Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-29 / 177. szám
1989. JÚLIUS 29., SZOMBAT NOGRAI) 3 Nógrádi családok 3. Jól megértjük egymást Demokratikus jogállamiság és valódi városi önkormányzat Beszélgetés a Magyar Demokrata Fórum balassagyarmati szervezetének egyik vezető képviselőjével Emlékezhetnek még olvasóink, hogy a közelmúltban lapunk alternatív kerekasztal-beszelgetésén dr. Tományi Csaba jogtanácsos, a Magyar Demokrata Fórum balassagyarmati szervezetének vezetőségi tagja közbejött munkahelyi elfoglaltsága miatt nem vehetett részt, ám ígéretet tett egy mielőbbi találkozóra és véleménycserére. Ez azóta megtörtént, s témánk változatlan. b.) A párválasztásról, a házasságkötésről. A párválasztás elöntés, és „makacs” tények bizonyítják, hogy a sikerek és kudarcok nemcsak fele’fele .arányban mutatkoznak. Száz megkötött házasságra ugyanis 1987-ben országosan 45,2. Nógrád megyében 43.1 válás jutott. (1970-ben még 23,6 illetve 19,3 volt.) Mégsem helyes a házasságok valamiféle csődjéről beszélni, még' ha a házasságok létrejöttének és megszűnésének együttes mérlege nagyon kedvezőtlen lett is. 1970-ben ugyanis Magyarországon 96 612 házasságot kötöttek és halál által 58 ezer. válás révén 22 841 házasság szűnt meg. Házasságok hiánya A házasságok többlete országosan 15 757. Nógrád megyében 455 volt. Az utóbbi években viszont a házasságok többletét a házasságok hiánya váltotta fel. Az 1987. évben 66 082 házasságot kötöttek és 94 865 szűnt meg. Így a hiány 28 783 (Nógrád megyében 802). Szomorú rekord. Azt jelenti, hogy két év alatt átlagosan annyi házasság szűnik meg. mint amennyit összesen három év alatt kötnek. A férfiak 6,4 százaléka, a nők 29.2 százaléka 19 éves, vagy annál fiatalabb korában házasodik. Közülük 179 nő és 4 férfi már másodszor mondta ki a boldogító igent. Az újraházasulók aránya 194'8- ban 20,6, 1970-ben 25.5, 1980-ban 29,3, 1987-ben 30.7 százalék, tendenciájában emelkedő. Egv KSH-felmérés szerint 1983-ban a házassághoz vezető érzelmeknél a fiataloknál csak minden ötödik vőlegénvnél és menyasszonynál volt a szerelem az első helyen! Döntő többség szerint a lényeg az, hogy „jól megértjük egymást". 1966-ban és 1974-ben a házasodottak mintegy ötödé jutott önálló lakáshoz a házasságkötés után, ez az arány 1983-ban 25 százalék lett. A lakáshoz nem jutottak eg.yharmadának még elképzelése sem volt, hogy mikor és miként tudja lakáshelyzetét megoldani. Az is megfigyelhető volt, „suba a subához, guba a gubához". A legjobb anyagi helyzetű családból származó vőlegények háromszor gyakrabban kötik ösz- sze életüket jól szituált menyasszonyokkal mint azok a vőlegények, akik szerényebb anyagi viszonyokhoz szoktak. És ez fordítva is érvényesült. Meghiúsult célok A családtervek szerint a két gyermeket kívánók aránya 75 százalék, és önszántából senki sem akar gyermektelen maradni. Egv gyermeket 10. hármat 14 százalékuk akar. Az igazán nagy családot tervezők aránya 1.4 százalék. A legnagyobb családot a vezetőirányító apák szellemi foglalkozású lánvai akarják. Ezek az elképzelések, célok a házasság során többnyire meghiúsulnak. Három- gyermekes családot elsősorban az egy gyermekként felnevelkedettek szeretnének. ugyanakkor a kétgyermekesek megelégszenek saját családjukban is a Kettővel. Egy fél emberöltőnvi idő óta kisebb családnagysággal számolnak a házaspárok. Folyamatosan érvénve- sül ez az irányzat a diplomás és a vezető beosztású nőknél. Ezzel ellentétes tendencia figyelhető meg viszont az eltartott, a nyolc osztálynál kevesebbet végzett, a betanított és segédmunkás nők körében. Az lenne a kívánatos, ha az elgondolt családtervek megvalósulnának. A nagy család kialakításának számos korlátja van. Ezek : anyagiak, a magas eltartási terhek miatt ugyanis a drága gyermekeink elnevezés kétértelművé vált. Az elért életszínvonal tartása a családi juttatások reálértékének csökkenése miatt is megnehezült. S minél többet dolgoznak az emberek a főfoglalkozású munkájukon kívül a családjukért. annál kevesebbet vannak együtt a családjukkal. gyermekeikkel. Nagymamáink, anyáink felnőtt koruknak még 60 .százalékát fordították a gyermekeikkel való foglalkozásra, ma ez nyolcadára, kilencedére zsugorodott. Egy vizsgálat szerint a gyermekeikkel az anvák naponta átlagosan mindössze 25. az apák 15 percet foglalkoznak, együtt tehát 40 percet. Új szegények c.) A családok gazdálkodásáról. A családok gazdasági funkciójával kapcsolatos mindennapi tevékenység sora napjainkban nagyon megnehezült, változatossá, sokszínűvé vált. A családok helyzete tovább polarizálódott. A két szélső póluson megjelentek az „új szegények" és ott vannak a régi gazdagok. A mai időszak magas inflációs rátája tovább hígítja a rendelkezésre álló családi bevételeket. reálértéke évről évre csökken. S e folyamat csökkenti a nominálértékben növekvő társadalmi jövedelmek (családi pótlék, gyed. gyes. nyugdíjak stb.) reálértékét is. A csalód termelőként és fogyasztóként egyaránt gazdálkodik. Házasságkötéskor a legfőbb cél általában az önálló lakás (lakrész) megszerzése, majd berendezése, otthonná ..varázsolása". Azok a fiatal házasok akik már kezdetben is önálló, berendezett lakásban kezdik életüket, ezt a szülők segítségének. támogatásának köszönhetik és ezt az előnyt egész életükben élvezhetik azokkal szemben, akiknek mindezt önerőből kell kiküzdeniük. Ezen a tényen az sem változtat, ha ez az előny nem tudatosul és azt nem értékelik a fiatalok. Sajnos, állami erőforrásból egyre kevesebb lakás készül. (1981-ben Nógrád megvében 223 darab — az összlakás 16.9 százaléka — 1987-ben 125 darab — az összilakás 11,8 százaléka.) Egy lakás átlagos építési költsége 1987-ben 859 ezer forint volt. ez. a megyék sorrendjében a harmadik leemasasabb érték. A 80-as években folyó áron 2.5-szeres költségnövekedés következett be. Egv négyzetméter költsége megközelíti a 16 ezer forintot (összkomfortos lakás esetén). A problémák fokozódnak, ha a gyermek megszületik. Megfigyelhető egy olyan folyamat, hogy a hosszú évek hiábavaló várakozása, küszködése kapcsán a házaspárok egy része egymással szemben érzelmileg kifosztotta válik és elválnak. A lakáskérdés megoldása tehát nem egy kérdés a családot stabilizáló tényezők között, hanem alapkérdés. Dr. Gyöngyösi István. a KSH megvei igazgatója (Következik: Mindkét végén ég a gyertya.) NÓGRÁD: Még egy-két évvel ezelőtt is, 'nemcsak a politikával többé-kevésbé hivatalosan foglalkozók körében, gyanúsan hangzott a kifejezés: demokratikus szocializmus. Ügy vélték sokan, a szocializmus —, minthogy így jellemezték a marxizmus klasszikusai — önmagában demokratikus. Felfogásunk azóta —, mint annyi másban — megváltozott. Az MSZMP-n és a társadalom egészén belül, egyre többen vallják, hogy a szocializmus demokratizmusáért is tenni kell. ön, mint a megyénkben elsőként megalakult MDF-szer- vezet tagja, hogyan vélekedik erről? Dr. Tományi Csaba: Meglátásom szerint az eltelt hetven év igazából nem adott arra választ, mi is valójában a szocializmus. Minden társadalmi formációnak az a legfontosabb feladata, így tanították, hogy megfelelő jólétet biztosítson a benne élő embereknek; lényegesen nagyobb fokú jólétet, mint, amilyet a polgári demokráciák nyújtanak. Ugyanakkor az eddig megvalósult szocializmusok közel sem nyújtották ezt. A leírt teóriák, ideológiák nem állták ki a gyakorlat próbáját, tehát valóságtartalmukat egv hosz- szabb folyamatban minden valószínűség szerint felül kell vizsgálni. Már csak azért is. mert közben azt látjuk, hogy a polgári demokráciák —, amelyek egyébként több száz éves fejlődés eredményei — jobban teljesítenek, tehát ma nagyobb a létjogosultságuk, mint a szocializmusnak. Mindamellett a szocializmus 70 éve alatt, ha rengeteg vér, emberi és anyagi áldozat árán is, bizonyos, a demokratikus jogállamban is hasznosítható eredmények születtek. Ezek megállapítása, értékelése az elkövetkezendő időszak feladata lesz. Éppen ezért én a tapasztalatok alapján elhagynám a szocializmus megnevezést. NÓGRÁD: Szavait értelmezzem úgy, hogy jelenleg: a demokrácia és a jogállamiság megteremtése az. elsődleges tennivaló, ily módon a szocializmus másodlagos, legfeljebb perspektivikus feladat? Dr. Tományi Csaba: Igen. Ma már eljutottunk oda, hogy nem kell ködösítenünk. Ha végigtekintünk a világ bármelyik szocializmusán, azt látjuk, és be kell vallanunk, hogy mind gazdaságilag, mind politikailag, mind az igazi, a valódi demokrácia tekintetében óriási adósságunk van az emberekkel szemben. Országuk lakosságának nem teremtették meg a minimális jólétet sem, nem valósították meg a hirdetett felemelkedést, és én úgy látom, az igazi emberi fejlődésnek a perspektíváit nem is hordozzák magukban. Igaz, az eltelt hetven év, a legtöbb országban még ennél is kevesebb, relatív, ám kérdés: szabad-e kísérletezni, amikor a gyakorlat csődöt mondott, illetve léteznek jól működő, követhető minták? NÓGRÁD: Ráhangolódva gondolatmenetére, kérdezem: a demokratikus jogállamiságnak milyen fő, halaszthatatlan tennivalóját látja? Dr- Tományi Csaba: A demokratikus jogállamiság intézményét a történelemben az alkotmányozó nemzet- gyűlések teremtették meg. Jó lett volna ilyet választani nálunk is. Egy évvel ezelőtt javasolta az MDF szabad választások útján az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását, amely minden bizonnyal tükrözte volna a társadalomban végbement változásokat. Az alkotmányozó nemzetgyűlés elvégezte volna a demokratikus jogállamiságba való átmenet tennivalóit. Ám ez nem történt meg, mostanra pedig már túlhaladott, miközben ismert, hogy a döntően MSZMP-többségű parlamenttel szemben nagy a bizalomvesztés. Az alkotmányozó nemzetgyűlés kimaradását politikai mulasztásnak érzem. Feladatát végül is a súlyos bizalomvesztésben működő régi parlament igyekszik elvégezni. NÔGRAD: Az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal június első felében megkezdődött tárgyalásai számomra azt mutatják, hogy mindkét félnek szüksége van egymásra, a másik véleményének megismerésére, a lehetséges politikai találkozási és együttműködési pontok megkeresésére, adott esetekben a támogató együttműködésre. Hogyan képzeli el ön az MSZMP és az MDF együttműködését? Dr. Tományi Csaba: Az események roppant felgyorsultak. Pár hónapja még az MSZMP megbonthatatlan egységét hangoztatták, ma pedig már egyértelmű, hogy — az ellenzékhez hasonlóan — az MSZMP sem egységes. Ami az együttműködésünket illeti, ebből a tényből kell kiindulni. Ügy látom, hogy az ellenzéki mozgalmaknak hosszú távon együttműködni csak az MSZMP reformszárnyának egyes képviselőivel lehet. Itt az egyes képviselőkön van a hangsúly. Mert ahogyan az ellenzéki mozgalmakhoz odacsapódtak sértett emberek, úsv a reformkörökben is feltűntek olyanok, akik nem őszinte hívei a reformnak. Esterházy Péter szavaival élve: nagy a tömeg a damaszkuszi úton. Vagyis nagyon nehéz, elhinni, hogy valaki, aki mondjuk húsz éven keresztül fenntartás nélkül végrehajtotta az utasításokat. máról holnapra igazi reformer lett- A nem kompromittálódott. hitelesnek nevezhető személyekkel azonban nem pusztán elképzelhető, hanem szükségszerű az együttműködés. NÓGRÁD: Az MDF balassagyarmati szervezetének törekvéseit hogyan fogadja a szűkebb környezet: a város és vezetői? Dr. Tományi Csaba: Szervezetünk októberi megalakulása óta nagy utat tett meg: megszervezte önmagát, nyilvános fórumot teremtett — régi szóhasználattal élve — a másként gondolkodók számára. Vitákban mérettethetnek meg az emberek, a gondolatok. Ezek a viták témában és löldrajzilag is sokrétűek, vagyis, nem csupán politikai jellegűek, illetve országosak. Balassagyarmat életében két nagyon fontos eseményt szervezett a demokrata fórum. Az egyiken arra a hetven évvel ezelőtti január végi napra emlékeztünk, amikor a balassagyarmati polgárok fegyverrel kiűzték a városból a cseh intervenciósokat, megőrizve ezzel Balassagyarmatot Magyarországnak. Ezért a civi- tas fortissima, a legbátrabb város dicsőséges címet érdemelte ki. Az elmúlt negyven évben erre a címre és emlékezésre nem tartottak igényt. Most adatott meg először, hogy az egybegyűltek együtt elénekeljék a Szózatot, a Himnuszt, és megemlékezzenek. Sok idős ember szeméből könny hullott. Ugyanezt láttam Nagy Imre és mártírtársai temetése napján a balassagyarmati temetőben, ahol az 1956-os forradalomról és áldozatairól emlékeztünk meg. Azokról, akik tevékeny részt vállaltak a sorsfordító történelmi napokban a város köz- igazgatásában, amiért is igaztalanul és törvénytelenül meghurcoltattak, és sok év börtönbüntetést szenvedtek, és akik közül igen sokan már nincsenek közöttünk. Sírjuk előtt rájuk és helytállásukra gondoltunk, emlékeztünk 2—300 ember részvételével. Csak az a sajnálatos, hogy a város vezetése ezeket a rendezvényeket nem tartotta igazán fontosnak. A valós együttműködést azonban nem sikerült elérni sem a városi tanáccsal, sem az MSZMP városi bizottságával- A tanács elutasította kérésünket, hogy előzetesen megkapjuk a tanácsülések anyagát, holott ez csak egyszerű technikai kérdés lenne. A válasz az volt, megtekinthető az ügyfélszolgálati irodán, ahol egy példány áll város összes polgárának a rendelkezésére. Több .rendezvényünkre eljött a városi pártbizottság titkára, bizonyos várospolitikai kérdésekről eszmét cseréltünk, erről többre azonban nem futotta. (A beszélgetés óta a hivatalos kapcsolatfelvétel megtörtént.) A városi tanáccsal fontosabbnak tartanánk az együttműködést, ha az igazán a város gazdája lenne. Szerintünk a város és lakóinak valós érdekei jelenthetnék a konszenzus alapját, melyet egy valódi városi önkormányzat valósíthatna meg. Ez az önkormányzat demokratikus szabad választásokon alapulna, döntési mechanizmusa demokratikusan működne. Tisztelettel ápolná a város hagyományait, céljait, jövőjét mindenfajta szervezet véleményének meghallgatásával alakítaná ki. Mindez magával yonná — véleményem szerint — a bizalom helyreállását a lakosság, valamint a tanács, a vezető testületek és a köztisztviselői apparátus között. NÓGRÁD: Köszönöm a beszélgetést. Sulyok László Jó ütemben halad a szalma bálázása a Rétsági Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet földjein. Képünkön: Topolcsik Imre Pusztaszántó határában kisbálázza a szalmát—RT—