Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-16 / 192. szám

1989. AUGUSZTUS 16.. SZERDA inch; rad 3 T Várják az olvasó véleményét Üj törvény a világútlevélről? A tavalyi lónál Is ßobb év ígérkezik Mitől fut az ötvözetgyár szekere? Az olvasó még visszaem­lékezhet.: a hetvenes évek elején volt egyszer egy rendkívüli értékkel bíró pa­pírlap. Az úgynevezett út­levélbetétlapról van szó, mellyel évente akár több alkalommal is átléphette, főleg a magyar—csehszlovák államhatárt. Aztán változ­tak az idők, megjelent az emberek álma, a piros út­levél. Többszöri módosítás­sal és kiegészítéssel éveken át féltett kincsként őriztük, s aztán a nyolcvanas évek elején hozzászoktunk, hogy a kék szebb és sokkal töb­bet ér. Érvényessége az előző 1 — 2 év helyett 5 évre növeke­dett, az egyszeri' .kilépést felváltotta a többszöri ki- utazási lehetőség. Igaz, csak a szocialista országok terü­letére szólt, de ha váltottunk hozzá egy hasonló, kék szí­nű betétlapot, akkor három-, vagy akár egyévenként is elfordíthattuk az iránytűt, és Kelet helyett Nyugat­ra is kikacsinthattunk. Amit meg 1987 második felében csak ízlelgettünk, az 1988. január 1-én beköszöntött, s megjelent a világútlevél- Felnyíltak a határok, meg­szűnt a határzár, egy újfaj­ta bélyegző az útlevélbe, megfelelő mennyiségű valu­ta a zsebbe, s irány a nagy­világ ! A bővítésre további lehe­tőség van, a jelenlegi tör­vényerejű rendelet nincs összhangban a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának szabá­lyaival. Ezek megszüntetésére tör­vényt kell tervezni, azt meg kell vitatni, a megvitatás után el kell fogadni. A tör­,,Gerincpróbáló időket élünk"’ — mondta erre in­kább szomorúan, semmint megnyugtatásképpen Nyers Rezső. De vajon mire gon­dolt ekkor, kiknek a ge­rincére? Arra talán, hogy hány ember is kapja azért a fi­zetését, hogy az MSZMP po­litikáját segítse érvényesí­teni? Azokra, akik az el­múlt évtizedekben egyen­lőségjelet tettek, mert te­hettek, a szolgálat és az uralkodás közé? Kecskemét és Szeged, vagy korábban Gödöllő példázza, hogy cső­döt mond az évtizedekig misztifikált tudás, amint valódi, hús-vér ellenfelek kerülnek a porondra. S a szolgálat mostanra a fize­tés felvételére korlátozó­dott. , Meddig lehetnek még ek­kora urak az elvtársak? Melyik párt tűrné el, tő­lünk kissé nyugatabbra, hogy emberei, ilyen köny- nyedén, erőlködés nélkül adják fel „hadállásaikat”? Nom attól van, nem at­tól lehet rossz szájíze a vesztes képviselőjelöltek­nek és szavazóknak, vagy az MSZMP-tagság. egy ré­szének, hogy alulmaradtak; ennek lehetőségével már számolniuk kell. A semmit­tevés, pontosabban hatásta­lanság azonban elfogadha­tatlan, Különösen, hogy a vereség óta sorra nyilat­koznak az érintettek és kü­lönböző rendű-rangú felet­teseik, hogy „nem vettük egészen komolyan az idő­közi választásokat”, „visz- szafogott volt a kampá­nyunk” és „rosszul mértük fel ennek jelentőségét”. Vajon miért hallgattak azok a vállalatvezetők, vény tervezetét az illetékes minisztériumok e!őkészítetr ték, mely várhatóan az Or­szággyűlés őszi • ülésszakára kerül. Legyen az olvasó is részese a jogalkotásnak! Ta­nulmányozza át a várható változásokat, írja meg vé­leményét elképzeléseiről. A tervezett változásokról röviden ! A jelenlegi törvényerejű rendeletet a Minisztertanács alkotta, az új törvényt az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatával és a Polgá­ri és politikai jogok ■ nem­zetközi egyezségokmányával összhangban az Országgyű­lés fogja megalkotni. Alapvető, korlátozó és zárórendelkezéseket tartal­maz, meghatározza az út­levél fajtáit, tartalmát, az útlevélhez való jogosultsá­got, a kiváltásához szüksé­ges igényt, valamint a jog­orvoslati eljárásokat. Tizen­kilenc paragrafusa kettővel kevesebb a jelenleginél. To­vábbra is négy útlevéltípus lesz forgalomban, de jelen­tős változással. Megmarad a jelenlegi kék színű, a világ összes országába szóló ma­gánútlevél, valamint a diplomata-útlevél. Megszű­nik, de érvényességi idejé­ig még felhasználható ma­rad a külföldön élő magyar állampolgár útlevele (ismer­tebb nevén konzuli útlevél) valamint a szolgálati útlevél. Utóbbi kettő helyett a kül­ügyi szolgálat, illetve a hajóc szolgálat ellátására című útlevél kerül kiadás­ra­A tervezet szerint az: út­levél hatósági igazolvány lesz a jelenlegi közokirat helyett, mely személyazo­nosság igazolására szolgál. Amikor Nyers Rezső, az MSZMP elnöke leg­utóbb Kecskeméten járt. még előtte voltunk az időközi országgyűlési képviselői választások­nak.. Dr. Kiss István, az MSZMP kecskeméti képviselőjelöltje akkor panaszolta elkesere­detten a párt elnöké­nek: a város ismert állami és gazdasági ve­zetői, akik egykoron többnyire éppen párt­tagságuk révén jutottak mostani székükhöz, csendes szemlélőként ülték végig a jelölő­gyűléseket. Az egykor politikai szempontok figyelembevételével (is) kinevezett, felkészült (nek mondott) elvtár­sak, saját bevallásuk szerint, féltek vitába szállni a vetélytárs szakértőivel. Bár ugyan­ez elmondható a párt­apparátus tagjairól is. akiknek zsebében még min­dig ott lapul az a bizonyos piros könyv? Nekik nőiért lehet közömbös, hogy ki képviseli őket az ország házában ? Dr. Kiss István képvi­selőjelölt szerint — kivár­nak. Mit lehet, tudni, elő­fordulhat, hogy az általá­nos választásokon az ellen­zék kerekedik felül. Márpe­dig akkor jobb ma háttér­ben maradni, kivárni, amíg egyértelművé válnak az erő­viszonyok. Lehet, hogy nem is túl soká majd kamatos­tul megtérül a mostani hallgatás. Erre számítanak? Hogy visszahúzódásukkal 5 évig lesz érvényes, érvé­nyessége, pedig meghosszab­bítható. Az útlevélre min­den magyar állampolgár a törvényben meghatározott feltételek szerint lesz jogo­sult. Az útlevél és hosszab­bítása iránti igényt formai- nyomtatványon. személyesen kell bejelenteni, mely beje­lentést az együttélő család­tagok esetén a szülő, a há- Zastárs, vagy a nagykorú gyermek is megteheti. Kis­korú ügyében a törvényes képviselő járhat el. Az igényt az állandó lakóhely szerinti rendőrkapitányság­ra kel! benyújtani. . Jelenleg a" törvényerejű rendelet végrehajtására ki­adott BM -rendelet, a jövő­ben viszont a törvény fogja meghatározni, hogy az útle­vél, illetve -hosszabbítás irán­ti igény bejelentéséhez csa­tolni kell: két. darab, egy évnél nem régebbi igazol­ványképet. Kiskorú. vagy gondnokság alatt álló esetén a szülők (törvényes képvi­selő) közjegyző, gyámható­ság, vagy az útlevél kiállítá­sára jogosult szerv előtt tett ■ hozzájáruló nyilatkozatát- Nincs szükség viszont an­nak a szülőnek a nyilatko­zatára, akinek a szülői felü­gyeleti jogát megszüntették, vagy a szülői felügyeleti jo­ga megszűnt. A jelenlegi tvr. szerint az útlevél uta­zásonként legfeljebb 90 napi külföldön tartózkodás­ra jogosít. E fogalmazás a törvény tervezetében már nem szerepel, mely lényegé­ben egyet jelent a korlát­lan — az útlevél érvényessé-, gén belüli — külföldön tar­tózkodással. Telek Albin rendőr őrnagy lebratyizhatna.k az esetle­ges későbbi győztesekkel9 Persze meg lehet érteni őket is, az évtizedekig tom­boló kontraszelekció eme torz gondolkodású szüle­ményeit. Eddig bevált ez a taktika. Csak jól kellett he­lyezkedni, a kellő pillanat­ban" szólni, máskor meg csendben maradni, s köz­ben nyugodtan lehetett, ara- szolgatni felfelé a ranglét­rán. Csakhogy a sumákolá­sok, a helyezkedések korá­nak itt egy darabig min­denképpen ,vége fog szakad­ni: Valódi politikai csaták állnak előttünk, s azokon csak a valóban küzdők sze­rezhetnek érdemeket — re­mélhetőleg. Hiszen az .ellen­felek azt semmiképpen nem méltányolják majd, hogy melyik elvtárs kivel vadá­szott, kinek volt puszipaj­tása. Csak annyi kell, hogv gondolkodjanak egy kicsit koalíciós, fejjel!! Ki szívleli a köpönyegforgatókat, akik mindig a győztes oldalára állnak, de maguk még a legszükségesebbet sem te­szik meg a győzelemért? Kell-e vajon olyan ember bármely létező, vagy ez­után születő pártnak, aki a szekéren csak utazni sze­ret, de ha kell, megtolni képtelen ? ! Az időközi választásokon nem az derült ki, hogy „lassabban tudják csak tol­ni, mint a vetélytánsak” ha­nem mindenekelőtt az, hogy meg sem próbálták. A választásoknak min­dig van végeredménye, va­laki mindig győz, míg má­sok alulmaradnak. Nincs középút, kár sumákolni és nincs mire várni. Fekete Gy. Attila Gerincpróbáló idő Közismerten jó évet zárt tavaly a Salgótarjáni Ötvözet- gvár. Ám az első hat hónap eredményei arra engednek kö­vetkeztetni. hogy az idei esztendő még az előzőnél is jobb­nak ígérkezik. A tervek jelentős túlteljesítésére álljon itt egyetlen, de meghatározó fontosságú adat: a nem rubel- elszámolású export értéke 341 millió forintra rúgott, szem­ben az előirányzott 212 millióval. Kérdezem dr. Tamásko- v-ics Nándor igazgatót:, mi­től fut olyannyira az ötvö­zetgyár szekere? Tudnillik, nem is olyan nagyon régen jóval szerényebb termelé­si mutatókat könyvelhetett el a kollektíva. Most, ami­kor a hazai kohászati vál­lalatok, majdhogynem vál­ságban vannak, virágkorát éli egy számukra nemesítő anyagokat előállító gazdál­kodó egység. és alkalmazkodás — Sikerünket elsősorban az előrelátásunknak kö­szönhetjük — kezdi vála­szát dr, Tamáskovics Nán­dor. — Mi már 1987-ben tu­datosan készültünk a ter­mékszerkezet-váltásra. Azt gyártjuk, amire piaci igény van, rugalmasan alkalmaz­kodunk a kereslethez. Mi­vel a hazai megrendelések csökkentek, megpróbáltunk nyitni, nyugatra szállítani. Ez a törekvésünk nem is remélt eredményt hozott, s az idén árbevételünknek már mintegy egyharmadát külföldi értékesítésekkel ér­jük el. Az igazsághoz tartozik, hogy a szerencse is közre­játszik a gyár felfutásá­ban. .Arról van szó, hogy a nyolcvanas évek közepén, világviszonylatban kiala­kult egy számottevő kapaci­tásfelesleg az ötvözetgyár­tásban, s a legnagyobb cé­gek is csak veszteséggel tudták eladni termékeiket. Erre mit tettek a tulajdo­nosok? Magától értetődően megszüntették a ráfizetéses vállalkozásokat, több1 * * * * * * 8 céget bezártak. Ennek köszönhe­tően helyreállt a kereslet és 8 kínálat egyensúlya, s ma már értékarányosak az árak. A salgótarjáni munkás­gárda ügyesen kihasználta a konjunktúrát, amelyért egyértelműen dicséret il­leti. De kizárólag csakis leleményességgel semmire nem ment volna, kellett az érvényesüléshez a jó minő­ség, a szállítási határidők pontos betartása. Ha nem így lett volna, ma nem tar­tana itt az ötvözetgyártók csapata. Nemcsak a terme­lés, hanem a gazdálkodás lehetőségeit is igyekeznek kiaknázni, s erre jó példa a takarékosság. Az első fél évben 30 millió forintot fa­ragtak le a kiadásokból az anyag és energia éssze­rűbb felhasználásával. Említettük., hogy az ötvö­zetgyáriak élénken odafi­gyelnek a piac rezdüléseire, igyekeznek nyomon követ­ni az igények változását. Ezzel kapcsolatosan mond­ja az igazgató: — A 75 százalékos íer- roszilícium iránt csökkent a kereslet. Ugyanakkor a 20 százalékosból, valamint a szilikokrómból többet is eladhatunk. Mi ezekre fel­készültünk, eképpen prog­ramozzuk át a -gyártást. Sajnálatos módon azt is tudjuk, hogy a kivitel vo­lumenét is visszább kell fog­nunk, mert felhalmozódtak a piaci készletek, illetve 20—25 százalékkal csök­kennek majd az árak. Mind­ezeket figyelembe véve, úgy gondolom, árbevételünk másfél milliárd, nyeresé­günk 200 millió forint lesz az idén Szélesedő kapcsolatok Az ötvözetgyár legfonto­sabb partnere egy osztrák cég, amellyel tovább ’ kí­vánja kapcsolatait .szélesí­teni. Két alternatívában gondolkodnak a felek. Az egyik elképzelés: a külföl­di vállalat pénzével betár­sul a fejlesztésekbe. A má­sik terv: az osztrákok meg­veszik a salgótarjáni gyár vagyonának egy részét. Apropó, feljesztések! ösz- szesen 200 millió forint be- invesztálásáról van szó, melynek egyenegyede ez év­ben várható. Egyrészt: fel­újítják és korszerűsítik az 1-es kohót, javítva ezáltal a kapacitás kihasználását, és az fett dolgozók munka- feltételeit. A modernizálás­hoz a IV. negyedévben kez­denek hozzá és az a jövő esztendőre is áthúzódik. Másrészt: új üzemcsarnokot, ebben egy 3,5 MW-os ke: mencét építenek. A beruhá­zás előkészítettsége 90 szá­zalékosra tehető. Miért van szükség az épít­kezésre? Nos, az ötvözet- gvár is tagja annak a tár­sulásnak, amely egy mon- góliái wolframleiőhely, ércvagvonának kibánvászá- sára és feldolgozására jött létre. A wolframot Salgó­tarjánban dolgozták volna fel, ám kiderült, hogy ez nem gazdaságos, nyers ál­lapotban többet adnak az ércért. Ezért ügy módosí­tották a fejlesztési elképze­léseket, hogy nemcsak íer- rowolframot, hanem finom ferroötVözeteket is gyárt­hatnak majd az új üzem­csarnokban. Ez a remek helyzetfelmérés és alkal­mazkodás megintcsak a gyár vezérkarának a dicsé­retére válik. A gyár csaknem kizárólag hazai alapanyagot használ fel. meglehetősen kevés az importja. A forintleértéke­lések köztudottan megdrá­gítják a behozatalt, s elő­nyössé teszik a kivitelt, így az ötvözetgyáriak mér­legét csak javítja pénzünk kényszerű értékcsökkenése, ám ezért nekik ne legyen ielkiismeret-furdalásuk. Ezzel szemben magába szállhatnának azok a na­gyobb megrendelők, akik rendszerint 30—40 napos késéssel egyelítik ki az öt­vözetgyárral szembeni tar­tozásukat. A gyár kintlévő­sége rendszerint eléri a 100 millió forintot. Ebből az következik, hogy kiadásai­nak fedezésére kénytelen 20—25 százalékos kamatra hitelt felvenni. A többlet- költségeket. természetsze­rűen ráterheli az adósokra, tehát végül is részben meg­térül a pénze, a sorozatos- tortúra azonban ettől füg­getlenül állandó gazdálko­dási nehézségeket okoz a gyárnak. Még egy probléma, arra vonatkozóan, hogy e kitűnő eredményeket elérő gazdál­kodó szervezetnek sem si­kerülhet minden. Bár tavaly 24, az idén eddig 16 száza­lékkal növelték a fizikai beosztásúak bérét, nos en­nek ellenére sem tolonga­nak a felvételre jelentke­zők. Hiány van kohászból, gépész- és villa moskarban- tartóból. E szakmák hatvan képviselője akár ma is je­lentkezhet a munkaügyön... Újabb „zsíros" üzlet Ahogy mondani szokták: kenni kell a szekeret, hogy fusson! Ezt teszik az ötvö­zetgyáriak, méghozzá újabb üzlet kötésével. Dr. Ta­máskovics Nándor végeze­tül elmeséli: — Sikerült négy szovjet vállalattal közvetlen ter­melési-kereskedelmi kap­csolatot kialakítanunk. A barterüzlet értéke 100 millió forintra tehető. Mi nyers íerroötvözetet ka­punk, s csgrébe különféle közszükségleti cikkeket adunk. A lebonyolításban a Metalimpex külkereskedel­mi vállalat van segítsé­günkre. A lényeg: mind a szovjet partnerek, mind mi jól járunk, sőt a népgazda­ság is nyer a „bolton”. Kolaj László Három hétig segít a termelésben a szünidős diákok közül Molnár Andrea és Pozsonyi Brigitta Raglyasalján, a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat üzemében. Képünkön a dié­tás kenyeret szedik le a kemencéről. —RT—

Next

/
Oldalképek
Tartalom