Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
1989. JÚLIUS 22.. SZOMBAT NO(ÎRAI) 3 Nagy Sándortól a gyufacímkékig Az egymást érő események, megnyilatkozások sokasága és gyakran kuszasága a tegnapról, a imáról és a várható holnopról sok párttagban kelt bizonytalanságot, zavart. Ilyenkor ha az ember felelősen él, gondolkodik, akaratlanul is önvizsgálatot tart. Egyfajta számadást készít, szembesül önmagával és a valósággal. Czinke Ferenc Munkácsydijas grafikusművész is ezt tette beszélgetésünk során. f A gyűjtés szenvedélye egy- i idős az emberiséggel, hiszen őseink életmódját is így jellemzik a tankönyvek: vadászó, halászó, gyűjtögető. Persze, akkortájt, a gyűjtés bölcs előrelátásból volt kötelező, kedvteléssé csak akkor válhatott, amikor az anyagi javak már nemcsak a közvetlen megélhetést szolgálták. A műalkotások első neves gyűjtőjeként általában Makedónja egykori királyát, Nagy Sándort (i. e. 356—323) nevezik meg a források, aki összehasonlíthatatlanul köny- nyebb helyzetben volt, mint a mai műgyűjtők: világhódító hadvezér lévén elvihetett bárhonnan bármit, ami megnyerte tetszését. Közgyűjteményeket, közönségnek szánt tárlatokat az ókori Rómában nyitottak először. A magyar gyűjtemények első példái a honfoglalást követő évekből idézhetek, s találóan jegyzi meg Berkó Pál és Fehér Béla Ki mit gyűjt? című munkájában (Gondolat, 1980), hogy első gyűjtőink egyike maga I. István lehetett, aki — hatalmas anyagi áldozatoktól sem riadva vissza — több szent ereklyéit is megszerezte. Megfigyelhető, hogy a gyüjtőszenvedély hosszú ideig összekapcsolódott az értékek felhalmozásának nem egyértelműen vonzó emberi törekvésével. Ám az évszázadok során kiszélesedett a gyűjtés témaköre, s már nemcsak a közvetlenül vagyont jelentő értékek, hanem a mások szemében hóbortosnak tűnő ötletek is motiválhatták egy-egy gyűjtemény kialakítását. Mi mással magyarázhatnánk a XVIII. század második felében élt pesti polgár, Reicher Jakab csat- és fésűkészítőmester zsemlyegyűjteményét? A mester 1775-től esztendőnként egy-egy péksüteményt eltett — viasszal bevonva —, mellé feljegyezte a termék súlyát, az aktuális gabonaárat, és hogy milyen termés volt a jelzett esztendőben. Drágakövek, ékszerek, régiségek, festmények és szobrok, bútorok gyűjtése mindig is egy kiváltságos körre — a műtárgyakat megfizetni tudókéra — korlátozódott. A- polgárosodó társadalmakban azonban a gyűjtőszenvedély nem maradt e korlátok között. Az aprógyűjtésnek elvenevezett gyűjtési szokás képes levelezőlapok, ex librisek, jelvények, s még ezernyi egyszerű használati tárgy összehalmozását kívánta a tulajdonostól- Divatba jött a hanglemezek, bélyegek, pénzérmék, bankjegyek gyűjtése — ma önálló szövetségekben tömörülnek már a bélyeggyűjtők, a nu- mizmaták. Hogyan válik valaki gyűjtővé? Az út sokirányú lehet, a kiindulásban azonban egy pont közös: a figyelem. Felfigyelni rá, észrevenni azt, ami egy gyufacímke- sorozatot széppé tesz, s fogékonyan állni azok előtt az információk előtt, amelyeket a holt tárgyak közvetítenek felénk. Aki képes erre. az máris potenciális gyűjtő, csak a megfelelő alkalomra vár, anélkül, hogy sejtené sorsát- Mert gyűjtővé válni, az bizony sors! Akit egyszer „megfogott” az nem szabadul tőle többé — az már egy kavicsra, vagy egy faágra is másként tekint, mint a közönséges halandó. Sajnáljuk, vagy irigyeljük ezért? Mielőtt válaszolnánk, gondoljuk csak el, mit ad a szenvedélye a gyűjtőnek, s mit követel az érzésért cserébe. Adja a fölfedezés örömét, a gyarapodás kellemes érzetét, s közben új ismereteket, mind a gyűjtemény tárgykörében, mind ahhoz kapcsolódva, s új emberi kapcsolatokat is. Amit követel: szívós, kitartó, következetes kutatást, rendszerező tudást, a gyűjteményről való gondoskodást, sok más időtöltésről való lemondást. Schöffer Jenő — A tanácskozások viták, nyilatkozatok özönében hogyan látja id párt egységét, készségét a megújulásra? — Ha a párt ki akarja építeni egységét, el kell határolnia magát a különböző szélsőségektől. Most ugyanis éppúgy jelen vannak a jártban a visszarendeződésre hajló áramlatok, mint a polgári liberalizmus irányába mutató szerveződések. Mindkettőt veszélyesnek tartom. Ugyanakkor van a pártban olyan erő, amely a sokféle irányzatból kialakíthat egyfajta egyensúlyt. Ez számomra az új törekvések mellett, az eddig megtett út felelős, tisztességes megítélését is jelenti. Meggyőződésem, hogy az elmúlt négy évtized értékeit éppúgy tudatosítani kell, mint ahogyan a hibákat sem hallgatjuk el. Elértünk a társadalmigazdasági fejlődés egy bizonyos szintjére, de ezen már nem tudunk túllépni a régi keretek között. Ezért új megoldásokat kell találnunk a politikában, a gazdaságban is. S ha jó] sáfárkodunk lehetőségeinkkel, sikerül összefogni a nemzet 'erőit talán elindulhat valami. Megteremthető egy szocialista alapokon nyug. vó, jóléti ország. Ha valójában európai néppé kívánunk válni, akkor egyformán kell tekinteni nyugatra és keletre. Nemzeti létünk erősítésével, ' ugyanakkor kitárulkozásunkkal a világ felé elnyerhetjük az országok szimpátiáját, felzárkózhatunk a haladó világhoz. — Az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának ülésein, több alkalommal is szólt azokról a tartalmi és szervezeti változásokról, amelyek segíthetik a politikai és gazdasági megújulást. — A megyei pártbizottság tagjaként kötelességem ezt tenni. Ám gyakran tapasztalom, hogy a tanácskozásokat még mindig valamiféle örökölt centralizmus jegyében vezetik. A javaslatok, a közreadott elképzelések nem mindig Miben „utazik” a NÓGRADHÖ? Egy évvel ezelőtt alakult meg a Nógrád Megyei Hőszolgáltató Vállalat, s szinte az önállósodás első pillanatától nagy hangsúlyt fektetnek a vállalkozások megszerzésére, a több lábon állás jegyében. Vállalkozási osztályuk — többek között —■ a Nógrádi Szénbányák kazángyártási, értékesítési, telepítési tevékenységét is átvette. A lassan beérő munka első eredménye, hogy létre kívánnak hozni — balassagyarmati telephellyel — egy magyar—nyugatnémet vegyes vállalatot, űn. csőkompenzátorok gyártására. Lengyel—magyar együttműködés keretében pedig, vizsgálják az Antifur csőtisztító eljárás hazai elterjesztését, mellyel a ka- zánkőjellegű lerakódásokat tá- volítanák el a távhőellátó rendszer egyes szakaszaiból, a korábbinál „kíméletesebb" módon. jutnak el a határozathozatalig, a végső döntésnél szó sem esik róluk A múlt év őszén és azóta is többen szóltunk a megyei pártértekezlet összehívásáról. de mintha el sem hangzottak volna a javaslatok. Közelmúltban végül is a pártértekezlet összehívásáról és annak tartalmi, szervezeti előkészítéséről döntött a testület. Ezen a pártbizottsági ülésen többek között arról szóltam, talán érdemes lenne végiggondolni : egy megújulni kívánó pártnak megfelel-e a mostani szervezeti felépítés, szükség van-e például a megyei pártbizottságokra ? Az elképzelés nem új, nem én találtam ki több helyen elsősorban az euró- kommunista pártoknál megszokott gyakorlat. A jelenlegi centrális felépítés — az elavult sztálinista szerkezet — ugyanis lehetővé teszi, hogy a párttagokon, alapszervezeteken, mi több a pártbizottságokon átnyúlva hozzunk mozgalmi életűn, két meghatározó döntéseket. Ezért a pártnak alulról kellene építkeznie, oly módon, hogy autonómiája legyen egy-egy közösségnek, ne nyúlhassanak át a fejünk fölött. Szűnjön meg az irányításban az egyszemélyi, vagy szűk csoportok „kézivezérlése” és a döntéseknél a megyei pártbizottságok gyakran formális sza. vazása. — Ha a párt a reform- törekvések útját járja, maga is meg akar felelni a megújulásnak, el kell vetnie a látszatváltozások módszereit.. . — Igen, s azt gondolom az autonómiára kell építenie. Hórizontálisan felállított szervezetre és döntés- hozatali módszerre van szükség, ahol a párt minden tagja tevőleges résztvevője az eseményeknek, így — véleményem szerint — az alapszervezetek és a demokratikusan választott üzemi, községi, városi párt- bizottságok egyenrangúan működnek. Tevékenységük összehangolását pedig egy A KSH félévi adatokat tartalmazó összegzése szerint a lakosság pénzbevétele az év első felében csaknem 20 százalékkal volt több, mint a múlt év azonos időszakában; meghaladja a 436 milliárd forintot. Különösen a személyi jövedelemadó alá nem eső jövedelmek növekedtek, több mint 60 százalékkal. Átlagosan 17 százalékkal emelkedett a munkások és az alkalmazottak bevétele, 7,5 százalékkal a mezőgazdasági szövetkezeti dolgozóké, 21 százalékkal az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportoknál tevékenykedőké. A mezőgazdasági termékek értékesítéséből több mint 30 milliáltaluk megválasztott — — három-négy tagú — intézőbizottság végzi. Ez a bizottság tarthatná a kapcsolatot a Központi Bizottsággal is, de valójában egy megyei koordináló szerv lenne. Kiiktatódna ily módon a pártdiktatúra lehetősége, erősödne a pártde- mokrácia, az alapszervezetek, a párttagok rangja, felelőssége, és tevékeny részvétele a politikai életben. A párt egyenjogú és felelősségű emberek sokasága. Ebbő következik, -, nemzetben gondolkodást nem sajátíthatják ki egyes emberek és osztályok sem. Az elmúlt évben nagy változások mentek végbe az osztálytagozódásban is. Az ipari munkás mellett a mezőgazdasági, az értelmiségi, az alkalmazott is munkás. a maga nemében. Azt gondolom, helyénvaló lenne a párt nevét Magyar Szocialista Munkapártra változtatni. Mindezekről szóltam a pártbizottság ülésén, őszintén sajnálom, hogy javaslataim nem képeztek tárgyalási alapot sem, amikor a megyei pártértekezlet előkészítéséről, alternatív programjáról esett szó. — A politikai változásokról, változtatásokról beszélt. A gazdasági elképzelésekről még nem esett szó.. — Nálunk a gazdasági reform azzal indult, hogy a tömegeknek nem kis áldozatot kell vállalniok Márpedig, ha türelmet, toleranciát kér tőlünk a párt, akkor jogunk van ismerni a célt. Ezért véleményem szerint a pártprogramnak, a kormány tervének tartalmaznia kell mindazokat a célokat, amiért dolgoznak, amiért áldozatot vállalnak az emberek. Ha európai, népjóléti állam irányába indulunk, akkor -, vállalkozások, a tulajdonviszonyokban bekövetkező változások mellett, az életkörülmények kedvezőbb alakulása, a biztonságos létfeltételek igen fontosak. Itt, a megyében végig kell gondolni a szerkezetváltozás realitásait. árd forint bevételhez jutott a lakosság: a 21 százalékos növekedés döntően a felvásárlási árak emelkedéséből adódott, de meny- nyiségileg is több árut értékesítettek. A társadalombiztosítási kifizetések 92 milliárd forintot tettek ki, ennek nagy része nyugdíj volt, s e területen a növekedés 16—17 százalék. A KSH-jelentés szerint az első fél évben átlag 185,4 milliárd forint készpénz volt forgalomban, 6,9 százalékkal több mint egy évvel korábban. A takarékbetét-állomány 291,6 milliárd forintot tesz ki, s ez kétmillliárddal kevesebb, Többek között azt, hogyan lehe megoldani megnyugtató módon a bányák, bányászok helyzetét. Felzárkózásuk fontos feltételének tartom, hogy kapcsolódni tudjunk az országos programokhoz, akciókhoz. Itt van például „ készülődő világ- kiállítás. Borsod, Szabolcs, Pest megyéket követve, talán mi is megnézhetnénk, hogyan hasznosíthatnánk Nógrád idegenforgalmi és egyéb adottságait. — Mit gondol hogyan vélekedik mindezekről a változásokról a párttagság? — Ez a párt már nem a tegnapi! Feladata és felelőssége rendbe tenni a tegnapot, de a holnapot is! Ez a mai párt együtt nőtt napjaink történelmével, igazodott a világ- és hazai forradalmi kohézióhoz. Naponta megméri önmagát és a böl- csebb cselekvések útját kívánja járni. A nemzeti gondokra odafigyelve — megfelelő programmal — korszerű igazi néppárttá, a nemzetet képviselő párttá kovácsolódhat. A párttagok egy része gyanúsan néz mindenfajta reformtörekvést. Ezekre aztán könnyen ráakasztanak mipdenféle jelzőt. A legtöbbször azt, hogy konzervatívok. De hát ki itt a konzervatív és ki a reformer? Azt gondolom, hogy reformer az, aki túl tud lépni a leélt időn, együtt él a történelemmel. Én a pártot ilyennek tartom! Most az egységes, a politizáló párt kialakítása a legfontosabb. Ügy érzem, hogy a párt ma még túlságosan is el van foglalva saját belső ügyeivel. személyi kérdések kötik le erejét. Többet kellene foglalkoznia ereje felmérésével, szervezésével, azzal, hogy felkészüljön a választásokra. Ezt azzal a tudattal teheti, hogy a szerveződő mozgalmak, pártok ellenére, a legnagyobb erőt még most is magáénak tudhatja. Siettetni kell a „hallgató többség” intézményes beleszólását jö- vőnkbe. Azért, hogy felnyíljanak n nyelvek, s az okos nép gyülekezete tevékeny legyen. Hiszen azt szeretnénk, ha a választásokon tevőlegesen mellénk állnának, hogy elkerüljük a lengyel „meglepetést”. V. G. mint a múlt év végén volt. (Tavaly ugyanebben az időszakban 2,6 milliárd- dal nőtt a betétállomány.) A lakossági értékpapír-forgalom élénk volt, az ilyen jellegű megtakarítások a múlt évihez képest egyhar- madával növekedtek, és 4,2 milliárd forintot tettek ki. A lakosság az első fél évben 28 milliárdot költött valutavásárlásra, s ez majdnem háromszorosa az egy évvel korábbinak. (Az új vámrendelkezések óta a növekedés lassult.) A lakosság hitelállománya június végén 307,6 milliárd forint volt, a fél év során több mint 10 milliárddal növekedett. Az elmúlt év végén kezdték el gyártani az ŐSZ—07. típusú kiforrasztókészüléket a Mátraaljai Állami Gazdaság Mátratechnik üzemének műszergyártó részében. A helyben kifejlesztett berendezéssel lehetőség nyílik a híradástechnikai alkatrészek gyors cseréjére, s így a javítási idő lényegesen csökken. A képen Hegedűs Károly műszerész a kiforrasztókészüléket állítja össze. Növekvő lakossági pénzbevételek
