Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-26 / 174. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... Egy alkotó szép vállalása Hit rejt a galgagutai parasztház? Vannak emberek, akik még ma is hisznek a művészet erejében. Hisznek a kisugárzásban, ugyanakkor tudják, cselekvés nélkül nem juthat előbbre a világ. Ezek közé tartozik Karmann János is. Parádfürdői képeslapok Kocsimúzeum a Cifraistállóban Ybl Miklós sokat épített Parádl'ürdőn és környékén, ő Képünkön a palota egyik oldalszárnya. — Elég későn ébredtem rá, hogv van kézügyességem, jól bánok a szerszámokkal, jól tudok rajzolni — mondja Karmann János. — Pontosabban: figyelmeztettek erre. Az első osztályt Galgagután, a többit Budapesten végeztem, a szlovák iskolában. Mindenfele különösebb esemény nélkül teltek az évek. Tizenhét éves lehettem, amikor rádöbbentem, hogy tehetséges vagyok, hogy kutya kötelességem tanulni, képezni magam. Szűkös anyagi lehetőségeim azonban nem tették lehetővé a továbbtanulást. Könyvkötő lettem, és autodidakta módon tanultam a festészet mesterségbeli fogásait. Karmann János szobrokat készített, olajképeket, ak- varelleket festett. Szinte megszámolhatatlan az a sok grafika, amelyek a dolgos hétköznapok alatt születtek. Életpályának a tűzoltóságot választotta, de nem lett hűtlen a könyvkötészethez sem. Szabad idejében szenvedélyének, a képzőművészetnek élt. Balassagyarmati lakását zsúfolásig megtöltik az alkotások. Tehetségét bizonyítják az országos és megyei amatőr képzőművészeti pályázatokon elért eredményei. Többször ért el első helyezést, nyert különdíjat. Munkáit a zsűri oklevelekkel jutalmazta. Az elmúlt évben csak Nahodkában és Vlagyivosztokban 70 külföldi delegáció járt, többek között Vietnamból, Kínából, a KNíDK-ból, Japánból, Ausztráliából, az USA-ból, Kanadából és Új-Zélandból. A Távol-Keleten egyre több szovjet vállalat teremt közvetlen kapcsolatokat külföldi cégekkel különböző fogyasztási cikkek előállítására. Több kooperáció jött létre a szomszédos országokkal bútorok, hűtőszekrények, televíziók, rádiók és varrógépek gyártására és megkezdődött két modern szálloda építése Habarovszkban és Vlagyivosztokban. A távol-keleti cégek készek együttműködni és kooperációt létesíteni hajógyártás— Már régtől érlelődött bennem a gondolat, hogy létre kellene hozni egy kiállítást — folytatja Karmann János. — Van, aki horgászbotot tart a lakásában, én képzőművészettel' foglalkozom, logikus, hogy festményeket, szobrokat tartok a házamban. Amikor a könyvtárigazgató meghallotta az elképzeléseimet, mindjárt mondta, hogy Karmann-galéria készül. Nem erről van szó, ez más kategória. Galgagután éltek a szüleim, a házukat örököltem, a birtokot rend- betettem. Két szobát alakítottam ki olyan célból, hogy saját alkotásaimat, barátaim munkáit bemutathassam. Mindezekkel együtt sem szabad ezt Karmann-galé- riának nevezni. Én ott nem akarok képeket eladni, nem akarok kereskedni! — Viszont szeretnék egy szobrásztanyát, a barátaimmal egy műhelyt kialakítani. Konkrét nyitva tartás sem lesz. Ha kiállításokat csinálok, mégsem zárhatom ki az esetleges érdeklődőket. Amikor ott vagyok, mindenkit szívesen látok. Az ablakba ki lesz írva a balassagyarmati címem, ha valaki megkeres, látni szeretné a kiállítást, nagyon ra és -javításra, színesfém- kohászati vállalatok rekonstrukciójára is. A szovjet cégek abban érdekeltek, hogy átvehessék a tenger kihasználásának, illetve a hulladékmentes halfeldolgozás megszervezésének technológiáját. Jelenleg a tengermelléken — melynek központja Vlagyivosztok — hét vegyes vállalat működik vietnami, amerikai, japán és svéd partnerekkel. 50 egyéb külföldi cég ajánlatát is felülvizsgálják. A szovjet szakemberek foglalkoznak egy japán biztosítótársaság ajánlatával is. Eszerint egv különleges vállalkozási zónává alakítanák át a tengermelléket, amelyet 50—60 évre bérbe venne egy szovjet—japán konzorcium. szívesen lemegyek Galgagu- tára, s megmutatom neki. Telefonon is megkereshetnek az érdeklődők. Érdekes színfoltja lesz ez a kezdeményezés Galgagu- ta és a környék kulturális életének. Nem magángalériaként működik, mégis azt a szerepet tölti be. Nyitva áll az érdeklődők előtt. Az első kiállítás Karmann János grafikáit és Csemnicz- kv Zoltán szobrait mutatja be. — Mivel tagja vagyok a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, úgy gondolom, a megnyitón részt vesznek a tagok — fűzi tovább a mondatokat. — Tulajdonképpen kihelyezett ülés lesz ez. Az eseményt egybekötjük egy dalnokversennyel. Az alkotásoknak a szlovák tájhoz, a szlovák kultúrához kell kapcsolódnia. Szeretném bevonni a falu, a környék lakosságát is. A kiállítást Földi Péter festőművész nyitja meg. Meghívót kap Jakab Ró- bertné, a szlovák szövetség főtitkára, az Országgyűlés alelnöke. ö, a falu szülötte. — Valahol az életben mindenkinek megvan a feladata — zárja mondandóját Karmann János. — Nekem az volt kiírva, hogy ezt meg kell csinálni. Az élet- utamba tartozott, hát megvalósítottam. Mert, az embernek cselekedni kell! Szemenszedett igazság Világosan meg kell mondani, hogy az autógyártást nem vagyunk hajlandók csökkenteni. Ezért nem fogadhatjuk el a japánok erőszakos jelenlétét. Ám ezzel nem arra utalok, hogy el kell harikádozni magunkat az „Európa-erődbe", mint ahogy az ellenkezője sem képzelhető, vagyis, hogy bárki kedvére galoppozhat az Európa-réten. Giovanni Agnelli, a FIÂT elnöke ☆ Azok, akik elmenekülnek a kísértés elől, rendszerint megadják az új címüket. L. A publicista ☆ Ha a csend olykor sokatmondó, akkor a hallgatás is lehet semmitmondó. C. F. Ramuz, író ☆ Aki szerelemből nősül, olyan, mint a kútba ugró béka. Bőven talál benne vizet, de nem tud belőle kijutni. S. T. Coleridge, költő ☆ Nekem nem tetszenek a költséges trükkökkel megfiatalított arcok. A ráncok, az ősz hajszálak ugyanis a nő életéről, sorsáról tanúskodnak. Ám ezek az időjelek nem a szépséget váltják fel, hanem az arc jelentőségét hangsúlyozzák. Claudia Cardinale filmszínésznő Elszorul a szomszédos nógrádi ember szíve, ha a Heves megyei mátrai paradicsomban, , a Kékestetőn, illetve alatta jár. A szépség keltette gyönyörűség, no meg az önostorozó irigység — hogy a mi északi-nyugati Mátránkkal a Galyatető és Sokféle szakembernek nyújt elfoglaltságot a fogatkészítés. íme egy kovácsműhely részlete a kiállításról. az Ágasvár alatt mindeddig képtelenek voltunk valami szépet és okosat kezdeni — szorongatja lelkét. Persze azt is lehet mondani, a mi vidékünkön nem fakad gyógyító forrás, a mi vidékünknek nem voltak Károlyi grófjai. Ám akárhogy is van, a lehetőség akkor is lehetőség, a vadregényes hegyvonulatokat, a százados rengetegeket, a jó vizű. szelíd forrásokat nem viszi el senki-, csak nekünk kellene a javunkra hasznosítani. Parádfürdő és környéke még a múlt század vége felé vált mind nevezetesebb kirándulóhellyé. Az egyik, belső bajait Svájcban gyó- gyíttató Károlyi grófnő kezelő orvosától tudta meg, hogy .a Mátra északi lejtőin jótékony hatású savanyúvíz folydogál, érdemes lenne megkóstolni. Mi sem egyszerűbb, gondolhatta az úrnő, hiszen a szóban forgó terület a birtokuk volt, és kieszközölte férjénél az építkezést. Nem kisebb építészt, mint Ybl Miklóst fogadták fel, s az 1870-es években Párád sasváron ivócsarnok és neoreneszánsz stílusú kastély, Parádfürdőn — már a következő évtizedben — szálloda, romantikus, illetve német reneszánsz stílusú kastély épült. S ugyancsak a fürdőhelyen található, a Párád felé eső szélén az úgynevezett Cifraistálló, amely eredetileg is a ló- és fogattartást szolgálta, ma pedig, részben megtartva eredeti rendeltetését, kocsimúzeum. Ybl az első építkezések idején emelte, s leginkább a svájci Alpok építményeire emlékeztet, tudatosan. A Cifrapalota legújabb kori tulajdonosa a Gödöllőt Állattenyésztő Vállalat. Különböző fajtájú — például lipicai, nóniusz, arab, póni, muraközi — csődöröket tartanak itt a lótenyésztés apai szükségletének biztosítása céljából. A helybeliek egyszerűen csak fedezőállomásnak hívják; vagyis a csődöröket évente általában négy hónapra kiadják az igénylő termelőszövetkezeteknek, ho'gy a kancákkal találkozva megtörténhessen a megtermékenyítés. A pa- rádiak büszkék is a lovaikra, s nagy becsben tartják az állatokat. A Cifrapalotában adnak helyet 1972 augusztusától a Közlekedési Múzeum gyűjteményének, amely a kocsi- készítés történetével, tárgyi emlékeivel és néhány pompás termékével ismerteti meg a látogatókat. Az ember hajlamos arra, hogy ne a valódi értékének megfelelően ítélje meg a régi korokat, mára nagyon is egyszerűnek tűnő találmányait. A kerék például semmiségnek tűnik, ám amíg ősünk rádöbbent és kifinomította a legésszerűbb változatát, évszázadok teltek el állandó spekulálgatással, kísérletezgetéssel. Az ókori fakerekek falhoz támasztott másolatai segítenek képzeletünknek; az eredeti kerekek a londoni British Múzeumban találhatók. A parádfürdői kocsimúzeumban a kapcsolódó szakmák — kerékgyártó, kovács, lakatos, szíjgyártó, nyeregkészítő, kárpitos, fényező — szerszámait is bemutatják, miközben megcsodálhatja a látogató a kész műveket is. Az egyszerűbb kocsik — vadászkocsi, városi hintó — mellett láthatók díszes hintók is. Példákészítette a Cifrapalotát is. ul olyanok, amelyek az egyik leghíresebb kocsikészítő család, a Kälber testvérek műhelyeiben készültek. Bécsben, Budapesten és Szentendrén működött szalonjuk. Rendszeresen dolgoztak az osztrák császári családnak. Könnyű, nyitott kocsi városnézésre. S a látogató — ha eddig elkerülte volna figyelmét — megtudhatja azt is, hogy a legjobb, a legpraktikusabb személyszállító kocsikat Magyarországon, a Komárom megyei Kocs községben készítették. s a kocsi szó innen terjedt el Európában, a világban, örök időkre megőrizve a kicsi falu nevét. A kocsimúzeum áprilistól október végéig naponta megtekinthető 9—17 óráig. „Most csendes nap van, hiába strandidő” — jelenti ki tárgyilagosan a múzeum legrégebbi teremőrnője, miközben percenként újabb és újabb látogatók érkeznek. Innen a gondolat: Te, jó ég, a zajos nap milyen lehet ! (ok) A kis parasztház fehér falai ezután a művészetet szolgálják. Kisugárzása túlmutat Galgaguta határán. A megyében egyedülálló kezdeményezés Karmann Jánosé. Egy alkotó szép vállalása ez, elsősorban a közért. Adám Tamás A tűt, cérnát cserélte fel az öblösüveggyári munkával Kiss Krisztina. Varrónő szakmunkásként helyezkedett el korábban, azonban a „fészekrakás” nagyobb anyagi erőfeszítéseket követelt tőle, így a három műszakos üzemet választotta. A kemencéből hűtőszalagokra kerülő poharak minőségét ellenőrzi, s bizony szaporán kell igyekezni, műszakonként félezernyi terméket kell átvizsgálnia.-kjHűtőszekrény és halfeldolgozás Ennél díszesebb kocsik is láthatók a múzeumban. (Rigó Tibor felvétele^
