Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

MAIAJÁN KOSSUTH RÁDIÓ: 8.20: Hogy tetszik lenni? Nyugdíjasok műsora 8.50: Külpolitikai figyelő 9.00: Napközben. (Élő) 11.00: Zenés délelőtt 11.02: „Muzsikának szép a hangja” XXIV/12. rész 11.24: A kolorádóbogár Rákosy Gergely regé­nyének rádióváltozata 12.45: Európa jövője — álom vagy valóság 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: Magyarán szólva 14.25: Orvosi tanácsok — a magasvérnyomásról 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Kapcsoljuk a szolnoki stúdiót. . . Az egészséges gyer­mekekért. 15.20: Nóták 16.00: Tizenhat óra. Hírmagazin 16.10: Szívesen hallgattuk 17.00: Vízilabda Világ­kupa, NSZK—Magyar- ország mérkőzés 17.30: Beszélni nehéz 17.45: A Szabó család 19.15: A ludiadák. (1988.) Luis de Camoos műve (11*2. rész) 20.14: Jelenidőben 20.45: Operabérlet. Doni­zetti: Don Pasquale 22.45: ..Hajszálgyökerek.” 22.30: Üj kompakt lemezeinkből 23.38: Régi lengyel kórusmuzsika PETŐFI RADIÖ: 8.05: Kölyökrádió, szünidőben 8.48: Okos Marci és az oroszlán. Kalandos történet folytatásokban 9.05: Granadai vásár. 9.30: Maximális sebesség nincs. . . Forma—1. híradó. 9.40: Rivaldafényben: Lemezújdonságok 11.05: Világújság 11.10: Térkép és útravaló 11.30: Balatonrádió 12.10: Asztali muzsika 13.05: Az aranyember. Jókai Mór regénye rádióra alkalmazva 13.35: Recsep basa borbélyai Móra Ferenc elbeszélése 14.00: Sokféle. Szórakoztató irodalmi magazin 15.05: Könyvről könyvért. Irodalmi rejtvényműsor 15.15: Csúcsforgalom. 17.30: Kakofónia 18.40: Popregiszter 19.35: Hagyományápolók 20.00: ..Ábrándos szép napok” 21.05: Indul a bakterház. Rideg Sándor regénye rádióra alkalmazva. (X/l. rész) 21.33: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságaiból 23.15: Zeneközeiben a hallgató. (Élő.) BARTÓK RADIO: 9.08: Évszázadok kamarazenéié 9.48: Zenekari muzsika 10.50: Smetana: A két özvegy. Kétfelvonásos vígopera 13.05: Rockzene CD-n. 14.00: A kamarazene kedvelőinek 14.40: Magyar művészek operafelvételeiből 15.20: Sokszemközt az egészségről 15.50: Népszerű dallamok fúvósátiratban 16.01: Asconai ünnepi játékok, 1988. VIII/3. rész. A Római Szent Cecília Akadémia zenekarának hangversenye 17.31: X. Európa Cantat, Pécs, 1988. XXX/29. rész 18.30: Na maternjem jeziku. A Magyar Rádió szerbhorvát nyelvű nemzetiségi műsora Pécsről 19.05: in der Muttersprache A Magyar Rádió német nyelvű nemze­tiségi műsora Pécsről 19.35: Purcell-művek korabeli hangszereken 20.35: Kapcsoljuk a szombathelyi Bartók- termet. A nemzetközi Bartók-fesztivál nyitóhangversenye 22.45: Halál délután. Ernst Hemigway regénye rádióra alkalmazva MISKOLCI STŰDIŐ: Műsora hétfőtől péntekig változatlan. MAGYAR I TELEVÍZIÓ: TV 1­9.05: Tévétorna nyugdíjasoknak 9.10: Képújság 9.15: Arany. Olasz doku­mentumfilm­sorozat, V/3. rész: Dél-Afrlka aranya. (Ism.) NÓGRÁDI TÁJAKON. TELEXEN ÉRKEZETT... LATUNK 9.50: Telelottó. 10.00: Panoráma. Világpolitika percről percre, (ism.) 10.45: Mozgató Tévétorna mozgás- korlátozottaknak 10.50: Képújság 17.10: Hírek 17.15: Pannon krónika. A Pécsi körzeti stúdió híradóműsora. Dél­dunántúli hírek, információk, események 17.25: Nachrichten. Hírek német nyelven. A pécsi körzeti stúdió műsora 17.30: Unser Bildschirm. A pécsi körzeti stúdió németnyelvű nemzeti­ségi műsora 18.00: RTV közönség- szolgálat 18.05: Hello Einstein. / Francia—magyar tévéfilmsorozat. IV 3. rész 19.00: Műsorajánlat 19.05: Reklám 19.10: Esti mese. Mirr-Murr. Macska-egér szerenád Magyar bábfilm 19.20: Reklám 19.25: Közlemények. Müsorajánlat 19.30: Híradó. 20.00: Reklám 20.05: A világ nélküled. Francia tévéfilm- sorozot, VIII/2. rész 21.00: Reklám 21.05: Stúdió. 89. A televízió kulturális hetilapja 21.50: Fényképek. Dokumentumfilm. 23.00: Híradó. 3. TV 2. Kudlik Júliával és Dombóvári Gáborral 17.25: Képújság 17.35: Tv 2. Benne : Reklám Riportok Időjárás. Zene 18.00: Telesport. 18.25: Gyerekeknek! Alvin és a mókusok. Amerikai rajfilm­sorozat. 1. A M-csoport. 2. Mókás-mókusbalett 18!49: BUMM!!! Telefonos játék 19.00: Az úr árnyékban marad. NDK bűnügyi tévéfilm. 20.26: Tv 2. 21*00: Híradó 2. 21.20: Tv 2. 21.30: Meghökkentő mesék. Angol tévéfilmsorozat. A halottak nem lopnak. 21.56: Tv 2. 22.00: Nézőpont. A Művészeti Főszer­kesztőség műsora 22.45: Tv 2. Napzárta. BESZTERCEBÁNYA : 1. MŰSOR: 8.55: Az arany kapu (zenés szórakoztató műsor gyermekeknek) 9.45: Tv-játék. (Ism.) 11.05: Sportvisszhangok. (Ism.) 12.10: Tv-börze 16.25: Riportfilm 16.50: a tudományról és technikáról 17.30: A nap percei 17.40: Objektív (magazin) 18.20: A természetvédelemről 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Meghívó. Lengyel film 21.55: Az elnök magán­háborúja. Angol dokumentumfílm 22.30: Koncert (komolyzene) 2. MŰSOR: 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30; Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: El van intézve. Tévéfilm MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Dirty Dancing (Piszkos tánc) Színes, zenés, amerikai film. — Kamara: Férfiak. Színes, szinkronizált NSZK-beli film. — Kohász: Rémült rohanás. Színes, szinkronizált USA- krimi. — Balassagyarmati Madách: Ikrek. Színes, szink­ronizált, amerikai filmvigjá- ték. — Kamara: Éjszakai mo­torosok. Színes görög film. — Bátonyterenyei Bányász: Az embervadász. Színes, szink­ronizált, amerikai krimi. — Bátonyterenyei Petőfi: A ma­gányos farkas. Színes ameri­kai kalandfilm. — Pásztói Mátra: Szellemirtók. Színes, szinkronizált amerikai horror- bohózat. — Rétság: Moonwal- ker. Színes, zenés amerikai fantasztikus film. Szünidő... Fotó: Sz. L. Brinkmann professzor botrányos válása Klausjürgen Wussow alias Brinkmann professzor, a Klinika-sorozatból, válik. A nyugatnémet bulvársajtó ol­vasóinak kedélyeit azonban nem az borzolja, hogy a hat­vanéves, deres halántékú. ámde kopaszodó szívtipró beleszeretett egy 28 évvel fiatalabb újságírónőbe, Yvonne Viehoeferbe. Ilyes­mi mindenkivel megeshet. „Brinkmann professzor”, amint azt a Bild Zeitung sötét színekkel ecseteli, a fiatal kedves kedvéért haj­landó 26 évi házasság után sárba tiporni két gyermeké­nek anyját, Ida Krotten- dorfot. — Szeptemberben egy bécsi bíróságon „az év legpiszkosabb pere” kezdő­dik >— így a Bild. Yvonne Viehofer azt hí- resztelte az asszonyról, hogy alkoholista, notórius hazu- dozó és lelkileg sérült, „reg­gelire, azaz reggeli helyett dupla rumot hajt le, thogy alkoholszintjét egyensúlyban tartsa”. Ida Krottendorf jogorvoslatot kereset és ta­lált. Wussow azonban az új liaison kedvéért még arra is hajlandó, hogy a feleség el­len tanúskodjon. A Bild vé­gezetül magát Klausjürgen Wussowot idézi, aki egyszer állítólag ezt mondta: „Min­dig olyan szuverén s egyben jóságos akartam lenni, mint Brinkmann professzor.. .” Mátraalmás : a nemzetközi művésztelep vendégei, IX. Pataki Ferenc Több évtizedes termé­keny alkotói múlt van már Pataki Ferenc festő- és grafikusművész mögött. Munkásságának emelkedő íve, egyenletes beérése ki­térőktől és törésektől men­tes. Ez a szívósság és folya­matosság jellemzi ma is művészi tevékenységét. So­kat dolgozik, szeretettel, sőt szenvedéllyel. Manap­ság, amikor a politikai vagy annak nevezett ér­dekérvényesítési csatározá­sok közepette sokan válto­zatlanul úgy érzik, fejük fölött, azaz tőlük függetle­nül alakulnak ki a folyama­tok, mint az idei nyár gya­kori záporai és zivatarai — ők legföljebb lent megáz­nak —. önkéntelenül adódik a kérdés, mi magyarázza ezt az alkotói kedvet? — Sokan szólnának, de nincsenek eszközeik, hiszen nem lehet mindenki, ide­értve a művészeket is, po­litikus — jegyzi meg. — Így hát lógunk a levegő­ben. Az ember ilyenkorsa­ját hitére támaszkodva igyekszik megőrizni magát a vágyott jobb időkre. Ki­csit olyan ez — bár a ha­sonlat nem pontos —, mint amikor hibernálmak vala­kit. A művész, a nézőhöz hasonlóan szurkol egy dara­big, várja, hogy megkeres­sék. Nem tudunk beleszól­ni a dolgokba, mert nem vagyunk politikusok. Ma­rad téhát a munka. — Mostanában nem a legeredményesebb érdek­érvényesítési módszer. — Nem is ez a művésze­tek szerepe. Azért csinálom, mert valamit tennj kell a disszonancia ellen. Szük­ség van valamilyen ellen­pontra, a harmónia kere­sésére. Elsősorban önma­gunkban kellene föllelnünk ahhoz, hogy egyszer talán a külső világban is létre­jöhessen. Pataki Ferenc Szegeden született 1941-ben, ma is ott él. A képző- és ipar- művészeti gimnáziumban érettségizett 1960-ban, kép­zőművészeti főiskolai ta­nulmányait 1966-ban fe­jezte be Budapesten, festő­szakon végzett, Kmetty János és Bernáth Aurél voltak a mesterei. Szege­den 1969-től szabad foglal­kozású művész, közben 1974-től 1976-ig tanított az ottani Juhász Gyula Tanár­képző Főiskolán, s vezetett egy grafikai szakkört, ami később önálló stúdióvá alakult át, mára megszűnt. Több egyéni kiállítást ren­dezett 1970-től (Szeged, Bu­dapest, Miskolc, Mór, Gyu­la, Makó, Kecskemét, Ba­lassagyarmat stb.). Ugyan­csak több alkotói és nívó­díjat mondhat rqagáénak, például díjakat nyert a szegedi nyári tárlatokon, megkapta Szeged város al­kotói díját, a békéscsabai Alföldi tárlat, a hódmező­vásárhelyi őszi tárlat díja­it. A salgótarjáni országos grafikai biennáiék szerep­lője. A művész legújabb grafi­kai lapjai (akvarell, tus, diófapác, toll- és ecsetrajz) a többi között improvizá­ciós gazdagságukkal, ele­ganciájukkal. távlatos mély­ségükkel1, gyakorta a keleti tusrajzokat idéző rendkívül pontos gesztusaikkal tűn­nek ki. Tájszőttesei meg­győznek abszolút ritmusaik­kal, zenei sodrásukkal. He­gyi tájai több szólamúak, alapvető kifejezési nyelvük elsősorban a vonal dinami­kájára épül, és sokszor meglepően könnyedén foly­tatódik a legváltozatosabb tónusokban. Vonal és tónus szervesen összefügg, kom- pozícióis egységet alkot. Nem csoda, hogy kedvelt motívumai közé tartozik a repülés (Kerub). Ez az an­gyali suhogás tájélményeit, mozgásváltozatokat fölvo­nultató nagyszerű kísérle­teit (Távfutó) is meghatá­rozza. Érzelmi-indulati ti* pusú művészként úgyszól­ván azonnal és hevesen re­agál a valóság jelenségei­re, ugyanakkor roppant fe­gyelmezetten, kitűnő absztra- hálási technikával efneli ki a lényeget, akár tájról, akár emberről, akár saját fantáziáiról vagy álmairól van szó. Már az ősember beleél- zett bizonyos ábrákat, a barlang falába, s erre Pa­taki Ferenc is képes, falba, felhőbe álmodja játékos fi­guráit, pedig tudja — je­les sorozatokat, lapokat is készített erről, mint a Ha­tárzár. Menekültek emléke —, hogy a világ saját tája­inkon sem csupán álmok­kal kecsegtet, jelen van ha­tárainkon a szögesdrót ma is, nem tűnt el az antihu- mánum. amit az emberiség oly gyakran átélt, és átél. Talán ezért is olyan fon­tos, hogy az állandóan le­selkedő intolerancia fe­nyegetettsége közepette le­gyenek közöttünk emberek, művészek, akik rendelkez­nek azzal a lelki eleganciá­val, amely nélkül nem ma­radhat fönn a remény. Tóth Elemér Karajan haláláról A nemzetközi zenei élet mélyen gyászolja Herbert von Karajant. Az osztrák mestert Salzburg melletti otthonában, vasárnap dél­után fél kettőkor érte a ha­lai, amit — mint a közpon­ti televízió közölte — szív­elégtelenség okozott. Szombaton még részt vett a salzburgi fesztivál próbá­ján. Ö vezényelte a feszti­vál nyitányának szánt Verdi- nperát, az Álarcosbált. Franz Vranitzky osztrák kancel­lár kijelentette, hogy Her­bert von Karajan halálával a fesztivált „hosszú ideig pótolhatatlan veszteség érte”. Dmitrosz Szgurosz görög zongoravirtuóz hangsúlyoz­ta, hogy őszinte és mély fáj­dalommal tölti el a század egyik legnagyobb maestrojá­nak és zenei géniuszának ha­lála. Erich Leinsdorf ameri­kai karmester, aki 1930-ban Karajan tanítványa volt Salzburgban, szintén mély megrendülését nyilvánította ki. A Berlini Filharmoniku­sok élén befutott nagy kar­rier viharaira és Karajan áprilisi leköszönésére utalva annak a véleményének adott hangot, hogy a mester ha­lálához hozzájárult a „leg­utóbbi élményekből fakadó frusztráció” és így „halála pszichológiai halálnak” te­kinthető. Gyászolják Herbert von Karajant Nyugat-Berlinben is, ahol hosszú évekig a Berlini Filharmonikusok „örökös karmestere” volt. Walter Momper, a város kor­mányzó polgármestere han­goztatta, hogy „Berlin zenei nagykövetének” halála pó­tolhatatlan veszteség. Berlin zenei kritikusait egyébként éveken át meg­osztotta a karmester meg­ítélése. A többség szerint méltán ért el nemzetközi hírnevet, míg másokat za­vart az, hogy annak idején Karajan a náci párt tagja volt. Nem mindenki bocsá­totta meg neki a hírnév iránti „csillapíthatatlan szomját” sem — írják a megemlékező hírügynöksé­gek. Vélemény Eliííninek nyilvánítva... Nem vagyok sem a krimi, sem a horror, sőt sem az életből merített bűnügyek adaptációinak lelkes nézője. Most is az éjszakai álmat­lanság, no meg a Bush-láto- gatás közvetítése miatti mű­sorcsúszás nézette velem a tévé képernyőjét. Riport-do- kumentumfilmet jelzett a sebtében átolvasott műsor­előzetes, s így egy kicsit a cím is inspirálta ébrenléte­met. Hiszen az Eltűntnek nyilvánítva... cím már fog­lalt volt. Costra-Gavras ugyanis méltán aratott vi­lágsikert politikai krimijé­vel, amelyet e címszó alatt ismert meg a közönség. A múlt keddi késő este vetített filmet magyarok csinálták. Egy nagyon fe­szes, kitűnően megkompo­nált riportösszeállítást tett le az asztalra Simon Balázs rendező irányításával a szerkesztő-riporter Csurgay Judit. Az újságok hasábjain gyakran feltűnik a Ki tud róla? közlemény, mellette fénykép a keresett személy­ről. Ezek az ország lakos­ságát segítségül hívó esetek, de különösen a gyermekeltű­nések jnindig felrázzák a közvéleményt, s örökös talál­gatásokra adnak alkalmat. Vajon miért váltak látha­tatlanná egyik óráról, nap­ról a másikra? Ezt a szálát göngyölíti fel az országos rendőr-főkapitányság mun­katársai közreműködésével az alkotógárda. Szándékosan vagy vélet­lenül naponta 20—30 ember tűnik el az országban. A tavalyelőtti 5 ezer fő 1988- ra 7 ezer körülire növeke­dett. Ezeknek több mint a fele egy hónapon belül meg­került. de sokuk se élve, se holtan többé nem bukkant fel. Minden negyedik eltűnt intézeti növendék, 16 szá­zaléka gyermekkorú. Hogy ki mikor és mi ok­ból fordít hátat megszokott környezetének arra igen változatos magyarázat ad­ható. a kalandvágy, a vi­láglátás, az új életkezdés lehetősége, a túlzott szülői szeretet és törődés előli me­nekülés rendszerint csak át­meneti elszakadást jelent az otthontól. A magáramara- dottság, az életuntság, a sze- retethiány, a súlyos anyagi gondok, a munkahelyi prob­lémák miatt már gyakrab­ban torkollik tragédiába a menekülés. Azok, akik bű­nözők vagy balesetek áldo­zataivá válnak azok ügye nem mindig önszántukból kerül az „Eltűntnek nyilvá­nítva” dossziéba. A rendőrség rendkívüli erőkkel indul a keresések­re, különleges esetekben igénybe veszi a lakosság, a katonaság és a munkásőr­ség segítségét is. A felderí­tés, a kutatás jelentős anya­gi kiadásokkal is jár, példá­ul a babakocsiból ellopott csecsemő megtalálása 8 mil­lió forint többletköltséget jelentett. A bemutatott, a fotókkal és riportokkal szemléletesen illusztrált esetek többsége megdöbbentő emberi nemtö­rődömségről tanúskodnak. Elsősorban a szülők felelőt­lensége motiválta perifériára szorulás, majd a narkó és az öngyilkosság intő jelek mindnyájunk számára. Az így elveszett gyermek és hozzátartozó mindig hiányoz­ni fog, ha másként nem, hát égő lelkiismeretként az érin­tettek számára. De mit szóljunk akkor, amikor a környezetnek fel sem tűnik, ha valakit éve­kig nem lát. A 12 évig be­zárt lakásban holtan fekvő tulajdonos ügyesen álcázta öngyilkosságát. A hivatal pe­dig ennyi idő alatt nem ju­tott el az ajtó felnyitásáig. A társadalom szélére szorult emberek, a gyökértelenek, a talajtvesztettek, akikre nem kíváncsi senki, akik már nem kíváncsiak senkire, úgy tűnnek el, mintha a föld nyelte el volna őket. Látszó­lag nyomtalanul, mint magá­nyos hajók a Bermuda-há- romszögben. A rendőrség te­hetetlen. Az akta húsz év múlva elévül. Buzafalvi Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom