Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-21 / 196. szám
2 NÓCRÁD ' 1989. AUGUSZTUS 21.. HÉTFŐ Így ünnepeltünk augusztus 20-án Balassagyarmat Vetült fezünkbe személyes sorsunk irányítását Ökumenikus kenyéráldás zásokban jót tesz nemzetünknek és jövőnknek, ha mindennapi cselekedeteinket higgadtság, bölcs meg- gondoltság vezérli — hangsúlyozta a miniszter. — Hiszen a megváltoztatnivalók mellett vannak megőrzendők is szép számmal. Nagyon jól tennénk, ha megfogadnánk István királynak fiához, Imre herceghez írott intelmeiből azokat a gondolatokat, amelyek így hangzottak: „Ha pedig lerombolnád azt, amit építettem, széjjel szórnád azt, amit Összegyűjtöttem, bizony, nagy kárt szenvedne országod!-’ A nagy tetszéssel fogadott ünnepi köszöntő, s a Szózat után az újlisztből sütött kenyér megszegésének szívdobbantó pillanatai következtek. A hagyománytisztelő mozdulatok ezúttal különös üzenettel bírtak, hiszen a mezőgazdasági miniszter szegte meg az élet jelképét. Keresztet rajzolva a kenyérre, s az első falafokkal a színpompás népviseletbe öltözött 1 rimóci asszonyokat kínálva. Az ünnepi köszöntő után több, mint kéttucatnyi együttes gondoskodott mindazok szórakozásáról, akik örömüket lelik a szépben, a hagyományápolásban. A Palóc szőttes híre nagy sokadal- mat vonz. Már a szerkesztőségbe tartottunk, amikor még mindig félszáz autó állt türelmesen a kis asztalka előtt, ahol két menyecske szedte a belépő-, illetve parkolási díjat. Fizetünk. Egy kicsit nagyobb figyelem, jobb szervezés révén azonban az is elérhető lenne, hogy a kínos várakozás aprócska íoltjtT se homályosítsa ezt a gyönyörű napot. (Folytatás az 1, oldalról.) tolytatta a szónok. — Az ujkenyéré, amelynek már az ókorban is adózott az emberiség, tisztelettel és örömmel. Az újkenyér nekünk, s a világ számos népének az élet jelképét is jelentette, s ez, mai változó világunkban is biztos fogódzó. Bőséggel rendelkezünk vele, de tisztelettel is gondolunk azokra, akik m»gtársadalmi teljesítménynek tekinthető. Ezért is becsüljük meg a kenyeret! A továbbh gondolatkört ezzel vezette be a miniszter: ma reformoktól hangos az ország, minden eszmeáramlat a maga módján megfogalmazza reformszándékait.' Változásokra van szükség, s ezek a korábbinál nagyobb léptékűek. Üj jogrendet akarunk; a pártállamiság he* tn molésálj. n reszt v. rznek. Az <n szag kenyere ebben az. esztendőben is megtermett, még- exportra is jut belőle, s ez. a mezőgazdaságban dolgozók munkáján túlmenően. lyébe jogállamiságot, a tervgazdaság helyébe piacgazdaságot kívánunk. Plurális politikai és tulajdonviszonyok között akarunk élni. — Ezekben a nagy válto<ökumenikus kenyéráldás a Rákóczi fejedelem úton Vasárnap délelőtt a nagy- mise után kezdődött Balassagyarmaton a Rákóczi fejedelem útján Szent István király es az. újkenyér ünnepe. Az eseményt a Római Katolikus Egyház, a Hazafias Népfront városi szervezete és a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ rendezte. Harangzúgás. orgonaszó töltötte e! a templom előtti utcájt. m-rid a Szent Felíci- án kórus szép énekéi hallhatták a megjelentek. Ezt követően Sehuchmann Rezső, a gabona forgalmi és malomipari vállalat igazgatója i/ ünnepi asztalra helyezte újkenyeret. Az ökumenikus kenyérül- • ;ás keretében elsőként ; ághy Ferenc, római katolikus kanonok plébános méltatta Szent lst\ m örökségét. mából választott igét. méltatta az államalapítót, aki felvétette a magyarokkal a kereszténységet. Kiemelte a Szent István-i gondolatot, hogy magyarnak és európainak lenni egyet jelent. Róka Lajos, a református felekezet parókusa utalt árrá, hogy Szent István nem csak uralkodó volt. hanem küldetést, apostoli szolgálatot teljesített- a kenyér ajándék mindannyiunknak, mégsem csak kenyérrel él az ember. Istenben való hit nélkül, nem élhet senki teljes életet. Csikász István, a Hazafias Népfront városi titkára, ünnepi megemlékezésében utalt arra, hogy a mai nap történelmi visszatekintés és számadás is egyben. Hatalmas könyvtárak százezernyi gondolata, több millió betűje kell ahhoz, hogy méltatásra elegendő felmutatásban legyen megismerhető a tett, az alkotás, az életmű, amelyben ilyen címszavak lehetnek a fejezetcímek: a maöKözött lányok viszik az aratási koszorút gyár állam megszervezése, a hadügyi szervezet megteremtése, pénzverés, vármegyerendszer, törvényhozás, a kereszténység felvétele. A Kárpát-medencében a magyarság a nyugati kereszténységet vetr te fel. A római katolicizmus nagy eszméje: mindenki egyformán az Isten fia, bármely nyelvet beszéli is, bármely népnek a gyermeke is. ezért szinte eltüntette az emberek között a faji, a nyelvi különbözőségeket és testvérének tekintett mindenkit. Csikász István a Szent István-i életmű történeti áttekintése után a mára vetített üzenetet elemezte. Elmondta, hogy tétova bizonytalanságban toporgunk. Sokan léptek már, sok irányba ebben a politikaitársadalmi félhomályban. Nem tudjuk milyen talajon állunk, inog ez a talaj a lábunk alatt: a politikai földrengés epicentrumában a magyar nép, az ország- Falak, vasfüggönyök ómnak le, népünktől jdegen jelképrendszerek és népünknek idegen, de ránk kény- szerített szobrok hullanak a porba. Talán hamarosan megadja a sors, hogy nyíltan, az arcunkon hordozzuk félelemben rejtegetett. a negyven év alatt is, a megaláztatások ellenére is titokban megmaradt városi öntudatunkat. Fogjunk ösz- sze! Vegyük kezünkbe saját városunk, ezen keresztül saját személyes sorsunk irányítását! A mi sorsunk, a mi dolgunk — erre tanít minket a Szent István-i gondolat. Csikász István ünnepi beszéde után dr. Győri Sándor, Balassagyarmat tanácselnöke megszegte az ünnepi kenyeret, majd az egybegyűltek elénekelték a Boldogasszony anyánk című fohászt. Németh Miklós: Szabad országba csak békés úton érhetünk A várossá nyilvánításának 625. évfordulóját ünneplő Cegléd főterén a délelőtt tartott politikai nagygyűlésen — a kormány és az MSZMP központi ünnepségén — Németh Miklós miniszterelnök, az MSZMP Elnökségének tagja mondott beszédet: — őseink gondos figyelme már évszázadok óta egybefonta az űjkenyér ízét és Szent István emlékét. Emlékeztetve bennünket a kenyér életet megtartó ősi erejére és arra az erőre is, amely az államalapítással a magyarság legapróbb sejtjeit, a családokat nagyobb közösségbe vonta egybe és keretet adott az élet és a munka folytonos, szerves megújulásának. Ez az ünnep igazi népi ünnep. Hiszen ezen az ünnepen Szent István és a magyar nép a főszereplők. Az a magyar nép, amely itt a Kárpát-medencében immáron több mint egv évezrede napi szorgos munkájával fenntartója annak a népi közösségnek, amelynek tagjaként és örököseként mi most itt ünneplésre összegyűltünk. Ez a legfontosabb nemzeti ünnepünk, mert az itt élő nép mindennapi életének meghatározóihoz: a munkához és a hatalomhoz kötődik. Augusztus húszadika a békés, biztonságos életfeltételek megteremtésének ünnepe. A kenyeret szorgos, napi munkával megteremtőket név szerint sohasem örökítették meg a krónikaírók műveikben. Most essék szó azokról is, akik a közösség számára mindig biztosítják a téglát a házhoz, a nyugalmat a termelés, a kenyér megtermeléséhez, a gyarapodáshoz. A magyar nép múltjában, jelenében és jövőjében a közösséget megtartó erő az az ember, aki tisztességgel végzi dolgát, izzadva arat, a gépnél munkadarabot fog, a betegeket gyógyítja, a gyermekinket tanítja, vagy éppen íróasztalnál ülve dolgozik. Ez örök igazság volt és az is marad. A magyar nép több ezer éves. Túl van a kamaszkoron, felnőtt és érett nép. Tudott a saját útján járni. Évezrede erős az az akarata, hogy Magyarországot, mint szabad és független országot, saját törvényei és szokásai szerint kormányozzák. Ezért maradtunk meg magyarnak a Kárpát-medencében ott, ahol tizenhárom nép szívódott fel nyomtalanul előttünk. Számomra a nép vágya belső parancs. Érzem, hogy szabad és független országba csak békés úton, nyugodtan, higgadtan, kitartó építőmunkával érhetünk. Erről nem feledkezhet meg sem a hatalmon lévő párt, sem az ellenzék! Az ország, a nemzet érdeke minden pártérdeknél magasztosabb. Most mindnyájan érezzük a szabadság, a' függetlenség szelét. Ez megcsapta a nemzetet. De vigyázzunk! Ne részegedjünk meg tőle, mert a kijózanodás nagyon fájdalmas lehet. A mai napon egy magyar politikai és morális lángelmére, Szent Istvánra emlékezünk. Ö az, aki állócsillagként ragyog a magyar történelem horizontján. Mi rrfagyarok, éljünk akár itt a Kárpát-medencében, vagy bárhol szerte a világon, mindnyájan Szent István magyarjai vagyunk, akárhonnan érkeztünk is ide, mert nélküle itt már nem lenne magyarság. Ő volt, aki megvetette egy — a maga korában — modern államszervezet alapját, amely biztosította népe létfeltételeit a Kárpát-medencében. Külső és belső nyugalmat teremtett. S, éppen a belső nyugalom volt az, amelyik felbátorította Európa nyugati felének telepeseit — szőlőművelőket, gabonatermelőket, építőket és fémmunkásokat —, hogy a természeti kincsekben gazdag, de még vad Magyarországra húzódjanak. És ez most sincs másként. Belső nyugalom nélkül semmi reményünk nincs a külső kapcsolatok bővítésére. Mi a Szent István-i példázat alapján radikálisan szakítottunk azzal a forradalmi demagógiával, amely lebecsüli a közösségek formálásában az egyházak szerepét, amelyik nem látja meg az egyházakban azt a szervezetet, mely a mindennapi megértést, a mások iránti szeretetet, megbecsülést tanítja. Nem tudom megkerülni, hogy az emelkedett hangulatú történelmi ünnep alkalmából mai történelmi hétköznapjaink néhány aktualitásáról szóljak. A hét végi események ünnepi poharunkba némi ecetet csurgattak. Igyuk k*i így is fenékig, mintha mi sem történt volna? Én inkább a földre löttyin- tem, mert tiszta vizet szeretnék önteni a pohárba. Kormányom ismeretei szerint a lehető legőszintébben a nép elé tárta, hogy hatalmas kiegyenlítetlen számla van előttünk. Dolgaink rendbetételéhez hozzákezdtünk. Ezt partnereink méltányolják, törekvéseinknek hitele van, kormányunkat bizalomra méltó partnernek tekintik. Ezt a nem köny- nyen elérhető feltételt tehát a kormány megteremtette. De vigyázzunk! Ez azonnal elveszik, ha a békés átmenet belső feltételeit nem tudjuk megteremteni. Én megértem a szakszervezeteket is, de egyúttal rendkívül veszélyesnek tartom magatartásukat. A sztrájkokra való felhívással és a sztrájkokkal nem szolgálják a gazdasági gondok megoldását és így nem szolgálják a dolgozók érdekeit. Ezt a dolgozók jó része is tudja, ami megmutatkozik magatartásukban. Ök nemcsak tiltakoznak, hanem tesznek is a változásért. Vajon kik táplálják az emberekbe, hogy a romeltakarítás emberfeletti feladataival küzdő kormány nem csinál semmit? Lehet, hogy igazából nem is keveslik, hanem inkább sokallják, amit a kormány csinál? Talán, mert jobban érzik magukat a mozdulatlan romok fölött, mint a magyarság tisztára meszelt, élettel teli családi házában, mely Európa kertjében épül? Most is egy modellváltás, új honalapítás előtt állunk, amellyel a harmadik évezredre kell magunknak helyet találni a világban. Most Szent István hű magyarjaihoz fordulva kérdezem, töprengve, tépelődve, csak a népben bízva: képesek leszünk-e a feladatot végrehajtani. Ha együtt fogunk neki, ha közösen csináljuk, akkor van esélyünk. Ha valaki, vagy valakik most úgy taktikáznak, hogy kivárják, amíg kimerül a kormány, ezzel nem segítenek. Ha bele akarják zavarni a kormányt felelőtlen könnyelmű ígéretekbe, akkor az ő tevékenységük eredménye nem lehet kétséges. Lehet mindenféle formájú asztalunk, csak éppen kenyér nem lesz rajta! Pedig nem csak igével él az ember. A szellemi-erkölcsi újjászületést nem a világnézeti harcok, hanem csak a nemzet következetes, konok szolgálata hozhatja meg. Politikai ellenfelek között természetesek a viták, olykor a harag is. De a nemzet sze- retetének erősebbnek kell lenni a legerősebb haragnál is. Ezért csak egy utunk van: nemzeti ösz- szefogással megsokszorozni egyéni erőinket és szilárd, önmaga felemelésére és védelmére képes országot teremteni a Kárpát-medence közepén. Hiszem, hogy a magyar népnek küldetése van Európában és a világban. Hiszem, hogy ■ csak e küldetés felvállalása tehet bennünket erőssé. Hiszem, hogy összefogva akár még csodákra is képesek lehetünk. Hiszek az önök, a nép teremtőerejében és tiszta hazaszeretetében ! Önökben bízva hiszek a magyarság jövőjében. Higgyenek velem együtt, higgyünk egymásban és cselekedjünk együtt!
