesen eljövendő boldogulásban. hegyen bűntudatuk azoknak, akik a szakadék szélére sodorták a% országot, és parazita / módjára élősködtek a nép nyakán. Azoknak, akik a múlt teljes objektív feltárása, a közmegegyezés és az elszánt útkeresés helyett még mindig ködösítéssel és elkenéssel próbálkoznak. .Akik nem akarják tudomásul venni, hogy a legfelsőbb vezetés is elszánta magát a radikális reformokra. Ha „válságunkat nem a múltbeli hibák, nem egyes panaszkodhatnak. 'Valószínű ide vonzza a szüléimét az is, hogy keresztanyám Balassagyarmaton lakik. A szülők márciustól, a palántázástól kezdve szeptemberig, amíg el nem fogy a termés, addig egy kiszu- perált lakásnak átalakított buszban töltik szabad- és pihenőidejüket. — Az átmeneti lakhely nem biztosít jó körülményeket, de ezt szokták meg, ez az életformájuk — folytatja az előbbi gondolatot a fiatalember. — Anyu kivételével beleszülettünk ebbe az életformába — mutat a dinnyeföldön nem messze tevékenykedő öccsére, Norbertre, aki 7. általános iskolás, és a szünidőt mindig itt tölti el. A haverjai Balassagyarmatról jönnek ki, játszás közben jól megpakolják a pocakjukat dinnyével, ,-r- Egyébként nem mi, hanem édesanya szokott itt árulni... Közben meg-megszakad a beszélgetés. Az egyik vevő, míg meglékelik a kiválasztott dinnyét, a következőket mondja : — Itt vásárolok mindennap, innen viszem haza személyek törvénytelen intézkedései, nem a diktatórikus módszerek, nem a monolitikus hatalom, nem a tulajdonosi érzés, a nyíltság hiánya, ne^n a téves döntések sorozata stb. okozza” — a NÖGRÁD említett közelmúltbeli cikkének írója szerint, akkor mi? Ha mindezek „csak a felszínt érintik, csak kísérő jelenségek”, mi lehet a válság igazi oka? Erre nem kaptunk választ. Teljesen megzavartak a politikailag képzett, gazdasági szakember sorai az újságban: „Érzékelnünk szükséges, hogy a. dolgozó emberek, a széles tömegek jogos, elismert alapvető szükségleteit nem tudja kielégíteni a mai szocialista állam, .. ., mert lehetőségeit az állampolgár- kinőtte.” Mindezek ellenére tulajdonképpen ,, . . . nem válságról van szó, hanem a személyiség, az új ember .születéséről.” Ha a széles tömegek alapvető szükségleteik igényével kinő- hetik táfsadalmuk lehetőségeit. az adott társadalom, minden köntörfalazás nélkül kimondható, válságba jutott. Legalábbis annak gyakorlata. A dolgozó emberek összessége döntheti el, hogyan tovább. Az első lépés csakis a közmegegyezés lehet. Az áldozatvállalást ne a 7 Hunyady Judit Reflexió és meditáció Mi lehet a válság igazi oka? Norbert előkészíti az eladásra szánt, érett dinnyét. Fotó: Rigó Hugyagra,1 mert itt a legjobb. Nem sokka! később egy testes asszo'nyka hívja fel huncutságával magára a figyelmet: Ahogy mondani szokták, hátulról jön : — Azt mondják, hogy hat forint kilója — szól harsányan. Azt hittem, hogy a fiú nyersen odavágja: akkor ott kell venni. Ehelyett, szerényen csak ennyit mond: — Pesten, még nagyban sem adják ennyiért. A huncutság nem. vált be, a kiválasztott szép diny- nye lékelés után az^asszony kezeibe vándorol, majd a kóstolás után nem tudja magában tartani a szót: — finom, friss — és kifizeti a vételárat. — Naponta 5—6 • mázsát adunk el, ha kiskereskedők is jönnek, azoknak is adunk — utal az eddig kialakult napi forgalomra, a mat ;ó.i járású, nyugodt, jól megtermett Jancsi,, aki odahaza, a Mezőgép gyáregysé gében dolgozik. Az .évi szabadságát tavasszal palántázással . tölti, most pedig egyhavi fizetetlen szabadságát hasznosítja ,az, értékesítesbér * * ~ *' *•" **** Nem számolom a ine’K- megálló , gépkocsikat. .Gyakoriságuk viszont azt bizonyítja, hogy igazat mondott a hugyagi asszony. — Sajnos, az idén a sok eső és a kevés napfény miatt nem olyan a termés, mint tavaly volt — .szól búcsúzóul Csuka Janó Ehhez igazodik az ára is. krajcárt keresőktől vár- * ják, hanem azoktól, akik tízezreket keresnek, vagy kapnak havonta, d- internáltak jogos nyugdíj-kiegészítésének forrása hóhéraik igazságtalanul magas nyugdíja lehet. Az uralkodó, illetve vezető réteg csak akkor beszélhet igazságról, szocializmusról,, ha teljesen lemond kiváltságairól, aránytalanul magas jövedelméről a nemzet javára*, ahogyan ezt Gorbacsov • tette. Nem egvenlősdiről van szil, de az ő áldozatvállalásuk felbecsül hététien erkölcsi erőt adna a közmegegyezésnek. Senkinek sem szabad fi- ' gyeimen kívül hagyni, hogy a „bőség kosara” csak távolabbi remény, s a „szíik- ség” kosarából mindenkinek venni kell, ha nem is egyenlően. Amíg azonban azon tűnődnek sokan, hogy „kegyelmesék egész fazékkal esznek”, ugyanakkor munkában megtört emberek a kukában kotorásznak, nem lesz sem közmegegyezés, sem ■ emberarcú, sem demokratikus szocializmus. Petőfi Sándor sorai még mindig aktuálisak: „Ide a rózsa néhány tévéjét, / s vegyétek vissza a tövis felét.” . Kádárkúti József (•Nem osztjuk ezt a véleményt. Tapasztalataink szerint egyáltalán nem az a gond, hogy a vezetők, az értelmiségiek anyagilag túlságosan megbecsültek. sokkal inkább az, hogy a beosztott dolgozók bére, iöve- delme alacsony. — A szerk.) Az „összkomfortos” átmeneti szállás
