Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
SPORT \ SPOR1 SPORT 4 Akció az elnök eíler húrja pattant e 1, vagy a barátság az SBTC-nél? Ha kedd van, akkor Belgium. Ha nyár van, akkor Salgótarján sportja. Pontom sabban: ha július van, akkor SBTC. A téma az utcán hever. 1988. júliusa: nem a bányában folyik a mentés. Az akció a patinás tarjáni klub, a Salgótarjáni Bányász TC életben tartására irányul. Sokan lemondanak az egyesületről. Mások bíznak a túlélésben. Nekik van igazuk. Megmentik az SBTC t. Némi változás azért történik. A B nem Bányászt jelent. Barátságot. összefogást, békét együttműködést. Vállalatok, intézmények, vezetők, sportvezetők, emberek között. Papíron deklarálva. Eltelik egy esztendő. Nyár van, július. Akkor pedig SBTC. A téma az utcán hever. Az emberek hónapok óta suttognak. Zűr van. Megbomlott az egység. Elszakadt a húr, lazulnak a baráti szálak. Személyes ellentétek, indulatok kavarognak. Ennek utána kell járni. Néhány jóakaróm figyelmeztet. Ne nyúljak a dolgok mélyébe. Ügy is én húzom a rövidebbet. Meg különben is, figyeljem meg, akárhol is járok, akárkit is kérdezek — illetékest — nem leszek okosabb az ügyben. Döntök. Nekivágok. Félnivalóm nincs. Mitől lenne? Csak a valóságot szeretném megtudni. Ez pedig nem bűn. Mielőtt útnak indulnék, tavalyi emlékeim jutnak eszembe. 1988. augusztus 11. délutánja: gyülekezik a nép a Városházán, Salgótarjánban. Alakuló, újjáalakuló, tisztújító, megújító, megújuló — nevezhetjük bárhogy — közgyűlés a.z SBTC-nél. Ünnepi a hangulat. A két kulcsfigura: Kálovits Géza levezető elnök, valámint Pilinyi László, az SBTC ezen a napon megválasztott ügyvezető elnöke, akkor még az SKSE elnökhelyettese. Szent a béke, láthatóan nagy az Először Pilinyi Lászlóval beszélem meg a randevút. Talán az utóbbi időben, a klubban elmérgesedett helyzet miatt kissé eltávolodtunk egymástól. Néha az elnöktől sportrovatunk is megkapta a magáét, bár mi sem maradtunk adósak a Stécének. Ezért kissé tartok a találkától, aztán gyorsan kiderül: nincs miért! Nem veszekedni fogunk — így egyezünk meg. Én néhány apró momentumra vagyok kíváncsi, erre várom az őszinte válaszokat. Partneremre akadok. Mondja Pilinyi, sokan sokszor rótták fel bűnéül hogy mindig megmondja a magáét, védi az igazát. Most sem lesz másként. Ami a szívemen, az a számon — teszi hozzá. És elkezdjük a diskurzust. — Mikor választották az egyesület elnökévé? — Nyolcvannyolc augusztus 11-én. — Meddig tölti be ezt a funkcióját? — Nem tudom. Egy biztos: rövid ideig. Napok, esetleg hetek kérdése, hogy más irányítja az SBTC-t! egyetértés a választás után is. Hogy miért fontos a két, imént említett név, személy? Nyílt titok, az utca embere azt beszéli, hogy kettejük között kenyértörésre került sor. Kálovits Géza, az SBTC Baráti Körének elnöke, a klub elnökségének tagja, valamint Pilinyi László ügyvezető elnök hosszas vitáinak „eredménye” lett: az ügyvezető elnök szedheti sátorfáját! A téma az utcán hever. Választás lesz tehát az SBTC-nél. Ennek kapcsán elmeditálok. Amerikában négyévente választanak elnököt. Ezekben az időszakokban lázban él az Egyesült Államok. Aztán a mi tanácsi választásaink körüli mai helyzet is eszembe jut, no meg, hogy, hogynem a párválasztás is... Végül oda lyukadok ki, hogy alig egy esztendő elteltével újra elnököt választ majd az SBTC. Persze Pilinyi elődje sem volt sokáig a hajón. Bállá Lajos 10 hónapig kormányozta a klubot. Ha belegondolok, bizony régen volt olyan Stécé-elnök, aki hosz- szú ideig, nagy szakértelemmel, tekintéllyel ülhetett az elnöki székben. Ha nem csal az emlékezetem, és jó az ítélőképességem, minden bizonnyal Végvári József volt ő. Neki azonban könnyű dolga volt. (?). A szakvezetői ranglétrát végigjárva ült be az elnöki székbe. Méghozzá egy kiváló bázisvállalat támogatásával működő klub élére. A Nógrádi Szénbányák SBTC-jébe. Akkor még az az SBTC volt. Ma már más SBTC van. A téma pedig az utcán hever. Ütnak indulok, önmagámnak teszem fel a kérdést: vajon a személyes ellentéteket, olykor az indulatos megnyilvánulásokat sem nélkülöző két fél, a klub és a baráti kör „szóvivőiben’’ partnerre találok-e? Nyitnak-e felém, a nyilvánosság felé? Hogy a téma ne az utcán heverjen. — Miért ilyen biztos ebben, amikor felmentésről, új vezető választásáról az egyesület elnöksége hivatott dönteni? — A gyakorlatban ez így van. Az elmélet azonban más. A külső mozgatórugók már működnek. Jelöltek is vannak a posztra. Eldöntött tény, hogy váltás lesz. — Kik a külső mozgatórugók? — Neveket nem mondok. Akik kicsit ismerik az SBTC-t, azok jól tudják. — Ügy hírlik, hogy az SBTC Baráti Körének elnöksége kezdte ki! — Bár erről hivatalos dokumentum nincs, az én ismereteim szerint is a baráti kör elnökségének néhány tagja tart nemkívánatos személyiségnek az SBTC-nél. — Kicsit pontosítok. Azt beszélik, hogy a kör elnöke, Kálovits Géza indítványozta menesztését. — Hallomásból tudom, hogy a kör elnöksége megfogalmazott egy olyan levelet, melyben leírják: amennyiben én maradok az SBTC ügyvezető elnöke, akkor ők lemondanak. Ez indította el a lavinát. A kör elnöksége erős, „megfelelő’’ háttérrel rendelkezik ahhoz. hogy akratát érvényesítse. A jelek mutatják, .sikerült nekik. — Ez az ön elleni akció odáig vezetett, hogy — mert ezt is csiripelik — összeveszett Kálovitscsal. — Volt egy kirohanásom ellene. Azt mondtam neki, hogy ö az SBTC kerékkötője. Más kérdés, hogy azt egy pillanatig sem vitatom: a klub megmentésében, a tavalyi mentőakcióban óriási érdemei vannak. Ám szurkolói szemmel nem lehet ma egy klubot igazgatni, baráti kört vezetni, gyakran erősen megkérdőjelezhető véleményeket nyilvánítani. Személyes ellentétünk nincs, beszélünk egymással. — Egyáltalán mi vezetett a jelenlegi, közel sem dicsőséges helyzethez? — Amikor megalakult a baráti kör, ígértek fűt, fát. Hogy premizálásunkban segítenek, megoldják a labdarúgók ösztönzését. És mi lett belőle? Semmi. — Hogyhogy? — Az SBTC Baráti Köre az országban az egyetlen, amelynek nincs pénze. Ha mi, azaz a klub, nem kötünk velük egy együttműködési szerződést, mely szerint vállalkozásaink hasznának ötven százalékát átutaljuk számlájukra, akkor régen megszűntek volna. Így „futotta’’ a körnek ar- ra, hogy előzetes ígéreteinek megfelelően tudjon fizetni a játékosoknak. Mert azt hadd mondjam el : úgy nem lehet ma pénzt szerezni — amint ezt a baráti kör szerette volna —, hogy stenci- lezett körlevélben kéregét összegeket vállalatoktól, intézményektől. Ez az ötvenes Utam Kálovits Gézához vezet. Az SBTC Baráti Körének elnöke, az SBTC elnökségének tagja munkahelyén. az IBUSZ salgótarjáni irodájában fogad. Nem kertetek. Amúgy „leszórom” a kérdéseket. Lényegre törően, nem titkolva szándékaimat. Három lényeges momentumra vagyok kíváncsi, ám a kör elnökének bevezető gondolatai megnyugtatnak: sokkal okosabb nem leszek. — Az SBTC Baráti Körének elnöksége úgy határozott. hogy augusztus 30-ig a nyugalom érdekében nem nyilatkozik működésünkről, tevékenységünkről, anyagi helyzetünkről. Ha jót most nem tudunk tenni, rosszat miért tegyünk... — Azt hallani, hogy a baráti kör már a megszűnés gondolatával foglalkozott. — Hangsúlyozom, nem vagyok felhatalmazva a nyilatkozásra — ez ügyben. Csak annyit fűzhetek a kérdéshez kapcsolva, hogy a hogyan továbbról akkor döntünk, amikor meglátjuk, miként alakul a klub vezetése? — Akkor tehát igaz a hír. miszerint Pilinyi László ügyvezető elnök távozását követelik? — Nem. Ehhez nekünk nincsen jogunk. A baráti kör évek módszere, ma pedig nyolcvankilencet, a reformok hónapjait, éveit éljük. — Es mit valósított meg az SBTC az ön irányítása alatt a reformok biztosította lehetőségekből? — Sok mindent. Ne tűnjék szerénytelenségnek, de amióta a klub elnöki székébe kerültem, beindítottuk a hulladékfém-gyűjtést, a to- tózót és autóbuszunk bérbe adását. Ezek a hulladék- rongy-gyűjtő tevékenységünkkel együtt — mindmind nagyon fontos elemei a klub stabil működésének, az anyagi háttér biztosításának. — Most, hogy tudja: mennie kell, miért ön tartja a hátát a labdarúgók átigazolásának időszakában, akkor, amikor sok támadás éri a klubot azért, mert nem adja el a játékosokat? — Mert szívügyem az SBTC. Szeretem a klubot, s amíg az elnökség nem ment fel, addig kötelességemnek érzem, hogy az egyesület érdekeit becsülettel képviseljem. — Végül is biztos, hogy állást változtat. Hogyan tovább? — Kaptam néhány ajánlatot. Köztük van olyan, amit nevetségesnek, számomra kis feladatnak tekintek. Volt kedvező ajánlatom is, ám elhatároztam : ha • az SBTC-től elmegyek, „elfelejtem” a sportot. Ilyen közegben, ilyen körülmények között soha többet nem dolgozom a megye sportmozgalmában Én alkalmatlan vagyok arra, hogy mások előttem húzogassák a mézesmadzagot, én pedig ennek megfelelően cselekedjek. — Es hol helyezkedik el? — Ez az egy maradjon az én titkom. De van már munkahelyem, illetve több lehetőség között választhatok. és az SBTC is önálló jogi személy. Nem rendelkezik a másik szuverenitásával. — Az elnök személyénél álljunk meg egy pillanatra. Bennfentesek is /úgy tudják, hogy az ön kezdeményezésére indult ellene akció! — Rossz az információja. Ha már belemegyünk ebbe a témába, elmondom az igazságot. Jómagam, a Stécé tavalyi megmentésének időszakában egyike voltam azoknak a kardoskodóknak, akik a „káderkiválasztás” hosszadalmas munkájában Pilinyi mellett voksoltak. Jó szervezőnek tartottam és tartom. Bíztam abban, hogy jól ösz- szefogja a klubot. De csalódtam. — Mielőtt csalódásának okait említené, közbevetném: sem a labdarúgók vártnál gyengébb szereplése, 'sem az ökölvívók zuhanórepülése nem az elnök hibája... — Nem is erre gondolok. Az azonban mégis csak nonszensz, hogy ügyvezető elnöki kinevezése óta nem készült el az egyesület ügyrendje és alapszabálya. És azt is nehezményezem, hogy engedte, hogy ellentmondásos, zűrzavaros helyzet alakuljon ki a labdarúgók körül, amikor már nyilvánvaló volt, hogy nem juthatnak fel a magasabb osztályba. — Mindezekért alaposan megharagudhatott az elnökre, hisz csúnyán összevesztek! — Nem volt az olyan csúnya, mint ahogy mondják. Egyébként is nem sokkal véleménynyilvánítása után elnézést kért tőlem Pilinyi, s azóta sincs harag közöttünk. Répássy Lászlóhoz, a Nógrád Megyei Tanács Művelődési, Ifjúsági és Sport főosztályának osztályvezetőjéhez csupán kíváncsiskodni megyek. Tudnak-e a Sté- cén belül történtekről, milyen álláspontokra helyezkednek? — A labdarúgó-bajnokság közben éreztük tapasztaltuk, hogy az SBTC vezetésében feszültség van — mondja az osztályvezető —. Amikor a bajnoki cím kivívásának lehetősége elúszott, az ellentétek mind szakmai, mind pénzügyi, mind emberi téren kiújultak. Hangsúlyozom : csak tapasztalataink voltak, beleszólni nem volt, nincsen jogunk. — Hogyan ítélik meg ezt a helyzetet? — Nézze, személyi kérdésekben az SBTC. . . elnöksége jogosult dönteni. Mi arra törekszünk — ha úgy ítélik meg, hogy új elnökre van szükségük —, hogy egy alkalmas személy kerüljön erre a posztra. A döntésért ellenben nem vállaljuk a felelősséget. Nem a mi dol. gunk. A megyének ellenben érdeke, hogy ez a patináns múltú klub a jövőben is megállja helyét és hírnevének megfelelően szerepeljen. — Mit vár a megyei sport - vezetés az SBTC-től? — A klub működési feltételei biztosítottak. Ennek megfelelően 'azt javasoljuk a Stécé vezetésének, hogy mind a labdarúgásban, mind ökölvívásban az utánpótlásnevelésre építve alakítsa „jövőkoncepcióját”. S ha majd a labdarúgók felnövekvő generációja — akár egykét év múlva is — alkalmas lesz a nagyobb feladatok megvalósítására, akkor tűzzék ki célul az NB II-be jutást. Mi, céljaik megvalósításához az eddigi feltétel- rendszert biztosítjuk. Olyat még nem láttam, hogy egy ügyvezető elnök értékesíti a helyzeteket, még inkább felelős egy csapat felkészítéséért. Az SBTC-nél viszont úgy tűnik, hogy a mozgatórugók sikerrel verték az akadályt, a mézesmadzag befogadására alkalmatlan ügyvezető elnököt. Hogy a két szembenálló erő küzdelmében ki győzött, az nyilvánvaló. Kérdés azonban ez a siker vajon lendít-e a klub szekerén? Hamarosan sor kerül arra az elnökségi ülésre, mely többek között dönt az ügyvezető elnöki posztról. A nevek sincsenek titokban. A jelöltek között emlegetik Takács Tamást, a NÔDISZ— De véleménye csak van az SBTC ügyvezető ,elnökeként végzett munkájáról?! — Jó szervezőnek tartom, mint korábban is mondottam, ám koncepciózus vezetésre alkalmatlan. — Kit látna szívesen utódként? — Ennek eldöntése nem az én feladatom. Azt, akit az elnökség megválaszt. — És mi a véleménye a baráti kör és az ügyvezető elnök közötti hercehurcákról? — Részben magánügy, ehhez nem fűzök kommentárt. Annak azonban szükségét látom, hogy a jelenlegi állapoton személycserével változtassanak. Űjra hangsúlyozom: ez már az SBTC elnökségének a jog- és feladatköre. Ülök írógépem előtt és gondolkodom. Vajon kit kellene még megszólaltani az ügyben? Háttérembereket, akik kilétét — legalábbis számomra — homály fedi? Vagy Kecskés Lászlót, a klub társadalmi elnökét? Ót nem keresem, mert tudott: hátat fordít a klubnak. No persze nem személyes, 'Vttgÿ ''közösségi ellentétek miatt: munkahelyi elf ogaltsá^d,’felelősség- teljes beosztása nem engedi tovább társadalmi elnöki tevékenységének folytatását. Így hát maradok magamban és gondolkodom. Mi vezethetett a váratlan, hirtelen szakításhoz az SBTC és az ügyvezető elnök között? Rejtvényfejtő nem vagyok, ám halvány, jóllehet a biztos megfejtéshez közel járok. Mert visszagondolok áprilisra, arra az időszakra, amikor már elpattant egy húr. Répás Béla, a labdarúgók vezető edzője lemondott. Ellenben azt kevesen tudják, hogy a „fúrás”. már akkor is az ügyvezető ellen ment. Pilinyi fel is ajánlotta lemondását, ám azt — akkor — nem fogadták el. A késleltetett búcsú aztán bekövetkezett. Illetve: ennek pillanata hamarosan eljő! Nekem mesélheti bárki az áldatlan állapotokat. a zűrzavart. Minden eredendő oka a focisták vártnál rosszabb teljesítménye, szereplése volt. munkatársát — a Nógrád Megyei Atlétikai Szövetség elnökét — és Jeck Ferencet. az SBTC egykori kiválóságát, a klub szakosztály- vezetőjét. Lehet, hogy kettőjük közül kerül ki a „győztes”, lehet, hogy egy harmadik, vagy negyedik jelölt lesz a befutó. Hogy közülük bárki — és függetlenítve a személyeskedéstől — megváltja-e a világot, azaz feltámasztja a Stécé labdarúgását és ökölvívását, nem tudni... Annyi biztos: a mézesmadzag készenlétben van... Vaskor István „Soha többet nem dolgozom a sportmozgalomban" „16 szervező, de koncepciózus vezetésre alkalmatlan” „Segítünk az alkalmas személy kiválasztásában” Lesz-e mézesmadzag, vagy jön a megválté?
