Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-18 / 167. szám
1989. JÚLIUS 18., KEDD NOGRAD 3 Több lett a lejárt szavatosságú termék az üzletekben Négyszemközt az alkotói díjassal Nem mennék a Rózsadombra sem! Laposabb lett a pénztárca, ezért hevesebb élelmiszer fogy az üzletekben, a polcokon felhalmozódnak a lejárt szavatossági idejű termékek, s ráadsul minden negyedik-ötödik vevőt becsapnak a közértekben — így sommázható az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügylőség irányításával elvégzett vizsgálat, amelyet a közelmúltban Budapest és 14 megye több mint 1200 élelmiszerüzletében folytattak. Az OKPF jelentése megállapítja: az áruk minőségénél a legtöbb hiányosságot az okozza, hogy a nagy- kereskedelmi vállalatoknál a kereslet visszaesése miatt felhalmozódtak a készletek, egyre több olyan áru kerül a boltokba, amelynek már lejárt, vagy a le‘ járathoz közeli a fogyaszthatósági. illetve a minőségmegőrzési ideje. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a tej és tejtermékek szállítása s°" rán gyakran megszakad a hűtőlánc. A húsforgalmazásban továbbra is gondot jelent, hogy egyrészt a húsipar az olcsóbb termékek iránt megnövekedett keresletet nem képes jó minőségű áruval folyamatosan kielégíteni, másrészt a húst az iparban és a kereskedelemben is változatlanul sok hibával bontják. Mind a sertéshús, mind a marhahús bontásánál az esetek egyharmadában tapasztaltak szabálytalanságot az ellenőrök. így az olcsóbb részeket js drágábban árulják az üzletekben. A hentesboltokban több esetben tapasztalták a hűtési és tárolási előírások megszegését. Az ellenőrök a vizsgálat idején mintegy ezer próbavásárlást végeztek. Ezek 21 százalékánál regisztrálhatták, hogy a vásárlókat becsapják, míg az esetek 9 százalékában a vevők javára tévedtek a pénztárosok. A helytelen számolás oka sok esetben az, hogy a gyakori árváltozások miatt az árukon több ár is szerepel, s ez a vásárlók körében zavart okoz, de érthető, hogy a kereskedők sem napra készek az árakat. illetően. A vizsgálat talán egyetlen pozitív tapasztalata: az élelmiszer-kereskedelmi hálózat hűtőkapacitása az előző évihez képest valamelyest nőtt, ám a hűtő- park további bővítésére lenne szükség, hogy kevesebb romlandó áru menjen veszendőbe. A kereskedelmi felügyelőségek a szabálytalanságok miatt 421 esetben szabtak ki pénzbírságot, összesen 966 ezer forint öszegben. Kilencvennyolc kereskedelmi dolgozót figyelmeztettek és 9 ellen kezdeményeztek fegyelmi eljárást. Az OKPF a vizsgálatok tapasztalatai alapján szükségesnek tartja, hogy a nagykereskedelmi vállalatok jobban alkalmazkodjanak a kiskereskedelem igényeihez, bontsák meg az egységcsomagokat, s gondoskodjanak a megmaradt termékek visszaszállításáról. Már a raktárakban ellenőrizzék a minőségmegőrzési idő lejáratát, s szükség esetén árazzák le a termékeket. A minőségvédelem érdekében a főfelügyelőség fontosnak tartja a boltok technikai feltételeinek javításért, elsősorban a hűtő- kapacitás növelését. (MTI) Muszáj ezt? — rimánko- dott Gonda Gábor, a dré- gelvpalánki Szondi Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet főmérnöke, amikor megtudta ötödmagával az országban alkotói díjat kap az OKISZ-tól, de ezzel még nincs vége, nyilatkoznia is keli. Muszáj ! — szögezte le a KISZÖV-elnök, meg a saját főnöke is. Ezen most túl kell esni ! Most szemközt ülünk Gonda Gábor szobájában Drégelypalánkon, s nem is titkolja az alkotói díjas: minden baja van. — Nem örül a kitüntetésnek? — De. Nagyon is! Az alkotói díj még szűz, nem járatták le. Remélem, nem is lógják. De a velejáró hercehurca... Hogy utazni, reprezentálni, kiöltözni kell. S akkor még a sajtó is. Brrr! — Miért haragszik a sajtóra? — Nem vagyok én rosszban velç. De úgy fest a .dolog, hogÿ ami az újságnak érdekes, az énnekem általában bajt hoz. Ha ésak azt vesszük, hogy megjelenés után szünet nélkül csöng a telefon... Reprezentáljon az elnök, legyen benne ő az újságban! — Ez minden? — Még annyi, hogy újabban akármelyik újságot kinyitom, mindben csak a rossz hírt látom. Azért a világ mégsem ennyire sötét! — Valóban. A drégelypa- lánki szövetkezetnek például volna dicsekednivalója. — Volna éppen, de ilyenkor kell a legszerényebbnek lenni. Nem kell a hírverés', ha jól megy a bolt. Itt van a mi külföldi munkavállalásunk, szép pénzt hoz a szövinek. Minek hencegni vele? Csendesen bekasszírozzuk a pénzt, s kész. — Lehet, hogy Gonda Gábor túlságosan is szerény ember? — Ki van zárva! Én ezt a díjaf magamnak is betudom de a csapatnak is. Felhozni egyedül egy szövit nem lehet, jó passzban tartani még úgy sem. Ez csapatmunka, s ez egyáltalán nem ál- szerénység. — A szövetkezet embereinek zöme a nyugatnémet BMW autógyárban dolgozik. ön külföldi munka- vállalásnak nevezte, Imások, nem is olyan régen szocialista emberkufárkodásnak. — Na látja, hát ez az! A világ olyan. amilyen, aki akar benne valamit, annak a megfelelő szeletét kell látnia. És csak kicsivel kell előbb gondolkodni valamin, mint mások. Amikor mi elkezdtünk külföldön dolgozni. azt mondták: ez núdli, az a valami, ha terméket adunk el. Csakhogy eladni azt lehet, amire vevő van, nem? — Ez evidens. Gonda Gábor azonban ezzel a gondolkodással mégis a szövetkezeti ipar aféle fenegyereke lett. — Az úgynevezett ügyeimet tekintve, biztosan. Kis- milliószor feljelentettek. De hát ha jól megy, sok az ellenség. Úttörők voltunk mi a gazdasági bírságban is. Az idő tájt sózták a nyakunkba, amikor még mindenki úgy vélte, elég. ha a munkás jól kalapál, a hasznot hajtó üzleti vállalkozás gyanús. — Ez most már mind múlt idő? — Annyira még nem múlt. Egy éve is kaptunk egy revíziót jöttek megnézni, hogyan tartottuk be azokat a rendeleteket, melyekre közben nyilvánosan is kimondták a szentenciát, hogy rosszak. Kérdeztem, most érmet akasztanak majd a mellünkre, hogy mi erre már előbb rájöttünk? Szájalásom a főnökömnek nyolcezer forintjába került. — Ügy tűnik, vannak bajai a világgal... — Mit mondjak. Amit a nyolcvanas évek elején még búnként rótak fel, az most érdem. Hát, persze, hogy vannak bajaim! Ezzel együtt is tartom amit mondtam: a világnak azt a bizonyos kis szeletét igenis másként kell látni, mint a nagy többség. Akkor is, ha másoknak ez furcsa, meghökkentő, ha rosszalják. Az elődeim is ilyen emberek voltak. Idejében megtanulták, előbb, mint mások: a pénzt gyorsan kell forgatni, úgy fial. Nekem már csak egy kicsivel jobban kellett csinálni. — Azért jól érzi magát? — Nagyon is jól! Jól érzem magam a környezetemben, szeretem azt amit csinálok. Meghatároztam a céljaimat, tudom, miért dolgozom. Jól érzem magam a rétsági házamban is, nem mennék el onnan a Rózsadombra sem. Nem járok Trabanttal, mert büdös, füstös, ronda, utálom. De BMW-vel sem mert fölösleges luxus volna a Rétság—Budapest útra. — Ritka az ilyen elégedett ember. Ha lehetne, se tudna már mit kívánni? — De mennyire, hogy tudnék! Menjen minden cégnek jobban, mint nekünk. Mert ez több üzletet, több pénzt, megrendelést jelent. Most, sajnos visszafelé haladnak a dolgok s ez így nagyon nincs jól. Sajnáljuk egymást, mert a gazdálkodók nagy része csak vegetál. De jó lenne már irigykedni egymás sikereire! Szendi Márta Meglendült a Xógrádmcgyeri Vastömegcikk Ipari Kisszövetkezet „kereke", tevékenységük eredményeként az idén már 45 millió forint árbevételre számítanak. Kovácsolóüzemükben ácskapcsokat, sínszegeket, daruhorgokat állítanak elő, emellett a vörösrézből készített termékeik kapósak a megrendelők körében. A termékváltásnak köszönhetően ők gyártják a Salgótarjáni Síküveggyárnak a hőszigetelt üvegek kereteit. Képeink a kovácsolóüzemben készültek, ahol a forró nyári napokban az izzó termékek között még küzdelmesebb ;a munka, mint más évszakokban. Rácz Péter, Bada Róbert, Rácz József, Bangó Andor, Balázs Ottó és munkatársaik az eredmények kovácsai. —kulcsár— Élelmiszer-tartósítás — szárítással Amióta az ember növény- termesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozik, gondot jelent a nem egyenletesen beérő termések és termékek minél hosszabb ideig való tárolása, annak érdekében, hogy mindennapi élelme az ínséges időben is biztosított legyen. Később ezzel a céllal alakult ki a konzervipar, amelynek a tevékenysége abban foglalható össze, hogy megakadályozza az élelmiszerek romlását és biztosítja a lakosság egész éven át történő ellátását megfelelő minőségű és választékú élelmiszerekkel. Az élelmiszer-tartósítás talán legősibb módja a szárítás. Ennek az a célja, hogy vízelvonással a tárolás alatt az áru romlását előidéző mikroorganizmusok fejlődését megakadályozzák. Az ilyen típusú szárításban a fő törekvés, hogy a szárítás alatt ne menjenek végbe irreverzibilis változások, úgy hogy vízadagolással a szárított áruból a kiindulási anyaggal közelítően azonos szerkezetű termék keletkezzék. A szárítás legegyszerűbb módja a napon történő természetes szárítás. Ezt megfelelő klimatikus viszonyok között, például gyümölcsök szárítására még napjainkban is elég elterjedten alkalmazzák. Hátránya a nagy helyigény, a hosszú szárítási idő alatti — jelentős légzési és fermentációs folyamatok által okozott — anyagveszteség, és a sokszor gyenge minőségű termék. A mesterséges szárítás legtöbb megoldásában áramló meleg levegővel szárítanak. Az anyag felmelegedése után, a száradás egy állandó száradási sebességű szakaszra és egy ezt követő csökkenő száradási sebességű szakaszra osztható. Az első szakaszban a szabad víz távozik, a folyamat sebességét az anyag felületén végbemenő párolgás határozza meg, az anyag belsejéből a nedvességtartalom a párolgás ütemének megfelelően vándorol a felületre. A csökkenő sebességű szakaszban, a folyamat sebességét a nedvességtartalomnak az anyag belsejéből a felületre történő diffúziójának a sebessége szabja meg. A szárítóberendezések közül legegyszerűbbek a kamrás szárítók. Ezekben a szárítandó anyagot tálcákra helyezik és a tálcákat a kamrában levő állványzatra, vagy kocsikra rakják. Hátránya, hogy nem egyenletes benne a száradás. A szekrényes száírtás szárítószekrényében kihúzható perforált aljú 4—5 négyzetméter felületű tálcák vannak. A felmelegített levegő alulról felfelé halad át a tálcákon. A tálcákat időnként kihúzzák, a rajtuk levő anyagot megforgatják, majd a tálcákat egyre mélyebben fekvő szintre helyezik vissza. Az alagútszárítókban a szárítandó terméket tartalmazó tálcákat kocsikra rakják és a kocsikat 10—50 méter hosszú alagúton vezetik át. A meleg levegőt átáramoltathatják a termék haladásával egy irányban vagy ellenkező irányban. Az alag- útszárítókat főleg gyümölcsök és zöldségek szárítására használják.
