Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-05 / 156. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÓGRÁD AZ MSZMP LAPJA XLV. ÉVF.. 156. SZÁM ÁRA: 4.30 FORINT 1989. JÚLIUS 5.. SZERDA —képpár: kulcsár— Nyers Rezsit is Grósz Károly találkozója a nyugatnémet SPD képviselőivel Az MSZMP és a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) közös parlamenti munka- csoportja 1989. július 3—4- én hazánkban tartotta soros ülését. Az SPD küldöttségét Wolfgang Roth, a párt el­nökségének tagja, a parla­menti frakció alelnöke, a munkacsoport társelnöke ve­zette, tagjai voltak Fritz Gautier és Ludwig Stiegler parlamenti képviselők, va­lamint Paul Lőser, az SPD parlamenti frakció tudo­mányos munkatársa. Az MSZMP delegációját Iványi Pál, a Politikai Ih- téző Bizottság tagja, a mun­kacsoport társelnöke vezet­te. A munkacsoport a meg­beszélések során megvitatta az NSZK-ban, illetve ha­zánkban végbemenő fejlődés tapasztalatait. Vélemény- cserét folytatott a hivatal­noki réteg NSZK-beli hely­zetéről, jogállásáról azSPD- nek az üzemekben, munka­helyeken végzett tevékeny­ségéről. valamint a válasz­tási harccal kapcsolatos munka feltételeiről. Az SPD-küIdöttséget kedd délután fogadta Nyers Re­zső, az MSZMP einöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. A magyar politikusok tá­jékoztatást adtak hazánk helyzetéről, az MSZMP re­formtörekvéseiről. Nagyra értékelték az MSZMP és az SPD egyre sokrétűbb kap­csolatrendszerét, és síkra- szálltak a két pórt együtt­működésének további fej­lesztése mellett. A szívélyes légkörű megbeszélésen je­(Folytatás a 2. oldalon.) Forró nyár Magyar kezdeményezés Becsben Magyarország példaadónak szánt kezdeményező lépést tett az európai hagyományos fegyveres erőkről folyó bécsi tárgyalásokon. Az illetékes munkacsoport keddi ülésén Gyarmati István, a magyar küldöttség helyettes vezetője részletes adatokat ismerte­tett a tárgyaló partnerekkel a magyar fegyveres erők egy jelentős részéről. Felszólalásában emlékezte­tett: a magyar küldöttség a tárgyalások folyamán kez­dettől fogva tevékenyen fel­lépett azért, hogy a Varsói Szerződés és a NATO hu­szonhárom országa, a kato­nai nyíltság erősítése és a tárgyalások haladásának elő­mozdítása céljából, minél hamarább bocsássa egymás rendelkezésére a fegyveres erőire vonatkozó adatokat. E magyar állásfoglalást csak­nem valamennyi tárgyalófél egyetértéssel fogadta, de mindeddig egyetlen delegá­ció sem tett konkrét lépést a saját haderejével kapcso­latos adatok átadására. A (Folytatás a 2. oldalon) Két évvel ezelőtt kezdő­dött, amikor megyénk nyu­gati részén felborult az ed­dig bevált, jól funkcionáló — ha nem is tökéletes — de mindkét fél számítását elég­gé figyelembe vevő málna­felvásárlással kapcsolatos háború. A piacon megjelent új szereplők, jó vadászterü­letnek látták az itt kínálko­zó lehetőségeket, s a ver­senysemlegesség jelszavával felverték az árakat. Tavaly már 80—90 forintot adtak az exportmálnáért. A felkínált lehetőség még azokat a ter­melőket is megkísértette, akik a nógrádi Béke és a környékbeli más termelőszö­vetkezetekkel eddig jó üzle­ti kapcsolatot alakítottak ki. biztonságosan értékesítették málnájukat. Közöttük is nőtt azoknak a száma, akik meg­szegték kötelezettségeiket. A vállalt mennyiség egytized, felét, negyedét adták át a termelőszövetkezetnek. A kárvallott közös gazda­ságok segítségért fordultak a felsőbb szervekhez, köztük a MÉM-hez is. A válasz rövid, de velős volt: — Szabadáras termékről van szó, a terme­lő annak adja el, aki a leg­többet ígéri. Még a szerző­dés megsértése esetén is. Mára viszont az ellenkező­jére fordult a helyzet. Nyakukon marad? — Területünkön évente ezer tonna málnatermésre lehet számítani. Mi, a ve­lünk szerződéses kapcsolat­ban álló termelőknek min­den évben védőárat garan­táltunk. Így cselekedtünk ta­valy ősszel is. Kötelezettsé­get vállaltunk, hogy a lé­málnát 35, a gurulósat 42, az exportra alkalmasat pedig A nógrádi termelőszövetkezetben a gyümölcsök átvételé­nél Kövesi Regina serénykedik, főiskolai diákként a va­kációját áldozza a munkálkodásra. 52 forint védőárért vesszük át — utal a közelmúltra Kiss András, a nógrádi termelő- szövetkezet elnöke. — A környékbeli termelők közül 550-en vállalták, hogy ne­künk 260 tonna málnát ad­nak át. Az előző évekbep ránkszabadított konjuktúrá- lis versenytársak pedig azt mondták: — ök nem szer­ződnek, napi áron vásárol­ják fel... Mivel a leszer­ződött mennyiség nekünk kevés volt ahhoz, hogy ki­tűzött céljainkat elérjük, ve­zető társaim tiltakozása elle­nére is összehívtam a ter­melőket, s a megjelenteket arra agitáltam, hogy kösse­nek velünk szerződést, ami biztos, az biztos alapon. Utaltam arra, hogy a tava­lyi felhajtott ár, az idén az ellenkezőjére változhat, s akkor nyakukon marad a termés. Három évtized ta­pasztalata mondatta ezt ve­lem. .. A valóság őt igazolta. Az járt jól, aki elkötelezte ma­gát a termelőszövetkezettel. Ugyanis a málnaháború to­vább folyt, csupán az ellen­kezőjére fordult. Most a .szerződött termelők és a kö­zös gazdaság van kedvezőbb helyzetben. Ugyanis, akik a magas szabadárban speku­láltak, most ráfizettek. — Vajon mi az oka a mostani, kedélyeket borzoló állapotnak? Nagyobb a ter­més? — Valóban nagyobb, mint tavaly volt. Ezenkívül azok akik a maguk javára fordí­tották a konjuktúra adta le­hetőségeket, azok most, — hogy a nyugati piac beszű­kült —, a felvásárlási sze­zon közepén eképpen kap­(Folytatás a 3. oldalon.) Ahogy a tavalyi kárvallott látja Málnaháborű ellenkező előjellel Kik a napraforgók? Többen vagyunk az MSZMP-n belül, akik még szeretnének hinni a nem monolitikus, de megőrzendő pártegységbqn. Szeretnénk, ha hiteles politikusok len­nének az MSZMP élén, mert hitelét vesztett embe­rekkel nem indulhatunk sikeresen az elkövetkező megmérettetésben. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a nagy vajúdá­sok között megszületett „négyes fogat" felállása, a reformvonal erősödését jelenti az elnökségben. De vajon a párt jelenlegi főtitkára teljességgel tud-e azonosulni az új követelményekkel? (Más nézőpontból című írásunk az 5. oldalon.) Raboltak a Stécétől... Minden valószínűség szerint az NB III. legcsaló- dottabb együttese az SBTC volt. Nem teljesültek bajnoki álmai, pedig a gárda jó játékerejét, a labda­rúgók képzettségét mutatja, hogy több klub megkör­nyékezte a játékosokat. Nos ez ideig annyi vált bizo­nyossá, hogy két tehetséges futballistájától kénytelen búcsút venni a klub. (Nógrádi focikörkép a 7. olda­lon.) Felvételünkön Hiesz és Babcsány, akik az SBTC-ből kerültek a Síküveggyárhoz. Vajon a volt csapattársak közül követik-e őket? Miért nincs rozskenyér Tarjánban? Gyakorta panaszolják salgótarjáni olvasóink: hóna­pok óta nem látható a boltokban a közkedvelt rozs­kenyér, és tepsiskenyér, de ismételten előfordulnak egyéb hiánycikkek is, úgy mint: kakaós csiga, nagy- kifli, szendvicsrúd és szombatonként a Sió-kenyér. (A NÖGRÄD megkérdezte rovatunk a 8. oldalon.) „Csak jóízű munkaebédig jutunk el...” Felzárkózási esélyek Pásztó iparában A kelleténél kevesebbet foglalkozunk napjainkban a gazdaság égető gondjai­val, s bár a politikai fel­tételek megteremtése elen­gedhetetlen a kibontakozás­hoz, a fejlődés kulcsa mégiscsak a gazdaság. Pásztón, már-már a 24. órában van az elöbbrelépés mikéntjének eldöntése, hi­szen 3000 ember foglalkoz­tatását, mindennapi ke­nyerének előteremtését kell felvállalnia a környék üze­meinek- A gazdasági egy­ségek vezetői a stabilitás és a fejlődés kérdésein mun­kálkodnak, ám, hogy miként, az a kedden megtartott gazdasági aktívaértekezle- len körvonalazódott. Soltész Sándor, a városi pártbizottság titkára, a há­zigazda bevezetőjében szá­mos aggasztó jelenségre hív­ta fel a figyelmet. öt­hétezer ember ingázik a térségből nap mint nap, az üzemek marakodnak a leg­jobb — de kevés számú — szakemberért, s ha valóban radikálisan kezelik a nem hatékony egységek ügyét, a munkanélküliség megállítja a város egyébként is le­lassult fejlődését. O nem ennek a híve. A gazdaság­vezetők felelőssége pedig az, hogy úrrá legyenek a nem éppen kecsegtető helyzeten. — Különösen gátolja a nyugati tőkebevonást, a bár­minemű vállalkozás térhó­dítását Pásztón a fejlet­len infrastruktúra — han­goztatta Soltész ' Sándor. Majd körkérdést intézett a jelenlévő szakemberekhez: miként látják szűkebb gaz­dasági egységük jövőjét? Pádár Sándor, az Üveg­ipari Gép- és Szerszámgyár igazgatója előrevetítette: idén legfőbb céljuk a sta* bil termelés, a folyamatban lévő öntödei beruházás be­fejezése. Terveik között sze­repel átlagosan mintegy 17 százalékos bérfejlesztés a munkaerő megtartása érde­kében Piaci gondjaik nin­csenek, sőt a törekvéseik — mint például angol—magyar vegyes vállalat létrehozása — újabb munkáskezeket igényelnek. Hangsúlyozta, hogy nem áremeléssel, ha­nem mennyiségi és minősé­gi javulással kívánnak jö­vőt alapozni. Jövőre már kedvezőbb helyzetben kezd­hetik az évet. s a jelenlegi­nél „mozgékonyabban" részt vesznek a város életében, például a gyógyvíz adta le­hetőségek kiaknázásában. A stabilitást hangsúlyozta Márki László, a KOSZIG igazgatója is. Nehezíti tevé­kenységüket, hogy 85 millió forinttal tartoznak a meg­rendelők a vállalatnak. Osztrák vegyes vállalat ala­pításán fáradoznak. Sós Ferenc, az Állami Nyomda pásztói gyáregysé­gének főművezetője konkrét együttműködési lehetőségeket vázolt, melyet helyi tartalék­nak is felfoghatunk. A külföldi tőke bevonásával kapcsolatban viszont aggo­dalmát fejezte ki, hiszen — mint mondta: „legfeljebb egy jóízű munkaebédig ju­tunk el, mert miután a tő­kés az infrastruktúra felől érdeklődik, rögtön kiderül, hogy még a telefonellátás is siralmas." Tőkés megrendeléssel idén új korszak kezdődik a Fő­városi Kézműipari Vállalat pásztói telephelyének életé­ben — vázolta Szőke Ferenc üzemvezető. Tizenkét év után megérett az átszerve* (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom