Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-27 / 175. szám

1989. JÚLIUS 27., CSÜTÖRTÖK NO(ÎRAI) 3 Nógrádi családok 1. A gyerek a tőke, az unoka a kamat Ami a XX. században végbemegy, talán az eddigi legnagyobb kihívás, amit az ember valaha is megélt, a válaszok pedig tétovák, bi­zonytalanok. Sokszor tűnik úgy, kevés a kapaszkodó a mélybe sodródott emberek számára. Gondoljuk végig mennyi megfordult lelkű ember él ma a világban. Nagy „fordulat” ebben kö­vetkezett be, s csekélyebbek a megváltozott világ meg­értésének esélyei is. A család intézményét a társadalom viharai alaposan megtépázták, a vihar pedig tart, s egyre többen rossz irányba kormányozzák hajó­jukat. Roppant különös, pa­radox helyzet állt elő. Most, amikor látszólag a legszéle­sebb kapuk nyíltak meg az emberek önmegvalósítására és önépítése számára, ugyan­akkor végbemegy elszemély­telenedésük, érzelmi elsivá- rosodásuk, mind többen lesz­nek reményvesztettek. Kiút­talanság, bizonytalanság lesz úrrá, terjed a sötéten látás, a távlatvesztés. Eltékozoljuk a múlt értékeit, sokan csak máról holnapra élünk. A menekülésnek több út­ja van, s iránya is kétféle. Lehet menekülni előre és lehet hátra. Azok választa­nak jól, akik a munkába, a tanulásba, vagy a családba menekülnek. Bár igaz az is, a rengeteg — többnyire a család érdekében végzett — túlmunka távol tart az ott­hontól, a családtól. Az ön­kizsákmányolás megkurtítja az élettartamot. Az alkohol, a kábítószer semmire sem jó, legkevésbé kátyúba jutott családi életek megoldására. Gigantikus programok Mi történt az elmúlt év­tizedekben, hogyan jutot­tunk a jelen helyzetig, mi a kivezető út? Négy évtizeddel ezelőtt új társadalom alapjainak lera­kása kezdődött el, giganti­kus gazdasági és társadalmi programokkal. Valami fel­sőbbrendűséget érezve meg­indult a modernizáció, az iparosítás, a mezőgazdaság átszervezése. Csak éppen a célok és eszközök nem vol­tak egymással szinkronban. Hiányoztak a belső anyagi erőforrások, a tőke és a pénz, így az alapvető for­rás a munkaerő mobilitása lett. Emberek százezrei hagyták el lakóhelyüket, vál­toztatták meg életmódjukat. Szilárdnak hitt kapcsolatok hullottak szét. Régi értékek szűntek meg úgy, hogy he­lyükön még most is légüres tér tátong. A család elindult a több- generációs együttélési for­mából a kétgenerációs, majd a töredék, a csonka családok százezreinek irányába. A korábban alkalmazott neve­lési és erkölcsi normák töb­bé nem, vagy nem olyan intenzitással hatottak, me­lyek tartást adtak az em­bernek, és ehhez erkölcsös magatartás is társult. A hagyományos családi forma lényegében felbom­lott, az új modern család kialakulási folyamatába pe­dig igen sokan belerokkan­tak. Az utóbbi időben a válások évente a legszűkeb­ben 90 ezer embert, köztük 30 ezer gyermeket érinte­nek. A család elvesztette korábbi gazdasági funkciói­nak egy részét, s mint fo­gyasztó, az állam „szorítóan ölelő” karjai közé került. Mindez hatásában számsze­rűsíthető három alapvető tendenciával. Válási árvák Egy: a születések száma tendenciaszerűen és hosszabb távon csökken. A népesség egyszerű újratermelését az biztosítaná, ha 100 anya 220—230 gyermeket nevel­hetne fel. Ezzel szemben országosan 180 a teljes ter­mékenység mutatószáma. Nógrád megyében ennél kedvezőbb a helyzet, a tel­jes termékenység számított mutatója alapján 1987-ben 190 a száz anyára jutó gyer­mekek száma. Kettő: a válások száma- és aránya növekvő, évente 30 ezer körül van, és két­harmadukban keletkeznek „válási árvák’. 1987-ben például 10 494 válásnál egy, 7598 válás esetében kettő, 1196 válásnál három és 292 válásnál négy és több gyer­mek az áldozat. Három: végül a várható élettartam ahelyett, hegy nőne, csökken. A ma szüle­tett fiúk 65,7, a lányok 73,7 év elérését remélhetik. A legutóbbi adatok sze­rint minden nyolcadik csa­ládban, amely országosan 385 ezer (Nógrád megyében 8300), csak az egyik szülő él együtt gyermekével, illetve gyermekeivel. Ezen belül 317 ezer az anya, tehát több mint háromnegyedük. A száz családra jutó családta­gok száma 292, a megyeben 291, tehát egy család átla­gos nagysága nem egészen három fő és a népességből a családban élők aránya to­vább csökken. Száz magyar családban átlagosan 105 gyermek él — közülük 71 15 évnél fiatalabb — ugyanez a mutató Nógrád megyében 103, illetve 69. Nem tudom van-e válasz­tóvíz, hogy p nógrádi embe­rek családszeretőbbek jenné- nek az országosnál, vagy más tájegységnél? Mínusz Székesfehérvár Annyi bizonyos, hogy amiként egy emberöltővel ezelőtt is, jelenleg is az át­lagosnál nagyobb számban élnek családokban Nógrád megyében. Számokkal alátá­masztva, minden ezer fő közül országosan 838, a me­gyében 874 fő él a primér közösségben. Ezen belül nö­vekszik a gyermeknélküli, az „eg.vkések” és a kétgye­rekesek aránya. A gyermek­telen családok száma Nóg­rád megyében az országos­nál nagyobb dinamikával nőtt, az egy- és kétgyerme­keseké pedig kisebbel. Három és négy gyermeke a megyében kevesebb csa­ládnak van, mint országo­san. A három és több gyer­mekkel élő családok az összcsaládon belül nem egé­szen 4 százalékot képvisel­nek, de például négy gyer­meke ezer családból orszá­gosan és a megyében is öt­nek, öt és több gyermeke pedig mindössze kettőnek van. 1970-ben a négygyermeke­sek aránya még a jelenle­ginek kétszerese volt, az öt- és többgyermekeseké pedig háromszorosa. Egy tartós folyamatról van szó. ami­nek nem vagyunk a végén. A trend iránya érzékelhető. Jelenünk problémáinak többsége a múltban gyökere­zik. Pedig régi igazság: a gyerek tőke, az unoka a ka­mat. Évtizedünkben eddig any- nyiva] lettünk kevesebben, mint Székesfehérvár- egész lélekszáma, azaz 113 ezer fővel. Megyénk lakónénes- sége ugyanebben az időben 12 ezerrel csökkent. ez. megegyezik Pásztóéval. Dr. Gyöngyösi István, a KSH megyei igazgatója (Következik: A fészek me­lege, az összetartozás örö­me.) 9 Kenyér helyett kábel ad kenyeret Sok évtizedet töltött a kenyérsütő kemencék mellett a balassagyarmati Babosán József. A most ötvenkilenc esztendős pékmester 1947-től dagasztotta a tésztát, sütötte az il­latos cipókat, s most mégsem a lisztszagú műhelyben, hanem a balassagyarmati kábel­gyárban tölti a munkanapokat. A hazai és exportpiacokon keresett kábelféleségck gyártásában vesz részt, s oly szakértelemmel kezeli a sodrógépeket, mintha ez a hiva­tása adta volna számára messzi időktől a kenyeret. Váltott, bátor volt új szakmát megismerni, a pénz, a boldogulás vitte rá. —kulcsár— Ott lesznek a pártértekezleten Megtanulni a szabadabb politizálás* Munkásküldöttek a megújulásról, az alapszervezeti munkáról, az ellentétek oldásáról Pártértekezletre készül Salgótarján. Az augusztus­ban sorra kerülő tanácsko­zásra —, s egyben a megyei pártértekezletre is — az alapszervezetekben a júniu­si és a júliusi taggyűléseken választották meg a küldöt­teket. Száműzni a félelmet A Salgótarjáni Síküveg­gyárban, a tizenegy párt­ái apszervezetben több mint háromszázan dolgoznak. Ti­zenegy küldöttet választot­ok, s közülük az egyik Ka­szás Attila, az üzemfenn­tartó és szolgáltató gyárrész­leg lakatosa. — Mi tagadás, , lehetett volna élénkebb is a taggyű­lésünk — mondja töpreng­ve. — Nap nap után tapasz­talom, hogy a párttagok el­bizonytalanodtak. Várakoz­nak, hogy mi történik a gaz­daságban, a politikai élet­ben. A megélhetés, a család eltartása első számú kérdés­sé lépett elő, mert a tisztes megélhetés, egyre keményebb munkát kíván mindannyi- ónktól. Ha ez a helyzet belátható időn belül nem változik, akkor bizony töb­ben is elfordulnak a párt­tól. Márpedig sehogyan sincs az rendjén, ha a pártot, amely a nevében is hordoz­za munkásjellegét, otthagy­ják a szakmunkások. Azt gondolom, hogy a pártban, de a társadalom életében is s/.ükség van erre a rétegre. Mi még nem tartunk ott, mint a fejlett nyugati or­szágok egyike-másika, hogy lontosabb a gép, mint a munkás. Jobban meg kellene becsülni ezeket az embere­ket. S, helyette mit látok, mit olvasok; a párt, a .ormány képviselői egyre- másra tárgyalnak a pedagó­gusokkal, az egészségügyi dolgozókkal, a művészekkel követeléseikről, a bérek, az életkörülmények javí­tásáról. Mi sem élünk job­ban. A mi érdekeinket ki képviseli? Végül is én optimista em­ber vagyok ! Abban bízom, hogy a párt visszaszerzi te­kintélyét, vezető szerepét a társadalom életében. Ehhez azonban olyan gazdasági, politikai program kell, amely elvéthetetlen irányt szab, merre mozduljunk. Ezt tartom most a legfonto­sabbnak. S, ezért, ha szük­séges, akár drasztikus esz­közökkel is, véget kell vetni a pártvezetés között dúló, nemegyszer heves politikai, hatalmi csatározásoknak. A pártot kell rendbe ten­nünk. megújítani a politikai munka tartalmát, módszere­it, közvetlenebbé, egysze­rűbbé tenni a pártvezetők es a párttagok kapcsolatát. Tanulnunk kell mindannyi­unknak a demokráciát, a nyílt, őszinte, véleménycse­rét, a szó igazi értelmében vett szabadabb, nyitottabb politizálást. Ügy érzem, s erről szólni kellene a pártértekezleten is, mintha itt Nógrádban ne­hezebben jönnének elő az őszinte szavak, bátortala­nabbak a vélemények. Még mindig sok bennük a görcs, erős a megszokás. Márpedig csak a nyílt beszéd űzheti cl félelmeinket. Nem találjuk a helyünket A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben nyolc és fél száz körül van a párttagok szá­ma. A húsz városi, megyei küldött mellett ezekben a napokban kongresszusi kül­döttet is választanak. Szor- csik Zoltán műszerész, a karbantartó üzem kommu­nistáit képviseli a városi és a megyei tanácskozásokon. — A javaslatokat a párt­csoportok hozták. Talán ket- ten-hárman voltak még jelöltek. A gondnoksági ve­zetőnk is. Rám esett a vá­lasztás — mondja a szerény embernek csendességével. — öt. tíz évvel ezelőtt még maradéktalanul örültem volna a megtiszteltetésnek. A pártot, a párttagokat kép­viselni, ma azonban nem is olyan egyszerű és nem is mindig népszerű. A változá­sok gyorsak, sokak számára áttekinthetetlenek, érthe­tetlenek, súlyos lelkiismere­ti konfliktust élnek át, akik valóban elkötelezték magu­kat a párttal. . . Úgy látom, hogy most a legutóbbi KB-ülés megpró­bált valamiféle rendet tenni a zűrzavarban. Ám az alap- szervezetek még mindig mozdulatlanok. Nem talál­juk a helyünket. A régi módszerekkel már nem bol­dogulunk. Sokat töprengünk azon is. hogyan legyen ezek után? Az üzemben, vagy a lakóterületen dolgoz­zanak a párttagok? Azt gondolom, hogy a párt nem vonulhat ki az üzemből, de a merev alap- szervezeti formán talán enyhíteni lehetne valami­féle lazább szövetseggel. Ezeket egyetlen titkár fog­hatná össze, társadalmi mun­kában. A szervezeti életet a lakóterületen élnék a párt­tagok. Az üzemben meg a napi munkájával, megfon­tolt véleményével, a politi­ka melletti kiállással tűnjön ÜL Szorcsik Zoltán Sok szó esik közöttünk mostanában a párt, a gaz­daság megújulásáról. Azt hiszem ez érthető. Jó a pártdemokrácia, a nyíltabb légkör. De a párttagokban nő az aggodalom is. Féltik, hogy a párt elveszti arcula­tát. Engem is azzal enged­tek útnak, hangsúlyozzam, ha szót kapok: vigyázzunk a párt marxista jellegére. Azt gondolom, a kong­resszusi küldöttünk is ha­sonló útravalót kap : közve­títse párttagjaink vélemé­nyét. A kongresszustól so­kat várunk. Azt többek kö­zött, hogy tisztázza a párt helyét a többpártrendszer viszonyai között, a gazda­sági reform ütemét, a pár­ton belüli platformszabadsá­got. Magam egyetértek a platformszabadsággal, de a veszélyt is látom. Könnyű átcsúszni az eltérő platfor­mokról a frakcióharcba. Ezért alapvető fegyelemre, a játékszabályok megtartá­sára a megújuló pártban is szükség van. Enélkül elke­rülhetetlen a széthullás. A bajok gyökere A Nógrád Volán három­százhatvan kommunistája kilenc küldöttet meneszt a városi és megyei pártértekez­letre. Egyikük Reviczki László autó-villanyszerelő, alapszervezeti titkár, a bá- tonvterenyei üzemigazgató­ság alapszervezetében. Forrásban van a politikai élet, változik a párt is. Az alapszervezetünk ötven tag­ja mind másképpen éli át ezt a változást — mondja elgondolkodva. — Én ma­gam úgy —, mint a legtöbb párttag —, hogy szükséges­nek tartom a politikai, gaz­dasági reformot, a párt megújulását, a demokratiz­mus szélesítését, a pluraliz­must. Csakhát nehezen tu­dunk kibújni a bőrünkből. Eddig ugyanis éltük a jó alapszervezetek életét. A demokratikus centralizmus jegyében fegyelmezetten végrehajtottuk a határozato­kat, amelyeket a felsőbb szervek hoztak. Most döb­benünk rá, hogy a bajok gyökere abban lehet, nem volt közünk a döntéshez, a végrehajtása is felemás lett. Azért most, már azt tartom, ideje véget vetni az önmarcangolásnak. A kol­Rcviezki László lektfv bűntudat erősítése megakadályoz bennünket ab­ban. hogy előrenézzünk, megtervezzük és megszer­vezzük a jövőt. Gond az is, hogy a párt, a párttagság nincs felkészülve a válto­zásra. A szélesedő demok­ratizmust nem követi a vi­takultúránk fejlődése, az eltérő vélemények tisztelete. A legfontosabbnak a gaz­dasági gondok rendezését, az életkörülmények folya­matos javítását tartom. Tu­dom, a válságból nem lehet egyik napról a másikra ki­lábalni. De a piacgazdaság kialakítását, a tulajdonfor­mák változását, a működő tőke behozatalához szüksé­ges feltételek megteremtését nem lehet tovább halogatni. Ez nehéz és kitartást igény­lő munka lesz, s bizony az eredménvek is váratnak magukra egy ideig. Amióta megválasztottak gondolko­dom. hogy szólnom kellene ezekről. Mint ahogy arról is, hogy ellentét éled a munkások és az értelmiség között. Volt idő, amikor a párt, gyakorta „takarózott”, a munkásérdekekkel, de a gyakorlatban alig történt valami. A munkások úgy érzik, s ezt szóvá is teszik, hogy érdekeik képviseletét valójában most sem vállalja íel a párt. Az értelmiség követeléseit sokkal inkább. Azt gondolom, hogy az el­lentéteket nem élezni, ha­nem oldani kell Ami a pártértekezleteket, a -kongresszust illeti lénye­ges döntéseket várok. Azt gondolom, hogy meg kell erősíteni á reformot, a re­formerőket. Nem sírom én vissza a korábbi pártegy­séget, de arra sincs szükség, hogy a párton belüli áram­latok kiélezett küzdelmet folytassanak egészen a párt­szakadásig. Ami pedig a megyét illeti, szükség van a megújulásra. Nem azért, merjL hangos az ország moz­dulatlanságunktól. Olyan programot Támogatnak, amely a párttagokat, a la­kosságot egyaránt mozgásba lendíti. S. olyan vezetőket, akik felkészültek, akikben bíznak az emberek,’ mert az ő érdekükben, az ő ja­vukra teszik a dolgukat. V. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom