Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-13 / 137. szám
1989. JÚNIUS 13., KEDD NOGRAD 3 Szomorú fiatalasszonyok telefonhívására Videoton-márkaszerviz Quelle-termékekre Kisert a múlt Reális, megvalósítható programot akarunk Dr. Bandúr Károly az előkészítő viták jellegéről, nyilvánosságáról, a sajátos nógrádi viszonyokról Szakmai felkészültségét, tárgyi feltételeit tekintve, dobogós helyet foglal el a szolgáltatási szférában az új salgótarjáni Videoton- márkaszerviz. Itt nem lehetséges javíthatatlan szerkezet! A hatalmas raktárkészlet sziste minden alkatrész pótlására lehetőséget ad. A szerviz vezetőjének, Kovács Józsefnek ezenkívül lehetősége van a székesfehérvári gyárba közvetlenül eljutni, s akár a szalagról elhozni a szükséges pótalkatrészt. Mindenesetre az új Thomson televíziókkal aligha esik meg a baj : a neves világcégtől megvásárolt technológia, a számítógépekkel vezérelt gépsorokon készülő új termék csak tovább növeli megszerzett jó hírüket. S, ha nem lesz rossz té— Nem vagyunk rokonok — zárja le az esetleges további kíváncsiskodáshoz vezető gondolatokat Sjmon István, a ceredi termelő- szövetkezet elnöke, amikor Simon Dezső juhásszal hoz össze egy kis beszélgetésre. Már az első percekben kellemes benyomást nyújt a naptól cserzett, jó arcú ■ősz hajú, ápolt, kenyere javát már maga mögött tudó szolga'más ember. — Csak nyolc éve juhász- kodom. Ellőtte huszonhét évié a Volánnál forgattam a gépkocsi kormányát. Azért hagytam ott, mert elkoptak az ülőcsontok. Akkoriban •két hétig dolgoztam, utána egy hónapig a kórházban próbáltak helyrehozni. A juhászkodás kínálkozott a legjobb megoldásnak. A váltás nem okozott gondot, mert parasztember fia vagyok. Ezenkívül, amikor még volános voltam, akkor is tartottam huszonöt darab juhot. Most is foglalkoznék többel, ha lehetne. Egyelőre tizenkettő van a téesz nyája között... — Megbánta a cserét? — Nem ! Szabad ember vagyok. Éjjelenként senki sem zavarja meg a nyugalmamat. .. Feleségével együtt — aki az erőműben a pénzügyi előadói beosztást váltotta fel a juhászkodással — vállalkoztak Rónán, a nagyüzem négyszázharminchárom ju- bának a gondozására, ápolására. — Most ő vigyáz az állatokra — mondja a MÉM elismerő oklevelének átadása alkalmából is tervezett küldöttközgyűlésen Simon Dezső. — Május 8-án kezvé, kell-e műszerész? —vetődik fel a rendhagyó gondolat. Bizony, a berendezések öregedése az ipari árut sem kíméli, így a szakember nem nélkülözhető. Mindenesetre, a szabad kapacitást új szolgáltatással használják ki: szerződést kötöttek a hat ausztriai Quelle áruházzal, s az ott vásárolt valamennyi termék garanciális javítását elvégzik. A mikrohullámú grillsütőtől a vasalóig, a képmagnótól a hajszárítóig mindent vállalnak a garanciajegy felmutatása ellenében. A legkorszerűbb készülékeket leghatásosabb módon természetesen az eszközökkel tökéletesen felszerelt szervizben hozhatják rendbe, ennek ellenére telefonhívásra házhoz is mennek. No, nem azért, ahogyan néhány dődött az elletés. Ez a munka eltart vagy nyolc hétig. Ilyenkor korán kelünk és későn fekszünk. A nyári időben, korán reggel kihajtom a nyájat, s mire megmelegszik az idő, akkorra összebújnak, s utána behajtom őket déli pihenőre. Délután újra kikerülnék a legelőre, ott vannak, amíg beesteledik. — Azt mondják, a juh a legbutább állat — vetem közbe. Hosszasan rám néz, aztán így válaszol : — Döntse el ön! Eddig tizenöt anya jött be a nyájból, hogy otthon hozza világra kisbárá- nyát. Amelyik itt kint ellik, annak az utódját én veszem a kezembe, s az anyja kíséretében viszem haza. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó juhász legyen? — Nagyon szeresse a jószágot. Amikor az elles időszakában végigmegyek a juhhodályban, egyikük sem ugrik fel, mert figyelmesén járok köztük, no meg jól ismernek. Ezenkívül türelem is kell hozzájuk, de meg- . éri. .. — Ki vigyáz rájuk, amikor, mondjuk, nyaralni, üdülni, vagy máshová men- nek a feleségével? — Egyikünk mindig az állatokkal marad. Egyébként sem adnám oda senkinek. Ki gondozza őket, ha nem a gazdájuk — mondja az állatok iránt érzett szeretettel a hangjában, miközben kérdő tekintetét veti rám. Később az utódlásról esik szó. — A fiam —, aki ösztöndíjas a szécsényi mezőgazda- sági szakközépiskolában, — rosszízű vicc emlegeti őket, hogy szomorú tekintetű fiatalasszonyokat tegyenek újra életvidámmá, annál inkább, hogy a havi több száz meghibásodást elhárítsák. Aztán marad még idejük a teletexek beszerelésére is, vállalják, hogy utólagosan minden távszabályozós készülékbe beépítik a korszerű információs rendszert. Az új szalon egy része még üres: itt alakítják ki mintaboltjukat, ahol a műholdvevőktől a videokameráig számtalan újdonságot kínálnak vevőiknek, egyebek között a barkácsolóknak alkatrészdömpinget biztosítanak. Képünkön: Kovács József szervizvezető és Stadler Gyula műszerész hibaelhárításban 1 vesznek részt. követ bennünket. Szarvas- marha-tenyésztőnek készül. Amikor a hét végeken hazajön, gyorsan átöltözik és az állatokhoz megy. El se lehetne őt onnan zavarni. Elléskor pedig ő szedi össze azokat a bárányokat, melyeket esetleg az anyjuk a legelőn hagyott, és én nem vettem észre. Kislányom az idén . baMa- gott. Balassagyarmaton a zeneiskolában tanult. Fürj Éva zenetanárnő javaslatára felvételizett. Meghallgatták Budapesten és Vácott. Jelentkezését mindkét helyen elfogadták. Ügy döntött, hogy Vácott tanul1 tovább. Operaénekes akar lenni. Ô is ugyanolyan szülőszerető, -tisztelő, mint a fiunk. Amikor itthon van, megeteti a ház körüli aprójószágot, elvégzi a házimunkát. Nem cs'ak jó érzés, hanem öröm is, hogy ilyen gyerekeink vannak. .. Simon Dezsőt, nyolcéves termelőszövetkezeti munka- viszonyával a juhászok között „jó kezdőnek” tartják. Valószínű ez is közrejátszott abban, hogy a kollektíva javaslatára Kiváló Termelőszövetkezeti Dolgozó kitüntetés viselésére javasolták. — Erre nem gondoltam, de nagyon jólesett, kellemes csalódást okozott, — mondja a kitüntetést követő gratulációk után búcsúzóul, miközben az a benyomásom, hogy gondolatai már az állatainál járnak. Erre utal az is, hogy meg- szaporázza a Rónára vezető úton lépteit. Venesz Károly Május végétől nyilvános politikai viták színhelye Salgótarjánban az MSZMP Nógrád Megyei Oktatási Igazgatósága. Az eddigi fórumokon egyebek kö* zött szó esett a párt belső életéről, az oktatáspolitikáról, a közművelődés megyei helyzetéről, Nógrád politikai, gazdasági és társadalmi fejlődéséről 1945 után. S, ahogy dr. Bandúr Károly, az oktatási igazgatóság vezetője elmondotta, a vitasorozatnak még koránt sincs vége. — Milyen célt szolgálnak ezek a most folyó politikai viták? — Készül a párt megyei politikai programja. A gazdaságban, a tanácsoknál, az oktatásban, a művelődésben, az egészségügyben tevékenykedő szakemberektől, politikai munkásoktól —, s mivel a viták nyilvánosak — minden "érdeklődőtől ötleteket, tanácsokat kér és vár a párt megyei vezetése. Szerény érdeklődők — A részletes elképzelésekét annak idején közreadta a NOGRAD. A vitára buzdító felhívás alatt ezt olvastuk: MSZMP oktatási igazgatóság. Miért? — A vita jellegéből, céljából adódóan az érdemi, a tartalmi munkát a megyei pártbizottság vezetői, munkatársai végzik, nem kis erőfeszítéssel. A tapasztalatok összegzése a szerkesztőbizottság feladata lesz. A politikai tanulságok megvonása, a programjavaslat kialakítása pedig a megyei párt- bizottságé. Magam a szerkesztőbizottság tagja vagyok, ily módon részese a vitáknak, az egész munka- folyamatnak. A megyei párt- bizottság az intézményt kérte fel a viták szervezésére, lebonyolítására, az ezzel járó munka koordinálására. — A fórumok tehát nyitottak, teret adnak minden hasznos véleménynek. Végül is milyen nyilvánosság előtt zajlanak ezek a beszélgetések? — Az eddigi tapasztalatok, amelyek nem tekinthetők véglegesnek, mert a viták még folynak, mérsékelt érdeklődést mutatnak. Minden bizonnyal kevés volt a nyilvánosság — egyetlen alkalommal jelent meg a megyei lapban —, amit eddig kapott. De az érdektelenség azt is mutathatja, hogy tovább fogy a bizalom, az MSZMP politikájának hitele. Az emberekben — a párttagokban, a jó szándékú szimpatizánsokban — nő a bizalmatlanság, a kétkedés. Vannak, akik meg is fogalmazzák: jó néhány program készült már, de jóformán semmi sem valósult meg belőlük. Sőt, sok tekintetben rosszabb lett a helyzet. Ne a pártbizottság mondja meg — Hogyan lehet hát a továbbiakban „becsalogatni” az embereket a fórumokra? A politikai tapasztalatok végleges ösz- szegzését, a tennivalók kimunkálását megelözi-e valamiféle véleménycsere a párttagsággal? — A viták után készül el a programtervezet, amelyet a pártalapszervezetek, a városi pártbizottságok beszélnek meg, egészítenek ki. Ezt a módszert —, bár sok tekintetben eltér a korábbi gyakorlattól, hiszen minden korábbinál szélesebb körű véleménycserén alapul —, mégsem tartom igazán demokratikusnak és célravezetőnek. Mintha a vezetés ez esetben sem tudott volna megszabadulni a régi stílustól. Azt ugyanis nem a megyei pártbizottságnak kell megmondania, hogy mit tegyenek a városi pártbizottságok, a területi, az üzemi alapszervezetek. Célszerű lett volna mindjárt az elején a párttagsággal együtt építkezni. Ezzel együtt azt gondolom, hogy tartalmas, érdemi az a munka, amelyet a szerkesztőbizottság, a szerkesztők végeznek. Fontos kérdésekről esik szó a té-" mavitákon is. Azonban az utólagos véleményalkotást esetleg sokan pótcselekvésként élik majd meg. A tét pedig nem kevés: hogyan fogjuk össze erőinket, mit teszünk a következő hónapokban, években. Politikai szélsőségek — A munka során jó néhány szakmai, politikai vitának, így a Nógrád megye 1945 utáni helyzetét mérlegelőnek is aktív részese volt. Az általános fejlődés fő vonásai mellett a sajátos megyei viszonyokat hangsúlyozta. Miért? — Mindenekelőtt azért, mert valamennyi megyei dokumentumnál alapvető követelmény, hogy amennyire lehetséges, számoljon az adott térség sajátosságaival. Nógrádban többek között azzal, hogy jóllehet az elmúlt évtizedek nem múltak el nyomtalanul, kedvező változások egész sora ment végbe, de a megye elmaradottságát nem sikerült felszámolni, a gazdaságban, a szellemi életben és a politikai szférában sem. Nógrádban a munkásmozgalomnak gazdag hagyományai vannak. Az illegalitásban dolgozó kommunista pártnak nem volt módja a demokrácia gyakorlására. Ezek a módszerek — az utasítások végrehajtása — öröklődtek át az 1945 utáni időszakra, amelyeket a személyi kultusz évei még tovább erősítettek. A múlt kísért az értelmiség- és a kultúraellenességben, a tudás lebecsülésében is. A társadalmi viszonyok általános elmaradása pedig rendszerint politikai szélsőségekhez vezet. Salgótarjánban és környékén így erősödött me^ a 1930-as években a nyilasmozgalom. De a bányamunkások körében, éppen az erős szélsőbaloldali nézetek miatt, nem tudott meggyökeresedni az egyre inkább jobbra tolódó, nacionalista befolyás alá került szociáldemokrata mozgalom. Azt gondolom; mindezek politikai hatásával most is számolnunk kell. — Nógrád megye sajátos település- és iparszerkezeté- bő! adódik, hogy egészségtelenül magas a megyében ingázó, a déli és a nyugati térségekből pedig a más megyébe eljáró munkások aránya. A falun élő emberek életmódjának természetes része a háztáji tevékenység. Nem kötődnek szorosan az üzemekhez, különösen ott, ahol a munkakörülmények rosszak, a munka nehéz, a fizetség szerény. S, ilyen munkahely nem kevés van Nógrádban. De az ingázók, a lakóhelyi gondokat sem érzik igazán. Nincs rá idejük, hiszen mindig úton vannak. Gyökértelen értelmiség — Külön vizsgálatot érdemelne az értelmiség helyzete a megyében. A jó szándékú törekvések, állásfoglalások, az értelmiségi lét feltételeinek javítására, nem érték el a kívánatos hatást. Az idetelepült, az itt élő értelmiségiek jó része gyökértelen marad. Nem él együtt a várossal, a megyével, a jobb anyagi lehetőségek, a lakás reménye tartja itt egy ideig. Az értelmiség nem lebecsülhető hányada, a mindennapok valóságában nem érzi anyagi, erkölcsi megbecsülését. Számuk, közéleti tevékenységük kevés ahhoz, hogy meghatározzák a megye, a megyeszékhely szellemi, kulturális arculatát. — Milyennek látja a továbblépés esélyeit? — Az átgondolj megfontolt és megvalósítható gazdasági, politikai döntések révén, a párttagság, a lakosság megnyerésével juthatunk előre. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt évtizedekben születtek ilyen döntések. Ám, a megye fejlődése a 70-es években mégis érezhetően lelassult, mert a politikai vezetés nem tett eleget ezek gyakorlati érvényesüléséért. Nem mindig vállalta fel a konfliktusokat, a szükséges vitákat a megyei érdekekért. Többnyire elfogadta azt a bürokratikus szemléletmódot, stílust; ami a pártra általában jellem- •ző volt, ami sok tehetséges kádert engedett elszürkülni, elveszni. — Ha a párt komolyan gondolja a megújulást, akkor ezekkel a tapasztalatokkal őszintén számot kell vetnie. Életbe vágó érdeke, hogy változtasson eddigi szemléletén, munkastílusán, visszaszerezze a bizalmat. A helyzet nehéz. Ma a társadalomban általános az elégedetlenség. Az állampolgárok jó része nemcsak a jogos kritikára fogékony, hanem a szélsőségekre, a nihilista megnyilvánulásokra is. Ügy tűnik, egyelőre elég tagadni a múltat, a mát, a fennállót és minél hangosabban szidni az MSZMP-t. A pártban megvan az elhatározás a változásra. A megújulás fontos feltétele a bizalom erősítése, a párttagok, a lakosság által elfogadott program. S, ez nem csupán a párt ügye. Minden, a közügyekért felelősséget érző, tisztességes állampolgár legszemélyesebb dolga is. Ezért kéri segítségüket a párt, a program kialakításához és megvalósításához is. V. G. —kulcsár— Simon Brno juhász mondja: B ÊÊ J ^ÊÊ^. JM jfftfrlL SS JMT {ők Imi QOnOOïiitt OlmwBjr ha nem a gazdájuk...
