Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám

Húzás és hasonulás „Már nagyon sok embert betanítottunk...’ ï :?É " ; ; ; ’ ■ A monumentális műhely — egyszerre — a tágasság és bezártság érzetét kelti. Szür­ke labirintus, elnehezült lép­tű emberekkel. A tekintete­ket —, akár az üveget az optikai torzulás — megtöri a fáradtság. A hüzóüzem ezekben a percekben a mű­szakváltást éli meg, de ezzel nem jár együtt a mozgal­masság, hacsak az újonnan jöttek frissebb mozdulatait nem számítjuk. Bőrüket perceken belül verejték lepi, torkük kiszá­rad. A gépészek vastag kesztyűket húznak, s neki­látnak a tisztításnak, az egyik gép ugyanis rakon- cátiankodik. A művelet ma­ga a tisztítótűz. Az 1200 fo­kos hőség magasfeszültsége elnémít. Itt minden moz­dulat súlyos, kiszámított, se több. se kevesebb, mint amennyi szükségeltetik. Az emberek csak a meleg­től távolabbi pihenőhelyen engedik meg maguknak a szót, bár az idegen szá­mára abban sincs sok kö­szönet : — Fenntartásaink van­nak az újságírókkal szem­ben — kezdik az ismerke­dést, s egyikük-másikuk a miértre mosolyogva von vállat. — Nem azt írják, amit mondunk, vagy \kéne. A nem túl hízelgő véle­ménynyilvánítás egyben azt is jelentheti : témánál va­gyunk. Innen már csak egy ugrás a napi politika, ami­től miért lenne mentes házuk (gyáruk) tája? S né­hány perc alatt az is ki­derül: barátságosak és nyi­tottak a beszélgetésre, csak­hogy — bennük is dolgozik a feszültség, amit lenyelni nem lehet, nem is kell. Ennek csak az egyik oka „kinti", a másik a salgótar­jáni — ebben a kis csapat­ban veteránnak számító — Juhász László megfogal­mazásában, egy kifejező kézlegyintés kíséretében így hangzi k : — Már nagyon sok em­bert betanítottunk. Ment is nekik mindenféle, még­sem maradt itt egy se. Nem tudom a pénz, vagy egyéb miatt-e — próbálja megokolni a „hűtlenséget”, de nem jut előbbre a tű­nődésnél, amibe belejátszik a történtek után némi fá­sultság is. — Elmentek <az üveggya­pothoz — közli mag.vará- zóan a sóshartyáni Ador­ján Béla, aki épp most sza­badult a géptől. Sűrűn tö- rölgeti nyakát, homlokát, s közben kimondja, amit ed­dig csak szavainak hang­súlya árult el, mármint, hogy nem neheztel azokra akik elsietnek innen. — Az igazság az: ők még köny- nyebben mozognak, de mi? Ki kell bírjuk itt, 6 azt is tudjuk, egymásra vagyunk utalva. Kicsit a többiek nevében is beszél Adorján Béla, de senki nem cáfolja meg, hisz ő .itt rangidősnek szá­mít. Zsidai András — Egyhá- zasgergéről — 13 éve jár ide. öt is jól megizzasztot­ta az iménti művelet. de szó sincs arról, hogy nehe­zére esne a társalgás: — A váltott műszak, a folyamatos termelés, a „se hétköznap, se ünnep” nem túl csábító, az biztos. A munkakörülmények is le­hetnének jobbak — mondja nyomatékkal. ..— Ha jön egy áramszü­net leszakadoznak a gépek — veszi át a szót Juhász László. — S elhiheti, akkor a legtöbb a munka, mikor azok leállnak. (Ilyen nap volt május 31-e, mikor mind a kilenc húzógép le­állt egyszerre. Az okokra vizsgálat derít fényt, ami még tart.) Juhász László — volt már leszedő, letörő, figyelő, ke­zelő — a letörő munkáját tartja a legveszélyesebb­nek. Kezén, vállán viseli annak a „korszakának” a nyomait. — Figyelőként kezdtem. eggyel alább — tudatja Palaticzki Attiláné, a letörő­szinten. Abban, hogy nem láthatom őt a megszokott ténykedés közben, az egyik lenti masina is ludas. — Szerettem azt is, de egy idő után állandó fejfájás gyötört — talán a folyto­nos feszült szemmunkától. Szívesen csinálom ezt a mostanit is, csak egy ki­csit több pénzt adnának — hangzik a nem titkolt kí­vánsága. Az egyik látnivaló itt, egy hűtőszekrény. {Akad­hat dolga a melegben.) A kilenc monitor — min­den húzógépre jut.1 egy — folyamatos szemlélése, nem­igen jelent különösebb esz­tétikai élményt a figyelő­nek, bár annál fontosabb: a munkafolyamatnál ész­lelt változást, rögtön felez­ni kell, s már nem kell az izzásba bámulni, mint rég. Mert abból születik az átlátszó, törékeny csoda, a japán technológiával gyár­tott 2—6 milliméteres át­mérőjű áru, amely keresett a tőkés piacon. Az olvasz­tótérben naponta 180—200 tonna olvadékból 27—29 ezer négyzetméter síküve­get állítanak elő. A keve­rék olvasztásához óránként 3000 köbméter gázt tüzel­nek el. 1929-ben (Pálfalván) a FOURCAULT volt a csúcs ma a gyakorlatilag torzí­tásmentes floatüveg-gyár- tásnak tervezett megvaló­sításától várják ezt S o mindennapi jcsúcs: a húzóüzem 190 dolgozójának napi szolgálata, amivel együttjár a melegüzemi pótlék. korkedvezményes nyugdíj, és — védőitalként — heti fél liter citromlé. Valamint az óhatatlan bel­ső kiégettség, ami az üveg­hez való hasonulásként is felfogható ; látszólag szi­lárd, ám mélyebben töré­keny és 1 színtelen lesz az ilyen igénybevételtől a lé­lek. Mihalik Júlia A síküveggyár hosszabb ideje tartó sikereinek egyik titka, hogy agilis, jól kép­zett, fiatal vezetői vannak. Közéjük tartozik a 38 éves, vegyészmérnök végzettségű, az első és mindmáig egyet­len munkahelyén 12 éve dol­gozó Kállai Ernő, a terme­lési főosztály vezetője. — Gondolom, a gyár önállóso- dáma pezsdítően hat a munka- kedvre, pozitívan befolyásolja az eredmények alakulását. — Kétségtelenül. Megszűnt ugyan a védőernyő, de tud­juk: munkánk haszna a miénk. — Kérem, szóljon az ez évi termelési és gazdálkodási célki­tűzésekről. ^ — Minden eddiginél ma­gasabbra állítottuk a mér­cét. Tervezett árbevételünk 2 milliárd forint, szemben a tavalyi 1,7 milliárddal. Nye­reségben 260 millió forint elérését irányoztuk elő, 60 millióval, többet, mint a múlt esztendei volt. Még egy na­gyon lényeges számot emlí­tek: tőkés exportunk 1988- ban 6 millió dollárra rúgott, s ezt 1989-ben minimum 1 milliárddal akarjuk megfe­jelni. — Megítélése szerint, eleget lehet-e tenni a múlt évihez ké­pest jelentősen megemelt terv- mutatóknak? — Reálisak ezek a célki­tűzések. Erre enged követ­keztetni az első öt hónap eredménye. Minden időará­nyos kötelezettségünket tel­jesítettük, mindössze a tő­kés kivitelben mutatkozik elhanyagolható lemaradás. — Készletezze a teendőket! Vegyük sorra, miként alakul majd egyes üvegfajtákból a gyártás. ‘ — Tőkés exportunk kizá­rólag a kétmilliméteres kép­üvegre terjed ki, s megren­delőink elégedettek a ter­mékünkkel. Az igények ki­elégítése érdekében a tava­lyi 39-ről 42 százalékra nö­veljük a képüveg arányát éves termelésünkben. Je­lentős változtatásra is ké­szülünk, szeretnénk csiszol- tan értékesíteni ezt az üve­get, mert az így kapható ár többszöröse a mostaninak. — Ügy tudom, *iámottevően fejlesztik az edzettüveg gyártá­sát. Mit jelent ez konkrétan? — Edzettüvegből 400 ezer négyzetmétert állítunk elő az idén, s ez nagyjából egyenlő a tavalyival. Mivel a járműipari igények meg­változtak, a lépéstartás meg­követeli a fejlesztést, a ter­mékszerkezet módosítását. Egy Glasstech kemencének az USA-ból való vásárlásá­val, korszerű fúró- és csi­szológépek üzembe helyezé­sével mégteremtjük a felté­teleket évi egymillió négy­zetméter edzettüveg gyártá­sára. Ma még csak szélvédő­ket tudunk készíteni, de a jövő év júniusában befeje­zésre kerülő beruházás után már kompletten is képesek leszünk szállítani a személy- gépkocsikhoz szükséges üve­geket. Természetszerűen, az exportot is megcélozzuk. — A ragasztottüveget is első­sorban a járműipar használja fel, kisebb mértékben az építő­ipar. Milyenek a kilátások ezen a téren? — Az idén nagyjából any­nyi ragasztottüveget gyár­tunk majd, mint a múlt év­ben, tehát közel 300 ezer négyzetmétert. A mennyiség 73 százalékára hajlított for­mában, szélvédőként a jár­műipar tart igényt, 27 szá­zalékát sík formában az épí­tészet hasznosítja. Szeret­nénk megnyugtatóan felké­szülni az Ikarus 300-as és 400-as buszokhoz szükséges üvegek sorozatgyártására. A székesfehérváriakon a sor, hogy végre eldöntsék, mi­lyen üveget kérnek a kikí­sérletezett változatok közül. Egy egyedi gyártású ke­mencével rendelkezünk, igény szerint legfeljebb még egyet üzembe állítunk. — ügy h»l!ofiam, hogy a bí- azigetelt üvegből megugrott a piaci kereslet. — Valóban, s az ez évi tervezett 400 ezer négyzetmé­ter 60 ezerrel haladja meg a tavalyit. Különböző intéz­kedéseket tettünk a terme­lés növelésére. — A gyár területén a harma­dik negyedévben megkezdi ter­melését az üveggyapotgyártó üzem. Ezzel kapcsolatosan » síküvegnek is vannak feladatai, hiszen különböző szolgáltatáso­kat vállalt magára. — Mi biztosítjuk majd a szükséges gázt, gőzt, vizet, a keverékkel történő ellátás is a mi feladatunk lesz. Nö­velnünk kell a kapacitása­inkat, felújításokat vég­zünk. Az úthálózat rekonst­rukciója sem hagyható el. E teendők nem hozzám tar­toznak, de bízvást kijelent­hetem: rajtunk nem fog múlni az üveggyapot-gyártás határidőben való megkezdé­se. — Hallgatva magabiztos sza­vait, a várható kiemelkedő ered­ményeket, egyetért-e a megfo­galmazásommal: virágkorát éli a síküveggyár. — Inkább úgy fogalmaz­nék: minden eddiginél üte­mesebb a fejlődésünk. Vi­rágkorunkat majd akkor él­jük, ha sor kerül a forra­dalmi váltásra, megépül a mini float-kemence, valószí­nűleg részvénytársasági for­mában. Vágyam-álmom beteljesülése 1991-re várható. — A gyárnak tehát jól megy sora. Milyen a dolgozók anya­gi megbecsülése? — Már ma is a szénbá­nyák után gyárunk biztosít­ja a legmagasabb keresete­ket. Kolaj László ' ' ' . ■ „Minden eddiginél magasabbra állítottuk a mércét” Keli-e politizálni? A szakszervezet szakít a korábbi gyakorlattal Fehér Zoltánt, az üzemi pártbizottság titkárát hosz- szas keresés után tudtam megtalálni. Csak munkanap­ja elején és végén néz be ugyanis néhány percre a pártbizottsági irodába. No, nem azért, mintha felada­tát elhanyagolná. Nem le­het megtalálni, mert funk­cióját társadalmi munká­ban látja el, kenyerét az ed­zett üveggyártó gyáregység, műszaki igazgatóhelyette­seként keresi. A veszprémi vegyipari egyetemen szer­zett diplomát. Elvégezte a Marx Károly Közgazdasági Egyetem mérnök-közgazdász szakát is. Politikusi pálj^t futott be, hiszen munkatár­sa volt az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága gazda­ságpolitikai osztályának 1986- ig. Ma mégis örömmel tért vissza a termelésirányítás­hoz. Mellette végzi az önként vállalt politikai megbíza­tást. — Hogyan egyeztethető ösz- sze a két munkakör? — kér­deztem. — Nem mondanak egymás­nak ellent. De az igaz, hogy minden időmet kitöltik — válaszolja. — Hány tagja van a gyárban az MSZMP-nek? — Háromszáz. Tizenegy alapszervezetet irányít egy tizenhét tagú pártbizottság. Az apparátus három fős. Egy főállású politikai munkatárs, egy gépíró-adminisztrátor és én alkotjuk — sorolja. — Milyen elveket, és gyakor­latot követ a politikai munkájá­ban? — Arra figyelek, hogy a gyakorlat egyezzen az elve­immel. Az embereknek most sem a beszédre, hanem a tettekre van szükségük. Csak így nyerhetők meg. Persze, azt is igénylik, hogy meg, magyarázzuk a társadalom­ban zajló változásokat, de ezt csak egyértelmű politi­zálással, a reformok mellet­ti nyílt kiállással tehetjük. — Mi lehet a legnagyobb po­litikai erő, melyik a leghatá­sosabb eszköz? — Az igaz szó és a be­teljesített ígéret. Itt a gyárban például az­zal tudunk a leghatásosab­ban politizálni, ha a dolgo­zók megtalálják a számítá­sukat, ha emelni tudjuk a béreket. Ezért érzem úgy, hogy a két beosztásom in­kább segíti, mint gátolja egy­mást. — Kell-e politizálni a munka­helyen? — Elsősorban dolgozni kell. A politizálást pedig, ha akarnánk sem tudnánk in­nen kiszorítani, mert végső sorori, mint már mondtam, minden politika. Annak pe­dig örülnünk kell, ha egy­re több ember érzi, szaba­don gondolkodhat, hogy ér­demes politizálnia. A lényeg, hogy megtaláljuk a célt, és összefogva haladjunk felé, ne osszuk meg az erőt, a cse­lekvési kedvet... Cs. P. A szakszervezeti bizott­ság már akkor szakított a korábbi gyakorlattal, amikor úgy döntött: nem kéri a gazdaságvezetéstől az idei vállalati terv egyeztetését, hanem csak a dolgozók ér­dekképviseletében kíván egységet kidolgozni.-Az érdekképviseletet azon­ban jobban érvényesíteni akarják. A változás a vál­lalati kollektív szerződés ki­dolgozásánál már érzékelhe­tővé vált. Januártól dolgoztak rajta, és várhatóan június 26-án kerül majd a bizalmitestületj ülés elé — tájékoztat Géczi Pál, a szakszervezeti bízott-, ság munkatársa. — Az előzőhöz képest több változást is tartalmaz majd — mondja. Két cso­portra osztottuk fel a szer­ződésben szereplő témakö­röket. Az egyik a munka- viszony, és a belőle adódó jogok és kötelességek kér­dése. Ebben elsősorban a munkáltató határoz. Arra kell csupán figyelnünk, hogy minden egyezzen a törvé­nyekkel. A másik csoport az, amiben erősebben hal­lattuk a szavunkat. Ez a szociálpolitika, és a juttatá­sok, a bér kérdése. A túl­munka díjazása — a jövő­ben az átlag teljesítmény­bér 180 százalékánál nem le­het kevesebb —, valamint a lakásépítési támogatás —. melyre 7,5 millió forint lesz a keret — és a segélyek kérdése —, amelyre várha­tóan 650 ezer forint — az eddiginél több — jut majd. Többlépcsős választás előtt áll a szakszervezet. Szeptembertől új tisztség- viselőket, új bizalmitestüle­tet választ a tagság. Ennek azt kellene eredményeznie, hogy erősödjön az érdek- képviselet, hogy a gyáregy­ségekben a helyi sajátossá­gokat ismerő, a tagság ügye­it kézben tartó, valóban ér­dekképviselő szervezeti egy­ségek alakuljanak, hogy a döntésekbe a helyszínen tud­janak beleszólni. A szak- szervezeteknek a megválto­zott politikai és társadalmi környezetben valóban súlyt kell kapnia, de lehetőségei­vel, eszközeivel rrieg kell ta-, nulnia élni, és gazdálkodni... Cs—

Next

/
Oldalképek
Tartalom