Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-14 / 190. szám

Kiváló ökölvívó volt Csak az elvégzett munkában hisz Piroska Zoltán Július elseje óta új veze­tő edzője van a Bgy. HVSE ökölvívó-szakosztályának. A szakember neve minden bi­zonnyal ismerősen cseng az ökölvívást szerető olvasók számára. Nem edzői múltja, ami, mint a későbbiekben kiderül, s2intén figyelemre­méltó, hanem a ringben el­töltött évek miatt. Igaz, hogy két évtizede volt, de a tizenegy évi (1963—1974) ök- lözést számtalan irigylésre méltó eredmény teszi felejt­hetetlenné. Serdülő magyar bajnoki cím és felnőtt baj­noki ezüstérem. Felnőtt vi­dékbajnokságokon győze­lem, két ízben is. Jó né­hány válogatottság: ifjúsági és junior, valamint olimpiai kerettagság 1972-ben, a müncheni ötkarikás játékok évében. Ö volt neves Európa-baj- nokunk, Kajdi János legna­gyobb hazai ellenfele. Piros­ka Zoltánnak hívják, 38 esztendős. A balassagyarma­ti sportegyesület kétéves szerződést kötött vele. Kö­zépfokú edzői képesítése ivan. ☆ — ökölvívómúltja ismert, edzői tevékenységéről azon­ban alig tudunk valamit. — Sportpályafutásomat 1974-ben hagytam abba, s ezután több mint kilenc évig nem volt semmiféle kapcsolatom az ökölvívás­sal. Hajdúsámsonban, 1983- ban kezdtem el ismét foglal­kozni a bunyóval. Itt ala­kítottam meg ugyanis töb- bedmagammal a debreceni sportiskola kihelyezett ta­gozatát. Három évig dolgoztam ott, s ez alatt több mint száz gyereket ismertettünk meg a sportág alapjaival. Úttö­rő és serdülő korú srácok­kal foglalkoztam, örömmel töltött el ez a munka. — Ennek ellenére három év után mégis távozott. Mi késztette erre a döntésre? — Abban az évben került a DMVSC ökölvívó-szakosz­tályának vezető edzői szé­kébe Szántó József. A mi tagozatunk az általa irá­nyított szakosztálynak ne­velte az utánpótlást. Éppen ezért ö beleszólt a mun­kánkba, méghozzá úgy, hogy csak az ő elképzelése ér­vényesülhetett. Én ezt nem hagytam szó nélkül. Ez nem tetszett neki. Számára zava­ró volt, az is, hogy én ak­koriban az edzőség mellett játékvezető is voltam. Hiá­ba tartottam és tartom ma is jól felkészült szakember­nek őt, a munkámba nem hagytam beleszólni. Így nem sokkal később meg is kaptam a felmondólevelem. — Gondolom, nem soká­ig maradt munka nélkül. — Valóban, 1987. január­jától már a berettyóújfalui sportegyesület ökölvívó­szakosztályát vezettem. Út­törő-, serdülő, és ifjúsági ko­rú gyerekekkel foglalkoz­tam. Az edzősködést mel­lékállásban, munka után végeztem. A berettyóújfalui tanács költségvetési üze­mének művezetője voltam. Versenyzőimmel öröm volt dolgozni, minek eredménye­ként szép sikereket értünk el. Például a tavalyi or­szágos serdülőbajnokságon két tanítványom is dobogóra került. Hiszem, hogy az Új­falun eltöltött idő jó alapo­kat adott az edzői munká­hoz. — Hogyan fogadta a gyar­matiak felkérését? Hiszen két kisebb egyesület után egy országosan jegyzett szakosztály kereste meg. — Megtiszteltetésnek vet­tem egy hagyományokkal rendelkező, OB H-es. szak­osztály ajánlatát, őszintén bevallom, hogy szerettem volna már magam kipróbál­ni egy ilyen nagyságú szak­osztálynál, így hamar meg­egyeztünk. — Milyen feladatokat tűz­tek ki ön elé? — A legfontosabb elvá­rás, hogy megszervezzünk egy nagy számú, erős után­pótlást. Emellett meg kell őriznünk felnőttversenyzőink eredményességét, és a csa­patbajnokságon a hagyomá­nyoknak megfelelően kell szerepelnünk. Nem kis elvá­rások ezek, de éppen a fel­adat nagysága vonzott. Most megmutathatom, hogy mit tudok a szakmából. A szak­osztály kétségkívül legna­gyobb ásza a válogatott Szi- kora. Az ő személye foko­zottan érdekli a szurkoló­kat. Tulajdonképpen még csak most ismerkedem vele, mert eddig a válogatottal készült. Pista már rendkívül rutinos ökölvívó, aki ismeri a sport csínját-bínját. Nem lehet más célunk, mint, hogy nemzetközi szinten ér­jen el sikereket. Megbeszél­tük a dolgokat, hatalmas energiával készül. — Egy hónapot végigdol­gozott már a fiúkkal. Meny­nyiben új dolog ez, hisz ön most foglalkozik először fel­nőttkorú versenyzőkkel? — Új dolog, de úgy érzem, hogy már meg is szoktam. Nagyon nem különbözik, hisz ők is csak ökölvívók, tehát beszélünk. És, ami lé­nyeg: jól megértjük egy­mást. — Van valamilyen ars poeticája a munkában? — Én csak és kizárólag a munkában hiszek. Úgy tar­tom, hogy az edzéseken kell elfáradni a fiúknak, nem a versenyeken. Becsületes, őszinte munkát kérek min­denkitől. Eddig meg is va­gyok elégedve, minden spor­tolónk partner. Csakúgy, mint a vezetőség, akik min­den kérésünket teljesítik. Látni és érezni, hogy Gyar­maton szívügy az ökölvívás. Biztos vagyok benne, hogy eredményes lesz, méghozzá hosszú távon Balassagyarmat ökölvívósportja. Szilágyi Norbert Kézilabda NB II. Balassagyarmat— Dunakeszi 27—16 (12-6) Kosárlabda kadett EB Csak a 11. helyen Temesvárott befejeződött a leány kosárlabda kadett Európa-bajnokság. A 17 éves válogatottak között a magyar együttes az utolsó mérkőzését megnyerte, így a 11. helyen végzett. — Eredmények, helyosztók: az 1. helyért: Csehszlovákia—Románia 58:57 (26:28),, a 3. helyért: Szovjetunió—Spanyolor­szág 95:66 (42:30), az 5. helyért: Olaszország—NSZK 64:36 (34—12), a 7. helyért: Jugoszlávia—Franciaor­szág 55:47 (34:21), a 9. helyért: Görögország—Lengyelor­szág 54:52 (27:28), a 11. helyért: Magyarország—Hollandia 74:47 (29:23). TOTÓ A 32. heti szelvényen sze­replő valamennyi mérkő­zést szombaton játszották le. A helyes tippsor: 1, 2, x, 2, 1, 1, 1, 2, 1, x, 1, 2, 1, 2. Balassagyarmat Városi Sportcsarnok 200 néző, v. : Heczegh és Spisák. Kábel SE: KlGYÖSSY, — CSEH, 4. Lam'bek 7, Kovács S. 6., Kürtössy 3., Urbán, Bán 4. Csere: Ponyi (ka­pus) Villmann 1' Mik­lósi 1, Zrínyi 1, Németh. Edző Lombos István. He­A svédországi Skellefteá- ban megkezdődött a hat vi­adalból álló sakk Világ-ku1 pa-sorozat utolsó versenye. Eredmények: Sax—Karpov (szovjet) dön­tetlen, Pörtisch—Ribli 1—0, Short (angol)—Tál (szovjet) 1—0, Andersson (svéd)— Csepel—Bp. Honvéd 0—0. Újpesti Dózsa—Tatabánya 1—0 (1—0), Siófok—Rába ETO 1—0 (0—0). Békéscsa­ba—Haladás 2—1 (1—1), Fe­tesek: 5 1, 2 1. Kiállítás 4. illetve négy perc. Remekül készültek fel a hazaiak a bajnoki rajtra. Az ellenfélnek egy pilla­natra sem volt esélye mée a szoros eredményre sem. A Kábel SE játéka komoly reményekre jogosít. •*' *t— Hübner (nyugatnémet) füg­gő, Kaszparov (szovjet)— Korcsnoj (svájci) 1—0, Sza- lov (szovjet)—Nikolics (ju­goszláv) 1—0, Nunn (an­gol)—Seirawan (amerikai) döntetlen, Elveszt (szovjet)— Vágányán (szovjet) 1—0. rencváros—MTK-VM 4—0. (3—0). Videoton—Veszprém. 1—0 (0—0), Váci Izzó—Pé­csi MSC 2—2 (0—2), DVSC —Vasas I—1, (0—0). Rajt a záró versenyen Az KB l-ben Forma—1-es világbajnoki pontokért a Hungaroringen Hansell bravúrja Budapesten Gerhard Berger vasárnap néhány perccel 10 óra előtt az eget kémlelte, s újjá- val figyelmeztetőleg a Hun- garoring fölött gyülekező felhőkre mutatott. Az osztrák pilótán kívül bizonyára még több tízezren voltak kíváncsiak az idő" járás alakulására azok kö­zül is, akik a hét végi ki- kapcsolódásuk csúcspontja­ként a IV. Magyar Nagydíj Forma—1-es autós gyorsasági futam megtekintését válasz­tották. Az érdeklődőknek bizony nem volt könnyű eldönteni­ük, milyen ruhát válassza­nak erre a napra, hiszen fülledt meleg volt, s ugyanakkor arra is számí­tani lehetett, hogy bárme­lyik percben elered az eső. A borongós idő ellenére már a kora reggeli órákban tízezrek indultak útnak a világbajnoki versenynek otthont adó Hungaroring fe­lé. hogy — elkerülve a vár­ható zsúfoltságot — időben, lehetőleg még a délelőtti bemelegítő edzés előtt ki­érjenek a pályára, s elfoglal­hassák helyüket a tribünö­kön vagy a füves dombol­dalon- Áttol függően, hogy mennyit szántak az egészna­pos műsorra, azaz milyen jegyét váltottak. (A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is voltak élelmes sportrajon­gók, ők a betonkerítésen kívül a fák erős ágain ren­dezkedtek be...) A 10 órakor kezdődött fél­órás bemelegítő edzést már mintegy 60 ezren kísérték ligyelemmel, de minden irányból folyamatosan, tö­mött sorokban érkeztek az újabb és újabb érdeklődők, így a nézőszám percről perc­re jelentősen emelkedett. A szektorokra pillantva fel­tűnt, hogy regeteg zászló, transzparens köszönti a Fer- rari-csapatot, s annak is második számú pilótáját, Bergert. Ezek is alátámasz­tották azokat a híreket, mi­szerint az országhatárokon túlról a legtöbben Ausztriá­ból és Olaszországból érkez­tek a világbajnokság idei tizedik erőpróbájára. Ami pedig az edzéseredményeket illeti: amint az várható volt, egyik versenyző sem haj­totta meg úgy igazán a ko­csiját. A 26 indulásra jogo­sult pilóta közül egyedül a brit Mansell. (Ferrari) ért el 1:24 percen belüli il:23.965) teljesítményt, az egészen pontosan 3967.816 méter hosszú pályán. A do­bogóra esélyesek — a bra­zil Senna (McLaren), a fran­cia Pros (McLaren), az. olasz Patrese (Williams), Berger — kivétel nélkül ott voltak az élcsoportban 1:24- es körökkel. Talán csak az hatott a meglepetés erejé­vel, hogy a délutáni viada­lon a 10. sorból rajtoló brit Jonathan Palter (Tyrrell) futotta a második leggyor­sabb kört 1:24.097 perccel. A „betétversenyek” sorát — immár időnként csepergő esőben — a turakocsisok nemzetközi viadala nyitotta, amelyen a magyarok mel­lett mindössze öt osztrák és egy nyugatnémet versenyző állt rajthoz, összesen 18 ko­csi dübörgött a Hungarorin­gen A *Camel-kupáért kiírt tízkörös megméretésen az osztrák Karl Wendlinger bi­zonyult a leggyorsabbnak, megelőzve két hazai spor­tolót, Cserkuti Józsefet és Szász Lászlót, Nemzetközi túrakocsi ver­seny a Camel-kupáért, tíz kör (39,680 km) : 1. Kari Weidlinger (osztrák, Merce­des 190E) 19:40,778 D — 120,978 km ő átlagsebesség. 2. Cserkuti József (magyar, BMW M3) 19:52 105. 3. Szász László (magyar BMW M3) 19:54.423. 4. Herbert Sum­merauer (osztrák, BMW M3) 19:56.341. 5. Kövesdán András (magyar, BMW 325) 20:12.064. 6. Riesinger Glas (osztrák. Ford Sierra Cos- wort) 20:59.011­☆ A mintegy 120 000 néző hiába várt a beharangozott megnyitóra, arra nem ke­rült sor, de legalább a ma­gyar Himnusz elhangzott a start előtt. A rajt — de Cesaris ki­vételével — valamennyi pi­lótának nagyszerűen sike­rült, az első körben még nem módosult az élcsoport eredeti felállása, tehát Pat­rese vezetett Senna és Caf- fi előtt. Utóbbi azonban már a harmadik körben át­engedni kényszerült pozíció­ját a jóval gyorsabb Ber- gernek, * majd rövidesen Prostnak is. A 9. körben Ghinzani kicsúszott, de utá­na még folytatta útját. Ne­gyedórával később Martini füstölgő kocsijával haj­tott a boxutcába. Kiderült: a jobb hátsó féke égett, s emiatt nem is tudta foly­tatni a küzdelmet, ö volt az első kiálló. Sokáig Patrese—Senna— Berger—Prost maradt a sor­rend, Berger például egé­szen szorosan tapadt Sen- nához. Közben megkezdte a felzárkózást Mansell, aki ezúttal csak a 6. sorból in­dulhatott. A népszerű brit még a 16. körben is csak a 7. helyen autózott, de már akkor nagy harcot vívott Caffival és Boutsennel az 5. helyért. A négy legjobb valame­lyest elhúzott, a mezőny­től, ezt jelzi az is, hogy a negyedik Prost és az ötö­dik Cafíi között több mint 15 másodperc különbség mutatkozott. Nem érdekelte mindez Mansellt, ő remek tempóban csak ment, ment előre. Közben Patrese hói nagyobb; hol kisebb előny­nyel vezetett Senna előtt. A 33. körben is még csak 4-ik volt Mansell, nála jobban csak Patrese, Senna és Prost állt. Már ekkor lát­szott, hogy Patrese nem tudja ma-jd végig tartani pozícióját, mert a kanya­rokban Senna rendre egé­szen • a közvetlen közelébe került. A 4L körben Man­sell elhúzott Prost mel­lett, majd rögtön támadni kezdte — immár a második helyért — Sennát is. Kez­detben a küzdelem nem járt sikerrel*, viszont a 53. körben mindketten fakép­nél hagyták az addig éllo­vas Patresét, aki két körrel később végleg ki is állt. Aztán Berger is búcsúzott a küzdelmektől. Mansell pe­dig rövid ideig erőt gyűj­tött, majd újra nekifogott Senna üldözéséhez. Igaz, a lekörözött Johansson né­mi segédletével, de az 58. körben sikerült a „műve­let” s ezt követően már Senna is csak nézhette, ho­gyan nő mind jobban a ket­tőjük közti különbség. A végére Mansell fölé­nye teljesen egyértelművé vált, s az az igazság, nem forgott veszélyben Senna második és Boutsen harma­dik helye sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom