Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-14 / 190. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett. Állalkcrti pillanatok Koppány György- felvételei Új szerkezeti anyag Két jajain cég teherhordó betonszerke/etek megerő­sítésére olyan végtelenített, szén- vagy aramid&zálas (mesterséges rost) betéteket készít, amelyek ötszörte- tízszerte erősebbek az acél­nál. A szálakat csévélik, majd egy önműködő öntő­gép háló alakjában rendezi el őket. Az így kapott háló tizedannyit nyom, mintha acélból volna, s teljesen kor­rózióálló. Szilárdsága a szá­lakat alkotó összetevők ará­nyának megváltoztatásával módosítható. □éj várható ■ eseményei Hétfőn tartja a Szécsényi Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága ülését. Értékelik az 1989. évi gazda­sági feljesztési terv első féléves teljesítését. Bá- tonyterenyén összeül a városi tanács végrehajtó bizottsága. Napirendjén szerepel a helységgazdál­kodás és az első féléves gazdasági terv végrehajtá­sa. Ugyancsak ekkor kerül sor a Balassagyarmati Városi Tanács vb-ülésére. Elemzik az első félévi gazdasági terv végrehajtását, és odaítélik a Böjtös- alapítványt. Szerdán Rétságon a Hazafias Népfront fórmot ren­dez a város környezetvédelméről. Pénteken a salgótarjáni Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtárban lesz a népművelők napi ünnep­ség. Vasárnap népművészeti találkozót tartanak Holló­kőn. flz ágy története Éjszakai nyugalmunk, rit­ka délutáni álmunk szín­hely az ágy. A kényelmes, matracos hagyományos ágy, az ággyá alakítható heverő, az összecsukható fekhely, g kényszerűségből elővett fo­telágy, s ki tudná felsorolni valamennyit. Nincs pontos adatunk, hogy mely országban mikor használtak elődeink először — a maihoz hasonlatos — fekhelyet. De tudjuk, hogy az egyiptomiak, a régi gö­rögök és a rómaiak már is­merték a lábakon álló ágyat. A fáraók sírjában találtak összehajtható tábori fekhe­lyet, amelyet utazásai során magával vitt az uralkodó. Az egyiptomi ágy az ülőal­kalmatossághoz hasonlított, csak méreteiben különbö­zött. Az állatlábakkal alá­támasztott keretre feszített szíjpántok adták a fekvő­felületet, amelyre matrac­párnákat tettek. Fejük alá párna helyett nyaktámaszt használtak. A görögök lakomáinak az ágy volt a színhelye. „A ven­dégek, ahogy megérkeztek, sarujukat levetették, kezet mostak, s elhelyezkedtek a kereveten. A lakomákon csak a fiúk és a nők ültek, a férfiak feküdtek, karjuk alatt párnával. A kerevet fából vagy fémből készült, szélei közt hevederek vol­tak kifeszítve. Erre kerül­tek a gyapjúval vagy tol­lal töltött matracok, taka­rók meg szőnyegek, a házi­gazda anyagi helyzetéhez mérten, s az évszak szerint változóan” — írja Ritoók Zsigmond. A németek faágyaikra ál­latbőröket terítettek, s ami­kor a bőröket lombbal pár­názták ki, feltalálták a mat­rac ősét. A keleti népek, a kínai­ak, japánok nem európai fo­galmak szerinti fából, vas­ból való ágyban alszanak. Rizsszalmával töltött mat­racot — futont — raknak o földre, amelyet a hagyomá­nyos keleti lakásban ugyan­csak rizsszalmából és mű­szálból szőtt gyékény fed. Erre ágyaznak, virágot, ma­darat ábrázoló, festett hu- zatú pehelypaplannal, és icipici kőkemény párnával. Az előkelőségek régen por­celánpárnát használtak. A nagy családi ágy a XIV. században kezdett divatba jönni. Ekkor már ismerték a tolipárnát, és sokszor drá­ga takarókkal fedték a fek­helyet. A francia királyi udvar­ban a rokokó idején közpon­ti szerepet kapott a háló­szoba. A király ágyban fek­ve fogadta a kérelmezőket, s a baldachinyal díszített ágy előtt játszódott le az udvari szertartás számos je­lenete. A XIX. században meg­jelennek a kényelmes, haj­lított hátú és oldalú, szép vonalú pamlagok. Az ágyak egyszerű felületekkel, ívelt végekkel készültek. S a ko­rábban oly kedvelt ágymeny- nyezetek, baldachinok és függönyök teljesen eltűnnek. A huszadik században az egyszerű szépség, a célsze­rűség lép előtérbe a bútor­készítés terén is. Szériabútorok között meg­található a szekrénysorba illesztett, nappalra felállí­tott ágy, a sár okhever öböl kihajtogatható fekhely, a hosszába, széliébe nyitható, tolható, variálható alvóhely. Nálunk is kapható az ál­lítható magasságú, és a ge­rinc vonalát követő hajlí­tott ágy. Ismét divatos a francia ágy, és a szecesszi­ós, festett vaságy is. Van, aki a kemény, más a puha fekhelyet részesíti előnyben. Az orvosok sze­rint a kemény matrac, a la­pos párna és a könnyű ta­karó az egészséges. Kádár Márta Mit vihetünk — kifelé? Az utazókat, turistákat bizonyára nemcsak az érdekli, hogy mit, s milyen feltételek mellett hozhatnak be az országba, hanem az is, hogy induláskor mit tehetnek útipoggyászukba, mennyi forin­tot, élelmet, ajándékot vihetnek magukkal. A megengedett mennyiség belföldieknek személyenként 400 forint, legfeljebb százforintos címletekben. A ki nem vihető, de a vámvizsgálat során önként bejelentett 400 forinton felüli összeget a vámhivatal letétbe veszi; Az összegről a pénzügyőr nyugtát ad. Mennyi útiélelmet szabad engedély nélkül kivinni? A kiutazó magyar állam­polgárok 5 kilogramm élel­miszert, ezen belül 2 kg hús­árut, vihetnek ki magukkal személyenként. Ebbe a két kg húsáruba bele kell szá­mítani a húskonzervet, de a nyershúst nem. Kávé, kakaó még útiholmiként sem vi­hető külföldre. Ki lehet vin­ni 200 darab cigarettát vagy 50 szivart vagy 200 gramm dohányt. Ezek közül válasz­tani lehet, nem együttesen vihetők át a határon. Két liter bor és egy liter ége­tett szeszes ital csomagolha­tó a pakkba. Ez a mennyi­ség is személyenként érten­dő. Dohányárunál és sze­szes italnál csak a 16. élet­évüket betöltötték jöhetnek számításba. A legújabb rendelkezések értelmében utasforgalomban ajándékként háromezer fo­rint belföldi • értéket meg nem haladó összértékű aján­déktárgyat vihet magával minden kiutazó. Az emlí­tet értékkereten belül 200 forint értékben vihető aján­dékozás céljára élelmiszer is — beleszámítva a bort és szeszes italt. Az ajándéko­zásra szánt ételek között nem lehet kávé, tea, ka­kaó, déligyümölcs, tábla­csokoládé, importból szár­mazó ital és fűszerek, nyers és füstölt hús, libamáj, sza­lámi és kolbászáru, füs­tölt szalonna, húskonzerv, zsír, zsírszalonna, mű- és természetes bél, étolaj, mar­garin, cukor, rizs, liszt, tej­termék. Nem vihető ajándék cí­mén külföldre arany, pla­tina. ezüst, valamint ezek­ből készült tárgyak, továb­bá múzeális tárgyak, bé­lyegek, és a Magyar Nem­zeti Bank közleményében felsorolt alábbi árufélesé­gek : gyógyszer, mosó- és mosogatószer, babaápolási termékek, legójáték, papír­zsebkendő, egészségügyi pa­pír, kötött alsó ruházati cik­kek, gyermektréning, gyer­meklábbeli, harisnya, zok­ni, harisnyanadrág, füg­göny, szőnyeg, csecsemő­ruházati cikkek, (ideértve a pelenkát is), fényképező­gép, filmfelvevő és vetítő­gép, barkácsgép, rozsda- mentes evőeszköz. Üzemanyagot csak a jár­művek erre a célra szolgáló tartályában lehet külföldre kivinni, póttartályban (kan­nában) üzemanyagot kivin­ni tilos. j;it Az első újsághírtől JIIII» kezdve fokozott fi­gyelemmel kísértem a Petőfi-^xpedíció szibé­riai kezdeményezését. Már a húszas évek végén hal­lottam Egri Endre és Küster Lajos salgótarjáni irodalomtanároktól Petőfi rejtélyes eltűnéséről. Ha- sonlóakat mondott el Krúdy Pál atyai barátom is, aki nagy Petőfi-rajongó volt. Segesvárnál (Ispán-kút- nál) senki nem látta Pe­tőfi holttestét. A sokat em­legetett Haydte oszrák őr­nagy tanúvallomása sem lehet meggyőző, mert ő is Havnau tábornok beosz­tott törzstisztje volt, akik­nek érdekében állott, hogy elcsituljanak a költőről terjengett hírek: hátha életben maradt? Hogy pontot tegyenek a Petőfi-ügy végére, Haynau sarkallta Szendrey 'Júliát férjének holttá nyilvánítá­sára, nem Júlia igyekezett az „özvegyi fátyoltól” me­nekülni. Egyetlen forrást önmagában nem lehet hi­telt érdemlőnek ' elfogadni, márpedig a hírhedt Hay­nau tábornagy és Haydte őrnagy egyértelműen a Kamafillát szolgálták. Talán soha nem derül fény arra. hogy az orosz cári hadsereg mennyi ha­difoglyot kísért száműze­tésbe a világosi vereség után. Háborúban jaj a le­győzőiteknek ! Vittek fog­lyot a tatárok, a törökök, éppen a győzedelmes cári hadsereg ne ezt tette vol­na? Ha valaki kizárólag csak a Kamarillának hisz, rosszul értelmezi a törté­nelmet, nem ismeri a győz­tesek észjárását. Igen, nemcsak hadizászlókat, sajnos szabadságharcoso­kat is vittek magukkal... Azt az érzést, hogy mi megy végbe egy számű­zött. vagy hadifogoly éle­tében, csak az tudja vala­melyest megérteni, aki egy-két évet hadifogság­ban töltött el. A létbi­zonytalanság, a lét- fenntartás minimális volta, s a gondolat, hogy élve ha­za kerülhet-e valaha is még? Sok-sok hadifogoly a reménvvesztettségnek kö­szönhette halálát! Mennyivel kínzóbb lehe­tett ez Petőfinek a Baj- kálon túli Barguzinban! Az odag.yalogoltatásuk is bor­zalmas kényszermenet le­hetett, s bizonyára sokan elhulltak a hocszú út alatt, mert feltehetően nem te­veháton vitték őket! Petőfi az átélt borzalmak után tudta, érezte. onnan nincs visszaút! A helyében minden józan gondolkodá­sú ember ugyanezt tette volna, amit ő is tehetett, nem volt más választása! Újból megnősült, s hogy a postamester lányát vette-e nőül, vagy más valakit, az majdnem lényegtelen. Ami pedig Morvái Fe­renc nagyrédei többszörös feltaláló hazafias szervező- és áldozatkészségét illeti, az minden tiszteletet meg­érdemel. Mindig voltak, vannak és lesznek meg­szállott amatőrök, akik életüket, vagyonukat te-* szik fej kitűzött céljuk el­érésére. Találunk törté­nelmünkben példát ógörög ásatások feltárására, hie­roglifák megfejtésére am­biciózus amatőrök részé­ről — miért nem fordul­hatna ez elő napjainkban is? Hogy Morvái Ferenc millióit mire költi, az ki­zárólag az ő joga. Elkölt- hetné pénzét Monte-Carlo játékkaszinóiban, lóver­senyre vagy éppen földkö­rüli „kéjutazásra” is. de ő e nemes célra áldozza millióit! De nemcsak erre! A Magyar Szent Korona című szép kiállítású köny­vet 56 ezer példányban, ajándékba osztogatja érett­ségiző diákoknak, abból ki­indulva, hogy egy diák aligha tudja 170 forintért megvásárolni. A mezőtúri Szivárvány — citera- zenekar sokezer nagyleme­zének önzetlen támogatása sem olcsó mulatság, erről is keveset hallunk. — Sokan — főleg tudó­saink körében — tamás­kodnak, „kivagyiságot” té­teleznek fel, és szemére vetik Morvainak, hogyan merészel amatőrként pro-, fiijukba avatkozni? Bele­avatkozni az általuk el­döntött, 140 évig érvény­ben lévő igazságba, hogy Petőfit csakis Segesvár­nál kell és szabad keres­ni. A suszter és kaptafa elmélettel védik a mundér becsületét! Szomorú jelenségként kell konstatálnunk, hogy az úgynevezett „illetéke­sek” elismerés helyett, ahol tudják, akadályozzák a Petőfi Emlékbizottság tiszteletet érdemlő munká­ját. Pedig attól, hogy az expedíció útját siker kí­sérte, még nem dől össze a világ, legfeljebb az érin­tett kutatók nimbusza lett halványabb. Meggyőződésem, hogy Morvái Ferenc többszörös feltaláló szívből gratulálna annak a nem szakmabeli magyarnak, aki a MEGA- MORV-kazánoknál moder- nabb, nagyobb teljesítmé­nyű és többet tudó sze­métégető kazánt konstru­álna. Nem sértené őt, hogy azt amatőrök teszik. Talán helyesebben ten­nénk, ha a sok kierősza­kolt kérdőjel helyett a költő méltó, újbóli elte­metésére gondolnánk! A Petőfi-ügy nem lehet egy kis csoport ügye, úgy ér­zem, közös nemzeti üggyé kell válnia! Sándor H. Rudolf nyug. tört. szakos tanár Suszter maradjon a kaptafánál? Dr. K. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom