Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

1989. JÚLIUS 22., SZOMBAT 7 Ililfili III llliillllli ■ I « I : ■ |*| . . ' I Egyház és tanács EGYÜTT y ... ... . ■ . : ■. ■; *• * ’ • .... . . . . ■ • ... Községeinkben, városainkban együtt élnek a vallásos és nem vallásos emberek. Közös munkájuk eredménye az, amit az egyes települések fejlődésében elértünk, s közösek a gondok, ne­hézségek is. Társadalmi életünkben együtt van jelen a ta­nácsok munkája és az egyházak tevékenysége. Kapcsolatuk és együttműködésük nagymértékben befolyásolja a lakos­ság közérzetét, a települések légkörét és fejlődését. Ezt megértve, a Nógrád Megyei Tanács áprilisi ülésén — négy évtized után először — önálló napirendként tárgyal­ta meg a tanácsok és az egyházak együttműködésének té­máját. A valóságos kiindulópont az volt, hogy megyénkben a lakosság többsége vallásos, s az egyházi közösségek a he­lyi társadalmi élet fontos tényezői. A tanácsok az egész la­kosság képviseleti, önkormányzati szervei, amelyek hivatot­tak szolgálni a területükön élő' valamennyi ember érdeke­it, így a vallásos emberek érdekeit is. A tanácsok és az egyházak tevékenysége ugyanazokat az embereket érinti egyszerre. Az emberek boldogulása és kiegyensúlyozott élete érdeké­ben együtt kell tehát működniük, örömmel állapíthattuk meg — közös munkánkban a társadalmi összefogás és a politikai stabilitás fontos tényező. Az egyházak erkölcsi jelenléte társadalmunkban hozzájárul a \humanista érté­kek védelméhez, erkölcsi tanításaikkal így egész társadal­munk érdekeit is szolgálják. A megyei tanács nagyra értékelte a tanácsok és az egy­házak együttműködését a településfejlesztési célok megva­lósításában, a műemlékek megóvásában, a helyi temetke­zési feltételek javításában, a növekvő szociális gondok eny­hítésében, az erdélyi menekültek megsegítésében, az egész­ségmegőrzésért folyó munkában, kulturális örökségünk feltárásában és ápolásában, a család védelmében. A taná­csok és az egyház közéleti, politikai kapcsolatai is jó irányba fejlődnek. A tanácsok az egész lakosság képviseleti szervei, ame­lyek a vallásos emberek érdekeit is képviselik. önkor­mányzati. államigazgatási és nem ideológiai szervek. A közhatalom szervéinek minden szinten világnézetileg sem­legesnek kell lenniük. A tanácsoknak ma is tagjai egyhá­zi vezetők, az egyháztanácsok tagjai is. Az eredményes együttműködés kialakulásában fontos szerepe van annak, hogy megyénkben javultak a vallás gyakorlásának feltételei a hivő emberek számára. Üj templomok, imaházak épültek az utóbbi néhány évben Márkházán, Kishartyánban, Debercsényben, Felsőpetény- ben, Nógrádszakálban, Patvarcon, Csesztvén. A kórházak vallásos betegeinek és a szociális intézmények beutaltjai­nak lelkipásztori ellátása megoldott. A hitoktatás feltételei — iskolában, plébánián — bizto­sítottak mindenkinek, aki erre igényt tart, s ezzel széles kör­ben éltek és élnek is, amit az is tanúsít, hogy a hitoktatás egészére — az egyházi vezetőkkel egyetértésben — ma a rendezett viszony, a kölcsönös kapcsolatok és a jó együttműködés a jellemző, s ezt meggyőződéssel tekinthetjük valós társadalmi értéknek, vívmánynak, amelv- nek a megőrzéséért, továbbfejlesztéséért érdemes munkál­kodnunk. Kel! is munkálkodnunk ezen, mert nem állíthat­juk, hogy teljes körű a? egyetértés és a készség ebben a vonatkozásban. Van bizonytalanság és bizalmatlanság. s ebben szerepe van annak is, hogy a közelmúlt árnyai még nem tűntek el nyomtalanul. Tanácsaink komolyan akarják a vallásos emberek részvételét társadalmunk közö céljai­nak megvalósításában, s ezért készek nyíltan szembenézni azokkal a tévedésekkel és hibákkal is, amelyek a vallás- szabadság érvényesülésében az elmúlt évtizedekben előfor­dultak; készek megtenni, ami rajtuk múlik, hogy az ennek során létrejött konfliktusok megszűnjenek, és az emiatt keletkezett morális sebek begyógyuljanak. A közelmúlt tapasztalatai meggyőzően tanúsítják, hogy a vallás és az egyház nem idegen test társadalmunkban, hanem szerves része, részese életünknek, valóságos erkölcsi humanista, kulturális értékek hordozója és közvetítője. Ma mindenki számára világos, hogy a vallásnak és az egyház­nak helye, szerepe és jövője van a szocializmust építő tár­sadalomban. Együtt létezik és hat más világnézetekkel, s a különböző világnézetű emberek közötti helyes viszony, a jövő útja csak a tolarencia, a tisztelet, az együttműködés lehet. Nógrád megyében a vallásos emberek és az egyházi kö­zösségek aktív szerepet vállalnak a települések fejlődésében, közéletében. Munkájuknak nagy szerepe van a községek és városok fejlődésében. Tevékeny részvételük aránya Nóg- rádban a legmagasabb az országban. A tanácsok és az egyházak együttműködése kedvezően ha­tott a lakosság közérzetére, a települések fejlődésére, a ta­nácsok munkájára, az egyházi közösségek életére. A-~- I- _ !.. __köszönetét és elismerését m egyei tancvcs fejezte ki a jó viszony és az együttműködés alakításáért eredményesen dolgozó egy­házi személyeknek és az egyházi közösségek világi testüle­téinek. A tapasztalatok alapján szükségesnek tartja az együttműködés javítását valamennyi fent említett terüle­ten, azt is látva, hogy az összefogás lehetőségei még nem valósulnak meg a szükséges mértékben. Ezért a tanácsok részéről több kezdeményezésre, a helyi papsággal és az egyházi közösségek világi vezetőivel iraló rendszeresebb kapcsolatokra, az egyenjogúságon alapuló partneri viszony­ra, további termékeny összefogásra van iszükség. A megyei tanács egyidejűleg kéri az egyházi közössége­ket, vezetőket, az egyházi személyeket, az egyházi képvise­lőtestület tagjait, hogy támogassák a tárnicsok munkáját a közös érdekek megvalósításában, s maguk is kezdeményez­zék az összefogást a tanácsokkal a helyi közösségek érde­kében. Az együttes munka, az összefogás ma egyik legnagyobb lehetőségünk, hogy úrrá legyünk nehézségeinken és előre­lépjünk a biztonságosabb és szabadabb élet felé vezető úton. Dr. Boros Sándor, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettese Gyermekkorom sugaras éjszakája — Nagyboldogasz- szonykor, amikor fölnéztem az égre és Szent László ki­rály csillagképét kerestem! Mert akkoriban hallottam először valamit arról, hogy ő is felköltözött csillagle­gendának, a lovagkirály, s. hogy van valami köze a Ha­dak útjához, ahol Csaba ki­rályfi jár elől. Persze sut­togva beszéltek erről, meg arról is, hogy Erdély szé­kely népe sorsa csak rosz- szabbodik, jóllehet, egye­sek az ellenkezőjéről akar­ják meggyőzni az anyaor­szágot. Nem tudhattam még az összefüggéseket. Valamelyik rokonommal ballagtam hazafelé Mátra- verebély-Szentkút éjszakai búcsújából, s a Mátra és a Cserhát kézfogásában meg- éreztem azt az otthonmele­get, amely kis hazám (egy­kor de nagy ország!) lelki­ségtörténetéből sugárzott- sugárzik: a Nagyasszony. Szent László, az ezeréves ma­gyar keresztény múlt jóvol­tából. Mert a szentkúti kegyhe­lyen összefonódik legenda és történelem. A múlt még az „ősfalu” Verebély Árpád­kori, majd gótikus szentélye. (Titkai egy része ma is a tör­ténészekre vár, hogy teljes egészében fény derüljön a Legendák valóságában Hunyadiak s a Veréb család kapcsolatára.) A hely — búcsújáró hely — történetéből Szent László emléke a századok homá­lyából ma is életre kel. Va­lahol erre járt a király, a hajdanvolt borostyánúton — tartja a hagyomány. Má­sok úgy tudják: az Ágasvár­ról ugratott egyenesen a Szentkút sziklái közé, s ott szomjas katonáinak Mózes­ként vizet fakasztott. Vere­bély legelső temploma, ha nem is látta őt, sokáig őriz­te emlékét búcsúiban, mert Mátraverebély (a falu!) már az Árpád-korban zárándok- hely volt, Ür-hajlékában egyesítve a Nagyboldogasz- szony, és a lovagkirály kul­tuszát. A török alatt elpusztult a szentély, de még a XVIII. században is épnek látták a legendás patkónyomot, szö­gek helyét, melyeket Szent László lovának lába hagyott. Víz fakadt onnan, s erre a vízre mutatott Jézus anyja a Mátyás király korában élt verebélyi csordás néma fiá­nak, aki nagyon megszom­jazott és forrást keresett. A lovagkirály Ágasvárról ideugratása annak a XIV. századi legendának lehet pa­lócföldi változata, amely le­genda a székelyföldi templo­mok falán jelenik meg ké­pi formában, elbeszélések­ben pedig Kálti Márk kano­nok krónikájában, s a Vati­káni Legendáriumban, ké­pekkel illusztrálva. A ma­gyar leány megszabadítását mondják el ezek a történe­tek. Szent László egy kun vitézzel csatázva, szabadí­totta meg a leányt, amely fölött — mint olvassuk — örvendezett egész Magyaror­szág. A Vatikáni Legendá­rium szerint a viadalban László megsebesült, de a Szűz Máriává változó meg­szabadult leány meggyógyí­totta őt. Messzi múltban uta­ló emlékképe e jelenetnek a leningrádi Ermitázs arany­lemeze, még a Krisztus szü­letése előtti időből; a leme­zen, két, lováról leszállt har­cost látni, közülük az egyik a földön fekszik, és fejét egy fa alatt ülő női alak nyug­tatja, simogatja ölében. Ta­lán az említett legendárium archaikus korba viszonyuló eredetét szemlélhetjük a lemezen, a magyarság ősi is­tenasszonyának képét, s ke­resztény eleink Szent. Ist­ván király által a Boldog- asszony védelmébe kapasz­kodó bizalmát. De van itt valami más is. A Thuróczi-krónika famet­szetén a magyar leányért ví­vott harcban László és a kun lovai is összecsapnak: egy­mást harapva-marva vív­ják külön küzdelmüket. Nem akármilyen állatok ezek — magyarázza a jeles tudós, László Gyula, hanem tálto­sok. Rendkívüli lények, me­lyek átrepülnek, meglábal­nak hatalmas távolságokat. Így szövődik tehát a táltos­motívum Szent László Ágas­várról történt ugratásának legendájába. László fehér ruhában van: színe a vilá­gosságé. A kun fekete öltö­zete viszont a sötétség jel­képe. A kettőjük harca, szakrális harc. Szent László fehér ruhás alakja a szentkúti barokk kegytemplom falképén elő­ször jelezték nekem gyerek­koromban a pogányság és a kereszténység minőségi kü­lönbségét. Amint azt is elő­revetítette csodás történe­tével a kegyhely, hogy né­pünk a nagy zarándoknem­zetek egyike: Máriához, a Nagyboldogasszonyhoz, aki­nek titulusát őrzi mindkét templom, a falu helyreállí­tott, középkori részletekben gazdag istenháza, s a másik, a kéttornyú barokk szent­kúti kegytemplom, amely átvette az első búcsúi funk­cióját. Mátraverebély-Szentkút a legendákban és a teológiai jelképekben a katolikus taní­tás gyönyörű koncentrátu- mát őrzi, hiszen ott a kút, amelyből hét ágon csörgede­zik a víz. Minden csurgó egy-egy szentség jelképe: erőforrásoké, amelyből fel­töltődik a lélek. Mária a sze­relmek közvetítője, aki vi­gasztalásunk a történel­münkben és egyéni életünk­ben, édesanyánk, gyógyí­tónk, mint a legenda, Szent Lászlójának az emlegetett cserhalmi ütközet után, ami­kor megsebesült a kun fegy­verétől. Várad temploma, ahol Szent László nyugszik, legmagasabb középkori nemzeti szenté-’ lyünk volt, mint Európának: a spanyolföldi Campostella.' S mind László oltalmát ke­resték az ország gyepűvi- dékén élők, főleg az erdélyi­ek. Talán a Palócföld sem lesz szegényebb, ha a Cser­hát és a Mátra találkozásá­ban, az egykori hadi utak mentén, várak szomszédsá­gában a legendák valóságá­ból újra kiemeli a lovagki­rályt, s vele zarándokol „Ve­rebély szép csillaga”, Jézus Krisztus édesanyja színe elé, akiről Orosz István a régi búcsúvezető költői ér­tékű versezetet szerzett, amit a szentkúti kegytemplom­hoz vezető út mentén árult — ponyván. Benne irodalmunk első ismert nevű papköltőjének, a ferences Vásárhelyi And­rásnak énekmotívumait is érezzük 1508-ból, országunk „nagy romlása” kezdetének időszakából: ..Oh, szentséges Szűz Mária, ) Verebélynek szép csillaga, f Téged jöttünk köszönteni, Méltóztassál meghallgatni. 1 Szomorodott özvegy, s árva, / Hozzád jött, óh Szűz Mária, / Könnyek folynak szemeikből, / Keserves fohász keblükből. } Téged kérnek, Szűz Mária, / Árváknak vigasztalója, / Szánd meg őket, szegényeket, f Vedd pártfogásodba őket.” Tóth Sándor, az Új Ember szerkesztője Elkészült Szentkút rendezési terve Búcsújáró kegyhely üdülési funkcióval Bódék helyett pavilonok — Közművesített­telkek, panziók — Autóparkoló és kemping Vállalkozók kerestetnek A Nógrád Megyei Tanács 1987 júliusában javasolta a Mátraverebélyi Községi Ta­nácsnak — Szentkút köz­igazgatásilag idetartozik —, hogy változtassa meg a hí­res település külterületi la­kott hely státusát, és sorol­ja egyéb belterületi kategó­riába, ami egyúttal a ko­rábbi épitési tilalom fel­oldásával jár. Tanácsolták, készíttessenek egy rende­zési tervet, amelyben meg­határozzák Szentkút fejlesz­tésének irányait. A mátraverebélyi tanács eleget tett a megyei ké­résnek — amelyhez egyéb­ként anyagi segítséget is kapott —, és azóta — 1988 decemberére — el is ké­szült Mátraverebély-Szent­kút összevont rendezési ter­ve. A NOTTÊV tervező­irodájának építészmérnöke, Sugár Gizella készítette, s a közelmúltban hagyta azt jóvá a helybéli tanács. — A terv alapvetően mint búcsújáró helyet szerepel­teti a települést — mondja Holles Miklós, a megyei ta­nács építési és vízügyi osz­tályának vezetője —, de üdü­lési funkciót is szán neki. Az egyház tulajdonában lé­vő területet érintetlenül hagyja, adottságnak tekin­ti, míg a többi rész fejlesz­tését négy blokk köré cso­portosítja. Az első blokk a búcsú­járó hely funkcióhoz kap­csolódik. Felszámolja a tbe- kötőút bal oldalán fekvő, építési engedéllyel nem, vagy csak ideiglenesen ren­delkező vásározó építménye­ket, s helyükre parkot szán. Az új vásári pavilonok ugyanezen az oldalon kap­nak helyet a mostaniak és a lakóépületek közötti terü­leten. Száznyolcvan pavi­lont szándékoznak kialakí­tani, egyenként 4x4 méte­res alapterülettel. Eddig — Barra Katalin építészmér­nök munkája — a pavilon­sor beépítési, illetve az egyes pavilonok kiviteli terve készült el. A második blokkot a sze­mélygépkocsi- és buszpar­koló kialakítása jelenti. Jobb oldalt, a jelenlegi, mély fekvésű területen. Mintegy 1400 gépkocsit és 100 autó­buszt helyeznének el itt. Az első ütemben elkészült már 270 gépkocsi parkolójának terve, elkezdődött az EKÊV szakemberei által, a megyei és a mátrarferebélyi tanács, valamint a Bátonyterenyex Városgazdálkodási Vállalat finanszírozásával a kivitele­zése. Várhatóan augusztus végére készül el a parkoló. További kiépítése fokozato­san történik, elsősorban ab­ban az ütemben, ahogyan azt a fizetőparkoló bevéte­lei lehetővé teszik. A pavilonokkal szemben lesznek a panziók és az üdülők. Huszonegy telket alakítanak ki, teljesen köz- művesítik. Az építmények magánerőből készülnének el. Ezek szálláshelyül szol­gálnának az egyházközségek tagjainak is. A negyedik blokkba a 200 személyes kemping létrehozása tarto­zik, a parkoló mögötti ré­szen. A pavilonsor kiépítését és üzemeltetését gazdasági tár­sulás formájában képzelik el, és szélesre tárják a ka­put a panziók, illetve üdü­lők építésében a vállalko­zók és magánszemélyek előtt. Az utóbbiak beépítési ter­ve, mint, ahogyan a víz- és csatornahálózat, a nyilvá­nos vizesblokk kiviteli ter­ve, jelenleg készül, s a kö­vetkező év második negyed­évében minden bizonnyal nyilvánosságra hozzák. A megyei tanács illetékes osztályvezetője szerint a szentkúti program 1995-ig — esetleg a kemping kivé­telével — teljes egészében megvalósulhat. (ki)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom