Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-04 / 155. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... (Z^> TELEXEN ÉRKEZETT... ön június 12-én a NÖGRAD-ban Kinek mi a dolga? címmel nyilatkozott a lapban jú­nius 5-én megjelent Nyílt tisztázást javasló írásomra. Miután nyilatkozatából úgy érzem, most sem érti „kinek mi ,a dolga", ezért megpróbálom ezzel kapcsolatos véleménye­met kifejteni. Először: A „védelmébe vett” két vezető értelmes felnőtt ember, ezért úgy vélem, ök lettek volna illetékesek reagálni az álta­lam jó és segítő szándékkal tett javaslatok­ra, ha .akartak volna! Másodszor: Az ön nyilatkozatából világo­san kitűnik, hogy mi a téves következtetés! Harmadszor : Véleményem továbbra is az, hogy a népfront „hivatalban lévő” vezetői kötelesek segíteni a lakóterületeken, a kö­zösségért önzetlen munkát végző társadalmi munkásokat. Nem beszélve azok megbecsülé­séről. Hogy a .társadalmi munkaverseny nye­reményeiért kapott milliókat mire használják fel? Nyilván arra is lenne javaslata azoknak, akiknek áldozatos munkája nyomán jöttek létre az eredmények. Negyedszer: ön azt írja „A levélíró bűn­ként rója fel a városi televízió fejlesztésére átutalt, társadalmi munkaversenyben el­nyert díjakat, (milliókat)." Én ezt a kijelen­tését a tájékozatlanságának tulajdonítom. A városi televízió létrejöttén több mint tíz éve munkálkodom Radácsi László JAVMMK igazgatóval és másokkal. 1979-ben saját sza­badságomat feláldozva .vettem részt Bala­tonalmádiban a videós-továbbképzésen. Je­lenleg a VTV „lakótelepi rovat" vezetője vagyok. Ezek után remélem, sikerült meg­győzöm önt, hogy a VTV-nek nyújtott se­gítséget örömmel veszem! Mindezektől füg­getlenül mégis meg kell mondanom, lehet, hogy ön szerint „...mások bocsánatos bűnnek tartják és talán nem irigylik (higgye-e! én sem)...", hogy a megyei népfrontbizottság videofelvevőt vásárolt. Az én véleményem továbbra is az, hogy fölösleges volt! Erről az álláspontomról még az a kijelentése sem győz meg, amikor arra hivatkozik: „Ma, amikor számos családnál megtalálható a kintről hozott video sőt felvevő is, á '.nép­front sem kerülhette el ennek a korszerű, egyébként sajnos csak amatőr színvonalú eszköznek a beszerzését.” Miért nem kerülhette el a népfront a fel- vevögép beszerzését? Kik erőszakolják rá, hogy megvegye? Hogy számos család behozza külföldről, az kizárólag a családokra tarto­zik, de <az már nem mindegy, hogy iaz adó­fizetők pénzét mire költik tel! (Továbbiakban ön azon meditál, hogy a felvevőgép „sajnos csak amatőr színvonalú..." ,Nem tudom mi­lyen eszközt „kellett” volna beszerezniük, amikor vnég a városi tv sem rendelkezik színvonalas felszerelésekkel? ! Véleményem szerint a népfront megyei és városi bizott­ságában dolgozóknak nem az (bt feladatuk, hogy kedvtelésből, amatőr szinten videózza­nak. Sajnos egyre több intézetnél, és egyéb szervezetnél veszik kézbe ezeket la nem ol­csó eszközöket dilettáns, kellő felkészültség és szakismeret nélküli egyének pusztán azért, mert a lehetőség ,megvan. Csak azok az oktatási intézmények, üzemek, vállalatok rendezkedjenek be videózásra, akiknek erre szükségük — és megfelelően képzett szak­emberük van. Az olyan intézmények pedig, ahol csupán egy-egy eseményt kell rögzíteni dokkumentációként, vegyék igénybe a már létrehozott városi tv stúdiót, !vagy fnás ha­sonló céllal alakult stúdiókat. ötödször: Nem a külföldi vendégek foga­dására való saját meghívásomat hiányolom. Az erre vonatkozó nyilatkozatom így hang­zik: ...küldöttségek fogadására i— melyekre elfelejtik meghívni a területen tevékenykedő és illetékes, a helyi ismeretekkel rendelkező vezetőket.” Tehát nem magamat ajánlottam! Ami pe­dig az ön nyilatkozatának a végén leírtakat illeti: „azok vettek részt a rendezvényeken, akiknek mondanivalójuk volt.” Számomra nem meggyőző, mivel az URPIN'sörözőben olyan személlyel találkoztam, éppen pz egyik delegáció kíséretében, aki azt sem tudta, hol van úgy megártott neki a vacsoraközbeni „beszélgetés”. Végezetül, ön fórumot ajánlott, nos itt a „fórum”, mert feltételezem nyilván nem ar­ra gondolt, hogy az általam felvetett gondo­latok tisztázására megmozdul a város, a me­gye esetleg az ország lakossága? Nem, ez nem ilyen nagy ügy. Az idő inkább arra sürget, tegyünk mindent a helyére, józan, higgadt fejjel s legyen mielőbb rend a fejek­ben is! Baráti üdvözlettel: Sturmann Béla Elsüllyedt uszály után kutatnak a Szabadság híd pesti pillérénél A II. világháború során elsüllyedt német lőszer- szállító uszály pontqs he­lyének és helyzetének fel­derítésén dolgoznak a bú­várok és tűzszerészek a Szabadság híd pesti pilléré­nél­1. Búvárhajók a Dunán. Szemre is tetszetős, kényelmet biztosító családi házak újonnan épült sora alkotja Szu­ltán a település egy részét. A Mátra alján meghúzódó község lakóinak szorgalmát, környezetükhöz való ragaszkodását bizonyít ják e szép otthonok. —kj— Valóban kettős a szorítás? A NOGRÁD június 14-i számában megjelent „Ket­tős szorításban szilárd kö­tés” című írásban Sulyok László a Münnich Ferenc Társaság bátonyterenyei szervezetének vezetőit szó­laltatja meg. Egyebek közt kritikával illetik a bátony­terenyei munkásőregységet is, mert az április 2-i vá­rosavató ünnepségen a pa­rancsnok állítólag megtil­totta, hogy munkásőrök vi­gyék az MFT koszorúját. Ez „jogos dühöt” és sér­tődést váltott ki a társaság vezető személyiségeiből. Annyira, hogy az esemény után több mint két hónap­pal, a jelzett írásban kapott helyet a panasz. Audiatur et altera pars, azaz hallgat­tassák meg a másik fél is! Mivel erre nem került sor, ezért tisztelettel kérem, hogy közöljék levelemet a NÔG- RÁD-ban. Az április 2*i koszorúzási ünnepségen megfelelő lét­számban munkásőröket biz­tosítottunk a koszorúk el­helyezésére. Az MFT veze­tői a helyszínen közölték, hogy saját maguk kíván­ják elhelyezni a koszorúju­kat, ezért abban a munkás­őrök nem működhettek köz­re. A munkásőrség társa­dalmilag nyitott, önkéntes fegyveres testület, melynek tagja lehet pártállástól, vi­lágnézettől függetlenül min­den felnőtt magyar állam­polgár, aki esküvel fogadja, hogy kész megvédeni az al­kotmányos -rendünket. A munkásőrség nem politikai szervezet, ezért politikai kérdésekben testületileg nem foglal állást. Tagjai azon­ban élhetnek állampolgári jogaikkal, részt vállalhatnak bármilyen szervezet' mun­kájában. véleményt nyilvá­níthatnak bármilyen kér­désben. A munkásőrt min­dig a testületben tanúsított helytállása, munkahelyi és közéleti tevékenysége alap­ján ítéljük meg. Egyetlen párttal, társadalmi szerve­zettel, vagy alternatív cso­porttal szemben nincs elő­ítéletünk, sőt keressük egy­más megismerésének a le­hetőségét, nyitottak vagyunk a párbeszédre. Tehát sem a testületünk, sem az egyes parancsnokai nem viselked­hetnek diszkriminatív mó­don a törvényesen működő szervezetekkel szemben. Érvényes ez az MFT-re is, melynek tagjaival és veze­tőivel mindenkor készek vagyunk találkozni. A Mün­nich Ferenc Társaság bátony­terenyei tagjainak további jó munkát, erőt és egészsé­get kíván: György Gáspár a bátonyterenyei munkásőr- egvség parancsnoka A latin közmondást is­merem, gyakorlom. Szán­dékomban állt megkérdezni a bátonyterenyei munkásőr- egység-parancsnokot, miként vélekedik a városavatón történt félreértésről, de nem sikerült kapcsolatot létesí­tenem vele. Ezért hagyat­koztam végül is kizárólag — különben sincs okom egy­behangzó és azóta más for­rásokból is megerősített vé­leményüket kétségbe vonni — a Münnich Ferenc Tár­saság vezetőinek közlésére, ezért nem követtem szó sze­rint szavaikat és írtam: nem a parancsnok, hanem a pa­rancsnokság tiltotta meg a munkásőrök közreműködé­sét. Azóta György Gáspár munkásőr parancsnokkal igyekeztünk személyesen tisztázni a történteket, egyik munkásőre bizonyította is állítását. Csak így az a fur­csa helyzet állt elő, hogy egyazon témában két igaz­sággal szembesültünk, ami viszont lehetetlenség. Kö­vetkezésképpen valaki nem mond igazat. S ha ítélöbíró lennék, bizonyára ki is nyo­moznám, újságíró lévén azonban csak a tényt rög­zítem, a végkövetkeztetést az olvasóra, illetve az érin­tettekre bízva. Sulyok László 2. Búváron és tűzszerészek dolgoznak a kutatóhajón. Wt/t/l lenéi _________ T isztelt Szabó Ferenc! Á lakosságtól pótolhatatlan segítséget kapunk... Dejtáriak is határőrük közölt Amikor közéjük poty- tyantam, már javában ben­ne voltak a beszélgetésbe. Élmények, régi események keltek életre. Pedig most, ezt a beszélgetést egy ba­rátságos focimérkőzés hoz­ta létre- Balga József ön­kéntes határőr büszkén új­ságolja, hogy a dejtári öreg- fiúk 5—2-re győztek a ba­lassagyarmati határőrke­rület öregfiúk együttesével szemben. Aztán sorolja a többi eredményeket is. Azt, hogy 1975-ben a megyében ötödikként nyerték el a megtisztelő címet. — Mi úgy ítéljük meg az önkéntes határőrcsoportok tevékenységét- hogy ők a lakosság hazafias-honvé­delmi nevelésében nyújta­nak nagy segítséget. Társa­dalmi munkában segítik az államhatár őrizetének, a határrend feltételeinek biztosítását. Amint azt Bal­ga József is mondotta, ott vannak az úttörők között, az ifjúgárdisták szervezésénél, a haza fegyveres szolgálatá­ra nevelik az ifjú MHSZ- eseket. A határőrök életé­nek bemutatásával lehető­séget biztosítanak egy ne­héz. felelősségteljes mun­ka ellátásához. Részt vesz­nek az összbelügyi felada­tok végrehajtásában, s vál­lalják, hogy a község lakói közül a határőrizettel ösz- szefüggő bűncselekményt senki nem követ el —sum­mázza véleményét Lukács József határőr alezredes, a BM. Határőrség balassa­gyarmati kerületparancs­nokának első helyettese­— Valóban sokrétű a fel­adatunk — • folytatja Bal­ga József. Vonzáskörzetünk­ben négy önkéntes csoport működik, s részt veszünk — rendszeresen — a ha­tárőrök munkájának segí­tésében. Megbeszéljük a szolgálati beosztást, fél­évenként továbbképzést tartunk, de soron kívül is a határőrség rendelkezésére állunk különböző határ- események felkutatásában. Éppen ezért valljuk, hogy nálunk az alkalmasság, a rátermettség igen fontos! Sorolja Balga József el­ért eredményeiket. Ezek közé tartozik a többi kö­zött, hogy a váci intézetből szökött fiatal gyermeket juttattak vissza helyére. Betöréses lopást akadályoz­tak meg a csemetéskert- ben- Egy ittas férfit tettek ártalmatlanná, amikor egy járőrt támadott meg a köz­ségben. Határsértő ment át az Ipolyon. Értesítették a csehszlovák hatóságokat, akik elfogták a tettest. És mondja a terveiket -is. Amellett, hogy közösen alakítottak ki egy sport­pályát az őrs tagjaival, hogy segítettek az iskolai tűz továbbterjedésének meg­akadályozásában, hogy min­den évben a kiskatonákkal együtt javítják, újjávará­zsolják az óvodai elhasznált játékokat, most egy füves teniszpálya kialakításán fáradoznak. Balga József büszkén mondja, hogy a dejtáriak családtagként ke­zelik a határőröket. Jó néhány határőr vagy ott marad a faluba — hiszen oda nősül, — vagy a lányt viszi magával feleségként-.. — Ezeken túl az együtt­működés az élet szinte min­den területére kiterjed —- mondja Gyimesi László ha­tárőr törzsőrmester, aki a kerületparancsnokság öreg­fiúk labdarúgó-szakosztá­lyának a vezetője. — Mi a sporton keresztül is a kap­csolatok erősítésére törek­szünk. Eddig ebben az év­ben több Határőirközség címmel kitüntetett település öregfiúival mértük össze tudásunkat, mint a dejtári- akkal, szügyiekkel, ka- rancsberényiekkel, de sze­repelt programunkban a csehszlovák határőrökkel való focizás is. — Ügy érzem, csak né­hány területét érintettük az együttműködésnek — mond­ja Lukács József alezredes. Mégis talán tudtuk érzé­kelni, hogy az együttmű­ködés kölcsönös. K-i kell jelenteni, hogy a határőri­zet ellátásához a lakosság­tól pótolhatatlan segítséget kapunk. Éppen ezért mi is igyekszünk részt venni min­den olyan rendezvényen, amelyik ezt a kapcsolatot tovább erősíti, emberibbé, barátiabbá teszi..­S. L. Fotó: Pataky Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom