Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... (Z^> TELEXEN ÉRKEZETT... <7^

Napelemes autó és sebesség- korlátozás

Túlzottan jól sikerült egy napelemes autó gyorsasági tesztje — megbírságolták sebességtúllépésért.

„Gyanítom, ez az első eset, amikor napelemes kocsit gyorshajtásért kapnak eV — közölte René Jeanneret, a kocsi főtervezője, aki egyáltalán nem látszott boldogtalannak és még a 20 frankos birságot is fizette. A kocsi közel 90 kilométeres sebességgel hajtott egy olyan övezetben, ahol 80 km a felső határ. De a háromkerekű „Spider” (Pók) 100 kilométer feletti sebességre is képes — valószínűleg akkor. ha süt a nap.

Szoptatónők

táplálkozása

Sokan vélik úgy, hogy a szoptatónöknek — mivel az anyatej termeléséhez energiára van szükségük — különösen sokat kell enniük. Brit kutatók most megállapították, hogy ez a vélekedés hibás. A szoptatónők energiaforgalma ugyanis — ellentétben a nem szoptató nőkével — egykét órával a táplálékfelvétel után tetemesen csökken.

Nyilvánvaló, hogy ők — megváltozott hormonháztartásuk okán — a tejtermeléshez szükséges energiát más módon szerzik meg. Ennek pontos mechanizmusa azonban még ismeretlen. Mindenesetre a szoptatónőknek szükségtelen mértéktelenül enniük, mert energiafogyasztásuk összességében nem .nagyobb, mint más nőké.

Szemenszedett igazság

„A múlt év novemberében egy napot szenteltem az egyik nagy magazinnak. Fotózás, interjú... A következő héten a fényképem alatt az volt olvasható, hogy 50 millió márka vagyon, és továbbra sincs férfi az életében. Hihetetlen. Most meg, tíz napja, már a sajtó a szerelem minden állomásán átjuttatott. Barátság, udvarlás, gyors házasság, jön az első gyermek, válság. Annyiféle probléma. hogy az ember azon gondolkodik, hogyan lehet mindezt tíz nap alatt elviselni! Ezek után már csak a válás következhet. És már ott tax’tok, hogy várom is, hogy bekövetkezzék, amiről írnak. Őrület..

(Steffi Graf teniszező)

o o o o

,,A politikában a súgók hangja néha jobban hallható, mint a szereplőké.”

(Gino Cervi író)

o o o o

— Mondd mama,, mi az a pubertás?

— Egyszerűen szólva az a korszak, amikor a fiúk nem tudják, hogy továbbra is

verjék a lányokat, vagy inkább csókolják őket. (Párbeszéd egy olasz lapból)

o o o o

„őszintén szólva, a kép világosabb, mint a cselekmény”— jegyezte meg az író felesége a férj tévéjátékának bemutatása közben.

(AB feljegyzéseiből)

o o o o

„N. úr annyira bízott a feltámadásban, hogy végrendeletében mindent önmagára hagyott.”

(J. Y. L. francia ügyvéd)

Éti csiga a törököknek

A Mezőföldi Állami Erdő- és Vadgazdaság soponyai vadfeldolgozó üzemében megkezdték az éti csiga begyűjtését és átvételét. Az üzemből az idén 300 tonna csigát szállítanak török és görög megrendelésre.

Adalékok a Petöli-rejtélyiiez 3.

Két szökés

Különös figyelmet érdemel az az intei'jú, amelyet Abonyi Ernő készített Swiegel Ferenccel : „Petőfi útja Segesvárról az iliszunszki sírig” címmel. Ebben Swiegel igyekezett nyomon követni Petőfi teljes szibériai útját az általa felfedezett költői feljegyzés és a költő (barguzini) barátjának feljegyzései alapján.

A Szibériába száműzötte- ket Kisinyovon és Kijeven keresztül vitték. Petőfi és Varga 1849 decemberiben azzal a reménnyel menekültek, hogy visszatérnek Magyarországra. Az úton azonban elfogták őket és az omszki börtön foglyai lettek. 1850. január 19-én a szökés miatt bajkálontúli kényszermunkára ítélték őket. Nehéz szánútjuk volt: Omszktól Nyikolajevszkig (ma Novoszibirszk), Acsink, Krasznojarszrk, Tulin, Po- lovin, Verhrnyengyinszk (ma Ulan-Ude), Potrovszk, Alekszandrovszk. A végállomás a kényszermunka letöltésének helye Hotorszk lehet, mely a mai Tohtorszk vagy Hutorszk nevű falvakkal egyezik.

Petőfi és Varga második szökése 1851. június 6-ra tehető. Június 11-én már Verhnyengvinszkben voltak illegálisan, ahol — abban a reményben, hogy ideiglenesen elrejtőzhetnek az üldözés elől egy bajkálontúli csendes zugban — a „Tungurija” nevű karavánhoz csatlakoztak, amely Barguzin felé tartott. A

„Tungurija”, lehet, hogy a „Tunguszija”-val megegyező terminológia, mely a „tunigusz” szóból ered : a

mai evenkok (tunguzok) nevének régi használatából, akik ma a bajkálontúli terület északi részén, Barguzin környékén élnek.

1856 januárjában Petőfi a tüdőbajtól legyengülvef megfázott és ágynak dőlt! Igaz ugyan, hogy barguzini felesége gondosan ápolta a beteget, de a költő 1857 májusában tüdővérzést kapott, Barguzinban, betegágyban halt meg, és nem Iliszunszkban, ahol tanyája volt. A Petőfi utolsó napjairól szóló úgynevezett szibériai verzió megkezdte útját Magyarországon is, 1948- ig publikálták is. Függetlenül attól, hogy a cikkek szerzőinek egyező vagy eltérő a véleménye, mindezek az anyagok Barguzin- ba, à Bajkál partjára vezetnek bennünket.

A kutatás folyamán kiderült, hogy Petőfi bai-gu- zini életének problémájához a 60-as évek elején egészen közel került a filológiai tudományok doktora, a barguzini születésű, ma már megboldogult L. E. Eliaszov. Még a 30-as években lejegyezte néhány falubeli visszaemlékezését a külföldi származású Petrovicsról, akinek szokatlan és titokzatos személyisége igaz és legendás hírek egész tömegét keltette életre.

Ezek- a feljegyzések zömmel publikálatlanul maradtak, s különböző archívuMagyar hadifoglyok Oroszországban. Lenn középen a táblára könyöklő férfi Swiegel Ferenc.

mokban találhatók. Már a 60-as években egyre szilárdabban hitte, hogy a talányos Petrovics Petőfi lehetett. A tudós magyar kollégáival levelezett erről, beszélt a bajkálontúli területen még élő magyar hadifoglyokkal. Ném sokkal ha;: lála előtt L. E. Eliaszov valamilyen speciális tanulmányt írt, melyet ez idáig még nem tudtunk megtalálni. Petőfi témájának tanulmányozásával bízta meg tanítványát, V. I. Zor- kint, az irkutszki egyetem jelenlegi tanárát, a filológiai tudományok kandidátusát, aki aztán hamar elállt a témától.

P. I. Morokov visszaemlékezései.

Személyes ismerőse, jó barátja volt Petrovicsnak,

1836-ban született.... 1937- ben Eliaszov jegyezte le és először az ő „Bajkáli legendák és hagyományok”

c. könyvében jelent meg. „Titokzatos ember” a neve. Utalás történik arra is, hogy a múlt század 50-es éveinek elején érkezett egy csoport őrök kíséretében.

Közöttük volt a „Titokzatos ember”. Petrovics is, akit Anna Kuznyecovához telepítettek, majd a vele való házasságból fia született, Alekszandr, aki 1907-ben elhagyta Bax-guzint.

Petrovics középtermetű volt, sötét hajú, néha bajuszkát viselt. Szeretett üldögélni a folyó partján, szombatonként a gazdag emberek házaiban és az utcán színi előadást rendezett, ismerte az ónozó- és az ácsmesterséget, gyakran járt Morokovékhoz a fürdőbe, értett orvosi dolgokhoz. Külföldi állampolgár volt, oroszul rosszul beszélt, erős akcentussal. de a helybeliek gyakran fordultak hozzá tanácsért. Nem pravoszláv hitű volt, ezért templomba se járt, keresztet sem hordott. Van arra is utalás, hogy a helyi erők oldaláról szigorú ellenőrzés, felügyelet alatt állt Petrovics. Tüdőbajban halt meg és a dekabrista Mihail Kjuchelbeker mellé temették el.

(Következik: Szeretett gyalogolni)

Általános iskolások a munkásőrségnél

Tantermet pótol a tanácsterem

Minden jel ai-ra mutat, hogy hamarosan kisiskolások ülnek a munkásőrség megyei parancsnokságán. Napi rendszerességgel, hiszen a tervek szerint idejárnak majd iskolába. Nem a munkásőrség kívánja „hatása alá vojnni” a kisdiákokat, hanem a szorult helyzetbe került iskolán segít a testület parancsnoksága. Az előzményekről Nagy Gábort, a munkásőrség megyei parancsnokának helyettesét kérdeztük.

— Czene Gyula, a szomszédos Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója keresett meg bennünket a kéréssel: a munkásőrség épületében tudnánk-e helyet teremteni egy korrekciós osztálynak. A válaszunk azonnal igen volt. Ráadásul nem valami szűk irodába kell zsúfolódni a diákoknak, hanem az elképzelések szerint az emeleti tanácsteremben tanulhatnak majd.

— összeegyeztethető-e az itt folyó majdani iskolai oktatás és a munkásőrség saját feladatainak teljesítése?

— Igen. A tanácstermet délelőtt szabaddá tudjuk tenni az oktatás céljaira. A munkásőrség olyan rendezvényeit pedig, amelyekre itt kell sort keríteni, délután vagy a hét végeken szervezzük.

— A hagyományos szolgálati formát sok helyen megszünteti a munkásőrség, az azonban kizárt, hogy a megyei parancsnokságát ne őrizze szolgálat. Ez a fegyelem nem okozhat-e komplikációt a kettős hasznosításban?

— Egyáltalán nem. A szolgálat az osztály tanulóit, tanítóját megismeri, így a beléptetés is gyorsan megtörténhet. Oly’ annyira, hogy a diákok a szünetekben iskolájukba js átjárhatnak.

— Nem kerülhető meg a

kérdés: kér-e valamilyen

ellenszolgáltatást, magyarán bérleti díjat a teremért a munkásőrség?

— A szerződés kimunkálása most folyik, beleértve az esetleges térítési díjhoz szükséges számításokat is. A legnagyobb tétel a takarítás díja, bár ez úgy is megoldható, hogy ezt a munkát az iskola .takarítónője végzi el. Fűteni mindenképpen kell az épület, az elektromos áram díja pedig csekélynek tűnik. Most tehát még azt mondhatom, hogy a számítások nem fejeződtek be. A szándék azonban egyértelmű: térítési díjat csakis akkor kérünk. amennyiben az igény- bevétel súlyosabb összeggel érintené a mi szűkös költségvetésünket.

— Mikortól járnak a diákok iskolába — a munkásőrségre?

— Megkötjük a szerződést — egyelőre félévre —, így az iskolakezdéskor a Petőfi Általános Iskola korrekciós osztálya már a tanácstermünkben láthat munkához.

—k—

Permetezik a kacsákat Patakon

Patak, ez a Dejtár és Nagyoroszi, vagy éppen Borsos berény között lévő kis falucska ízig-vérig szanaszét körzetesített település. Nincs önálló iskolája, téesze, tanácsa.

A kocsi kerekei alatt pattog a megolvadt szurok, a falu előtti domboldalban most készülő pincék félkész ajtaján erőtlen szél lebegteti a fóliát.

Ember szinte sehol. A házakon leeresztett redőnyök, behúzott függönyök. Por és meleg. Meglepő hírt fioztak innen: a napokban egy helikopteres permetezéskor a faluszéli házaknak is jutott a növényvédő szerből. A helikopter ott forgott a kémények felett, volt aki félt „ránk zuhan, oly közel berregett”.

A focipálya mentén lévő utcában szólítok meg két idősebb asszonyt. Meglepődnek a kérdésen. Ahogy kiveszem szavukból, évek óta senkinek nem jutott eszébe, hogy erről kérdezze őket. Már megszokták, hogy lepermetezik őket.

— Három vagy négy meggyfa kezdett elszáradni a permetezés után — mondja egyikük, majd említést tesz a répáról, meg a többi zöldségről is. Megtudom: most a felújítás alatt lévő kocsma utcájában a Békében csapott nagyobb pusztítást a helikopterből hulló permet. A kihalt iskola előtt visszafelé vezet az út A buszmegállóban öreg pár várja a járatot. A domboldalon éthordóval ballag botra hajolva egy öreg ember. Alig néhányon az utcán.

A Békében, ahogyan elmondták a kúttal „jelölt” házaknál akadok a pusztítás nyomára.

— Egyszercsak fut be a gyerek, hogy anyu megdöglött egy kacsa. Mire kimentem, már három. El- szalddtam az orvosért, mire visszamentem már hét — meséli Mák lstvánné. Végül tíz lett. Az állatorvos a többinek injekciót adott. Azt mondta, ha ezek megmaradnak, a többinek biztos a méreg okozta halálát. Megmaradtak.. .

Nem nagy dolog, mondják most sokan. A gondatlanság az. hogy emberek halálát, vagy jobb esetben betegségét is okozhatja, a kiszóródott permet csak az egyik kár. A (másik az, amiért ezek a patakiak nem panaszkodnak. Évek óta. Talán csak egy kicsivel több figyelem kellene — egy szükebb forduló a helikopterrel, óvatosabb repülés — persze abból mostanság a városban is kevesebb. Ilyen világot élünk. Megszoktuk a figyelmetlenséget, miként a patakiak, hogy lepermetezik őket.

—hr—