Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-29 / 177. szám

1989. JÚLIUS 29., SZOMBAT NOGRAI) 3 Nógrádi családok 3. Jól megértjük egymást Demokratikus jogállamiság és valódi városi önkormányzat Beszélgetés a Magyar Demokrata Fórum balassagyarmati szervezetének egyik vezető képviselőjével Emlékezhetnek még olvasóink, hogy a közelmúltban la­punk alternatív kerekasztal-beszelgetésén dr. Tományi Csa­ba jogtanácsos, a Magyar Demokrata Fórum balassagyar­mati szervezetének vezetőségi tagja közbejött munkahelyi el­foglaltsága miatt nem vehetett részt, ám ígéretet tett egy mielőbbi találkozóra és véleménycserére. Ez azóta megtör­tént, s témánk változatlan. b.) A párválasztásról, a házasságkötésről. A párválasztás elöntés, és „makacs” tények bizo­nyítják, hogy a sikerek és kudarcok nemcsak fele’fele .arányban mutatkoznak. Száz megkötött házasságra ugyan­is 1987-ben országosan 45,2. Nógrád megyében 43.1 vá­lás jutott. (1970-ben még 23,6 illetve 19,3 volt.) Mégsem helyes a házas­ságok valamiféle csődjé­ről beszélni, még' ha a há­zasságok létrejöttének és megszűnésének együttes mér­lege nagyon kedvezőtlen lett is. 1970-ben ugyanis Ma­gyarországon 96 612 házas­ságot kötöttek és halál ál­tal 58 ezer. válás révén 22 841 házasság szűnt meg. Házasságok hiánya A házasságok többlete or­szágosan 15 757. Nógrád me­gyében 455 volt. Az utób­bi években viszont a há­zasságok többletét a házas­ságok hiánya váltotta fel. Az 1987. évben 66 082 há­zasságot kötöttek és 94 865 szűnt meg. Így a hiány 28 783 (Nógrád megyében 802). Szomorú rekord. Azt jelenti, hogy két év alatt átlagosan annyi házasság szűnik meg. mint amennyit összesen három év alatt kötnek. A férfiak 6,4 szá­zaléka, a nők 29.2 százalé­ka 19 éves, vagy annál fiatalabb korában házaso­dik. Közülük 179 nő és 4 férfi már másodszor mond­ta ki a boldogító igent. Az újraházasulók aránya 194'8- ban 20,6, 1970-ben 25.5, 1980-ban 29,3, 1987-ben 30.7 százalék, tendenciájában emelkedő. Egv KSH-felmérés sze­rint 1983-ban a házasság­hoz vezető érzelmeknél a fiataloknál csak minden ötödik vőlegénvnél és meny­asszonynál volt a szere­lem az első helyen! Dön­tő többség szerint a lényeg az, hogy „jól megértjük egymást". 1966-ban és 1974-ben a házasodottak mintegy ötö­dé jutott önálló lakáshoz a házasságkötés után, ez az arány 1983-ban 25 száza­lék lett. A lakáshoz nem jutottak eg.yharmadának még elképzelése sem volt, hogy mikor és miként tud­ja lakáshelyzetét megolda­ni. Az is megfigyelhető volt, „suba a subához, guba a gubához". A legjobb anya­gi helyzetű családból szár­mazó vőlegények három­szor gyakrabban kötik ösz- sze életüket jól szituált menyasszonyokkal mint azok a vőlegények, akik szeré­nyebb anyagi viszonyokhoz szoktak. És ez fordítva is érvényesült. Meghiúsult célok A családtervek szerint a két gyermeket kívánók aránya 75 százalék, és ön­szántából senki sem akar gyermektelen maradni. Egv gyermeket 10. hármat 14 százalékuk akar. Az igazán nagy családot tervezők ará­nya 1.4 százalék. A leg­nagyobb családot a vezető­irányító apák szellemi fog­lalkozású lánvai akarják. Ezek az elképzelések, cé­lok a házasság során több­nyire meghiúsulnak. Három- gyermekes családot elsősor­ban az egy gyermekként felnevelkedettek szeretné­nek. ugyanakkor a kétgyer­mekesek megelégszenek sa­ját családjukban is a Ket­tővel. Egy fél emberöltőnvi idő óta kisebb családnagy­sággal számolnak a házas­párok. Folyamatosan érvénve- sül ez az irányzat a diplo­más és a vezető beosztású nőknél. Ezzel ellentétes ten­dencia figyelhető meg vi­szont az eltartott, a nyolc osztálynál kevesebbet vég­zett, a betanított és segéd­munkás nők körében. Az lenne a kívánatos, ha az elgondolt családtervek meg­valósulnának. A nagy család kialakítá­sának számos korlátja van. Ezek : anyagiak, a magas eltartási terhek miatt ugyan­is a drága gyermekeink el­nevezés kétértelművé vált. Az elért életszínvonal tar­tása a családi juttatások reálértékének csökkenése miatt is megnehezült. S minél többet dolgoznak az emberek a főfoglalkozású munkájukon kívül a csa­ládjukért. annál keveseb­bet vannak együtt a csa­ládjukkal. gyermekeikkel. Nagymamáink, anyáink fel­nőtt koruknak még 60 .szá­zalékát fordították a gyer­mekeikkel való foglalko­zásra, ma ez nyolcadára, kilencedére zsugorodott. Egy vizsgálat szerint a gyer­mekeikkel az anvák na­ponta átlagosan mindössze 25. az apák 15 percet fog­lalkoznak, együtt tehát 40 percet. Új szegények c.) A családok gazdálko­dásáról. A családok gazdasági funkciójával kapcsolatos mindennapi tevékenység so­ra napjainkban nagyon megnehezült, változatossá, sokszínűvé vált. A csalá­dok helyzete tovább pola­rizálódott. A két szélső pó­luson megjelentek az „új szegények" és ott vannak a régi gazdagok. A mai időszak magas inflációs rátája to­vább hígítja a rendelkezés­re álló családi bevétele­ket. reálértéke évről évre csökken. S e folyamat csök­kenti a nominálértékben nö­vekvő társadalmi jövedel­mek (családi pótlék, gyed. gyes. nyugdíjak stb.) reál­értékét is. A csalód terme­lőként és fogyasztóként egyaránt gazdálkodik. Házasságkötéskor a leg­főbb cél általában az ön­álló lakás (lakrész) meg­szerzése, majd berendezése, otthonná ..varázsolása". Azok a fiatal házasok akik már kezdetben is önálló, berendezett lakásban kez­dik életüket, ezt a szülők segítségének. támogatásá­nak köszönhetik és ezt az előnyt egész életükben él­vezhetik azokkal szemben, akiknek mindezt önerőből kell kiküzdeniük. Ezen a tényen az sem változtat, ha ez az előny nem tudatosul és azt nem értékelik a fia­talok. Sajnos, állami erőforrás­ból egyre kevesebb lakás készül. (1981-ben Nógrád megvében 223 darab — az összlakás 16.9 százaléka — 1987-ben 125 darab — az összilakás 11,8 százaléka.) Egy lakás átlagos építési költsége 1987-ben 859 ezer forint volt. ez. a megyék sorrendjében a harmadik leemasasabb érték. A 80-as években folyó áron 2.5-szeres költségnövekedés követke­zett be. Egv négyzetméter költsége megközelíti a 16 ezer forintot (összkom­fortos lakás esetén). A problémák fokozódnak, ha a gyermek megszüle­tik. Megfigyelhető egy olyan folyamat, hogy a hosszú évek hiábavaló várakozása, küszködése kapcsán a há­zaspárok egy része egy­mással szemben érzelmileg kifosztotta válik és elvál­nak. A lakáskérdés megol­dása tehát nem egy kér­dés a családot stabilizáló tényezők között, hanem alapkérdés. Dr. Gyöngyösi István. a KSH megvei igazgatója (Következik: Mindkét vé­gén ég a gyertya.) NÓGRÁD: Még egy-két évvel ezelőtt is, 'nemcsak a politikával többé-kevésbé hivatalosan foglalkozók kö­rében, gyanúsan hangzott a kifejezés: demokratikus szo­cializmus. Ügy vélték sokan, a szocializmus —, minthogy így jellemezték a marxizmus klasszikusai — önmagában demokratikus. Felfogásunk azóta —, mint annyi másban — megváltozott. Az MSZMP-n és a tár­sadalom egészén belül, egyre többen vallják, hogy a szocializmus demok­ratizmusáért is tenni kell. ön, mint a megyénkben első­ként megalakult MDF-szer- vezet tagja, hogyan véleke­dik erről? Dr. Tományi Csaba: Meg­látásom szerint az eltelt het­ven év igazából nem adott arra választ, mi is valójában a szocializmus. Minden tár­sadalmi formációnak az a legfontosabb feladata, így tanították, hogy megfelelő jó­létet biztosítson a benne élő embereknek; lényegesen na­gyobb fokú jólétet, mint, amilyet a polgári demokrá­ciák nyújtanak. Ugyanakkor az eddig megvalósult szocia­lizmusok közel sem nyújtot­ták ezt. A leírt teóriák, ideo­lógiák nem állták ki a gya­korlat próbáját, tehát való­ságtartalmukat egv hosz- szabb folyamatban minden valószínűség szerint felül kell vizsgálni. Már csak azért is. mert közben azt látjuk, hogy a polgári demokráciák —, amelyek egyébként több száz éves fejlődés eredmé­nyei — jobban teljesítenek, tehát ma nagyobb a létjogo­sultságuk, mint a szocializ­musnak. Mindamellett a szo­cializmus 70 éve alatt, ha rengeteg vér, emberi és anya­gi áldozat árán is, bizonyos, a demokratikus jogállamban is hasznosítható eredmények születtek. Ezek megállapítá­sa, értékelése az elkövetke­zendő időszak feladata lesz. Éppen ezért én a tapasztala­tok alapján elhagynám a szo­cializmus megnevezést. NÓGRÁD: Szavait értel­mezzem úgy, hogy jelenleg: a demokrácia és a jogálla­miság megteremtése az. el­sődleges tennivaló, ily mó­don a szocializmus másod­lagos, legfeljebb perspektivi­kus feladat? Dr. Tományi Csaba: Igen. Ma már eljutottunk oda, hogy nem kell ködösítenünk. Ha végigtekintünk a világ bármelyik szocializmusán, azt látjuk, és be kell valla­nunk, hogy mind gazdasá­gilag, mind politikailag, mind az igazi, a valódi demokrá­cia tekintetében óriási adós­ságunk van az emberekkel szemben. Országuk lakos­ságának nem teremtették meg a minimális jólétet sem, nem valósították meg a hir­detett felemelkedést, és én úgy látom, az igazi emberi fejlődésnek a perspektíváit nem is hordozzák maguk­ban. Igaz, az eltelt hetven év, a legtöbb országban még ennél is kevesebb, relatív, ám kérdés: szabad-e kísér­letezni, amikor a gyakorlat csődöt mondott, illetve lé­teznek jól működő, követ­hető minták? NÓGRÁD: Ráhangolódva gondolatmenetére, kérde­zem: a demokratikus jogál­lamiságnak milyen fő, ha­laszthatatlan tennivalóját lát­ja? Dr- Tományi Csaba: A demokratikus jogállamiság intézményét a történelemben az alkotmányozó nemzet- gyűlések teremtették meg. Jó lett volna ilyet választani nálunk is. Egy évvel ez­előtt javasolta az MDF sza­bad választások útján az al­kotmányozó nemzetgyűlés összehívását, amely minden bizonnyal tükrözte volna a társadalomban végbement változásokat. Az alkotmá­nyozó nemzetgyűlés elvé­gezte volna a demokratikus jogállamiságba való átme­net tennivalóit. Ám ez nem történt meg, mostanra pedig már túlhaladott, miközben ismert, hogy a döntően MSZMP-többségű parla­menttel szemben nagy a bi­zalomvesztés. Az alkotmá­nyozó nemzetgyűlés kima­radását politikai mulasz­tásnak érzem. Feladatát vé­gül is a súlyos bizalomvesz­tésben működő régi parla­ment igyekszik elvégezni. NÔGRAD: Az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal jú­nius első felében megkezdő­dött tárgyalásai számomra azt mutatják, hogy mindkét félnek szüksége van egymás­ra, a másik véleményének megismerésére, a lehetséges politikai találkozási és együttműködési pontok meg­keresésére, adott esetekben a támogató együttműködés­re. Hogyan képzeli el ön az MSZMP és az MDF együtt­működését? Dr. Tományi Csaba: Az események roppant felgyor­sultak. Pár hónapja még az MSZMP megbonthatatlan egységét hangoztatták, ma pedig már egyértelmű, hogy — az ellenzékhez hasonlóan — az MSZMP sem egységes. Ami az együttműködésün­ket illeti, ebből a tényből kell kiindulni. Ügy látom, hogy az ellenzéki mozgal­maknak hosszú távon együtt­működni csak az MSZMP reformszárnyának egyes képviselőivel lehet. Itt az egyes képviselőkön van a hangsúly. Mert ahogyan az ellenzéki mozgalmakhoz oda­csapódtak sértett emberek, úsv a reformkörökben is feltűntek olyanok, akik nem őszinte hívei a reformnak. Esterházy Péter szavaival él­ve: nagy a tömeg a damasz­kuszi úton. Vagyis nagyon nehéz, elhinni, hogy valaki, aki mondjuk húsz éven ke­resztül fenntartás nélkül végrehajtotta az utasításo­kat. máról holnapra igazi reformer lett- A nem komp­romittálódott. hitelesnek nevezhető személyekkel azon­ban nem pusztán elképzelhe­tő, hanem szükségszerű az együttműködés. NÓGRÁD: Az MDF balas­sagyarmati szervezetének törekvéseit hogyan fogadja a szűkebb környezet: a vá­ros és vezetői? Dr. Tományi Csaba: Szer­vezetünk októberi megala­kulása óta nagy utat tett meg: megszervezte önma­gát, nyilvános fórumot te­remtett — régi szóhaszná­lattal élve — a másként gondolkodók számára. Viták­ban mérettethetnek meg az emberek, a gondolatok. Ezek a viták témában és löldrajzilag is sokrétűek, vagyis, nem csupán politikai jellegűek, illetve országo­sak. Balassagyarmat életé­ben két nagyon fontos ese­ményt szervezett a demok­rata fórum. Az egyiken ar­ra a hetven évvel ezelőtti ja­nuár végi napra emlékez­tünk, amikor a balassagyar­mati polgárok fegyverrel ki­űzték a városból a cseh in­tervenciósokat, megőrizve ez­zel Balassagyarmatot Ma­gyarországnak. Ezért a civi- tas fortissima, a legbátrabb város dicsőséges címet ér­demelte ki. Az elmúlt negy­ven évben erre a címre és emlékezésre nem tartottak igényt. Most adatott meg először, hogy az egybegyűl­tek együtt elénekeljék a Szó­zatot, a Himnuszt, és meg­emlékezzenek. Sok idős em­ber szeméből könny hullott. Ugyanezt láttam Nagy Imre és mártírtársai temetése napján a balassagyarmati temetőben, ahol az 1956-os forradalomról és áldozatai­ról emlékeztünk meg. Azok­ról, akik tevékeny részt vál­laltak a sorsfordító történel­mi napokban a város köz- igazgatásában, amiért is igaztalanul és törvénytelenül meghurcoltattak, és sok év börtönbüntetést szenvedtek, és akik közül igen sokan már nincsenek közöttünk. Sírjuk előtt rájuk és helyt­állásukra gondoltunk, emlé­keztünk 2—300 ember rész­vételével. Csak az a sajná­latos, hogy a város vezeté­se ezeket a rendezvényeket nem tartotta igazán fontos­nak. A valós együttműködést azonban nem sikerült elérni sem a városi tanáccsal, sem az MSZMP városi bizottsá­gával- A tanács elutasította kérésünket, hogy előzetesen megkapjuk a tanácsülések anyagát, holott ez csak egy­szerű technikai kérdés lenne. A válasz az volt, megtekint­hető az ügyfélszolgálati iro­dán, ahol egy példány áll város összes polgárának a rendelkezésére. Több .ren­dezvényünkre eljött a váro­si pártbizottság titkára, bi­zonyos várospolitikai kérdé­sekről eszmét cseréltünk, er­ről többre azonban nem fu­totta. (A beszélgetés óta a hivatalos kapcsolatfelvétel megtörtént.) A városi ta­náccsal fontosabbnak tarta­nánk az együttműködést, ha az igazán a város gazdája lenne. Szerintünk a város és lakóinak valós érdekei je­lenthetnék a konszenzus alapját, melyet egy valódi városi önkormányzat valósít­hatna meg. Ez az önkor­mányzat demokratikus sza­bad választásokon alapulna, döntési mechanizmusa de­mokratikusan működne. Tisz­telettel ápolná a város ha­gyományait, céljait, jövőjét mindenfajta szervezet véle­ményének meghallgatásával alakítaná ki. Mindez magá­val yonná — véleményem szerint — a bizalom helyre­állását a lakosság, valamint a tanács, a vezető testületek és a köztisztviselői appará­tus között. NÓGRÁD: Köszönöm a be­szélgetést. Sulyok László Jó ütemben halad a szalma bálázása a Rétsági Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövet­kezet földjein. Képünkön: Topolcsik Imre Pusztaszántó határában kisbálázza a szalmát­—RT—

Next

/
Oldalképek
Tartalom