Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-06 / 157. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett... ~~ OLVASOK FÓRUMA A Salgótarjániaké a szó! Elismerő és elmarasztaló vélemények, javaslatok Kereskedelemről, árakról, utazásról ..Tisztelt szerkesztőség! Szinte -oázis- az a kis -reformizálás- amelynek mi a Kemerovo-lapótelep lakói részesei, tanúi lehetünk... Kicsinynek tűnő öröm. de már nagy szükségünk volt rá..Ez év februárjában a lakótelepünk ABC-áruháza vezetésében változás' történt... Korábban már megszoktuk, hogy a munkából hazafelé a belvárosból kell cipelni az élelmiszert, mert gyakran sem kenyér, sem olcsóbb hentesárut nem lehetett kapni. Az új boltvezető Gyulavári Gyula, igazolta az ekkori reményünket. azóta jobb az ellátás, és az újszerűség nemcsak az üzlet átszervezésében érezhető- Tágasabb lett az eladótér. áttekinthetőbb, praktikusabb az. áruk elhelyezése. könnyebb a vásárlás. Érződik, hogy az üzletvezető a vásárló szemével is látja az üzletet... Az sem lényegtelen, hogy változatosabb az áruféleség, növekedett az olcsóbb áruk mennyisége, ugyanakkor a drágább árfekvésű áruk is megtalálhatók. Időnként van kisebb akadály, amely az. áruellátás problémájából ered. Ügy érezzük, hogy nemcsak mi a vásárlók lépünk kellemes közérzettel az üzletbe, hanem az itt- doigozók is így érzikSzámos Kemerovo lako- lelepj lakos nevében írta meg tapasztalatait ifj. Sz.an.yi Jánosné Kemerovo körút E 5. o ...-.Amióta bevezették a kereskedelemben a szabadáras termékek árusítását gyakran támad olyan érzése a vásárlónak mintha árdrágítás történne. Saját tapasztalatomat írom le. Egv hónappal ezelőtt a Palócker 155. számú acélgyári ABC-úrudájában egy kisnyugdíjas ismerősömnek kérésére, egy üveg bort vásároltam. amelynek fogyasztói áraként 29.90 forintban volt feltüntetve. Az átbé^ lyegzés már 35,20 fillérről szólt, mivel ez szabadáras termék- Mindezek ellenére a boltban 43 forintért vásároltam meg, pedig a másütt is rögzített 35.20 filléres árat említettem. Ezt követően beírtam a vásárlók*könyvé* be. és két hét múlva írásba is megkaptam a választ, amelyben az állt, hogy adminisztrációs tévedés, és nem árdrágítás történt, tehát, a panaszom helyénvaló volt. Néhány nappal később ugyanitt a háromforintos rágógumit négy forintért árusították, de az újabb kérésemre már megnézték az árjegyzéket és újból elismerték az árra vonatkozó jogos észrevételemet. De van más hasonló tapasztalatom is, például az Éva Vermouth forgalmazásával kapcsolatosan. Az Éva vermouth forgalma- fillérért értékesítik, míg másutt 42 forint. Az itt- vásárlók kénytelenek a többletet megfizetni. De említhetném azt is, amely az egészségügyi papír árusítására vonatkozik- A Centrum Áruházban 18 forint helyett 19.80-ért vehetjük meg.... Vásárlási tapasztalatait megírta Mucsi Lajos Salgó út 7. o Vajon mire érvényes a buszbérlet? — adódik a kérdés- — Többször tapasztaljuk. hogy a helyközi járatokra a helyi járatú bérlettel is íelszállnak, de abban az esetben, ha véletlenül, mondjuk a balassagyarmati járat Zagyvapálfalván ..lerobban" hiába van az utazási jegy Salgótarjánig megváltva a helyi járatra csak erre érvényes bérlettel, vagy egy ..hatos jegy- gyei" lehet felszállni a mentőjáratra várakozni képtelen, türelmetlen utasnak, ha netán sietős a dolga, a '■ároscentrumba,.. • Június 22-én, háromnegyed 4 és 4 óra között, a Salgóbánva felé induló autóbuszra vártam. mivel gyermekemet a tóstrandi táborból szerettem volna elhozni. Nem jól éreztem magam. így nem a 6-os helyi járattal mentem a »sárban megközelíthető" táborhoz, hanem a salgóbányai busszal. A busz menetközben megtelt, és amikor le akartam szállni több utas kérésemre se akart jelezni, úgy feleltek vissza, hogy csak Sal- góbányán szállhatok le. Nagynehezen, mégis sikerült... reggelente több ízben tapasztaltam, hogy a Besz* terce-lakótelepi megállónál a Somoskőújfalu felől érkező autóbuszok a megálló előtt állnak meg, bizonyára azért, hogy az itt leszálló utasok után nehogv valaki íelszálljon. Vajon mire érvényes a bérletünk? kérdezi Szabó Istvánné a Beszterce-lakótelepről.’’ o „A gyorsan változó időjárás gyakran megtréfálja a helyi járaton utazóka is, hiszen az északi állomáson nincs olyan védett hely, ahová az eső elől be lehetne állni. Több utazó ad javaslatot arra, hogy miként lehetne ezen a helyzeten változtatni, az egyiket közreadjuk: „A Volán egy kiselejtezett busszal megoldhatná a problémát, ha a pályaudvar egy* részére ilyet beállítana és ráírni, hogy »váróterem"...” Összeállította: Rácz András Szerkesztőségi üzenetek Zoltán Ferencné, Salgóbánya, Madách út 1. szám alatt lakó levelezőnknek válaszoljuk; Megköszönjük szerkesztőségünk iránti bizalmát. Kérését az ingatlankezelő vállalatnak továbbítottuk, ahol dr. Szénást Zsuzsanna jogi és kezelési igazgatóhelyettes vette át panaszának további ügyintézését. ☆ Krizs Gyuláné és Fatiki Ferenc Salgótarján, ütvó/etgyár út 25. alatti lakosok panaszát a helyszínen is vics^áltuk. Az üggyel kapcsolatosan az erőmű üzemfenntartási csapot tvezető- jét is megkerestük, reméljük, hogy a probléma végleges megszüntetéséhez ez az üzem is kellő segítséget biztosít. Panaszukat továbbítottuk a Víz- és Csatornamű Vállalat illetékeseinek is, ahol Balogh Ottó, az üzemviteli osztályvezető helyettese elmondta, ho^y a szakmai jellegű kivizsgálására, intézkedést kezdeményez. Rácz András Négy kisebb-nagyobb tóból álló tórendszer a Ceredről Tótújfalu felé vezető műút bal oldalán, nagyjából a két település felező távolságában. Igazi horgászparadicsom távol a világ zajától, kies környezettel, gazdag halállománnyal. Fogtak itt már 20.5 kilogrammos busát, 9 kilogrammos csukát és 7 kilogrammos pontyot is. A helybeli pecások nagyszámú táborához tartozik a Cereden lakó Simon István, aki hetente egyszer-két- szer hódol régesrégi szenvedélyének. Ottjártunkkor is „áztatta a madzagot”, de a halászszerencse elkerülte. Nem bánkódott különösebben miatta, hiszen nem csak a zsákmányolás reménye vezérli a vízpartra. — A Nógrád Volánnál vagyok buszvezető, Havonta 180—220 órát ülök a kormány mögött, emberi életekért felelek. Az örökös zötykölődés, a zaj, a füst megviseli a szervezetet. Itt, a tó mellett minderről elfeledkezem, helyrebillen lelki és fizikai egyensúlyom — mondta, miközben fél szemmel a rezzenéstelen zsinórt figyelte. — Mióta horgászik? — érdeklődtem, mire mosolyogva válaszolt. — Fiúcska koromban esz- kábáltam magamnak az első pecabotot. Az pedig már nem tegnap volt, de még csak ’ nem is tegnapelőtt, mert decemberben nyugdíjba vonulok. — Utána több idő jut majd kijárni... — Bizom hozzá, így lesz. Addigra talán az építkezést is befejezzük. A kisebbik fiamnak késztjük a házát, önerőből, kalákában. — Mekkora a család? — Hohó — nevetett fel jóízűen —, nagyon sokan vagyunk Mi nyolcán voltunk testvérek. Nekem már csak két fiam van, mindkettő követett a Volánhoz. A nagyobbik forgalmista, az öccse gépkocsivezetői — Mindig közösen, összefogással építkeztek? — így csinálja ezt mindenki errefelé. Másképpen még többe kerülne a ház. Most is már tíz éve egyfolytában építkezünk. Felhúztuk a bátyám, a sógorom, a fiaim házát. Jómagam már mindenféle kőművesmunkához értek, de az ácsmesterségbe is belekóstoltam. Hallgattunk egy sort. -Emberem a horgászbotjával volt elfoglalva: kiemelte és megnézte, majd ismét belesuhintotta a damil végén lógó horgot a csak nagyritkán fodrot vető vízbe. Én meg a túloldalon sorakozó sudár fenyőfákban gyönyörködtem aztán szememmel követtem a magasból zsákmányára leső egerészölyv vitorlázó körözését. — Ügy látszik, hal nélkül megyek haza — szólalt meg Simon István. —‘Nincs kapás, nem éhesek a halak, holott jóféle kukoricát használok csalinak. — Mennyi az idei fogás? Előkerült a horgászigazolvány. benne a nyilvántartó lap. Röpke fejszámolás után mondta: — Már tíz kilónál tartok. Ez jó évnek ígérkezik... — Pecázik-e még valaki a családból? — A fiúk amíg kisebbek voltak, kijártak velem. Idővel azonban elmaradtak. Ma már egyedül jövök. Felülök a biciklire és idekerekezem. — A kerekezésről jut eszembe: milyen útvonalon buszozik? — Harminchat éve vagyok gépkocsivezető. Azóta egyhuzamban a Cered—Salgótarján közötti útvonalon járok. — Akkor akár már bekötött szemmel is elközlekedne. — Bizony, úgy ismerem ezt az utat, akár a tenyeremet. Régebben 400 órát is vezettem havonta. — Kilométereinek száma? — Túl vagyok az egymillión Méghozzá balesetmentesen. Hamarosan megkapom az ezért járó elismerést... — Tehát huszonötször utazta körül a Főidet. Nem is volt soha más foglalkozása ? — Dehogynem. Eredetileg úri szabónak tanultam. Hét évig dolgoztam a Narancs Szálloda helyén volt hajdani Varga Ruhaházban. A katonaságnál azonban olyannyira rabul ejtett a gépkocsivezetés, hogy állást változtattam. — Szokott-e még varrni? — Ritkán. Legfeljebb felhajtom a nadrág szárát... Elbúcsúztunk Hogyan másként, mint a hagyományos horgászköszönéssel : — Jó bothajlást! Kolaj László Fotó: Bábel László Szécsényi és kecskeméti kertbarátok találkozója Hugh Hefner házassága Hugh Hefner. akinek Playboy magazinja annak idején „leadta a szexuális forradalom első sortüzeit" megadta magát a házasságnak — megint. A 63 éves Hefner szombaton azt a 26 éves Kimberley Conradot vette el, akinek fényképe már megjelent a Playboy nevezetes középső oldalán: ez az oldal is ruhátlan hölgyeknek van fenntartva, de a hajtogatott lapok széthajtva jóval nagyobb betekintést engednek. Kimberley máris intézkedett: elrendelte, hogy házukba vendégek ezentúl csak „szívélyes meghívásra" tehetik be a lábukat. Hefner otthona arról volt nevezetes, hogy 24 órán át nyitva állt a dévaj- ságra áhítozó barátok előtt. A Playboy 1953-ban indult, meztelen hölgyeivel, hedo- nizmust prédikáló cikkeivel alaposan meglepte a közönséget. Ahogy lazultak az erkölcsök a hatvanas, hetvenes években, úgy vált a Playboy a szexuális forradalom „mérsékeltjévé” a sok pornó újság között. A 3 és fél milliós példányszámú lap élén most Christie, Hefner első házasságából származó lánya áll. Többéves szakmai kapcsolat köti össze a szécsényi és a kecskeméti kertbarátokat, de mint id. Domszky György kertbarát leveléből kitűnik többrétűbb ez annál : „A szécsényi kertbarátok az elmúlt év nyarán voltak Kecskeméten, ahol nagy szeretettel fogadták az érkezőket most pedig az alföldiek részesültek hasonló Ipoly menti vendéglátásban... A Kocsis Pál nevét viselő kertbarátkor harminchét tagját az új művelődési otthonban fogadtuk, ahol Gajzinger Pál ismertette a szécsénviek kertészkedését, annak sikereit és mutatta be a kör tagjainak sokirányú munkáját. Balogh Ferenc a ház igazgatója a város gazdag történelmi múltjáról, jelenéről, az intézmény tevékenységé; ről adott tájékoztatást. Megkerestük id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész műtermét is, ahol hasonló nevű fia fogadott, és mutatta be Pista bácsi művészetét... A látottakról, és a hallottakról elragadtatással beszéltek vendégeink. Elismerés hangján nyilatkoztak a kertbarátaink Garamvölgvi István és Gáspár István kertjeiben látottakról is. Meglepetésként valamennyien kaptak egy-egv cserép földicseresznyét, amely számukra eddig ismeretlen volt. A kerttulajdonosok a magyaros vendégszeretetről sem feledkeztek meg az ebéd előtt, amelyre később a termelő- szövetkezet ebédlőjében került sor. Oravecz Józsefné főszakács gondoskodott a kitűnő ízű, változatos ösz- szetételű ebédről, ezzel is kifejezve a szécsényi vendéglátók viszonzást készségét... A vendégeinkkel meglátogattuk a Kubinyi Ferenc Múzeum kiállításait. Körükben ez nagy örömet váltott ki, különösen közelálló voll szívükhöz a Körösi-Csoma Sándor-kiállítás... A katolikus templom és az itt található Rákóczi-emlékszoba meglátogatása a délutáni programhoz tartozott, amelyről utólag a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. A kecskemétiek szécsényi látogatása baráti beszélgetéssel zárult... A találkozónk tovább erősítette a két kertbarátkor szakmai és emberi kapcsolatait...” Déli kesergő rtélre utaztam a minap. Igaz, csak itt megyeszékhelyen be* lül, igy nem számíthattam a természet egzotikummal csábító látványosságaira. Mindössze egy különös városnézésen vehettem részt, amatőr idegenvezetőmmel, aki — immár hat esztendeje — a Gorkij körúton lakik. Annak idején ö is, mint a többiek, örömmel vette birtokba négyszobás lakását, s kedvtelve nézegette a szépreményű építkezéseket, a környék gyarapodását. Jólesöen nyugtázta: ez az a városrész, ahol született, gyerekeske- dett, s — milyen szerencse — családjával is itt éldegélhet. Szemmel láthatóan ehhez a legszükségesebb feltételek megadatottak: a legkisebbeknek megépült az iskola, az ABC mellett mindjárt ott a presszó, a fiataloknak az ifjúsági művelődési ház. — Aztán ahogy teltek- múltak az évek, úgy bukkantak elő a ki- sebb-nagyobb hiányosságok, némelyik mindennapos bosszúsággá nőtte ki magát. Egyszerre előtűnt a “ háztömbök közötti rendezetlenség, az esőzésekre embermagasságig nőtt gyom. A csapadékvízzel való bajlódás akarva-aka- ratlan beépült az életükbe: nem volt mit tenni, ha azt akarták, hogy a hordalék ne szaporodjon torlasszá, el kellett (kell) takarítani. Igen ám, de a viz nem csupán a kijelölt, hanem külön utakon is jár: a kisebb vízmosásokat lassan árkokká mélyíti, néhol járdák létét veszélyezteti, s következetesen az úttestre szállítja a dombok sárga földjét. A tisztításnak — idegenvezetőm szerint — hol van, hol nincs gazdája. Közben az iskola kinőtte magát, hasonlóan az ABC, a kispresszót — azóta — igen csúnya szóval illetik az ott élők, kocsma lett, s mondják : az ifjúsági ház mozija sem az igazi. A Gorkij A 16-os tömb mellett egy kapcsolószekrény uralja a kis teret, mely állapota miatt talán nem is veszélytelen a játszadozó kisgyerekre. S a nagyobbak — igy nyáridőben is — a lakásokban kuksolnak, hisz nincs igazi játszóterük. nedig a déli város“ rész egyre népesebb. Az „újak" eleinte ugyanúgy tapsolnak a lehetőségnek: itt lesz az otthonuk, s talán sokuknak fel sem tűnik majd a megannyi átmenetinek titulált szépséghiba. ök azok, akiknek a lakóhely csak a lakást jelenti, sok esetben mindössze kényelmes szállást, éjszakai nyughelyei. De akadnak szép számmal elégedetlenkedők: a városrész szépségéért, s nem csupán saját kényelmükért aggódók. Ezek az emberek — épp mert az évek, az élet múlása gyors — érthetően türelmetlenek, vágyuk a barátságos, befogadó környezet, élettér, ahová — örömmel beépülnének. M. J.
