Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÓGRÁD AZ MSZMP LAPJA XLV. ÉVF.. 172. SZÁM ARA: 4,30 FORINT 1989. JÚLIUS 24.. HÉTFŐ Drága világban élünk. A magas árakat, ha fog­csikorgatva is, de magától értetődően fizetjük ki- Ha viszont valami mégis olcsó — felébred bennünk a gya­nú. Mi lehet vajon emögött? Be akarnak csapni talán? A Karancslapujtői Ka- rancs Mgtsz igazán hozzá­férhető áron méri ki nagy­üzemi művelésre alkalmat­lan földjeit. Egy hozzávető­legesen ezer négyzetméteres parcelláért húszezer forintot kér a gazdaság az új birto­kostól. Ismerve a mai telek­árakat, ez —, ahogyan mon­dani szokás — bagó pénz. Ezért hát némelyek hátsó szándékot sejtenek mögötte, mások meg nem akarják elhinni, hogy ehhez bizony nem kell protekció, aki kér belőle, kap! Hatezer hektáron gazdál­kodik a Karancs Mgtsz, föld­jeiből 150 hektárt jelölt k' parcellázásra. A választék is bőséges, öt község (Karancs- lapujtő, Karancskeszi, Ka. rancsberény, Karancsalja és Etes) határában karózzák ki a hétvégi, hobbikertnek va­lót. Július 22-én Gyurtyá- nosban adtak birtokba hét-1 ven parcellát. — Nem kell a tsz-rtek a föld? — kérdezem Dudok György termelési elnökhe­lyettestől. — Azon a darabon, me­lyet most adtunk oda, ta­valy még búza ringott — így az elnökhelyettes. — A] látvány szép volt, nem mon­dom, a termés azonban na*' gyón gyenge. S ma már nem* Gyurtyánosi birtokosok csak az számít, mit fizet a föld, hanem az is, milyen áron ! — Sa kisgazdák? Nekik; majd jobban fizet? — A kiskertként müveit földből lényegesen jobb pro­duktum jöhet .ki. Akár öt­szörös is, mint a nagyüze- mileg művelt táblákból. Ki­egészülhet a családi, jövede­lem, nem is szólva arról, milyen hasznos a füstös vá­rosi levegőhöz szokott em­bernek a friss karancsi le­vegő! Kár, hogy a hivatal’ ügyintézés csigatempóját nem tudjuk gyorsítani. A tájra csak ezt lehet mondani: csodálatos. Még jó, hogy a látóhatárt a Ka­rancs ismerős vonulata sze­gélyezi, különben azt gon­dolhatná az ember, valahol Svájcban nézelődik. A par­cellák fekvése is ideális. Az enyhe lejtő alighanem csak azért van benne a dombok­ban, hogy el ne feledje sen­ki, a dimbes-dombos Nóg- rádban van! Margaréták bólogatnak a nyári szélben. A vadvirá­gos táblákban fiatalember fürkészi a földet. Gombá­zik, vagy karót keres. Az utóbbi a helyes találat. — Ez az, végre megvan’ — hajtja szét a füvet a sal­gótarjáni Kiss Tamás, a Gö­döllői Állattenyésztési Válla­lat megyeszékhelyi állomá­sának üzemmérnöke- — Ez itt a birtokom határa. Mit szól hozzá? Ugye szép? Egy harmadik emeleti pa­nellakásban lakik a Kiss család, kétéves kisfiúkkal. S, hogy mihez kezdenek majd földjükkel? — összeült már a csalá­di tanács megvitatni — új­ságolja az új „földesúr". — Hallottuk, a gazdaság facse- mete-lerakatot létesít, meg málnával is foglalkozik. Re mek! Pont erre a kettőre gondoltunk mi is! — sz. m. — S míg ballagunk ki a föl­des út felé, Kiss Tamás megsúgja: — Tudja, mit? Bolond em­ber az, aki nem kap két kézzel egy ilyen lehetőség után. Az én darabka föl­dem öt év múlva az ötszörö­sét éri! Itt ne érné, kőhajN tásnyira a városközponttól? Befejeződött a 39. villamosipari találkozó Elégedetten távozott a 800 vendég Igazán sportembereknek való feladat várt a 39. VOTT résztvevőire, hiszen a fárasztó pénteki utazás, a hosszúra nyúlt akkreditá- ció és sorsolás után szóm’ baton reggel már négy szá­lon futott a cselekmény. A terepverseny résztve­vői már hajnalban keltek, és hat órakor indultak neki a több kilométeres, nagy szintkülönbségű pálcának, a négyfős csapatok. Ezzel pár­huzamosan zajlott a város' ismereti verseny is. A ne­vezetteknek ugyancsak jól kellett ismerniük a várost, hiszen a maximális 750 pon­tot még őshonos tarjániak sem igen érték volna el. Ráadásul az időjárás is ne hezítette dolgukat. hiszen az ideális strandidő nem kedvezett az egész város bejárását igénylő feladat­nak. A harmadik „szál" a tájékozódási futóverseny volt, ahol több kategóriá­ban a tizenévesektől a se- niorokig mintegy félszá.zan tették próbára gyorsaságu­kat és tájékozódási képessé­güket. Hogy ezt jól csi­nálták, erre bizonyság, hogy senki keresésére nem kellett segítséget igénybe venni. Az iparág dolgozói között szép számmal talál­hattunk amatőr rádióso­kat is. ök rádiós éter­verseny keretében mérték össze tudásukat. Akik nem sportoltak, azok számára színvonalas fakultatív prog­ramokat biztosított a ren­dezőség. Több autóbusszal kirándultak Csehszlovákiá­ba, és akik itthon marad­tak Ipolvtarnóc, Szécsénv és Hollókő nevezetességeivel is­merkedhettek. így mind a 800 résztvevő számára biz­tosítva volt, hogy délután­ra kellemesen elfáradjon, különösen, ha a vasárnapba átnyúló diszkót is végigtán­colták. A versenyrendezők és a számítógépes értékelő cso­port számára ez az éjsza­ka lázas munkával telt. Vasárnapra az eredmény- hirdetés és a záróünnepség maradt. A sportbarátok egy jól sikerült hét vége em­lékeivel térhettek haza, megfogadva Czeglédy Fe­renc üzemigazgató záró­mondatát: találkozzunk va­lamennyien 1990-ben is Szolnokon, a 40. jubileumi rendezvényen ! Balázs József Miirt sztrájkoltak a Kuznyecki-medence bányászai? A feszültség fokozódásában az ellátás romlása, rosszabodása játszott nagy szerepet. Az emberek, amikor néhány hónapja, Riskov elvtárs járt a me­gyében, már akkor szenvedélyesen szóvá tették kö­rülményeik elviselhetetlenségét. Sajnos, a helyzet azóta sem javult. Amikor azonban már szappant és mosóport sem tudtak venni az emberek, ezt nem tűrték tovább... El kell mondani, hogy. a követelések természete­sen nemcsak egy-két hiánycikk pótlására vonatkoz­nak, hanem kiterjednek a környezetvédelem radiká­lis javítására is. (Az interjú a 3. oldalon) Csillag a musical színpadán „Zenei pályára ké­szült. Először zongoráz­ni, majd énekelni ta­nult. Tizenhat éves kora óta Sőtér Mag­dolna a tanára. Elsőre jelvették a színművé­szeti főiskola prózai szakára. Sorra jöttek a prózai szerepek és vizs­gák, ahol, „mindent’’ kellett énekelnie. A szerep — bármekkora is — iszonyúan fon­tos mert színház! Pél­daképei: Bajor Gizi, Latinovits, öze Lajos, Szemes Mari. Célja azoknak az eszközök­nek birtokába jutni, amelyekkel eszköztelen lehet.” (Portré a 4. ol­dalon.) Bánki körkép a szezon derekán „Megyénk egyik legszebb része Bánk. A tó sely­mes, lágy hullámai ciró­gatják az embereket. Su­hog a nád, játékos kard­csaták szemlélője lehet a látogató. A stégeken a horgászok csendes őrületbe merülnek. Este koncertez­nek a békák. A víziszín­padon változatos progra­mok között válogathatnak az érdeklődők. A környéken fürdésre alkalmas helyet alig le­het találni. Balassagyar­maton hosszú évek óta nincs víz a strand meden­céiben. A Nvírjes vize, a KÖJÁL szerint alkalmatlan fürdésre. Marad tehát a Bánki-tó. . ." (Riportunk az 5. oldalon) Játékvezetőink felkészítője a Nyirjesben Hiába várták dr. Laczkó Mihályt, a Magyar Lab­darúgó Szövetség főnökét, megyénk játékvezetői a futball első számú vezetője nem érkezett meg a Ba­lassagyarmat melletti Nyírjesbe, ahol 3 napon át ké­szültek a nógrádi NB III-as és a megyei első osztály­ban közreműködő bírók a közelgő bajnokság fel­adataira. Dr. Laczkó helyett telefonértesítés érke­zett: egyéb munkahelyi elfoglaltsága miatt mondta le a részvételt. (A táborozásról írásunk a 7. oTdalon) Munka(erö)védelem Nemrégiben egy, a megye és az ország munkahe­lyi baleseteiről szóló dokumentum került a kezembe. Tanulsága szerint Nógrádban egy évben megközelí­tőleg 2500 baleset történik munkavégzés közben, s ebből eredően 76 ezer táppénzes nap esik Jei a mun­kaidőből — és ez még csak 5 százaléka az összes be­tegen töltött napoknak. Az országos helyzetről csu­pán egy adat: évente 13 milliárd forint ikár szárma­zik a munkahelyi balesetekből. A passzus arról is árulkodik, jelentős szerep jut ebben annak a ténynek, hogy a korszerű, biztonsá­gos technológiák és berendezések helyett a munkálta­tók még mindig az olcsóbb egyéni védőeszközöket részesítik előnyben. Eszembe jut a dokumentum olvasása közben, az at igazi szakszervezet által érdekvédett munkás, nyuga­tabbra, akitől a cég — ha nem teljesíti normáját — — megkérdi mit változtasson a munkahelyen. Netán alacsonyabbra, vagy magasabbra kéri a munkadara­bot hozó szalagot, vagy másfajta világítást szeretne, netán tart a köszörűtől, ezért masszívabb biztonsági burkolatot kér? Csak, ha ezek után sem ilesz meg a norma, következik az elbocsátás. Nincsenek informá­cióim arról, arrafelé hogyan alakulnak a baleseti sta­tisztikák, de gondolom, a nálunk tapasztalt számokat ott nem érik el. Ennek egyik oka talán a megfogalmazásban keres­hető, hiszen ott nemcsak munka-, hanem munkaerő- védelemről van szó. Ami pénz és haszon kiesése, veszteség. (—vay—)

Next

/
Oldalképek
Tartalom