Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-19 / 168. szám
Ma 17.30-kor: Kokó búcsúmérkőzése Síküveggyár SE—Ferencváros mérkőzés Salgótarjánban Amint arról már beszámoltunk, Kovács István, a Síküveggyár SE labdarúgója, korábban az SBTC, Tatabánya és a Vasas NB I-es csapatainak játékosa, az FC Malley profija (tízszeres válogatott) befejezte labdarúgó pályafutását és a Síküveggyár SE szakosztályelnöke lett. A népszerű Kokó búcsúmérkőzésére ma 17.30'kor kerül sor a Síküveggyár SE-sporttelepén, ahol a tar- jániak a Ferencváros csapatát látják vendégül. A neves és népszerű ellenfél mellett Kokó korábbi ed* zőit, játékostársait is meghívta a találkozóra, igy többek között ellátogat a megyeszékhelyre Ilovszky Rudolf mesteredző is, akinek — köztudottan — Kovács István a kedvenc játékosai közé tartozott. A mérkőzésre a belépőjegyek ötven forintba kerülnek. A vendég : dr. Laczkó Mihály Megyeim játékvezetőinek tábora Mar hagyó roá.»s\ : Hogy megverik )ab daruz«» jáiVk- vcwHöv a oajurjkl Sdísoy kezdet« előtt köz«« «<Jzö- tatK>roz«son, elméleti lelkészt trin tesznek résül. Az idei összejövetelre, a Balassagyarmat melletti nyírje#! ifjúsági táborban ber ut «or. a július za—: egvúuléten ugyan a szakmai jellegö témák a Mg foniosahbak, ám — amolyan — kedvcsinálóként, a Móg- rád Megyei Labdarúgó Szövetség vezetése, ijtoszt- rie vendégek tnegblvasáréi Is gomlnskodnti. Pénteken meglátogatja a játékveze tokét dr Laezitö Mihály. Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke és Nagy Miklós. az országa« játékv- zetöi tcstöiet vezetője. Á fanatikus edző, aki nem szégyell sírni és mosolyogni sem Határozott, szókimondó egyéniség. Fanatikus edző, a kosárlabda szerelmese. Tekintetéből magabiztosság, ám kedvesség is árad. Bild Katalin, ő a magyar leánvko- sárlabda-válogatott edzője. A 12. Salgó-kupa nemzetközi leánykosár la bda-tornán — csapata mérkőzésein — sajátos „Bildes” hangulatot varázsolt a salgótarjáni gépipari technikum tornatermébe. Végigharsogta tanítványai összecsapásait. Kiabált, korholt, ám a dicséretekkel sem maradt adós, igaz utóbbiakkal nem árasztotta el lányait, de nem fukarkodott ezekkel sem. Pedig a lányok mindent megtettek a sikerért, mely végül a második helyhez lett elegendő. I Titkos vágyak ' Lehet, hogy a legrosszabb pillanatban kérem a beszélgetésre. Rekedtre kiabálta magát a Salgó-kupa első helyet eldöntő összecsapásán, a szovjet—magyaron, ráadásul lányai vesztettek is. Az ünnepélyes eredményhirdetés után aztán leülünk, hogy a sportágról, az utánpótlás helyzetéről és természetesen a salgótarjáni torna tapasztalatairól diskuráljunk. Bild Katalin láthatóan lehangolt. S ha már lehet, hogy rossz időpontban kérdezem, 1 az is lehet, hogy a létező leg- I rosszabb kérdéssel nyitok: : elégedett-e lányai teljesít" : menyével, helyezésükkel? Hosszas gondolkodás után, nagy sóhaj közepette mondja a választ. Hát hogyne lenne elégedett, amikor a legfiatalabb csapat voltak a mezőnyben, tehát idősebb évjáratú ellenfelekkel szemben érték el a sikert. Csak- hát itt van ez a kis Prieszol, meg a Fábián Ildi, akik sajnálatos módon megsérültek. Kiesett a két kulcsjátékos, s ez meglátszott a gárda játékán. . . A fanatikus, a pálya szélén , oly sokat harsogó Bild Katalin ennél a gondolatnál elcsendesedik. Könnyeivel küszködik, de nem tudja leplezni érzéseit. Elsírja magát. Elnézést kér, mondja, ilyen az élet, valami nagyon I bántja. Kissé megnyugodva I említi, egy titkos vágyuk volt ezen a tornán: legyőzni a szovjeteket, de hát ez az ismert nehezítő körülmények miatt nem sikerült. [ Próbálom vigasztalni, ám ő Bild Katalin továbbgondolva a csapat előtt álló nagy feladatokat, a közelgő Európa-bajnoksá- gon való részvételt, újra könnyeivel küszködve fakad ki. Három éve készülnek az augusztusi kontinensvetélkedőre, s ilyen szerencsétlen sérülések legszebb álmaik megvalósulását gátolják. Mert nem titkolja: eredetileg a legjobb négy közé várta lányait az EB-n. .. Beteg-e a magyar kosárlabda? Óhatatlanul is az utánpótlásra terelődik a szó. Arról kíváncsiskodom, vajon kikkel helyettesíti majd a következő tornán két meghatározó játékosát? Gyorsan megnyugtat: ha arra gondolok, hogy kiket hív meg helyettük a keretbe, akkor kérdésem célt tévesztett. Mert a mai magyar kosárlabda utánpótlása olyan, amilyen. No nem a szakmai oldalt becsmérli, hanem kevesli a sportágat űzőik számát, a tehetségeket, a még kevesebb, a kosárhoz megfelelő adottságokkal rendelkező fiatalt. így — számára mi sem természetesebb —, hogy a „megmaradt”, a felkészülésben továbbra is résztvevő lányok utaznak majd az EB-re. Ilyen beteg a magyar kosárlabda? — kérdezem. A határozott válasz nem késik soká. Mondja Bild Katalin, miért lenne különb, mint az egészében véve is beteg magyar sportélet, vagy hogy tovább menjünk, a magyar gazdaság? Ebben a sportágban is furcsa állapotok uralkodnak. Noha a tehetségkiválasztás, kutatás folyamata zökkenőmentes, a felnőtt korhoz érve, közeledve egyre több probléma jelentkezik. Mert így Bild Katalin, ahol rossz a menedzselés, ahol olyan célokra fordítanak nagy pénzeket, melyekre nem kellene, ahová meg szükség lenne, oda nem adnak, milyenek is lehetnek a közállapotok? De ő ezeken a problémákon már régen túltette magát. Amikor három esztendeje elvállalta az utánpótlás-korosztályú lányok szakmai munkájának irányítását, az a cél vezérelte, hogy így, nagy pénzek nélkül is megmutatja a sportágban egy kicsit járatosaknak is: ha fiatalon lehet eredményt produkálni akkor miért nem lehet a felnőttek között?... Hittel, rajongással Akkor hát miért, csinálja? — vetődik fel a kérdés. A fanatikus edző, aki néhány perccel ezelőtt még könnyeivel küszködött, most mosolyogva mondja: nem a pénzért. A válogatott edzőjeként társadalmi munkásként jegyzik. A lányoknál eltöltött három esztendő alatt egyszer kapott tizennyolcezer forint jutalmat az ÁISH-tól. Szóval két dolog van, ami motiválja: a kosárlabda iránt tanúsított megrendíthetetlen hite és a sportág iránti rajongása. Amolyan népnevelőként, hatvan serdülő, és ifjúsági korú leányzóval foglalkozva dolgozik azért, hogy szebb színekben pompázzon a jövőben a magyar, ezen belül a női kosárlabda. Azzal búcsúzunk — mert csapata, a „Bild-lányok” — már várják őt —, hogy bizony várhat ő sok mindenre ebben az életben. Kocsira, lakásra, meg miegymásra. Nem lesz ebben része talán sosem. Egyetlen dolog jut osztályrészéül: a kosárlabda, melyet rajongással, elhivatottan irányít. Vaskor Istváfi Tenisz, Kazár-kupa Hornok Miklós (BSE) nyerte a tornát Napsütés, enyhe szél és maroknyi nézősereg köszöntötte az első osztályú, 150 ezer forint összdíjazású torna ötödik napján a döntőre készülődő Hornok Miklóst és Csizmánk Árpádot tegnap délelőtt a kohászati üzemek tenisztelepének centerpályáján. A két versenyző nem sokat melegített, még bírót sem kértek számoltak inkább ők maguk, s nem sokkal tíz óra után már hozzá is láttak csépelni a sárga színű labdákat. Csak úgy egyszerűen. Nem volt ott se döntnök. se labdaszedő, s öreg vonalbíró. Nem volt se eredményjelző, se hangosbemondó. Se tévékamerák, se cirkusz. Furcsa volt mindez a magunkfajtának, aki jobbára csak a tévékészülékeken keresztül tájékozódik a teniszvilág eseményeiről. De közelebb hozta magát a játékot... A két ellentétes felfogásban játszó versenyző közül az inkább védekező Csizmánk kezdte és hozta az adogatást, miként Hornok is sajátját, bár nem könnyen, 15—40-ről fordítva. A következő két játékban is hasonló volt a leosztás, bár ezúttal az előző napon a nagy esélyes Vágót búcsúztató BSE-versenyző nullára hozta saját szerváit. Mint az várható volt. Hornok kemény előkészítő ütéseket követően a hálót rohamozta, míg ellenfele, mint mindig, ezúttal is az alapvonalról bombázta erősen felpörgetett tenyeresekkel a vetélytárs térfelét, s közben fifikás lerövidítésekkel igyekezett célt érni. Am mint később kiderült, ezúttal nem sokra ment vele. 2—2 után ugyanis egvre kevésbé iöttpk be az elgnndoIme, a győztes lásai. Hornok kétszer egymás után elvette ellenfele adogatását — egyszer semmire — s közben hozta a sajátjait. A nyolcadik játékban, 5— 2 után láthattuk a meccs legszebb labdamenetét: Csizmarik lerövidített, Hornok befutotta és átemelt, majd várta a labdát a hálónál, ám ellenfele a partvonal mentén pompásan elütötte mellette. így nyüstölték a labdát sokáig, mígnem többszöri egyenlő állás után — miközben Csizma- rikot ütődobálásért figyelmeztették — Hornok értékesítette az első játszmalabdáját és 35 perc alatt 6—2-re nyerte a szettet. A folytatásban Csizmarik szakított addigi biztonsági játékával. Egyre többször merészkedett a háló közelébe. Ám egyre idegesebb lett. 2—2-ig még állta a sarat, ám utána nullára veszítette el saját adogatását. Hornok keményen letámadta szerváit, majd előre húzódva jó érzékkel röptézett. Igaz. utána még felszívta magát a tavalyi 2. helyezett, visszavette ellenfele adogatását, ám ezután már minden ment a maga útján. Csizmarik dühöngött és egyre jobban elbizonytalanodott 3—3 után már csak Hornok nyert labdamenetet. A labda egyszer felakadt a pálya kerítését övező sövényre. Csizmarik, miközben az ütőjével lepiszkálta, kissé maliciózusan minősítette saját teljesítményét: „Most legalább érdemi munkát végzek...” Ellenfele a harmadik mérkőzéslabdáját értékesítve ezúttal 40 perc alatt nyerte meg a játszmát. A 2. Kazár-kupa győztesét, Hornok Miklóst, miután magához vette az előbbiekért dukáló serleget és a mellé járó 36 ezer forintot, megkértük, hogy néhány szóban mutatkozzon be a nógrádi közönségnek. A barna hajú fiatalember elmondta, hogy 24 éves, 15 éve teniszezik, s jelenlegi edzője Nándori Attila. Majd azzal folytatta, hogy erőssége a támadójáték, a gyors ritmusváltással kemény alapütésekkel indított támadójáték. Jól üti meg a labdát felszálló ágban, s érzi a hálózást. Sokat fejlődött az utóbbi időben a védekezésben, sikerült lehiggadnia és erőnlétileg előrelépnie. Véleménye szerint a döntőt azzal nyerte meg, hogy sikerült a játékstílusát ráerőltetni az ellenfélre, örül a győzelemnek s jövőre szeretné ezt megvédeni. A döntő eredménye: Hornok Miklós (BSE)—Csizmarik Árpád (Ü Dózsa) 6—2, 6—3. (Balás) Ezen a héten Tőzsér István, az' MHSZ Nógrád megyei vezetőségének agitációs-propagandista főelőadója tippel. A 49 esztendős sportrajongó 20 éven át dolgozott az SZMT sportfelelőseként, így mi sem természetesebb, minthogy a totójátékkal is „kapcsolatban állt”. Nagy nyeremények ugyan nem ütötték a markát, ám annyi találata mindig volt, hogy ne ráfizetéssel játsszon. Többnyire sima szelvényekkel vesz részt a fogadásban, bár a kollektív játékot is többször kipróbálta. TOTÓSAROK Esélyleső Hajrájához érkezett az Intertotó—Panasonic küzdelemsorozata. Néhány csoportban már eldőlt az elsőség kérdése, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a második helyezett csapatoknak is pénz üti kaszáját, így — a múlt hétté] ellenben — most, búcsúként a nyári kupától, meglepetések is születhetnek... (A múlt héten Lombos István, 11, a NÓGRÁD 9 találatot ért el.). Nyertesek Elmúlt heti pályázatunkra 332 szelvény érkezett be. A két mérkőzés végeredménye: FCS Tirol—Vác 1—0, Tatabánya —IFK Göteborg 5—3 volt. Két találatot egy játékos sem ért el. A 16 darab egytalálatos közül az alábbiak nyertek 5—5 darab totószelvényt: Vonnák Ti- borné, Salgótarján, Pa- lócz I. tér 1., Csipke Istvánná, Salgótarján. Pa- lócz I. tér 2., Király Albert, Tar, Május 1. út 4L, Kakuk Flórián, Sóshar- tyán, Kossuth u. 28., Pis- tyur Attila, Érsekvad- kert, Rákóczi u. 67., Rajnai Lajos, Salgótarján, Csokonai u. 59., Gáspár Róbert, Salgótarján, Damjanich u. 31., Pusuma Miklós, Bátonyterenye. Lovász J. u. 8., Fekete András, Nemti, Kossuth u. 61., Jászberényi Éva. Salgótarján, Liget u. 12. A nyereményeket az OTP Nógrád Megyei Igazgatósága ajánlotta fel. Góltotó 1. ETIR—VÁCI IZZÓ végeredmény: 2. VEJLE—BÁNIK OSTRAVA végeredmény: NÉV: LAKCÍM: Tippek. 2». hét Tőzsév I. NÓGRÁD 1. Etir—Vác 1 1 2 2. Örebro—Siófok 1 1 3. IFK Göteborg—Tatabánya 1 X 1 2 4. Wisla Krakkó—Sparta Prága 1 X 1 X 5. örgryte—Szpartak Várna 1 1 2 6. Djurgardens—Naestved 1 X 1 2 7. RFC Lieget—Desn Bosch 1 1 X 8. 1903. Koppenhagen—Nitra 1 1 2 9. Malmö—Rostock 1 1 10. Lyngby—Lokomotiv Leipzig X 2 1 11. Stal Mielec—Stuttgarter Kickers 1 X 1 12. Vejle—Bánik Ostrava 1 X 1 2 13. Wismut Aue—Rapid Bucuresti 1 2 1 X 14. Etir—Vác I.fi. 1 X X 15. IFK Göteborg—Tatabánya I. fi. 1 X 16. Örebro—Siófok I. fi. 1 1
