Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-15 / 191. szám
NÓGRÁDI T^áBge^3ffi»ÉTELfeXEN ÉRKEZETTE /£*%/ SÓK FÓRUMA MÁV-tól kérdezzük: A vízkorlótozás a vasútra is vonatkozik? Az utasok joggal várják el a MÁV-tól is, hogy a megemelt utazási költségért megfelelő körülmények között utazhassanak. Szerkesztőségünkhöz érkezett levelek között némelyik viszont arról szól, hogy időnként a legelemibb feltételeket sem biztosítják. Mi nem tudhatjuk, hogy a MÁV-nál kinek mi a feladata, azt viszont sejtjük, hogy valaki. vagy valakik mulasztanak a szolgáltatási folyamatban. De előfordulhat viz-, netán munkaerőhiány is, de ez az utasokat nem érdekli, az viszont igen, hogy a nehéz munkával megkeresett, spó- rolgatott. még mindig az állam által dotált , utazási költségért a vonatokon legalább víz legyen a tartályban. „Július 1-tő] augusztus 27- ig közlekedik gyorsvonat Salgótarján és Debrecen között a szombati és a vasárnapi napokon. Augusztus 5"én és hatodikén a vonat csapjain a víz egyáltalán nem folyt, sem öblíteni, sem kezet mosni nem tudtak az Utasok. A vonat kocsijánok számár 12-05 051 I oszt. 20- 07 413. 20-07 456, 20-26 459, 20-07 444, 20-26 562 II. oszt- kocsi' volt. Undorító volt a WC-használata..- Ez nemtörődömségre utal...” Szűcs Ferenc Hatvan Árvíz után Nógrádsipeken Másfél hónapja, egymást követő napon hatalmas felhőszakadás zúdult Nógrád- sipek térségére. A József Attila úton derékmagasságban hömpölygött a víz, sodorta magával mi útjába került. Ma már a község lakói eltüntették az árvíz okozta „sebeket”, csupán egy-két „emlék” utal az akkori nagy riadalomra. A Korda-hídnál beomlott patakfalat már feltöl- tötték, nem tátong már a szakadék, mind addig, míg nagyobb esőzés nem lesz, a képen jól érzékelhető veszélyhelyzetet viszont még nem hárították el az ÉMÂSZ szakemberei. Oláh János Nógrádsipek Példakép a Besztercén „Aki a virágot szereti..." A lakótelepen élőkről sok mindent elárul a lakóépületek környezete, pontosabban milyen annak tisztasága, a lakók mennyire szeretik a szépet, hajlandók-e ehhez tevőlegesen is hozzájárulni. Több észrevétel jelzi, hogy a környezetünk szépítésére, állagának megőrzésére kevés gondot fordítunk, gyakran még azok sem végzik el teendőiket, akiknek ez kötelességük lenne... „Én a Beszterce-lakótele- Pen élek és gyakran megállók a 63-as számú tízemeletes épület előtt, a megállásra az épület előtti tisztaság, a sok virág késztet. Aki ezt ilyenné varázsolta az a házmester, Tóth Simon és felesége. Tudom, hogy egészségi állapota nem dicsekvésre méltó mégis szorgoskodik, mert szereti a szépet és ezzel nemcsak önmagának okoz örömet, hanem nekünk is. Köszönjük mindkettőjüknek...” Percze András Salgótarján Beszterce-ltpA vendéglátóknak címezve Gyermeklevelek Csehországból Külföldről gyermekek üdülnek a salgótarjáni kempingben. 11 naponként érkeznek a csoportok, augusztus végéig 1500 többségében Csehszlovákiából érkezett gyermek ismerkedik Nógrád megyével és részesül a magyaros vendéglátásban. Az EXPRESS Ifjúsági és Diákutazási Iroda salgótarjáni kirendeltségéhez sok levél érkezik. Az itt nyaralt gyermekek ily módon köszönik meg a gondoskodást, a jó programokat, a sok-sok élményt, amelyek részesei voltak. Külön méltatják a magyar konyha finom ételeit... A Csehszlovákiából érkezett levelek arról is szólnak, hogy hazaérkezésnél miként fogadták őket a szüleik és a gyeremekek mivel köszöntötték a fogadókat. Bízom abban, hogy a megtanult magyar szavak, énékek a sok emlék nem kerül feledésbe, az érkezett levelek is ezt igazolják...” Takács Lajosné Salgótarján Schuyer F. út „Köszönet Ica nővérnek is" „Tisztelt Szerkesztőség! Köszönetemet fejezem ki a Levél a Bel. I-ről Balassagyarmatról cimű, személyes tapasztalataimat rögzítő írásom megjelenéséért. Végtelenül hálás vagyok azért, hogy a kórházi dolgozók munkájának a nyilvános méltatására lehetőséget biztosítottak, melyet az itt gyógyuló betegtársaim nevében is tettem. Sajnos az írásomban felsorolt nevek közül kimaradt Ica nővér, Telekné Nagy Ilona neve. Ezúton kérek elnézést tőle és természetesen neki is tolmácsolom hálás köszönetemet." Szerémy Gyula Szécsény Salgótarján legtragikusabb napja 2£|ff Mint madarat a fészkéből — Mindig csak a második felvonást írják az újságjukban, írják már meg egyszer az elsőt is — korhol jó szándékkal, szelíden a telefonban, Raffai József Sóshartyánból. Arra kérem, pontosítsa, mire gondol, s ezt feleli: — Mindig csak azt lehet olvasni, hogy 1956. december 8-án milyen nagy lövöldözés volt Salgótarjánban, a megyei tanács és a megyei rendőrkapitányság előtt, de arról nem olvasunk, hogyan kezdődött az egész, hogyan mentek oda az emberek. Ezt akarom én elmesélni magának... Raffai József tősgyökeres kisterenyei, • a bányatelepen született, a bányai pékségben sütötte a kenyeret negyven éven át az édesapja. A fiú is a bányához ment 16 és fél évesen. A pásztói polgári iskola elvégzése után lett villanyszerelő-tanuló, majd szakmunkás, s már az ötvenes évek elején — egy egyéves „gyorstalpaló" tanfolyam elvégzése után — művezető. Egy idő után gépészeti vezetőnek nevezték ki, s minthogy ehhez ildomos volt legalább az érettségi, Salgótarjánban elvégezte a villamosipari technikumot. A „bányák szanálásakor” 1 — mondja —, 1968-ban korkedvezménnyel került nyugdíjba. Mindösz- sze 41 éves volt. Nem is tudott munka nélkül meglenni. Engedet a kishartyá- ni téeszvezetők csábításának: a szövetkezet általános villamossági tennivalóit látta el-, s hamarosan elfogadta a sóshartyáni szolgálati lakást is. Ma is benne él, immáron tulajdonosként. — A NÓGRÁD valami olyasmit írt, hogy előre megszervezett volt a tüntetés — kezdi történetét házigazda vendéglátóm. — Nem csak a NÓGRÁD írta — vetem közbe rögvest. — Így írják minden történeti könyvben, még négykötetes büszkeségünkben, a Nógrád megyei monográfiában is. — Én nem hiszem el, spontán jött az egész tüntetés. Láttam, ott voltam Kisterenyén. Az igazgatási gépészeten dolgoztam. Az épület előtt üres térség állt. Oda jött az öreg Gasparin János meg a Kurcsik István, aki a Gaál Lajos apósa volt, és elkezdtek kiabálni, mielőtt még a nappalos műszak leszállt volna a bányába: „Segítsetek emberek, segítsetek! Elvitték a fiúnkat, elvitték a vejünket. Kiszedték az ágyból, mint madarat a fészkéből.” — Bozsik Valéria 1957bert' a Kossuth Könyvkiadónál megjelent könyvében, A nógrádi kommunisták harca az ellenforradalom ellen címűben úgy tudja Gaál Lajos és Vi- czián István bányászokat tartóztatták le a karhatal- misták az éjjel, mert röpcédulát terjesztettek, — ézt veszik aztán át a későbbi „történetírók” — és a két asszony, gyermekeivel együtt, hajnalban megjelent az üzemben, és sírva könyörögtek a munkástanácsnak, szabadítsák * ki a férjeiket. A meglehetősen fantáziadús leírásban — mintha a szerző romantikus hevületű, álforradalmi szellemű művek sokaságán nevelkedett volna, — az is benne van, hogy Viczián különböző bűncselekmények miatt már tizenkét évet kapott... — Én nem tudom, mi van abban a könyvben, de hogy Kisterenyén semmiféle Viczián nem lakott, vagy tartózkodott, az biztos. Én ilyet nem ismertem. Illetve egyet, de az egy gyengén tanulgató gimnazista volt, aki sokkal később a megyei társadalom- biztosítási intézet igazgatója lett... Az én tudomásom szerint az sem helytálló, hogy két embert tartóztattak le. Persze az igaz, hogy kettőt akartak, és december 8-án reggel is két emberről beszéltek. Ugyanakkor valójában csak a Gaál Lajost fogták le. A két házzal odébb lakó szomszédja, a Kelemen Károly cselt esztelt ki, és azt a karhatalmisták be is vették. Csak két nap múlva derült ki a turpisság. Kelemen — aki előzőleg rend- szerellenes izgatásért, mert azt csinálta '45 óta, tényleg volt börtönben — kívülről egy nagy lakatot tett az ajtajára, és visszamászott a lakásba a szobaablakon. Amikor éjszaka mentek érte, azt hitték, hogy nincs otthon, csak Gaált tudták elvinni. Pedig az igazi hangadó a Kelemen volt, izgága, rend- szerellenes ember, beválasztották valamilyen munkás- tanácsba, nem is volt bányász, csillét javított a műhelyben. A Gaál viszont valóban bányász volt, egy- időben lőmesterként dolgozott, meglehet, hogy aknászként is, egyébként proletár, csóró gyerek, őket tulajdonképpen az igazgatótanító, a Sümegi Emil tüzelte, elméletileg, aki a cserkészszövetséget is vezette a bányatelepen, és az úri osztály „ maximális kiszolgálója volt. Az öreg Gasparint a múltban csendőrbesúgóként tartották számon, mint hasonlóan izgága ember, a Kelemen szószólója volt. A Gaál szerényebb, nemtörődömféle, a Kelemen csavarta be maga mellé. — Értük indultak meg tehát Salgótarjánban a kisterenyei bányászok... — Hát, nem mindenki, de nagyon sokan. A Gasparin meg a Kurcsik fellázította az embereket, és nem szálltak le. A szolgáltató üzem vezetője, a Czéki László mérnök kirendelt egy villamosszerelvényt, abba terelték be az embereket. A kisvonat Salgótarján és Mizserfa között járt. Fellármázták a mizserfai bányászokat is, de amikor azok meghallották, hogy mi történt, azt mondták: a Gaált nem ismerik, Kelemenért egy lapát szenet nem dobnak arrébb, megfordultak, és hazamentek. Czéki lement Nagybátony- ba, feltüzelni az AKÖV- ösöket. A Kovács Dora Ferencet, aki nálam dolgozott, mint esztergályos, lakatos, univerzális, jó szakember, kapta el, vele vitette le magát motorral. Feri Kazárról járt be, nem merte mondani Czékinek, hogy nem megy, a salgótarjáni tüntetésből azonban ő is ugyanúgy kimaradt, mint én. Bátonyból visszaérve, Keller Márton kerékgyártóval bebújt a bognárműhelybe,- és amikor meglátott az ablakon keresztül becsalt engem is. Onnan láttuk, hogy a Gasparin se megy a kisvonattal, a Feri kérdezte is, mire az öreg azt felelte, hogy otthon hagyta a személyigazolványát, majd utánuk megy kocsin a bá- tonyiakkal. De nem így tett, nagy gazember volt az öreg! — A letartóztatási parancsot az ismeretei szerint miért foganatosították? A források röpcédula-terjesztést emlegetnek... — Én nem tudok röpcédula-terjesztésről. De azt tudom, hogy a Kelemen nagyon ügyesen lépett fel a színpadra, már az első* pérctől tevékeny részt vállalt, a munka felvétele ellen agitált, Gaál pedig, mint közeli szomszédja, a kísérője lett. A politikai küzdelem egyre élesedett. Az emberek körülbelül november közepén kezdték felvenni a munkát De főleg a nappalosiba jöttek, a délu- tánosba és az éjszakás műszakba kevesen merészkedtek el. így volt ez decemberben is. Mi,, Ujj Jancsi, az igazgató, Gyürki Béla, az üzemi csúcspárttitkár meg más baloldali érzelmű emberek megszerveztük az üzemben a fegyveres őrséget, igyekeztünk, fenntartani a rendet. A munkás- tanácsnak a kisterenyei bányaüzemnél kevés embere volt, december 8-a után pedig szinte mindannyian gyorsan eltűntek. December végére aztán mind a három műszakban beindult a termelés. Raffai József 1957-ben a Munkás—Paraszt Hatalomért kitüntetés tulajdonosa lett. Több mint öt évig szolgált munkásőrként. Tizennyolc éven át dolgozott mérnöki beosztásban, a hűségéért megkapta a Bányász Szolgálati Érdemérmet. Sulyok László „Tokainak—15”: A különleges kísérlet megkezdődött Földünk energetikai problémáinak megoldásában döntő fordulatot hozhat olyan villamos erőművek létrehozása, amelyeknél fűtőanyagként az urán helyett a természetben mindenütt megtalálható hidrogénizotópokat alkalmaznak. A gyakorlati alkalmazásra leginkább hasznosítható deutériumnak és a tríeium- nak. a hidrogén nehézizotópjainak termonukleáris reakciója. Ezeknek az elemeknek az egyesülése során fűtőanyagsúly-egységre átszámítva 10 milliószor nagyobb energia szabadul fel, mint a hagyományos 'szerves fűtőanyagok esetében. A moszkvai Kurcsatov Atomenergetikai Intézetben a „Tokárnak—15” termonukleáris berendezéssel sikerült a plazmát és a mágneses rendszer szupravezetését megvalósítani. A „Tokárnak—15" berendezéskomplexum több épületet foglal el. Súlya másfél ezer tonna. Az új berendezés legfontosabb újdonsága a szupravezető mágneses rendszer, amely az úgynevezett alacsony hőmérsékletű szupravezetők legnagyobb távlatokkal kecsegtető változatából — nióbium—ón — összetételből készült. Ebből az anyagból, amely ütésre porrá törik, a szakembereknek mégis sikerült mágnestekercsekhez szükséges kábeleket előállítani. A szilárd rézmátrixra 150 ezer, a hajszálnál tízszerte vékonyabb szupravezető ért helyeztek el. A két gyűrűben cirku- láló folyékony hélium a ká*be!t az abszolút nulla fok feletti 5 fokra hűti le. (Az áramveszteség nélküli szupfavezető rendszer súlya 100 tonna). A „Toka- % mák—15” kizárólag hidrogénplazmával működik, amelynek hőmérséklete eléri a 100 millió fokot. A „Tokárnak—15” kísérletei alapul szolgálhatnak egy nemzeti, kísérleti termonukleáris reaktor, valamint egy nemzetközi termonukleáris reaktor (ITER) kifejlesztéséhez. Ha minden a tervek szerint történik, akkor 1996-ban megkezdődhet az ITER építésé, amelynek feladata bizonyítani, hogy alkalmas villamos energia előállítására. A „Tokainak—15” termonukleáris berendezés. Az I. V. Kurcsatov Atomenergia Intézet központi technológiai vezérlőpultja. Innen irányítják a „Tokamak—15” működését.
