Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-14 / 164. szám

KÁDÁR JÁNOSNAK Kádár János Nógrádban 1945 Október 21-én Kádár Já­nos —, mint az MKP me­gyei képviselőjelöltje — választási beszédet mondott Salgótarjánban. A választá­sokon az MKP kétharma­dos "többséget szerzett a városban és Kádár Jánost is országgyűlési képviselő­nek választották. 1946-47I A két esztendő alatt több­ször is Salgótarjánba láto­gatott, a találkozókon rend­szeres .véleménycserét foly­tatott választóival. Az 1947. évi választásokon ismét Nógrád megyei képviselő lett Kádár János. 1956 Augusztus 12-én a város főterén rendezett nagygyű­lésen a bányák, üzemek, in­tézmények és a városkörnyék falvai képviseletében húsz­ezer ember jelent meg. A nagygyűlés előadója Kádár János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Vezetőség titkára. A rendkívüli érdek­lődéssel kísért beszédben elsősorban a Központi Ve­zetőség július 18-i, nagy je­lentőségű ülésének főbb kér­déseivel foglalkozott. Néhány részlet a beszéd­ből : „...Ez az ülés nem ok nél­kül keltett visszhangot ha­zánkban és hazánk határa­in túl is... Miért kell ma megemlékezve szólni a régi harcokról? Azért, mert hi­bákról is szólni kell... Meg- védtük, megvédjük és meg fogjuk védeni a jövőben is pártunkat minden arra tá­madóval szemben. Nem így állunk a pártunk munkájá­Nincsen talán ember, aki ezekben a napokban egy halálhír kapcsán ne te­kintene vissza évekre-évti- zedekre. Hite, szellemisége, vérmérséklete szerint ki-ki véleményt is mond Kádár Jánosról és a nevével jel­zett korszakról. Ezekből való az alábbi néhány villanás. ☆ Krizsanyik Zoltánná, zsúny- pusztai lakos, a szécsényi BRG antennaszerelője: — Csak azt mondhatom, amit a gyárban is kifejtet­tem, hiszen most mindenki erről beszél. Engem senki meg nem cáfolhat abban, hogy Kádár János mindig a kisemberek érdekében szólt. Ráadásul úgy, hogy az ő gyűlésein nem bóbiskoltak az emberek, mint mostaná­ban. S hogy kik nem szeret­ték? Azok, akik már a pén­zes világban, a jólétben él­tek. Akik nem érezték, hogy honnan jöttünk. Kovács Tibor, a Salgótar­jáni Öblösüveggyár autósze­relő csoportvezetője: — Határozottan azt mon­dom, hogy Kádár János rendkívül nagy politikus volt. Mutasson nekem egy olyan vezetőt az összes szo­cialista országban, akit úgv ban előfordult hibákkal; a hibákat nem védjük, a hi­bákat feltárjuk, leküzdjük és kiirtjuk. Pártunk vezeté­sében és munkájában az el­múlt évek során hibák, kö­zöttük súlyos hibák is vol­tak... A második fontos fel­adat az állami élet demok­ratizmusának további ki­bontakoztatása...” 1957 Kádár János ismét Salgó­tarjánban járt, a február 2-i eseményen — aktívaértekez­leten — pártmunkásokkal, az» alapszervezetek képvi­selőivel találkozott. A vé­leménycsere legfőbb témája: 1956 értékelése, a politikai konszolidációt és a gazdaság normalizálását szolgáló tö­rekvések. 1958 Október 19-én választási nagygyűlés volt — mintegy hatezer résztvevővel — Ka- rancslapujtőn, ezt az ese­ményt összekapcsolták az új művelődési ház avatóünnep­ségével. Ünnepi beszédet Czottner Sándor, bánya- és energiaügyi miniszter, Nóg­rád megye listavezető kép­viselőjelöltje mondott, fel­szólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára. Néhány gondolat a. be­szédből : „...Vannak jó tudósaink. Tényleg vannak! Jó tech­nikusok, jó szakmunkások, jó bányászok, meg a föld­höz értő parasztemberek is... Ha mi jobb életet akarunk magunknak, akkor nincs mást tenni, minthogy he­lyes irányba menni, más­részt dolgozni. Mert, amit termelünk, amink vgn, azt nem veszi el tőlünk a vilá­gon senki... Minket az érde­elfogadtak Nyugaton is partnernek, mint Kádár Já­nost! Csak arra vagyok kí­váncsi, hogy akik itthon az ő árnyékában felnőttek és meggazdagodtak, öt év múl­va nem fogják-e kiforgatni a sírjából... ☆ Molnár István, a Pásztói Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke: — Mint puritán emberre emlékszem Kádár Jánosra, akire éppen ezért nagyon sokan tisztelettel felnéztek. Minden ember nyelvén tu­dott szólni, ezért vívhatott ki szimpátiát itthon még vallásos idős asszonyok ré­széről is, meg Keleten és Nyugaton egyaránt. Ezt sze­mélyesen is tapasztaltam külföldön, amikor véleményt mondtak róla. Körülbelül húsz év alatt nagyon nagyot alkotott, a nyolcvanas évek elejéig jelentős fejlődést ér­zékelhettünk. Akkor azon­ban bölcsebben tette volna, ha elfogadja a jelzéseket és visszavonul. Ügy talán a történelem kiemelkedő, je­lentős személyiségeként töb­ben őriznék emlékét, mert az utóbbi idő kissé elhomá­lyosítja tevékenységét. kel, hogy ne engedjünk a szocializmusból, ne enged­jünk a béke megőrzéséből, és ne engedjünk a munkás­hatalomból... Kívánom önök­nek, hogy a választáson me­gint mutassák meg, hogy Nógrád megye népe, a mun­kás, a bányász és a paraszt, meg az értelmiségi a szocia­lizmus mellett van... " 1959 Salgótarjánban, a XI. bá­nyásznap ünnepségén Kádár János 30—35 ezer ember előtt mondott beszédet. Szeptember 5-én sok más mellett az alábbi gondola­tok hangzottak el: ....A mostani bányásznap ö römteli hangulatát növe­li, hogy bányászaink az év­ben igen szép eredmények­kel dolgoztak... Most és a jövőben is a bányászok kö­telessége, feladata nem egy­szerűen a mennyiségi több­termelés. Mindinkább arra kell törekedni, hogy a minő­ség is javuljon, a szénter­melési költség kevesebb le­gyen... Tudnunk kell elvtár­sak, hogy, ha a szervező, irányító és vezető emberek a saját munkájukat nem megfelelően végeznék, akkor a bányász a szénfalnál meg is szakadhatna, akkor sem volna a munkájának olyan eredménye, amilyennek len-i nie kell... Emberek vagyunk és nem tudjuk, a jövő mit hoz, de az emberek most nyugodtak, mert tudják, ha a pártnak lesz egy új ter­ve, megmondja a tömegek­nek. És, ha az országban va­lami komoly nehézség van, szól róla... Hiába vannak itt maguk 30—35 ezren, akár­milyen jót akarnak, ha nem segítik felülről, nem jól mu­tatják az utat, az irányt, a célt, nem tudnak dolgozni Mi meg hiába mutogatunk akármit, mint valami fából Kalácska Béla, a nógrádi egyházmegye evangélikus es­perese: A kádári politikát megtes­tesítő személyt, egyszerű, visszafogott embernek is­merjük, aki fiatal korától sokat szenvedett. A keresz­tény ember előtt pedig min­dig értékelendő erény, ha valaki kiáll a hitéért. Kádár pedig ezt tette, vállalva minden konzekvenciát, a börtönéveket is. Ebből a szempontból érdektelen, hogy mások szerint jó volt-e az, amit képviselt, a kiállá­sa elismerésre méltó. Véle­ményem szerint a magyar történelem olyan rendkívül nehéz időszakában kellett sorozatosan döntéseket hoz­nia, véleményt nyilváníta­nia. ami egyedülálló. Mi több, erősen érezhetők vol­tak a sztálinizmus marad­ványai, s a döntéseknél a külföldi befolyással is szá­molni kellett. Ezekkel is magyarázható, hogy a har- minc-egynéhánv esztendő néhány döntése esetleg lehe­tett volna más is. Természe­tesen csak nagyon komoly történelmi vizsgálódásban lehet a pozitív és negatív hatásokat sorra venni. — A szövetségi politika gondolata Kádár nevével faragott próféta, ha nincsé- nek tömegek, amelyek kö­vessék a vezetőket...” 1196?] Szeptember 3-án ismét a bányásznapi ünnepségen vett részt Kádár János. Czottner Sándor nehézipari miniszter beszéde után a harmincezres tömeg előtt felszólalt Kádár János is. Mondandóját szemléltetik az idézetek: „...Mi elvtársaim, akiket sorsunk a közügyekért fe­lelős posztra állított, még több munkát kérünk min­dig. De meg kell monda­nom, hogy nem egyszerűen ,az izmok nagyobb megfe­szítésére gondolok, hanem arra, hogy a bányászmun­kában dolgozó emberek — értve az egyszerű bányászt, a műszaki vezetőt, az ad­minisztratív vezetőt, a vál­lalati vezetőket — úgy fog­ják fel a több szénre vo­natkozó igényt, hogy ne csak izmukat, hanem az eszüket, agyukat is kicsit használják jobban és próbáljunk több szenet termelni annak a jó közmondásnak alapján, hogy többet ésszel, mint erő­vel... Nagyszerű dolog volt, hogy ilyen nagy vidéki vá­ros, mint Salgótarján, több. mint 90 százalékban, maga a salgótarjáni járás 70 szá­zalékban. a megye több, mmt 45 százalékban — sok párt versenyében — abban a nehéz, időszakban a kom­munista párt mögött sora­kozott fel, s ezzel is kifeje­zésre juttatta azt az akara­tát, hogy legyen ebben az országban proletárdiktatú­ra és épüljön fel a munka társadalma... Ezzel a nép­pel, ha egyenesen beszélünk, megmondjuk, mit kell ten­ni, mi a nehézség, mindent el lehet érni... À munkást, osztály, a szocialista forra­dalom az értelmiség nélkül fémjelzett. Megint csak kül­földi hatásra is, a hatvanas évek közepétől sok minden változott az egyházak szol­gálatában, ha nem is olyan mértékben, mint azt az egyes tagegyházak szerették volna. Ez azonban nem vál­toztat az egyértelmű pozi­tív megítélésen. Az termé­szetes, hogy ehhez nemzet­közi összefüggések, hatások is szükségesek voltak. Ezek eredményeképpen olyan fo­lyamat indult el, hogy nagy remények vannak az igazi pluralizmusra. Arra. hogy társadalmi szinten az állam és az egyházak teljesen szétválnak és szabad egy­házi élet valósul meg. ☆ Egy háziasszony, falusi portán: — Az utóbbi időben sok minden idegesít, rengeteg változást nem értek. Annvit mondhatok, hogy én Kádár­párti vagyok, miként az uram is. Az érveléshez azonban tartozik egy tény is: a vé­lemény nem való az újság­ba. ..Mert félek.” Ez is Magyarország. A megemlékező oldala­kat írta és összeállítot­ta: Kelemen Gábor. Visszapillantó nem tud sem építeni, sem dolgozni. Komoly bányamű­velést, mint, ahogy minden komoly építőmunkát az ér­telmiség odaadó támogatása nélkül nem lehet folytatni. Nekünk mindannyiunknak nagy megbecsülést és elisme­rést kell tanúsítanunk az olyan értelmiség iránt, amely a szocialista építőmunkából kiveszi részét és helytáll...” 1965 Kádár János Nagybátony- ban július 15-én találkozott a szénmedence ' szocialista brigádvezetőivel, Szécsény- ben megismerkedett a ÏI Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezetben végzett munká­val, látogatását pedig Ba­lassagyarmaton fejezte be. A szécsényi termelőszövet­kezetben így fogalmazott: „...Olyan ez a látogatás, mint két jó ismerősé, akik régen látták egymást. Eljöt­tünk köszönni’, megnézni, hogy vannak, és erőt, egész­séget kívánni a további mun­kához...” 1974 Május 11—12-én két nap­ra Salgótarján vendége volt Kádár János és felesége. A megyei pártbizottságon a pártbizottság titkáraival folytatott véleménycserét, városnéző séta során megte­kintette a Lakberendezési Áruházat, majd a karancs- berényi partizánmúzeumot. Salgótarjánban, a Gagarin Általános Iskolában és új lakótelepek építkezéseinek megszemlélésével folytató­dott a program. 1986 Július 24-én Kádár Já­nos felkereste a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemeket, ara­tókkal találkozott a Ka- rancs-völgyben, majd aktí­vaértekezleten vett részt a megyei pártbizottságon. Belpolitikai kérdésekről szólva, vitatkozott azokkal, akik kétségbe vonják a ter­vek megvalósíthatóságát, sürgette a jobb gazdálko­dást. ☆ Az MSZMP főtitkára utol­só nógrádi látogatásáról az esti órákban indult vissza Budapestre. A megyei párt- bizottság épülete előtt a sze­merkélő esőben várakozó sok száz salgótarjáni lakos —• köztük számos fiatal — taps­sal búcsúztatta. Magyar Szocialista Munkáspárt Elnöke NYERS REZSŐ elvtárs Budapest Széchenyi rakpart 19. Nógrád megye párttagsága, lakossága körében is mély megrendülést keltett Kádár János elvtárs ha­lálhíre. Temetése napján őszinte részvétünket fejez­zük ki a Központi Bizottságnak, — amelynek évtize­deken át első titkára, főtitkára, illetve elnöke volt — és osztozunk özvegyének gyászában is. Mi, nógrádi kommunisták rendkívül tiszteltük, sze­rettük Kádár Jánost, aki egykor a megyeszékhely országgyűlési képviselője volt. Nagyra értékeltük a béke, a nemzetközi biztonság megőrzéséért, la szocia­lizmus érdekeiért végzett áldozatos, következetes munkáját közvetlen, szerény személyiségét. Szívünk­ben megőrizzük e nagy formátumú politikus emlékét, aki egész életét, tudását, tapasztalatait a dolgozó em­berek szolgálatának szentelte. Az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága nevében DEVCS1CS MIKLÓS, első titkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom