Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
A műemlékvédelem nemzeti ügy A simoníornyai várban ma múzeum, könyvtár, borozó működik. Magyarországon az első műemlékvédelemmel kapcsolatos rendelkezés Kossuth Lajos nevéhez fűződik, ö adta ki 1848-ban a „sánco- lási munkák” során talált régiségek védelméről szóló utasítást. 1858-ban létrehozták az. Archeológiái Bizottmányt, s alig néhány év múlva, 1872-ben, megalakult a műemlékek védelmével intézményesen foglalkozó szervezet, a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága. Az országgyűlés 1881-ben alkotta meg a műemlékek védelméről szóló törvényt, és elrendelte a Műemlékek Országos Bizottságának felállítását. 1957 óta a műemlék- védelem gazdája az Országos Műemléki Felügyelőség. — Hol fart ma a magyar műemlékvédelem? — erről beszélgettünk Ágostházi Lászlóval, a Közlekedési. Hírközlési és Építésügyi Minisztérium műemléki osztályának vezetőjével. — Nálunk a műemlékvédelem, mint gondolat, tár- sadalmasítva van, és ez nagy szó. Az 1930-as években, a Szent István évfordulóval kapcsolatos műemléki feltárások, helyreállítások (a székesfehérvári romkert, királysírok, a zsámbéki rom konzerválása, az esztergomi várhegy, és még jó néhány kisebb-na- gyobb műemlék megmentése) alapot teremtettek a további munkához. A második világháború utáni nagyszabású feladatok a budai várnegyed, Sopron, Győr és még néhány település város- központjának műemléki helyreállítása voltak. Középkori emlékek kerültek elő nagy rácsodálkozások közepette, hiszen korábban úgy hitték, a középkornak Magyarországon alig maradtak fenn tárgyi emlékei. Az a módszer, amellyel a hazai műemlékvédelem él —, hogy nem épít vissza régi épületeket, s lefejt utólagos „ruhákat”, így feltárja egy-egy műemlék sorsát —, újabb és újabb meglepetéseket okoz. Rájöttünk arra is, hogy az egyes létesítmények védelmén túl a település védelmére is gondolni kell, hogy nemcsak műemléknek deklarált értékeket, hanem építészeti szempontból jelentős, településkaraktert meghatározó emlékeket is védeni kell. — Tudomány-e a műemlékvédelem? — A mai műemlékvédelem tudományos és technikai oldalról egyaránt megalapozott. A műemlékvédelemben építészek, művészet- történészek, restaurátorok, régészek dolgoznak együtt. Kialakult egy új szakma, az épületrégészet. A művészet- történészek a régészet módszereit veszik át, hogy meg- vallassák az épületek falait. ' Vakolatréteg-leíejtéssel, falazat-megbontással a konkrét objektum múltját kutatják, hogy akár belső díszfestés, stukkó feltárásával visszaidézzenek egy-egy korhangulatot. — S melyik periódus a legfontosabb? Talán a legrégibb? — Ezt mindig az adott helyi értékek döntik el, az a korszak a legértékesebb, amely az épület számára a legfontosabb volt. Olykor amellett döntenek, hogy egyidejűleg legyen bemutatva több stílus-korszak is egy-egy épületen belül. (Például a simoníornyai várban.) — Miközben egyre kevesebb a pénz — egyebek közt műemlékvédelemre is — gyakran hangzik el a vád. hogy a helyreállítás sokba kerül. — A műemlékvédelem tényleg költséges. De ha arra gondolunk, hogy ez a pénz a nemzettudat, a haza- íiság, a patriotizmus, és a lokálpatriotizmus „ára", akkor ezért semmi sem lehet sok. — Mekkora a mi műemlékállományunk? — Magyarországon 9576 műemléket, műemlék jellegű és városképi jelentőségű épületet, területet tartunk nyilván. Köztük lakó- és- középületeket, egyházi és népi műemlékeket, romokat. A műemlékállomány 47 százaléka van állami és szövetkezeti, 29 százaléka egyházi, és 24 százaléka személyi tulajdonban. A felhasználás jellegét illetően, eredeti rendeltetése szerint használják az épületek 70 százalékát (6700-at). A felhasználás megítélése egy statisztika szerint 75 százalékban megfelelő, 15 százalékban elfogadható, és 10 százalékban üres, vagy rosszul hasznosított. — Es milyen a műemlékek állaga? — Egy felmérés szerint 5800 felújított, karbantartott, 2700 felújításra szorul, és 1100 veszélyeztetett, romos, rossz állapotban van. Bárki körülnéz szűkebb pátriájában, sajnos maga is tapasztalhatja, egész sor műemlékünk, műemlék jellegű épületünk sorsa a pusztulás. Ezért is készített műemlék- védelmi távlati fejlesztési tervet az OMF, benne száz legjelentősebb gazdaságilag hasznosítható műemlékünket vette számba. Olyanokat, amelyeket egyáltalán nem, vagy funkciójuktól idegen célokra használtak. Javasolták, ajánlották, hogy a hasznosítható műemlék- épületeket vegyék igénybe a helyi intézmények, az újat építeni szándékozók. Nem sokan vállalkoztak ilyen értékmentésre. Pedig a közművelődés, az idegenforgalom, az államigazgatás céljaira könnyen alkalmassá lehet tenni egy-egy volt kastélyt, kúriát. — Mik a további tervek? — Nem volna célszerű az anyagi háttér megnyeréséj ért tulajdonba adni műemlékeinket, különösen nem külföldieknek. De tartós használatba igen. A hazai vállalkozók számára is kedvezményeket kellene biztosítani, például, hogy a műemlékhelyreállítás költsége visszaigényelhető, az adóból leírható, vagy adómentes legyen. Ezenkívül nyílt várospolitikára, olyan társadalmi háttérre, olyan építészeti légkörre lenne szükség országszerte, amely mellett az ottélők beleszólása döntene közös történelmi értékeink megóvásáról, felkutatásáról, hasznosításáról. Vannak pozitív példák, kis közösségek öntevékeny próbálkozásai, áldozatvállalásai. Ám nemzeti értékeink karbantartását nem lehet áthárítani — ez nemzeti feladat. K. M. Szívét citerának adta... Dr. Rajeczky Benjamin 1901—1989 — Beni bácsi. . . — szinte kérdezve mondta a nevet dr. Kerekes Károly zirci apát dr. Rajeczky Benjamin tudós pap, ciszterci szerzetes és halála pillanatáig, 88 évesen is fiatal pásztói—egri patrióta temetésén. Sokan, nagyon sokan nevezték így már egyetlen vele való találkozás után. Béni bácsi, Rajeczky Benjamin Ferenc sok szép ügy apostola — búcsúbeszédében a zirci apát mondta, sorolta — megpihent, ahogy az egyházi értesítőn olvasható: „életének 88., szerzetességének 72., áldozópapságának 65., évében a szentségekkel megerősítve, 1989. július l'jén a mennyei Atya hívó szavára hazatért.” Rajeczky Benjamin első lakója a még életében, de csak nemrég feltárt pásztói gótikus kápolna kriptájának, ahova temették tölgyfakoporsóban. Hatvan paptársa, köztük sok ciszterci szerzetes fehérben — fogta körül az utolsó úton Pász- tón a templomban felállított ravatalánál. Hatvan paptársa, közöttük azok, akik a tengerentúlról érkeztek, s közülük is Farkasfal- vy Dénes, a magyar ciszterci rend dallasi apátura, aki a zirci apáttal és dr. Kovács Endre egri segédpüspökkel együtt végezte július hetedikén a temetési szertartást Pásztón a hívők, a barátok, a nagyon nagy számú tisztelők seregében. A dallasi rendet a pásztói születésű! Nagy Anzelm apát alapította Dallasban azután, hogy innen, hazánkból kiverték a ma újraala- kulóban lévő szerzetesi rendeket. A templomi szentáldozatnál, Rajeczky Benjámin koporsójánál, a balassagyarmati Szent Felicián kórus fehér virágokból s zöldből kötött, szalagos szép csokrát is helyezték. Emlékezve ezzel a ciszterciek színére, a fehérre, s amelyet körbefogtak a koszorúk minden oldalról, s maguk a paptársak — dr. Kovács Endre egri segédpüspök, egykori ciszterci szerzetes mondott emlékezést, bevezetőt majd a zirci apátúr beszédet. Néhány gondolat mindenképpen ide kívánkozik, amikor lapunk olvasói nevében köszönünk el Rajeczky Benjámintól. „Akinek szíve van szeret. Szeret akkor is, amikor elvesz, szeret akkor is, amikor ad. . az isteni vigaszba belenyugodhatunk. Élete utolsó pillanatáig apostola volt a számára mindig szent muzsikának, apostola a ciszterci eszméknek, amelyben a tiszta szív, az egyenes szív az első helyen áll. Ott kezdődik az a titok is, amelyről sokan kér* dezték’kérdezik Rajeczky Benjáminról szólva azokat, akik őt jól ismerték. „Bib- liás családban nőtt fel, ahol természetes volt a tiszta szív, az egyszerű szív, ami soha nem kétszerű!" A muzsikát akarta tiszta szívvel szolgálni, Isten szent igéjét, amit megtalált az emberszív legősibb dalaiban (a gregoriánban). Ezt akarta a fiataloknak átadni. „Odaadta szívét citerának az Úristen kezébe..." Tudom, Egerbe készült halála után. Azon a hangszalagon, amelyen egy vele folytatott hosszú beszélgetés minden szavat őrzöm. így vallott erről : „Egerben születtem, de pásztóinak számitok, mégis mondják néha, te egri ember vagy. . . Szüleim, testvéreim itt vannak eltemetve Pásztón. de ha engem eltemetnek Egerben öreg ciszterci tanáraim mellé tegyenek, oda, ahonnan elindultam. . Nemrég azonban másként rendelkezett; egyértelműen a felújított, feltárt, számos koporsós és talán még több urnás sírhelyet nyújtó templomi gótikus kápolnát választotta. És vele örökre, az újabb hívó szóig hite szerint Pásztó városát. Aminek első díszpolgára. Oda temették, őt elsőnek s követik majd mások, békében, örök nyugalomban. A kápolna előtt felállított ravatalánál is többen mondtak emlékező-tisztelgő beszédet, közöttük a pásztói apátúr, Nagy Lajos, aki el- elcsukló hangon köszönt el a tanár úrtól, testvérétől, paptársától. Emlékezve a sok-sok évet együtt töltött Kautzky Norbert: ÁLMENNYEZET Az orvos a lelkűkre kötötte, ne izgassák fel magukat. Az idegrendszer rugalmas, igyekszik alkal- kaf-nazkodni — bocsánat — a leghülyébb helyzetekhez is. De hatvan körül már nem olyan megbízható. Népszerűbb nyelven, bemondja a:: unalmast. Még nagyobb a baj. ha bedobja a törülközőt is. Feddő Andor nem premizálná a doki humorát. Pedig annak idején zsebből fizetett. Inkább a gyomoridegével foglalkozzon a doktorka. Ha a Központi Állami Kórházban — éppen neki! — nem jutott hely. Mert ..speciál" a gyomorideg a vezetők betegsége. Boruzs Barna hivatalból tiszteli a doktorokat. Mindenkit tisztel, aki él és mozog. Ez az élet rendje. És a rend kiszámíthatatlan. Szegény papa mondogatta: fiacskám kussolj, ha jót akarsz. Amikor a doki elbúcsúzik tőlük, egy kissé feláll. Nem nagyon, mert Feddő elvtársunk — mindenki elvtársa, nem csak az övé — ülve marad. És mivel ágyszomszédok, nem szeretné magára haragítani: — Ez a mi doktorunk itt — hatásos tiszteletettel néz Feddőre — hogy úgy mondjam, tudhatná, hogy Feddő elvtárs nagyon is jól tudja. Mi az, hogy tudja? Kívülről, ebbe biztos vagyok. Éltem én, tessék elhinni. Nem egészen úgy, mint az illető elvtárs a HKI-től. Mondom neki, értse meg, ránk dőlt. Én nem tudom bevakolni. Ahhoz szakértés kell. Más derült ki a végén, a Kisszövetkezet. Őnekik kiadták, meg várjam a statisztikust, megnézi. Máris rájövök, ez stimmel, nálunk a vállalatnál Gibicz kartárs — suttogva hozzáteszi — nem párttag, a statisztikus. De megjártam vele, nem a Gibicczel. az a másik volt n hiba. Létrát kért, fölmászik rá, és mondja az illető elvtársnak a HKI-től, ide meg oda véssék a lyukat, ne máshová. Nem megy az olyan könnyen, ahogyan elképzeljük. Először is bevonul a Kisszövetkezetből négy fő, mind melós. Elnézést Feddő elvtárs, mi csak így hívjuk őket. Kérdik, járt-e mifelénk a statikus? Mondom neki, csak a statisztikus járt. Három napon keresztül várták. Elütötték az időt, egy fiatalember horkolt is, úgy aludt. Munka az semmi. Erre jön a főnökük, és kivéstek a falba nyolc lyukat. Az asz- szony nem győzte söpörni a porfelhőt. Majd ide teszik a vasgerendát. Mert ránk dőlt az az istennyila plafon. Az a mérnökféle, a statikus — nehogy összetévesszem — mondja, ez így nem stimmel. Véstek még nyolcat. Csupa lyuk volt a szobánk. Gondolom is, melyikük lesz a jó? Ilyesmi csak az eszébe jut az embernek, Feddő elvtárs. Az asszony mindig kéznél van, mondom neki, te, mit szólsz hozzá, hogy szédelgek én. Vigasztal, ahogy csak bír. Ne gondoljak a lyukakra. A dolgozók meg eltünedeztek. Azt mondják, Feddő elvtársam, ez a mi bajunk. Ugye, el tetszik magyarázni, hogy is van ez? Amit a Televízió mondogat, a felét se értem. A Parlamentből se többet. Egv szép napon megint jönnek, és kijelentik, jön a statikus. Akkor kiabáltam először: csak azt ne! És a szédelgéstől, úgy ahogy voltam, eldőltem. Akkor lett ez a kis baj a szívemnél. Két hétig tartóztattak az intenzív osztályon. Feddő Andor a levegő egy híg pontját nézi: — És elkészült végre ez az álmennyezet? — Nem az, még mindig úgy áll, ahogy otthagytam. És Boruzs Barna halkan lecsúszik a székről szép szolgálatra s arra, ahogy hetente ismétlődő pesti utazásai előtt a hajnalokon első útja a templomba vezetett, és amikor hazatért a fővárosból, a Zenetudományi Intézettől, az Akadémiáról, vagy a zenekonzervatóriumból — ugyancsak először a templomba tért be. Éppen tőle tudható az is, hogy nemrégiben lezajlott első szívrohamáig a 88 esztendős tudós-pap-szer- zetes-tanár heti négy hosz- szú napot dolgozott a fővárosban a Zeneakadémián és a Zenetudományi Intézetben. Ha hívták valahova előadást tartani. mindig szívesen ment, nem kérdezve soha, hol az autó, amit érte küldtek (de többnyire nem küldtek). Vitte tizenöt kilós táskáját, benne a lemezekkel. iratokkal, cikkekkel, könyvekkel mindig. S csak már akkor csökkentette a munkát, amikor szívét nem csak az örök és tiszta láng, de a fáradtság is hevítette. „Szívét odaadta citerának. . .” s de sok szép hang. dallam, muzsika, gregorián ének, népdal, minden rendű és rangú zene szólalt meg rajta Isten kezében. De sok embert, tanítványt és mestert bűvölt el ez a citeraszó, de sok mindenre volt elég az a néhány egyszerű húr, ami ezen az apostoli hangszeren feszült, amit ő is feszített mindig a család — a zirci apátúr szavával szólva bibliás család — tiszta fényénél. Tőle magától tudom, Ti- sza-környékről való édesapja lakatosinasként került Egerbe a „Vasaló gyárba”, ahogy ott mondták. Ott ismerkedett meg például Szakasits Árpáddal is, aki szooiálde- mokratát akart belőle faragni, de akit inkább érdekeltek mindig az irodalmi könyvek, mint más. Képezte is magát a gépészmesteri fokozatig. Egyszer egy cimbalmot készített saját maga, azon játszott szépen, egy cigányzenésztőL vett leckéket. A dalokat játszani Béni gyerek is megtanulta. A cimbalom végül egy hivatásos cigányzenekarba került és talán még mindig szól valahol... A zene mindenütt elérte, Rajeczky Benjamin tiszta, egyenes szívét. Elérte a bakanóta, amit énekelt társaival, a cserkészdal a tűznél vagy menetben, elérte az innsbrucki egyetemen is a kórusmuzsika, érintette Kodály és Bartók, Bárdos és Kerényi zenepedagógiája, amit maga is gazdagított minden módon. De legfőképpen mégis a középkori egyházi zene, az örök-igaz emberszív hangja, a gregorián, aminek nemzetközi apostola volt. Az első dal, amire emlékezett, Egerből való. Nagyanyja ölében ülve hallgatta. Zöld rét közepében legel egy kis bárány. .. T. Pataki László
