Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
Húzás és hasonulás „Már nagyon sok embert betanítottunk...’ ï :?É " ; ; ; ’ ■ A monumentális műhely — egyszerre — a tágasság és bezártság érzetét kelti. Szürke labirintus, elnehezült léptű emberekkel. A tekinteteket —, akár az üveget az optikai torzulás — megtöri a fáradtság. A hüzóüzem ezekben a percekben a műszakváltást éli meg, de ezzel nem jár együtt a mozgalmasság, hacsak az újonnan jöttek frissebb mozdulatait nem számítjuk. Bőrüket perceken belül verejték lepi, torkük kiszárad. A gépészek vastag kesztyűket húznak, s nekilátnak a tisztításnak, az egyik gép ugyanis rakon- cátiankodik. A művelet maga a tisztítótűz. Az 1200 fokos hőség magasfeszültsége elnémít. Itt minden mozdulat súlyos, kiszámított, se több. se kevesebb, mint amennyi szükségeltetik. Az emberek csak a melegtől távolabbi pihenőhelyen engedik meg maguknak a szót, bár az idegen számára abban sincs sok köszönet : — Fenntartásaink vannak az újságírókkal szemben — kezdik az ismerkedést, s egyikük-másikuk a miértre mosolyogva von vállat. — Nem azt írják, amit mondunk, vagy \kéne. A nem túl hízelgő véleménynyilvánítás egyben azt is jelentheti : témánál vagyunk. Innen már csak egy ugrás a napi politika, amitől miért lenne mentes házuk (gyáruk) tája? S néhány perc alatt az is kiderül: barátságosak és nyitottak a beszélgetésre, csakhogy — bennük is dolgozik a feszültség, amit lenyelni nem lehet, nem is kell. Ennek csak az egyik oka „kinti", a másik a salgótarjáni — ebben a kis csapatban veteránnak számító — Juhász László megfogalmazásában, egy kifejező kézlegyintés kíséretében így hangzi k : — Már nagyon sok embert betanítottunk. Ment is nekik mindenféle, mégsem maradt itt egy se. Nem tudom a pénz, vagy egyéb miatt-e — próbálja megokolni a „hűtlenséget”, de nem jut előbbre a tűnődésnél, amibe belejátszik a történtek után némi fásultság is. — Elmentek <az üveggyapothoz — közli mag.vará- zóan a sóshartyáni Adorján Béla, aki épp most szabadult a géptől. Sűrűn tö- rölgeti nyakát, homlokát, s közben kimondja, amit eddig csak szavainak hangsúlya árult el, mármint, hogy nem neheztel azokra akik elsietnek innen. — Az igazság az: ők még köny- nyebben mozognak, de mi? Ki kell bírjuk itt, 6 azt is tudjuk, egymásra vagyunk utalva. Kicsit a többiek nevében is beszél Adorján Béla, de senki nem cáfolja meg, hisz ő .itt rangidősnek számít. Zsidai András — Egyhá- zasgergéről — 13 éve jár ide. öt is jól megizzasztotta az iménti művelet. de szó sincs arról, hogy nehezére esne a társalgás: — A váltott műszak, a folyamatos termelés, a „se hétköznap, se ünnep” nem túl csábító, az biztos. A munkakörülmények is lehetnének jobbak — mondja nyomatékkal. ..— Ha jön egy áramszünet leszakadoznak a gépek — veszi át a szót Juhász László. — S elhiheti, akkor a legtöbb a munka, mikor azok leállnak. (Ilyen nap volt május 31-e, mikor mind a kilenc húzógép leállt egyszerre. Az okokra vizsgálat derít fényt, ami még tart.) Juhász László — volt már leszedő, letörő, figyelő, kezelő — a letörő munkáját tartja a legveszélyesebbnek. Kezén, vállán viseli annak a „korszakának” a nyomait. — Figyelőként kezdtem. eggyel alább — tudatja Palaticzki Attiláné, a letörőszinten. Abban, hogy nem láthatom őt a megszokott ténykedés közben, az egyik lenti masina is ludas. — Szerettem azt is, de egy idő után állandó fejfájás gyötört — talán a folytonos feszült szemmunkától. Szívesen csinálom ezt a mostanit is, csak egy kicsit több pénzt adnának — hangzik a nem titkolt kívánsága. Az egyik látnivaló itt, egy hűtőszekrény. {Akadhat dolga a melegben.) A kilenc monitor — minden húzógépre jut.1 egy — folyamatos szemlélése, nemigen jelent különösebb esztétikai élményt a figyelőnek, bár annál fontosabb: a munkafolyamatnál észlelt változást, rögtön felezni kell, s már nem kell az izzásba bámulni, mint rég. Mert abból születik az átlátszó, törékeny csoda, a japán technológiával gyártott 2—6 milliméteres átmérőjű áru, amely keresett a tőkés piacon. Az olvasztótérben naponta 180—200 tonna olvadékból 27—29 ezer négyzetméter síküveget állítanak elő. A keverék olvasztásához óránként 3000 köbméter gázt tüzelnek el. 1929-ben (Pálfalván) a FOURCAULT volt a csúcs ma a gyakorlatilag torzításmentes floatüveg-gyár- tásnak tervezett megvalósításától várják ezt S o mindennapi jcsúcs: a húzóüzem 190 dolgozójának napi szolgálata, amivel együttjár a melegüzemi pótlék. korkedvezményes nyugdíj, és — védőitalként — heti fél liter citromlé. Valamint az óhatatlan belső kiégettség, ami az üveghez való hasonulásként is felfogható ; látszólag szilárd, ám mélyebben törékeny és 1 színtelen lesz az ilyen igénybevételtől a lélek. Mihalik Júlia A síküveggyár hosszabb ideje tartó sikereinek egyik titka, hogy agilis, jól képzett, fiatal vezetői vannak. Közéjük tartozik a 38 éves, vegyészmérnök végzettségű, az első és mindmáig egyetlen munkahelyén 12 éve dolgozó Kállai Ernő, a termelési főosztály vezetője. — Gondolom, a gyár önállóso- dáma pezsdítően hat a munka- kedvre, pozitívan befolyásolja az eredmények alakulását. — Kétségtelenül. Megszűnt ugyan a védőernyő, de tudjuk: munkánk haszna a miénk. — Kérem, szóljon az ez évi termelési és gazdálkodási célkitűzésekről. ^ — Minden eddiginél magasabbra állítottuk a mércét. Tervezett árbevételünk 2 milliárd forint, szemben a tavalyi 1,7 milliárddal. Nyereségben 260 millió forint elérését irányoztuk elő, 60 millióval, többet, mint a múlt esztendei volt. Még egy nagyon lényeges számot említek: tőkés exportunk 1988- ban 6 millió dollárra rúgott, s ezt 1989-ben minimum 1 milliárddal akarjuk megfejelni. — Megítélése szerint, eleget lehet-e tenni a múlt évihez képest jelentősen megemelt terv- mutatóknak? — Reálisak ezek a célkitűzések. Erre enged következtetni az első öt hónap eredménye. Minden időarányos kötelezettségünket teljesítettük, mindössze a tőkés kivitelben mutatkozik elhanyagolható lemaradás. — Készletezze a teendőket! Vegyük sorra, miként alakul majd egyes üvegfajtákból a gyártás. ‘ — Tőkés exportunk kizárólag a kétmilliméteres képüvegre terjed ki, s megrendelőink elégedettek a termékünkkel. Az igények kielégítése érdekében a tavalyi 39-ről 42 százalékra növeljük a képüveg arányát éves termelésünkben. Jelentős változtatásra is készülünk, szeretnénk csiszol- tan értékesíteni ezt az üveget, mert az így kapható ár többszöröse a mostaninak. — Ügy tudom, *iámottevően fejlesztik az edzettüveg gyártását. Mit jelent ez konkrétan? — Edzettüvegből 400 ezer négyzetmétert állítunk elő az idén, s ez nagyjából egyenlő a tavalyival. Mivel a járműipari igények megváltoztak, a lépéstartás megköveteli a fejlesztést, a termékszerkezet módosítását. Egy Glasstech kemencének az USA-ból való vásárlásával, korszerű fúró- és csiszológépek üzembe helyezésével mégteremtjük a feltételeket évi egymillió négyzetméter edzettüveg gyártására. Ma még csak szélvédőket tudunk készíteni, de a jövő év júniusában befejezésre kerülő beruházás után már kompletten is képesek leszünk szállítani a személy- gépkocsikhoz szükséges üvegeket. Természetszerűen, az exportot is megcélozzuk. — A ragasztottüveget is elsősorban a járműipar használja fel, kisebb mértékben az építőipar. Milyenek a kilátások ezen a téren? — Az idén nagyjából anynyi ragasztottüveget gyártunk majd, mint a múlt évben, tehát közel 300 ezer négyzetmétert. A mennyiség 73 százalékára hajlított formában, szélvédőként a járműipar tart igényt, 27 százalékát sík formában az építészet hasznosítja. Szeretnénk megnyugtatóan felkészülni az Ikarus 300-as és 400-as buszokhoz szükséges üvegek sorozatgyártására. A székesfehérváriakon a sor, hogy végre eldöntsék, milyen üveget kérnek a kikísérletezett változatok közül. Egy egyedi gyártású kemencével rendelkezünk, igény szerint legfeljebb még egyet üzembe állítunk. — ügy h»l!ofiam, hogy a bí- azigetelt üvegből megugrott a piaci kereslet. — Valóban, s az ez évi tervezett 400 ezer négyzetméter 60 ezerrel haladja meg a tavalyit. Különböző intézkedéseket tettünk a termelés növelésére. — A gyár területén a harmadik negyedévben megkezdi termelését az üveggyapotgyártó üzem. Ezzel kapcsolatosan » síküvegnek is vannak feladatai, hiszen különböző szolgáltatásokat vállalt magára. — Mi biztosítjuk majd a szükséges gázt, gőzt, vizet, a keverékkel történő ellátás is a mi feladatunk lesz. Növelnünk kell a kapacitásainkat, felújításokat végzünk. Az úthálózat rekonstrukciója sem hagyható el. E teendők nem hozzám tartoznak, de bízvást kijelenthetem: rajtunk nem fog múlni az üveggyapot-gyártás határidőben való megkezdése. — Hallgatva magabiztos szavait, a várható kiemelkedő eredményeket, egyetért-e a megfogalmazásommal: virágkorát éli a síküveggyár. — Inkább úgy fogalmaznék: minden eddiginél ütemesebb a fejlődésünk. Virágkorunkat majd akkor éljük, ha sor kerül a forradalmi váltásra, megépül a mini float-kemence, valószínűleg részvénytársasági formában. Vágyam-álmom beteljesülése 1991-re várható. — A gyárnak tehát jól megy sora. Milyen a dolgozók anyagi megbecsülése? — Már ma is a szénbányák után gyárunk biztosítja a legmagasabb kereseteket. Kolaj László ' ' ' . ■ „Minden eddiginél magasabbra állítottuk a mércét” Keli-e politizálni? A szakszervezet szakít a korábbi gyakorlattal Fehér Zoltánt, az üzemi pártbizottság titkárát hosz- szas keresés után tudtam megtalálni. Csak munkanapja elején és végén néz be ugyanis néhány percre a pártbizottsági irodába. No, nem azért, mintha feladatát elhanyagolná. Nem lehet megtalálni, mert funkcióját társadalmi munkában látja el, kenyerét az edzett üveggyártó gyáregység, műszaki igazgatóhelyetteseként keresi. A veszprémi vegyipari egyetemen szerzett diplomát. Elvégezte a Marx Károly Közgazdasági Egyetem mérnök-közgazdász szakát is. Politikusi pálj^t futott be, hiszen munkatársa volt az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának 1986- ig. Ma mégis örömmel tért vissza a termelésirányításhoz. Mellette végzi az önként vállalt politikai megbízatást. — Hogyan egyeztethető ösz- sze a két munkakör? — kérdeztem. — Nem mondanak egymásnak ellent. De az igaz, hogy minden időmet kitöltik — válaszolja. — Hány tagja van a gyárban az MSZMP-nek? — Háromszáz. Tizenegy alapszervezetet irányít egy tizenhét tagú pártbizottság. Az apparátus három fős. Egy főállású politikai munkatárs, egy gépíró-adminisztrátor és én alkotjuk — sorolja. — Milyen elveket, és gyakorlatot követ a politikai munkájában? — Arra figyelek, hogy a gyakorlat egyezzen az elveimmel. Az embereknek most sem a beszédre, hanem a tettekre van szükségük. Csak így nyerhetők meg. Persze, azt is igénylik, hogy meg, magyarázzuk a társadalomban zajló változásokat, de ezt csak egyértelmű politizálással, a reformok melletti nyílt kiállással tehetjük. — Mi lehet a legnagyobb politikai erő, melyik a leghatásosabb eszköz? — Az igaz szó és a beteljesített ígéret. Itt a gyárban például azzal tudunk a leghatásosabban politizálni, ha a dolgozók megtalálják a számításukat, ha emelni tudjuk a béreket. Ezért érzem úgy, hogy a két beosztásom inkább segíti, mint gátolja egymást. — Kell-e politizálni a munkahelyen? — Elsősorban dolgozni kell. A politizálást pedig, ha akarnánk sem tudnánk innen kiszorítani, mert végső sorori, mint már mondtam, minden politika. Annak pedig örülnünk kell, ha egyre több ember érzi, szabadon gondolkodhat, hogy érdemes politizálnia. A lényeg, hogy megtaláljuk a célt, és összefogva haladjunk felé, ne osszuk meg az erőt, a cselekvési kedvet... Cs. P. A szakszervezeti bizottság már akkor szakított a korábbi gyakorlattal, amikor úgy döntött: nem kéri a gazdaságvezetéstől az idei vállalati terv egyeztetését, hanem csak a dolgozók érdekképviseletében kíván egységet kidolgozni.-Az érdekképviseletet azonban jobban érvényesíteni akarják. A változás a vállalati kollektív szerződés kidolgozásánál már érzékelhetővé vált. Januártól dolgoztak rajta, és várhatóan június 26-án kerül majd a bizalmitestületj ülés elé — tájékoztat Géczi Pál, a szakszervezeti bízott-, ság munkatársa. — Az előzőhöz képest több változást is tartalmaz majd — mondja. Két csoportra osztottuk fel a szerződésben szereplő témaköröket. Az egyik a munka- viszony, és a belőle adódó jogok és kötelességek kérdése. Ebben elsősorban a munkáltató határoz. Arra kell csupán figyelnünk, hogy minden egyezzen a törvényekkel. A másik csoport az, amiben erősebben hallattuk a szavunkat. Ez a szociálpolitika, és a juttatások, a bér kérdése. A túlmunka díjazása — a jövőben az átlag teljesítménybér 180 százalékánál nem lehet kevesebb —, valamint a lakásépítési támogatás —. melyre 7,5 millió forint lesz a keret — és a segélyek kérdése —, amelyre várhatóan 650 ezer forint — az eddiginél több — jut majd. Többlépcsős választás előtt áll a szakszervezet. Szeptembertől új tisztség- viselőket, új bizalmitestületet választ a tagság. Ennek azt kellene eredményeznie, hogy erősödjön az érdek- képviselet, hogy a gyáregységekben a helyi sajátosságokat ismerő, a tagság ügyeit kézben tartó, valóban érdekképviselő szervezeti egységek alakuljanak, hogy a döntésekbe a helyszínen tudjanak beleszólni. A szak- szervezeteknek a megváltozott politikai és társadalmi környezetben valóban súlyt kell kapnia, de lehetőségeivel, eszközeivel rrieg kell ta-, nulnia élni, és gazdálkodni... Cs—