Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-11 / 161. szám
1989. JÚLIUS 11., KEDD NOGRAD 3 A zsebben marad, vagy elvesz? I. Csak az elavult technika? A szanáló szervezel igazgatója levelei megírta „Megmenthető megyénk- válaszolta dr. Zsákay János miniszteri biztos A Salgótarjáni öblösüveggyár az önállóság megszerzése óta nehezen tud olyan gyorsan talpra állni, ahogyan a mai követelmények megkívánják. Régi • örökséget cipel a vállán. Ezek közül nyomasztólag hat az igen elavult műszaki, technikai színvonal. Pénzszűke szorítja a kibontakozást szolgáló mozgásteret. Továbbá mélyek azok a gyökerek, amelyek visszafogják a korszerű felfogást és ennek megfelelő gyakorlatot. Emellett, egyéb más visszahúzó erők is zavarják a nagyobb arányú cselekvést. Mivel sok mindenben nem lehet máról holnapra változtatni, ezért azokat a kínálkozó lehetőségeket kell megragadni, amik megvannak, abból kell a jelenleginél több pénzt, jövedelmet előteremteni. Ilyen terület a selejt csökkentése, a jóáru- kihozatal növelése. Ellentmondó megítélés A gyár éves termelésének 8—10 százaléka jelentkezik/ veszteségként — tájékoztat Simon István, a gyár műszaki igazgatóhelyettese. — Ezen belül is a technológiai selejt a legmagasabb. Ezt sajnos nem tudjuk mérsékelni. Nagy szóródás van viszont a különböző termékeknél. Van ahol eléri az 50 százalékot, míg másutt 8—10 százalék között váltakozik. — Tudomásom szerint a legtöbb selejtet az automata gépek adják. — Igen. Ez összefügg a meglévő alacsony műszaki, technikai állapottal továbbá azzal, hogy 2—3 év alatt a műszaki irányítás csaknem teljesen kicserélődött, s ez negatívan befolyásolta a jó- áru-kihozatal nagyságát. Mészáros György fejlesztési főmérnök szerint is a tömeggyártásnál jelentkezik a nagyobb selejtveszteség, ez a gyenge pontja a selejtképző- désnek. Az elavult műszaki- technikai színvonal 15—20 éves alapberendezéseket jelent. Ez szinte megszabja a munkaszervezés és a gyártás- technológia színvonalát is. Hasonlóképpen fogalmaz Csáki Attila, a 2-es számú gyáregység (automata) vezetője mondván : — egyetlen .....un......................n............................... m egoldás kínálkozik az alapvető változtatásra, ‘az alaptechnikát korszerűbbre kell felcserélni. Ugyanis még az országos átlagot sem éri el. Szendi Gábor ugyanennek a gyáregységnek a főművezetője a következőkkel folytatja: — A mostani munkaselejt nem nagyobb az országos átlagnál, ezért elfogadható. Ezzel szemben Marek Aladár, a minőség-ellenőrző osztály vezetője határozottan mondja: nem fogadom el, nem értek vele egyet, amiA nagy melegben 40 fokos hőségben dolgoznak az üvegfúvók a kemencék mellett. Képek: Rigó T. kor az alacsony műszaki, technikai színvonalra hivatkoznak. — Ha rosszul van beállítva a gép — az selejtet termel. Ha egy bizonyos idő után nem ellenőrzik annak precíz működését és nem korrigálják az esetleges hibát akkor is csak selejt lesz. — Bizonyára sokan nem értenek velem egyet, de meggyőződéssel állítom, hogy a selejt csökkentése, a minősége növelése érdekében érvényesíteni kell a felelősséget, a termelés összes folyamatában — mondja Domonkos Zoltán, kereskedelmi igazgatóhelyettes. Ugye, hogy lehet? Az utóbbi két vélemény jogosultságát jelzi, hogy igazgatói utasításra a kettes gyáregység vezetése ellenezte a selejtképződés okait és ennek birtokában konkrét feladattervet dolgozott ki — Az elmúlt évi bázisadatokra építve 40—50-féle termékcsoportnál és gépenként veszteségelemzést készítettünk — mondja Csáki Attila. Az eredményes végrehajtás révén 4—5 százalékkal tudjuk növelni a jóáru-kihoza- talt. Számításaink szerint, az ez évi 460 milliós termelési értéket figyelembe véve 20 milliót jelent. Ez vagy a zsebünkben marad, de nem merek másra gondolni. Elérése érdekében nagyobb anyagi elismerésben részesítsük a műszaki irányítókat. Ezzel együtt növeljük a munkaszervezés színvonalát, lehetőséget teremtünk létszámracionalizálásra is. — Én 10 millió forintot várok a második fél évben, a kidolgozott intézkedési tervekben foglaltak végrehajtásáról — egészíti ki az előbbieket Simon István. — Az itteni vezetők részére kitűzött célprémiumot nem személyekhez kötjük, hanem a feladat eredményes elvégzéséhez. Amennyiben a tőlük elvárhatónál nagyobb mértékben emelik a jó áru mennyiségét, akkor annak megfelelően nő az anyagi elismerés is. Ehhez viszont az kell, amit Marek Aladár erőteljesen hangsúlyoz: — Kizárólag a mű alkotóján áll, vagy bukik a jiker. Nemcsak itt, hanem az egyes gyáregységben — utal az ott szerzett kedvezőbb tapasztalataira. (Folytatjuk) "Venesz Károly Sűrűsödnek a viharfelhők megyénk szénbányavállalata fölött. Ennek legújabb „bizonyítéka” ez a levél, amelyet dr. Rédei László, a szanáló szervezet igazgatója küldött dr. Zsákay János miniszteri biztosnak: „A Nógrádi Szénbányák l. negyedévi eredményei, valamint a hivatkozott levelében foglaltak alapján megállapítható, hogy súlyosan veszélyeztetett az 1988. december 8-án aláírt szanálási megállapodás teljesítése. Elfogadom, hogy a kialakult helyzetet a vállalat saját kezdeményezése révén kísérli meg rendezni. .. Kérem, az esetleges részvénytársaság alapításáról legkésőbb július 14-ig tájékoztatni szíveskedjen. Amennyiben a részvény- társaság megalakulása sikertelen, úgy kénytelen leszek a szanálási megállapodásban rögzített jogkövetkezményeket érvényesíteni.” — Mit kell értenünk a „jogkövetkezmények” kifejezés alatt? Netán felszámolják a vállalatot? — kérdeztem dr. Zsákay Jánost. — Nem, ez nem azt jelenti. Kezdem azzal, hogy a szanáló szervezet tudomásul veszi: módosítani kell a szanálási megállapodást. Töhbek között az idén nem tudjuk az előirányzott 660 ezer tonna szenet kitermelni. ' Ezzel szemben veszteségmentesen kell zárnunk az esztendőt. Ez azonban csakis akkor válhat valóra, ha a Magyar Villamosművek Tröszttel, az Állami Fejlesztési Intézettel és esetleg a Budapest Bank Rt.-vei társulva sikerül megalapítani a szóban forgó részvénytársaságot. Csak az így kapott kereskedelmi hitelből tudnánk ellensúlyozni a várható mintegy 400 millió forint ráfizetést. Amennyiben meghiúsul az elképzelésünk. úgy életbe lépnek az említett jogkövetkezmények. Ennek lényege: vissza kell fizetnünk az eddig kapott 750 millió forint felét. — Csakhogy a vállalatnak nincs 375 millió forintja. Ha volna ennyi pénze akkor nem kellene egyezkednie, társulás után kilincsélnie. Röviden fogalmazva: a Nógrádi Szénbányák képtelen eleget tenni e fizetési kötelezettségnek. — Ez igaz. Ekkor pedig semmi sem mentené meg a felszámolástól. Ám én na- gyom bízom benne, hogy erre nem kerül sor. Tehát bizakodom a részvénytársaság megalapításában. — Megkérdezhetem: mire alapozza az optimizmusát? — Meggyőződésem, hogy szüksége van az MVMT- nek a nógrádi szénre. Kéntartalma 2 százalék alatt marad, tehát eltüzeléskor kevésbé szennyezi a környezetet. A kalóriaértéke is elegendő az erűművi fel- használásra. Jelenleg a ti- szapalkonyai erőműnek szállítunk szenet. Eldöntött tény a Gagarin. Hőerőmű fejlesztése, amely a későbbiekben 8 millió tonna lignitet használ majd fel évente, a jelenlegi 6.5 millió tonnával szemben. A hiányzó másfél millió tonnát valahonnan elő kell majd teremteni, s itt adódik lehetőség kollektívánknak a belépésre. Szerintem a paksi atomerőmű bővítésének elmaradásával, valamint a bős— nagymarosi vízerőmű beruházásának elvetésével növekedni fog a szén szerepe. Tudniillik 1992 körül „lyuk” lesz az ország energiamérlegében. — Tételezzük fel, hogy ez bekövetkezik, s ilyen meggondolások alapján az MVMT, esetleg a többi partner is „beszáll” a részvénytársaságba. Ám jön a következő gond: lassan a vállalat nem lesz képes csak félmillió tonna szenet termelni, hiszen küszöbön van a kányási akna ideiglenes bezárása. Tehát: ebben a helyzetben reálisan menynyi szén felszínre hozását garantálja a vállalat? — Kányáson év végén valóban befejezzük a bányászkodást. Nincs értelme tovább erőltetni a rendkívül veszteséges termelést. Ezzel együtt is tíz évig évente 600 ezer tonna szén biztosítható a medencéből. Ménkesen fejlesztjük a bányászkodást, növeljük a termelést. A külszíni művelést fenntartjuk, s felszínhez közeli, úgynevezett kéreg- bányákat nyitunk. Szén van, másfél ezer ember bányászként foglalkoztatható. — Ennél azonban nagyobb a mostani létszám. Lábra kaptak olyan híresztelések, miszerint elbocsátanak embereket. Igaz ez? — Elbocsátásról szó sincs. A kányási termelés tartós szüneteltetése miatt a dolgozókat fokozatosan áttelepítjük elsősorban Mén- kesre. Esetleg átképzés után a szénen kívüli tevékenységi körökben is foglalkoztatunk majd kányási bányászokat. Szeretném hangsúlyozni : a képzett bányászokra nagy szükségünk van, hiszen erőteljes a nyugdíjba menés, s létszámunk már kétszázzal kevesebb a tervezett 4100-n.ál. A megyei tanáccsal felvettük a kapcsolatot, s hatvan, elsősorban szakképzetlen, külszíni kisegítőt ajánlottunk fel foglalkoztatásra. Nekik valóban nem tudunk kenyerét biztosítani, de lelketlenül nem tesszük az utcára őket. — Megítélése szerint tehát megmenthető megyénk szénbányászata? — Ez a határozott véleményem. Annál is inkább, mert csak ebben az esetben térülhetne meg az a nem kevés pénz, amelyet a különböző beruházásokra fordítottak. A magam részéről mindent megteszek annak érdekében, hogy ne szakadjon meg a nógrádi szénbányászkodás egy és egynegyed évszázados hagyománya. Kolaj László Méhészek vállalkozása MELLIFERA néven korlátolt felelősségű társaságot hoztak létre a magyar méhészek. A több mint 1000 méhészt tömörítő gazdasági vállalkozás célja, hogy a jövőben a kft. önmaga végezze a méz és egyéb méhészeti termékek (virágpor, propolisz, méhviasz, méh- pempő). valamint a méhrajok külföldi értékesítését. Az elhatározás és a gazdasági vállalkozás hátterében az áll, hogy a felvásárlás korábbi gyakorlatának kiszolgáltatott méhészek a maguk urai szeretnének lenni. Céljuk a magyar mézexport hitelének visszaszerzése, a minőség helyreállítása, a termékskála és a piac bővítése. Erre az ad alapot, hogy a termelők összefogásával kialakított országos vállalkozásnak közvetlen rálátása van a termelői kapacitásokra, a termékekre, a termelés várható időpontjára, így a korábbi eseti értékesítés helyett folyamatos, stabil és kiszámítható kereskedelmi kapcsolatot kínálnak külföldi partnereiknek. Az országos vállalkozásnak kizárólag csak termelő méhészek a tagjai, akik az 50 millió forinto: alaptőkéhez kisebb részben készpénzzel, nagyobbrészt pedig termékkel, azaz mézzel járultak hozzá. A méz értékesítésén kívül a jövőben a mézet és a propoliszt magasabb értéket képviselő termékekké, készítményekké dolgozzák fel. Ezt a tevékenységet külföldi partnerek bevonásával vegyes vállalati formában tervezik. A Villtesz Ipari Szövetkezet diósjenői üzemében készítik a Wartburg személygépkocsikhoz szükséges irányjelző lámpákat, melyeket az NDK-ba exportálnak. — RT — Napi árat Ígértünk és betartottuk Ahogy a tavalyi kárvallott látja feleimmel közölt Málnaháború ellenkező előjellel című július 5-i 1—3. oldalon megjelent írásunkban jeleztük, hogy a dunakeszi hűtőháztól is arra kértünk választ: miért szüntették be a felvásárlást a szezon közepén, miért nem tartották be korábbi ígéretüket az árakat illetően? Az akkor kért felvilágosításra megkaptuk a választ dr. Nagy András osztályvezetőtől. „A megkötött termékértékesítési szerződésekben vállalt kötelezettségeinket a málna felvásárlására vonatkozóan teljesítettük. Rekeszgondok nélkül bonyolítottuk le, miután a szükségleten felül is rendelkezünk rekeszekkel. A szerződésekban az árra vonatkozóan azt rögzítettük, hogy napi áron vásárolunk és ezt be is tartottuk.
